Ronda, de finom kókuszos sárgabarackos szelet

2014. Jul. 21.

Megosszam, ne osszam, megosszam ne osszam? Megosztom. A ronda, de finom kategória ez évi győztes süteménye következik. Ez a legelőnyösebb fotó róla, hogy miért? Elmesélem…

A sztori hozzá, hogy leánybúcsúra készültem. Nem, nem a sajátomra, az egy másik sztori… Hanem egy kedves “edzősutazóstárs” Barbi nevezetű hölgyére, aki megosztotta a szervező nőnemű brigáddal, hogyan is szeretne az utolsó hajadon hétvégéjén vidámkodni, mire vágyik és mire nem… Több részletet saaajnos nem árulhatok el… Viszont szerepelt a listáján, hogy pálmafás sütit szíves fogadna eme “teadélutánon”, célozva ezzel rám, hogy sütésre fel. Amit természetesen bármikor örömmel, neki pláne. Azon jót kuncogtam a nem létező bajszom alatt – bár a süti elkészítésekor majdnem az is kinőtt – , hogy ugyebár sok embert nem ismertem a hölgykoszorúból és érthető módon nem tudták, hogy mi a fene az a pálmafás süti??? Volt aki arra tippelt, hogy majd valami profi pálmafa alakú tortát fogok én megfaragni piskótából a torta guru, Buddy Valastro után szabadon. Hát ilyen babérokra nem gyúrok de annyit elárulhatok, hogy volt cukrász a csapatban és kreált is Barbinknak tortát, háát aaaz valami egész más volt, de nem pálmafaaa.., és akkor mindenkinek a fantizájára bízom a többit…. Isteni finom volt egyébként!!

A kedvenc tippem pálmafás sütire mégis azé a hölgyé volt aki egy Amszterdamból importált hmm “gyógynövényes” tortácskát sejtett a megnevezés mögött… Nos, egyik sem talált, pálmafához meg max annyi köze van, hogy kókuszos, de azért már kicsit izgultam, hogy lehet elő sem veszem ezt a rettenetet a dobozból, még jó, hogy volt mellette egy jolly joker ribizlis muffin, ami legalább szép lett. És kezdtem megbánni, hogy előző este a 35 fokban a konyhában szaunázva és meglátva a végeredményt a sütőből kivéve, miért nem hallgatam az első kósza gondolatra a fejemben, hogy megnézem tud e repülni ez a sütike…úgy egyenesen toronyirányt az ablakon kifelé….

Ugyanis még kihűlt állapotában is morzsálódott elég rendesen a kis drága…OK. Konkrétan szétesett egy szelet a kezemben, így 200as vérnyomással kezdtem volna a reptetést, de gondoltam 3 mélylevegő és lemegyek alfába inkább előtte, aztán megkóstolom. Hmm, aztán meg hmmm, gondoltam tényleg káár lenne érte, ételt ki nem dobunk, elnyammogom én ezt ezzel azzal felturbózva két hétig meg van a reggelim vagy lefagyasztom és majd karácsony környékén nosztalgiázva előkapom. Szóval azért sikerült nagyjából felszelnem és betettem a hűtőbe, majd nekiálltam muffint sütni, mert alig 45 fok volt a konyhában és fáztam…

Másnap indulás előtt azért vetettem rá egy konkrét, határozott pillantást és megvizsgáltam ismét közelebbről és lááám egyben maradt és nem esett szét a hűtés után. Gyors döntés született, jön velem ő is, de akkor már meg is örökítem az utókornak, (hogy lássák, hogyan kell jól elcseszni valamit), hátha toppon lesz mégis a népszerűségi indexe, viszont 2 percem volt indulásig, úgyhogy egy tálca előránt, egy színes nyári ruha szintén kiránt a szekrényből, mondván, hogy jól passzol a sárgabarack színhez a kék minta (túl szép elképzelés volt, sajnos nem segített)…aztán mosolyogj süti, én meg fotózok párat és lesz ami lesz uzsgyi…

Na, nem ragozom, mert regény lesz lassan, sikere volt, igaz nem a szépsége miatt, de pikk pakk elfogyott és nagyon ízlett mindenkinek. Kókuszlisztes ugyebár és nem titok, hogy most sütöttem vele először, mert egy zseni vagyok, hogy az első kísérletezést egyből nagy társaságnak kell bevállalnom egekbe verő magabiztossággal….Mindegy,megérte az a lényeg, és mindenki mosolygott és nem csak az édességektől…

Hozzávalók 20 x 25 cm tepsihez

fél kg sárgabarack

20 dkg kókuszliszt

10 dk nyírfacukor

15 dkg kókuszzsír v vaj

1 zacskó sütőpor

fél mokkáskanál vaníliapor

3 db tojás

kb. 1,5 deci kókusztej v sima tej

A sárgabarackot megmostam, lecsöpögtettem és kimagoztam. A kókuszlisztben elkevertem a sütőport. A tojások sárgáját habosra kevertem a kókuszzsírral, a cukorral és a vaníliával. Beleszórtam a kókuszlisztet is, elkevertem, majd a végén hozzáforgattam a tojások fehérjét és mivel túl száraznak találtam a tésztát, tejjel higítottam. Nem kell, hogy folyós legyen, csak szépen el lehessen egyengetni a tepsiben. A félbevágott sárgabarackot végül a tetejére helyeztem, picit belenyomtam a tésztába őket és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 25 perc alatt megsült. Hűtés után szeleteljük fel, és a hűtőben tároljuk.

Zsuzsi szelet Zsuzsanna napra

Pálmafa

2014. Feb. 19.

Hozzászólások (0)

Boldog névnapot a Zsuzsannáknak! Mielőtt még az a vád érne, hogy önimádó vagyok és ünnepeltetem itt magam, elárulom, hogy az Anyukám is Zsuzsanna, így ezen a napon elsőkörben Őt szoktam felköszönteni. Sőt, most az Ő tollával ékeskedem, hiszen ezt a süteményt most sütötte először (külön köszönet a szomszédasszonyának a receptért), de biztos, hogy nem utoljára, mert isteni finom, így erősen esélyes állandó Zsuzsi napi sütinek. Azért meg külön büszke vagyok rá, mert egyre jobban odafigyel arra, hogy egészségesebb hozzávalókat használjon a sütés során, és bátran kombinálja együtt a teljeskiőrlésű liszteket, és a nyírfa és nádcukor is egyre többször játszik a család kedvenc sütijeiben. És ez a változás nem annak köszönhető, hogy sztrájkolok ha nem így készíti (na jó néha, ha nem kedvez a holdállás a hangulatomnak), hanem mert Ő is rájött, hogy a végeredmény ugyanolyan, sőt finomabb, mint a fehér lisztes és cukros sütemények esetében.

Sütemény krémjébe talán most használtuk először a kókuszzsírt, de ugyanúgy viselkedik, mint a vaj, és ízre is olyan, nincs kókusz íze, nem mintha azzal baj lett volna. Persze a sima vaj is tökéletes hozzá, de a margarint ha lehet nagy ívben…. Az eredeti cukormennyiséget írtam le, de lehet csökkenteni, főleg a krémbe nálunk is kevesebb került.

Anyunak nagyon mennek ezek az 4-5-6-100 lapos sütemények, igaz a készítés közben sokszor elhangzik, hogy “na én ennek tuti nem állok még egyszer neki” mert ez meg az és amaz nem olyan lett stb. Én ilyenkor csak távolról figyelem az eseményeket és véletlenül akkor térek be a konyhába ha a krémes edényből kell kikanalazni a maradékot. Aztán persze valahogy a végére mindig formát ölt a sütemény és vigyázban állnak a szeletek a Mester előtt majd szemvillanás alatt fogy el egy tálcányi.

Hozzávalók:

Tésztához:

25 dkg liszt (graham és fehér liszt vegyesen)

2 tojás

20 dkg cukor (nád és nyírfa vegyesen)

3 evőkanál étkakaó

5 dkg kókuszzsír vagy vaj

1 evőkanál méz

1 mokkáskanál szódabikarbóna

Krémhez:

4 deci tej

2 cs vaníliás puding

20 dkg kókuszzsír vagy vaj

20 dkg nyírfacukor

2 bourbon vaníliás cukor

Tetejére:

1 tábla étcsokoládé

Elkészítése: A tészta hozzávalóit a liszt és a szódabikarbóna kivételével vízgőz felett felfőzzük, majd hozzáadjuk a lisztben elkevert szódabikarbónát is és az egészet összegyúrjuk, majd 4 felé osztjuk és kinyújtjuk. Tepsi hátoldalára fektetjük és180 fokra előmelegített sütőben megsütjük őket egyenként kb. 10 perc alatt.

A krémhez a tejből és a pudingporból pudingot főzünk, majd ha kihűlt hozzáadjuk a habosra kevert cukros kókuszzsíros masszát. A tésztát megkenjük a krémmel majd befedjük a következő lappal, amire szintén krém kerül, majd újabb lap. A 4. lap tetejére csokimáz kerül, vagyis vízgőz felett felolvasztott étcsokoládé pár csepp olajjal elkeverve. Hűvös helyen tárolandó és szeletelés előtt várjuk meg, míg szobahőmérsékletű lesz, különben a csokimáz törni fog a tetején.