Halételt is lehet “húsvéti” ízekbe burkolni, még ha nem szokás akkor is! A halhoz amúgy is passzol a torma, ráadásul ezt az ételt simán elkészíthetitek csirkével is, a mártás és a répás köret mindegyikhez passzol és minden vendég jól jár.

A sült répa és az abból készült pikáns krém, az egyik kedvencem, most viszont megálltam ott, hogy a répa megsül és isteni édesre karamellizálódik, így mehet rá jó sok citromlé és petrezselyem, hogy életre keljen a salátánk. Melegen és hideg is szuper finom és csak halkan jegyzem meg, de sokkal izgalmasabb és egészségesebb szerény véleményem szerint, mint a krumplipüré….
Persze, ha arról sem akar lemondani valaki, hát biggyessze oda a tányérjára, nem fog megsértődni a répa és a pirított diós mártás sem, amibe naná, hogy érdemes medvehagymát is csempészni.
Finom, színes, laktató, meg kell kóstolni!

Hozzávalók két főre:
2 nagyobb szelet halfilé (tőke, tonhal, harcsa stb.)
1 gerezd fokhagyma
1 evőkanál vaj
1 evőkanál olívaolaj
só, bors
pár csepp citromlé
Mártáshoz:
10 dkg dió
2 deci kefir (tejszín is jó helyette)
3 evőkanál friss reszelt torma
kb. 2 evőkanál aprított medvehagyma v újhagyma
1 deci víz
só, bors
Körethez:
4 nagyobb répa
kis csokor petrezselyem
1 evőkanál citromlé
só, bors
kókuszolaj a sütéshez
A sütőt előmelegítettem 200 fokra, a répát meghámoztam és karikákra vágtam, majd kevés kókuszolajjal meglocsolva puhára sütöttem, akkor jó, mikor a külseje elkezd barnulni és karamellizálódni, akkor ki lehet venni a sütőből. Megcsorgattam citromlével, rászórtam a felaprított petrezselymet, pici sót és borsot, majd félretettem.
A hal mindkét oldalát sóztam, borsoztam, elkentem rajta a reszelt fokhagymát, majd kevés olajon mindkét felét kb. 4-4 perc alatt megsütöttem, tálaláskor meglocsoltam pár csepp citromlével.
Egy száraz serpenyőben megpirítottam a diót, ledaráltam, majd visszaszórtam a serpenyőbe, hozzáadtam a kefirt, pici vizet, sót és borsot, felmelegítettem ismét az egészet, beleszórtam a medvehagymát, átkevertem, majd a legvégén reszeltem bele a friss tormát. Ha túl sűrű lenne, akkor pici vízzel, esetleg tejszínnel lehet hígítani még a kívánt állagra.


Imádom. Pont. Ennyi. Ennél jobban, na jóó, legalább ennyire szeretem a sült répakrémet, amit eddig aki megkóstolt, rákattant. Ez most is így történt, pedig nem is kedvenc római köményes, fahéjas, chilis verizót csináltam, 
Egy laza fél óra alatt kész volt a vasárnapi ebéd, könnyű ezt az ételt nagy mennyiségben legyártani, szóval nincs kifogás, hogy miért ne Uncle Ben’s közreműködése nélkül varázsoljunk hasonló ízeket az asztalra!
Picit variálni kényszerültem a hozzávalókkal, nem csak édesburgonya, hanem répa is van benne, de akár sütőtök is lehetne, mindegyik ahhoz járul hozzá, hogy sokáig puha marad és nem szárad ki a tésztája. A cukrot felére vettem, hiszen a csoki és az aszalt áfonya is édesek, a rizsliszt meg elfogyott, így tönkölyliszttel készítettem.
Hozzávalók 2,5 decis bögrével mérve:
Úgyhogy, ha eddig féltetek levenni a polcról a boltban a zabtejszínt vagy akár a rizstejszínt, mert azzal is működik, azt már többször próbáltam főzelékhez, akkor egész bátran tegyétek meg, jó lesz az tényleg.
Hozzávalók 2 főre:
Így született ez a leves is, 4 zöldséget választottam, gombát, édesburgonyát, brokkolit és répát és jó sok fűszert és a hideg miatt egy csipet chilit is. Összefőz, megesz ennyi. Le is fagyasztható, most vettem ki az utolsó adagot a frigóból, és alaplének is szuper krémlevesekhez.
Szóval pont olyan jó lett így a muffin, mintha csak alma vagy répa került volna bele, kellemesen szaftos, nem száradt ki és nincs céklaíze, ettől nem kell tartani. Céklából általában csokis sütik készülnek, én is próbáltam, nekem annyira nem jött be, de így, hogy csak éppen beköszön a sütibe, teljesen jó, az alma dominál egyébként. Ne kutassátok fel a piacot azért sárga cékla után, ritkán látni, lila is jó lehet bele, de el is hagyható, elég az alma-répa kombó.


Ja, és répalé van az eredetiben, amit én narancslére cseréltem, a kesut dióra, mivel annak teltebb íze van szerintem, szárzellert meg nem kaptam, így gumós került bele. A végeredményt így már nem nevezném osztrák karfiollevesnek, kinézetre sem, viszont finomnak és kiadósnak igen. Konkrétan múlt hétvégén ezen éltem, egy nagy tányér elkanalazása után még második sem kellett, kb. késő délutánig éhes sem voltam.

Hozzávalók 2 adaghoz:

