Birsalmát enni jó! Rákattantam az utóbbi pár hétben és csak sütőben sütve készítettem, legutóbb egy francia pitét varázsolt el ez a fanyar őszi gyümölcs.
Nem mondhatnám, hogy gyakran készítek ilyesmit, pláne, mert kicsit sem zsírszegény eme pite, de néha annyira jól tud esni ebédre vagy reggelire valami hasonló. Kell a lelkemnek és pont. Birsalmát legtöbbször birsalmasajt vagy kompót formájában eszünk talán, viszont higgyétek el, hogy sütve a legfinomabb. Pár hete egy kellemes baráti vacsorán került elő a sütőből, egészben, csak úgy natúr, cukor nélkül megsütve pár db birs. A nyersen amúgy ehetetlen, beton kemény és brutál fanyar gyümölcsből lett egy krémesre, édesre, enyhén megkaramellizálódott csoda és egészen addig főzést terveztünk, de ahogy az asztalra kerülő jóféle sajtot és paraszt sonkát elkezdtük falatozni a puha birssel, máris meggondoltuk magunkat, mert rájöttünk, hogy ennél jobb fogást aznap este ki sem tudtunk volna találni. Mesés, próbáljátok ki és ehhez semmilyen konyhaművészet nem szükséges!
No, de vissza a quiche-hez (ejtsd: kis), ami egy francia sós pite tulajdonképpen, semmi ördöngösség nincs benne, sima vajas pitetészta az alap, amibe általában egy tojásos tejszínes keverék kerül, és szinte bármilyen sajtot, zöldséget, hagymát és gyümölcsöt fel lehet használni hozzá ízlés szerint. Sőt, vannak sonkás és halas piték is.
Minél karakteresebb ízű sajtot tesztek bele, annál finomabb, így van legjobban harmóniában a birsalmával. A tejszínnel lehet csalni és kicsit könnyedebbé tenni a tölteléket, én is egy részét sűrű joghurttal váltottam ki, de akár 1 az 1-ben is megtehetitek ezt. Persze lehetne növényi tejszínt is használni, de mivel elég sok kell ehhez, szerintem azok elvinnék az ízét más irányba, mert a rizstejszín túl édeskés a kókusztejszín meg túl kókuszos.
Akkor a legfinomabb, amikor még langyos! Ám véletlenül úgy alakult, hogy az én pitémből egy szelet átutazta a fél országot és két nap múlva hidegen került valaki tányérjára azonosítatlan idegen tárgyként. Ha ezt tudom, sosem adom ki a kezeim közül, és nem azért, mert irigy vagyok, hanem, mert ez a pite a sütőből frissen kivéve éli fénykorát és nem biztos, hogy a legjobb véleményt a két napos ráncos hideg ételről kapja az ember lánya… de mivel a “nemtudommiezdefinom” komment érkezett vissza hozzám, megnyugodtam. De inkább melegítsétek fel a sütőben azért másnap picit! Ha marad belőle…
Hozzávalók egy 25 centis piteformához:
Tésztához:
250 dkg liszt (nálam fele-fele fehér és teljes kiőrlésű tönköly)
190 gr hideg vaj
1 ek eritrol
kb. 1 deci hideg víz
só
Töltelékhez:
2 db birsalma
fél póréhagyma
10 dkg kéksajt v márványsajt
2 deci főzőtejszín
2 deci natúr görög joghurt
4 db tojás
reszelt szerecsendió
só, bors
A lisztben elkevertem a cukrot, sót, és belemorzsoltam a felkockázott hideg vajat, míg vizes homok állagú lett, majd hozzáöntöttem a vizet, összegyúrtam, és fél órára hűtőbe tettem, majd kinyújtottam és belehelyeztem a piteformába, amit előtte kivajaztam. A kilógó széleket levágtam. Tettem bele egy darab sütőpapírt, amire rizst öntöttem, – száraz bab is jó -és elősütöttem 200 fokon kb. 15 percig a tésztát, amíg a szélen már látszott, hogy kiszáradt. Ezt hívják vakon sütésnek. Mellé tettem a birsalmákat is sülni, hogy kicsit megpuhuljanak, mielőtt a pitébe belekerülnek. Előtte nap is megsüthetitek őket.
A vékonyra felkarikázott hagymát egy serpenyőben kevés kókuszolajon megpároltam.
Míg a tészta sült, összekevertem a töltelék hozzávalóit egy tálban, belemorzsoltam a sajtot is, fűszereztem. Kivettem az elősütött tésztát és beleöntöttem először a hagymát, majd a tejszínes keveréket, végül a kisebb darabokra vágott birsalmát is beleszórtam. Visszatoltam a sütőbe 180 fokra, kb. 25 percre, akkor jó, mikor már nem folyós a töltelék, egy kést beleszúrva ez könnyen ellenőrizhető. Langyosan az igazi!
A férfinak klassz vacsora lett rizzsel körítve, na meg persze sok friss zöldsalátával is, nekem pedig egy kellemes ebéd másnap. Akár kanalazhattok mellé vagy rá fokhagymás vagy kapros joghurtot, kefirt, és bármilyen maradék sült hússal is elkészíthető, vagy akár hús nélkül is. Tonhal is klassz, illetve megmondom az őszintét eredetileg csicseriborsós verziót akartam kreálni, de abból a maradék tényleg csak a gondolataimban létezett, mert a hűtőben nem sikerült fellelnem… Kissé csalódott is voltam, de aztán a végeredmény meggyőzött, hogy jó ez így is!
Mindig egyszerű dolgom van és szeretek olyan brigádnak főzni, akikről tudom, hogy kb. olyan az ízlésviláguk, mint az enyém, vagyis minél több zöldség legyen, a hústól nem jönnek lázba és bátran megkóstolnak mindent, amit eléjük teszek. Mondjuk nincs más választásuk… Na jó, szó sincs gasztroerőszakról, legalábbis ez a főzés olyan jól sikerült, hogy majdnem nem volt mit tálalni délben, mert a mártás úgy magában nagy kanállal is kelendő vót, a mandula és a parmezán pedig csak úgy lazán kézzel, és a tésztát is majdnem az ujjunk közé csavartuk…
Hozzávalók 4 főre:
