Castagnaccio vagyis az olaszok gesztenyetorta receptje jött velem szembe pár napja a neten és rákattantam. Nem akartam elhinni először, hogy ha ebben tényleg csak gesztenyeliszt van, némi vízzel és olívaolajjal összekeverve, és pár szem aszalt gyümi és mag ízesíti, akkor ez hogy a bánatba áll össze a sütőben?
Dehát valszeg pont úgy, mint ahogy a csicseriborsólisztes lepény is a serpenyőben, mert megszívja magát a liszt a folyadékkal és ez elég neki, hogy egyben maradjon. Nagyon izgalmas ez a recept, pláne, hogy picit sós és édes is, viszont egy deka hozzáadott cukor sincs a tésztájában, kivéve persze az aszalt gyümölcs cukortartalmát, de az a pár szem elenyésző. A rozmaringtól pedig pikáns lesz az egész és mikor a süti széle ropogósra sült és azt frissen én lenyestem persze, hmmm, na ott bódogság volt…
A gesztenyeliszt nem olcsó ez tény, most vettem én is először, viszont a többi hozzávalóval lehet spórolni, Fenyőmaggal készül az eredeti verzió, én diót használtam helyette és mogyorót, az aszalt gyümi bármi lehet, mazsola is, sőt el is hagyhatjátok, akkor is mennyei lesz! 25 dkg gesztenyelisztem volt csak, hát adtam hozzá darált diót még, de így is a gesztenye érződik benne, szóval picit lehet “csalni”. Imádnivaló, de tényleg, nálam kedvenc lesz érzem! Nevezhetném mindenmentesnek, de nem szeretem ezt a szót, hiszen egy ilyen rusztikus sütiben a legjobb dolgok rejlenek, amire csak szükségünk van.
Hozzávalók:
35 dkg gesztenyeliszt (más magliszttel is kombinálható)
kis marék dió, mogyoró v fenyőmag
kis marék aszalt áfonya
nagy csipet só
3 evőkanál olívaolaj
1 evőkanál friss aprított rozmaring
4-5 deci víz
A gesztenyelisztbe beleszórtam a magokat és az áfonyát, aprított rozmaringot, csipet sót és felöntöttem a víz és az olaj keverékével. Először inkább kevesebb vizet öntsetek hozzá, keverjétek simára, aztán ha még nagyon sűrű, akkor mehet hozzá víz. Állagra olyan “nehezebben” folyós masszának kell lennie, az átlagosnál sűrűbb palacsintatészta massza kb. Na értitek… Ezután mehet a tepsibe, ez a mennyiség egy 24 cm-es tortaformához elegendő, vagy egy közepes téglalap alakú tepsihez. Elég lapos lesz, de ez így jó.
A tetejére még pár szem magot, aszalt gyümit és rozmaring levelet szórtam.
200 fokon 40 percet sült, kihűtve szépen szeletelhető.
Nem titkolom, a Zanyukámmal együtt enyhén paráztunk ettől a kis madárkától, nem szoktunk egyben sütni ekkora példányt és hát nem volt tesztsütés, akárhogy is ennek az asztalra kellett kerülnie még aznap. Így korán keltünk, bevertünk pár szelet bejglit és előkerült a konyhapulton az ebéd fénypontja is.
Hozzávalók:
Így született ez a leves is, 4 zöldséget választottam, gombát, édesburgonyát, brokkolit és répát és jó sok fűszert és a hideg miatt egy csipet chilit is. Összefőz, megesz ennyi. Le is fagyasztható, most vettem ki az utolsó adagot a frigóból, és alaplének is szuper krémlevesekhez.
Semmi extra kategória tulajdonképpen, de pont ettől jó, hogy egyszerű, a hal gyorsabban elkészül, mint a hús és ezalatt a barnarizs is megfő, de akár kuszkuszt vagy bulgurt is választhattok mellé köretnek. Fűszerek közül pedig a kakukkfű, oregánó mind passzolnak a halhoz.
Általában, ha kacsahúst sütök, kerül mellé valamilyen gyümölcs, ilyenkor a szőlőt is a tepsibe szoktam szórni és átveszi a többnyire fehérboros fűszeres szaft ízét, 
Kelt tészta és mégis egyszerű, nem túl kényes a történet, ha nekem is sikerült elsőre… Pedig tönkölyliszttel csináltam, de ahogy már többször írtam, tökéletes ez a liszt kelesztéshez (is). A focaccián nem feltétlenül van paradicsom, legtöbbször csak simán só, bors, olívaolaj kombóval készül, és ez is bőven elegendő amúgy neki ahhoz, hogy finom legyen. Viszont isteni finom paradicsomokat kapni még minden színben és méretben, érdemes kihasználni a szezont és megpakolni vele a kenyerünket!
Hozzávalók:
Szinte olyan, mint egy felturbózott omlett, lágy krémes, még villás reggelinek is elfogadnám, ebbe is bármilyen fűszert tehettek, én néha “eccpecckimehecc” módjára válogatok a bokrok között, hiszen a tojás is és a többi zöldség is szereti a kakukkfüvet, rozmaringot, oregánót, bazsalikomot, úgyhogy ízlés “dóga”. Szárított is jó persze, abból kevesebb mennyiség elég.
Hogy mik az extra ízek? Rozmaringos olívaolaj és baconchips kérem szépen, de annyira nem is meglepő, hiszen a sárgadinnyét sokszor kínálják prosciutto-val az olaszok például. Eszméletlen finom, egy hónapja nyaralás alkalmával egyik nap ebédre is ez került elő a strandtáska rejtett bugyraiból, felkockázott dinnye és szárított dalmát sonka, csak így egymagában rusztikusan, kézzel tépkedve nyammogva.
Hozzávalók 2 adaghoz:
