Marokkói csicseriborsós, sárgarépás egytálétel

2015. Aug. 31.

Többfunkciós csemege, amiket én nagyon csípek ugyebár. Lehet laktató saláta egymagában, de lehet köret is húsok mellé, még inkább hal mellé. Ebédre vagy vacsorára, azt döntsétek el Ti.

Hozzávalók tekintetében pikáns, pláne, hogy az aszalt szilva helyett én biza frisset tettem mellé némi mazsolával karöltve. Nyugodtan használjatok hozzá aszalt gyümölcsöt, eredetileg is ezzel készítik. Nem kell megijedni tőle, ki vannak találva jól ezek az ételek, nagyon is összhangban vannak az ízek és a fűszerek is. A fahéj és a római kömény az egyik kedvenc fűszer kombinációm lett az elmúlt években, a paradicsomos ételekhez is szuper, tényleg képes elrepíteni a világ másik szegletébe gondolatban, miközben falatozod.

Akkor is nagyon finom, ha a csicseri frissen lett kifőzve és még meleg, de másnap hidegen is tökéletesen jól tud esni, pláne, amíg ilyen szép idő van.

Hozzávalók 2-3 főre:

1 csésze csicseriborsó

2 db közepes méretű répa

3-4 db szilva (aszalt is lehet, vagy datolya)

pár szem mazsola

10 dkg sótlan, pörköletlen mogyoró

1 evőkanál citromlé

csipet római kömény

csipet fahéj

csipet chilipor (friss is lehet)

só

pár csepp olívaolaj

pár száll zellerzöld vagy petrezselyem, koriander

pár levél menta

A csicseriborsót előző este beáztattam, másnap puhára főztem, leszűrtem.

A szilvát kimagoztam, apró darabokra vágtam.A répát egy nagy lyukú reszelőn lereszeltem, a fűszernövényeket felaprítottam, a mogyorót egy száraz serpenyőben pár perc alatt megpirítottam.

Mindent egy tálba tettem, sóztam, megszórtam chiliporral, ráfacsartam a citromlevet, pici olívaolajat csorgattam hozzá, alaposan összeforgattam és már tálalható is.

Babaganush, arab padlizsánkrém

Pálmafa

2015. Aug. 13.

Hozzászólások (0)

Na ezért a kencéért megéri bedurrantani a sütőt még ebben a melegben is. Legalábbis én megtettem egy héten belül kétszer is, viszont utána napokig meg van oldva a reggelim. Sőt, a maradékot egy hét elteltével ettem meg, és pont olyan finom volt, mint új korában.

Sokan nem szeretik a padlizsánt más formában, de általában, azt hallom, hogy a krém az teljesen más, úgy megeszik. Mondjuk ez többnyire jellemző a nem túl népszerű zöldségekre, hogy pempő formájában jobban fogy, mert el lehet nyomni a hozzákevert egyéb cuccokkal az ízét. Én annak speciel nem vagyok híve, hogy nyomjuk tele majonézzel, a legtöbb helyen így árulják a padlizsánkrémet is.

Nálunk szerintem az erdélyi padlizsánkrém a legismertebb, ami tulajdonképpen sült padlizsán és fokhagyma, az arab verzió pedig annyiban különbözik, hogy tahini, vagyis szezámmagból készült is krém is van benne, illetve római kömény, ami az én egyik kedvenc fűszerem. A Babaganush tulajdonképpen a hummusra, a szintén keleti csicseriborsókrémre hajaz, én legalábbis azt is ugyanígy készítem.

Egy szó, mint száz, amiben római kömény és fokhagyma van az rossz nem lehet, ez a krém pedig remek reggelire, vagy zöldségekhez mártogatósnak vacsorára is. Amíg a padlizsán sül, meneküljetek hűvös helyre, egy hűsítő ital társaságában…

Hozzávalók:

1 db nagy méretű padlizsán

2 duci gerezd fokhagyma

2 evőkanál szezámmag (vagy boltban kapható tahini)

2 evőkanál olívaolaj

1 kisebb fél citrom leve

1 nagy csipet őrölt római kömény

A padlizsánt hosszában félbevágtam, a húsát egy éles késsel bekockáztam, úgy, hogy a héját ne vágjam át. Besóztam, és negyed órára magára hagytam izzadni. Ezután bekentem a húsát egyenletesen kókuszzsírral és 200 fokra melegített sütőben húsával lefelé fektetve, kb. 30-40 perc alatt puhára sütöttem. Akkor jó, ha megnyomjátok a héját és már az is puha.

Míg a padlizsán sült, a szezámmagot egy száraz serpenyőben 1-2 perc alatt megpirítottam, majd hűlés után megőröltem. Ezután krémesre kevertem az olívaolajjal.

Mikor a padlizsán megsült és kicsit kihűlt egy mély edénybe kanalaztam a húsát, sóztam, borsoztam, megszórtam a római köménnyel, belereszeltem a fokhagymát és krémesre turmixoltam. Nem baj, ha kicsit darabos marad, sőt jót is tesz neki. Végül hozzákevertem a szezámkrémet és megcsorgattam a citromlével.

Kókusztejes zöldborsófőzelék mángolddal

Pálmafa

2015. Jul. 11.

Hozzászólások (0)

Egy főzelék, ami eltér a megszokottól. Nincs benne tej és liszt, a kókusztejes csicseriborsós habarástól viszont krémes, enyhén édeskés az íze, amit jól ellensúlyoz a zöld citrom fanyar íze és a fűszerek.

Ez lett a második receptem a mángolddal, ugyanis az irodai balkonkertben nőtt egy csokorra való harsány zöld levél. Ritkán teszek ilyesmit főzelékbe, most is próbáltam megakadályozni, hogy szegény mángoldból egy fonnyadt valami legyen, ezért csak az utolsó pár percben került bele. Így még lehet rajta mit harapni.

Mivel érkezett egy szatyor friss vegyszermentes zöldborsó is, így adott volt, hogy bemutassam őket egymásnak. Jelentem, egész jól összebarátkoztak.

Ebben nagy segítségem volt ismét a kókusztej. Dehát, ez van, nem tudok tőle elszakadni, ha hasonló ételek sűrítéséről van szó. Persze lehet mással is készíteni, de a kókusztej krémesen édeskés íze sajnos nem pótolható mással, és az bizony itt hiányozni fog.

Mivel ezer éve nem ettem bundás kenyeret, így előrántottam egy jobb napokat is látott teljes kiőrlésű kifli maradékot és újjá varázsoltam a serpenyőben pár perc alatt. A főzelék is örült neki, én meg pláne, egyenesen repetáért kiáltott.

Hozzávalók:

25 dkg zöldborsó

1 kisebb csokor mángold (6-8 közepes levél kb.)

1 fej vöröshagyma

1 deci kókusztejszín

1 evőkanál csicseriborsóliszt

1 evőkanál zöld citromlé

1-1 teáskanál őrölt gyömbér és római kömény

só, bors

1 evőkanál kókuszzsír

Feltétnek: bundás kenyér v kifli

A kókuszzsírt felforrósítottam, rádobtam a hagymát és üvegesre pároltam, majd beleszórtam a zöldborsót, felöntöttem annyi vízzel, hogy éppen ellepje, sóztam, borsoztam, megszórtam a gyömbérrel és római köménnyel, majd lefedve puhára főztem.

A mángoldot apróra vágtam, a kókusztejszínben elkevertem a csicseriborsólisztet.

Mikor a borsó megpuhult, beleszórtam a mángoldot, pár percig főztem csak, hogy ne fonnyadjon meg nagyon. Ezután egy merőkanál forró lével simára kevertem a kókusztejes habarást, majd a főzelékhez öntöttem. Megvártam míg ismét felforr, rottyan egyet és elzártam a gázt. Ekkor facsartam bele a citromlevet, majd friss bundázott kifliszeletekkel tálaltam.

Alma, sárgabarack, kelkáposzta egy tál kuszkuszban

Pálmafa

2015. Jun. 18.

Hozzászólások (0)

Nagyon gyümölcsös, picit zöldséges egytálétel, ahol a sós és édes ízek találkoznak és keleties fűszerekbe burkolóznak. Nálam ilyen egy gyors kaja a hétköznapokon.

Többek között az ilyen rapid és egyszerű ötletek miatt nem tudom elfogadni, ha valaki azt mondja hétközben nincs ideje enni napközben, csak egy szendvicset vagy valami műkaját bekapni. Ugyan már. Ha van rá igénye valakinek, hogy tényleg jót egyen, ráadásul olcsón akkor kb. ennyi az egész. Néhány szem gyümölcs, és/vagy zöldség hozzá, előző este kever-kavar és 5 perc alatt kész. De még egy irodában is összedobható, ha van vízforraló, vagy rosszabb esetben egy mikró is megteszi, amiben a kuszkusznak forró vizet lehet melegíteni.

Az alma és a káposztafélék jó párost alkotnak ez nem meglepő, a puha barack édessége pedig kiegészíti őket, de helyette akár aszalt gyümölcsöt is használhattok. Viszont érik a sárgabarack, így adott volt, hogy ez kerül a tányéromra.

Szórhattok rá pirított magokat is, a szezámmag kifejezetten ízlett hozzá, de enélkül is finom lesz és laktató.

Hozzávalók adagonként:

fél bögre (kb. 1,5 deci) kuszkusz

1 db sárgabarack

1 kisebb alma vagy egy nagyobb fele

1 kis marék csíkokra vágott kelkáposztalevél

1-1 csipet fahéj és római kömény

só, pici bors

olívaolaj

pár csepp citromlé

1 evőkanál pirított szezámmag (elhagyható)

A kuszkuszt dupla mennyiségű forró vízzel leöntöttem és 5 percig állni hagytam.

Ezalatt felkockáztam a gyümölcsöket, a kelkáposztát felcsíkoztam, majd mindent egy tálba tettem, megszórtam a fűszerekkel, szezámmaggal, végül olívaolajjal és citromlével meglocsoltam, és már ehető is.

Kelkáposzta tekercsek, ahogy még biztos nem kóstoltad!

Pálmafa

2015. Feb. 24.

Hozzászólások (0)

Sőt, még én sem kóstoltam így! Teljesen bizonytalan volt a végkifejlett, de bátraké a szerencse és végülis az étel íze elnyerte a tetszésem. Édesen fűszeres töltelék, amit a paradicsomszósz és a tetejét megkoronázó füstölt sajt jól kompenzál, laktató, húsmentes, és könnyen emészthető ebéd lett belőle.

Úgy született, hogy ott pislogott némi maradék kelkáposzta a hűtőben, amit többnyire én nyersen nyammogok el saláta formájában, mindenféle egyéb reszelékkel összekutyulva, répa, alma, dió ami éppen eszembe jut. De annyira nem vagyok nagy rajongó, hogy egy hétig ezt egyem. Kidobni sem vagyok hajlandó, így jött az ötlet akkor beletekerek valamit. De mit?

Köles lett a töltelék alapja, de akkor jöjjön mellé répa, amit aztán édesburgonyára változtattam, mert régen ettem, a répától meg már néha sárgulok, barnulok, de legalább a szolárium megspórolva. Itt persze fel lehet szisszenni, hogy az édesburgonya drága. Így van. De még mindig olcsóbb, mint a hús, ami ebben az ételben nincs és ettől nem csökken az értéke, sőt… Nem azt akarom mondani, hogy a húst pótolja, de továbbra sem értem, miért kéne mindenbe azt tenni? Amúgy meg az édesburgonya ásványi anyagtartalma kiemelkedően magas, sőt fehérjéből is sokkal többet tartalmaz, mint a legtöbb zöldségféle. Úgyhogy a kölessel karöltve csak jót tesz velünk, pláne, hogy rostdúsak, de a szénhidráttartalmuk viszonylag alacsony.

Na és a datolya hogy pottyant az ételbe? Aszalt gyümölcsöket zöldségek mellé rakni csak itthon furcsa, más országokban, főleg, török, marokkói konyhába nem, és érdemes néha tenni egy próbát, mert rá fogtok jönni, hogy ez bizony finom. Nem szépítem, én is utáltam régen a datolyát és minden aszalt gyümölcsöt, aztán kóstolgattam, belekevertem ebbe-abba, joghurtba, müzlihez és már nem bírok élni nélküle.

Nagyon magas a kálcium és magnézium tartalma, sőt a hétvégén mikor datolyát vásároltam az előttem álló idős néni is azt vett és mikor meghallotta, hogy én is ezt kérek, megjegyezte, hogy ez bizony tényleg nagyon értékes gyümölcs ám. Én nevettem, hogy tudom én azt. Ő tovább sodródott a piaci forgatagban, én fizettem, elindultam a kijárathoz mikor valaki megfogta a karom és a nénike libbent mellém ismét, hogy honnan fújta oda a szél dunsztom sincs. Csak tátottam a szám, mikor kérte, hogy mondjak még valamit a datolyáról, mert ő imádja, majd azt is megosztotta velem, hogy tudtam-e, hogy régen a kínai nők datolyavízzel táplálták a csecsemőket! De hisz nyilván tudom én ezt, tette hozzá, mert nekem is biztos van gyerekem. Majd közölte vidáman, hogy de ha nincs majd lesz hamarosan, elköszönt és ismét eltűnt. Én hal módjára tátogtam, megköszöntem az információkat és kissé sokkos állapotban, de mosolyogva próbáltam a kijáratot becélozni…

Mi ebből a tanulság? Semmi. De ez a kaja jó lett, próbáljátok ki!

Hozzávalók:

7-8 db kelkáposzta levél

fél bögre köles

1 közepes méretű édesburgonya

1 kis fej lilahagyma

0,5 l paradicsomlé

10 dkg füstölt sajt

1 mokkáskanál őrölt római kömény

1 csipet fahéj

só, bors

Tálaláshoz: natúr joghurt vagy tejföl

A kölest dupla mennyiségű enyhén sós vízben puhára főztem. Az édesburgonyát meghámoztam, felkockáztam és annyi vízzel, amennyi egy ujjnyival ellepi, szintén feltettem főni, majd ha megpuhult, leszűrtem és egy krumplinyomóval összetörtem. Egy tálban összekevertem a kölest, az édesburgonyát, és a felaprított datolyát és lilahagymát, sóztam, borsoztam, megszórtam a római köménnyel.

A kelkáposzta leveleit megmostam, lecsöpögtettem. Kiterítettem őket egy tálcára és mindegyik közepébe kb. két evőkanál tölteléket tettem, hosszában a legvastagabb levélér mentén. Nagyjából eligazítottam, alul, felül kb. 1 cm-re ráhajtottam a leveleket, hogy ne potyogjon ki a töltelék a tekerésnél, majd a levél egyik felét áthajtottam a töltelékre, kicsit aláigazítottam, majd a másik felét is áthajtottam rajta és ezzel az oldalával lefelé fordítva tettem egy jénaiba.

Lehet bonylultnak tűnik a tekerés, de lehet máshogy is, nekem ez vált be, valahogy így készül a hagyományos töltött káposzta is.

A paradicsomlében elkevertem kevés sót, borsot és egy csipet fahéjat, majd rálocsoltam a keltekercsekre, hogy egyenletesen befedje őket. Ha túl sűrű lenne a paradicsom, kevés vízzel lehet hígítani.

180 fokra előmelegített sütőbe tettem alufóliával lefedve 20-25 percre, hogy a kel átpuhuljon. Ezután levettem a fóliát róla, megszórtam a reszelt sajttal és még 10 percre visszatettem a sütőbe, míg a sajt ráolvadt.

Tálaláskor natúr joghurttal locsoltam meg, szerintem a savanykás íze miatt, jobban passzol hozzá, mint a tejföl.

Ájult imám padlizsánja

Pálmafa

2014. May. 26.

Hozzászólások (0)

Egy vicces nevű, de annál finomabb török eredetű ételt kaptok hétfőn reggel éhgyomorra. A háttér sztori annyi, hogy állítólag réges régen az imám, mikor megérezte a készülő étel illatát, elalélt és dobott egy hátast. Arról nem szól a fáma, hogy azért, mert annyira rossznak találta-e vagy mert tényleg ilyen hatással volt rá a gőzölgő fahéjas padlizsán illata. Nálam semmiképpen sem eredményezett vérnyomáscsökkenést ételünk, viszont a nyáltermelődésem abszolút beindult és ájulás helyett inkább megettem.

Valóban mesés az íze is, krémes, édes, fűszeres, de mégsem egy megterhelő fogás. És ebből sem hiányzik a hús, maximum köretként rizst, kuszkuszt vagy bulgurt tennék még mellé, de ezek nélkül is tökéletes. A töltelékből ha maradna, máris kész a másnapi ebéd is, csak némi tésztát kell kifőzni mellé, sőt reggelire hidegen pirítóssal is fenomenális lesz. Sokoldalú étel mondhatni.

Ami nagyon tetszik még az eredeti receptben, az a padlizsánsütés módja, tuti, hogy legközelebb a padlizsánkrémhez is így fogom elkészíteni, mert egyenletesen megpuhult, nem lett keserű és időben is hamarabb végeztem. Annyit változtattam rajta, hogy majoránna helyett őrölt római köménnyel fűszereztem, mert imádom, és a keleti konyha amúgy is sokat használja ezt a fűszert. Illetve vöröshagyma helyett újhagymát szeltem bele és friss paradicsom is ment bele vidáman, nem csak a konzerv.

Hozzávalók 2 főre:

1 db nagyobb méretű padlizsán

1 doboz hámozott paradicsom konzerv

2 gerezd fokhagyma

2 szál újhagyma (vöröshagyma is lehet)

1-2 db paradicsom

1 csokor petrezselyem

1 marék durvára aprított mandula

1 csapott teáskanál őrölt római kömény

1 csapott teáskanál őrölt fahéj

só, bors

olívaolaj

A padlizsánt hosszában félbevágtam és a húsát mélyen bekockáztam, ügyelve arra, hogy a héját ne vágjam át. Ezután besóztam és fél óráig állni hagytam, így tuti nem lesz keserű a végeredmény. Fél óra múlva kicsit kinyomkodtam, hogy a felesleges sós lé távozzon, majd vékonyan megcsorgattam olívaolajjal és egy sütőpapírral borított tepsin, húsával lefelé kb. 20 percig sütöttem 180 fokon.

Ezalatt felaprítottam a hagymákat és olívaolajon megfonnyasztottam, ráöntöttem a paradicsomkonzervet majd a felkockázott friss paradicsomot is. Sóztam, borsoztam, megszórtam fahéjjal és római köménnyel, majd kb. negyed óra múlva mikor a paradicsom még nem főtt szét teljesen de már puha és kezd besűrűsödni a mártás, elzártam a gázt alatta. Beleszórtam a mandulát és a felaprított petrezselymet, majd a megpuhult padlizsán belsejét egy kanállal kivájtam, úgy, hogy azért még maradjon tartása és vékonyan körben húsa is a padlizsánhajóknak, majd a kikapart részt is a paradicsom mártáshoz kevertem. Ezután pedig visszakanalaztam a tölteléket a fél padlizsánokba és még negyed órára visszakerültek a forró sütőbe.

Fűszeres csicseriborsó - Egészséges sós rágcsa

Pálmafa

2014. May. 06.

Hozzászólások (0)

Imádom a csicseriborsót, a hummust és a falafelt bármikor meg tudnám enni, de ezúttal egy chips helyettesítő rágcsa lett belőle.

A hétvégi sok édes után, testem, lelkem valami jó sós, fűszeres cuccot kívánt. Van, hogy én is bűnözök ezzel azzal amazzal, persze nem lettem betörő csak a kajafrontra gondolok, de a borzalom chipsek már szerencsére nem tudnak kibillenteni az egyensúlyomból. Ha elém tolják hát tovább tolom, mondjuk egész véletlenül a kuka irányába… Annyi sok minden más természetes finomsággal lehet helyettesíteni, meglepő módon az egyik a csicseriborsó, ami ráadásul bitang jó fehérjeforrás, sportolóknak különesen ajánlott illetve azoknak szintén, akik nem esznek túl sok húst.

És akiket mindenez nem érdekel, mert hallani sem akarnak róla, hogy mi egészséges és mi nem, lefogadom, hogy még nekik is ízleni fog, frissen ropogósan. Utóbbi fontos, mert bár később is finom és akár még leves vagy saláta betét is lehet, de ropogni csak akkor fog ha sütés után fogyasztjuk el rövid időn belül. Ami nem lesz nehéz azt gondolom, mert eteti magát a kis gazember…

Én most használtam először konzervet, eddig mindig frissen vettem és felhasználás előtt 24 órát vízben áztak csicseriék, de így azért jóval gyorsabban elkészül. Bármilyen spontán esti filmnézéshez, dumapartihoz, csendben elvonulós olvasáshoz, vagy csak úgy éhenhalás ellen jó kis csemege.

Még egy fontos dolog, hogy sütés közben ne nagyon kotorásszuk meg, ugyanis néhány csicseriszem hajlamos titokban, nem túl hangosan és figyelemfelkeltően, nagyon sunyi módon felrobbanni a sütőben…

Hozzávalók:

1 üveg főtt csicseriborsó

1 duci gerezd reszelt fokhagyma

1 mokkáskanál őrölt római kömény

fél mokkáskanál chilipor

1 mokkáskanál fahéj

só, frissen őrölt bors

olívaolaj

A sütőt előmelegítettem 180 fokra. A csicseriborsót leszűrtem és átöblítettem, a fűszereket összekevertem, a fokhagymát lereszeltem. A csicseriborsót meglocsoltam kevés olívaolajjal, hogy minden szemet befedjen, rászórtam a fűszereket és a fokhagymát és az egészet kézzel alaposan összetrutymákoltam, hogy minden szemet átjárjanak az ízek. Egy gáztepsire sütőpapírt tettem és egyenletesen elterítettem rajta a csicseriszemeket, majd kb. 25 percig sült míg barnára pirultak.

Medvehagymás köleskrém - Mindjárt vége a medvehagyma szezonnak!

Pálmafa

2014. Apr. 14.

Hozzászólások (0)

Még nem késő a piacon medvehagyma után kutatni, de lassan elbúcsúzhatunk tőle. Esetleg jégkockatartóban felaprítva elraktározhatunk némi tavaszi ízt és télen jó lesz majd elővenni, vaaagy itt ez a jó kis kencefince amire biztosan emlékezni fogunk jövőre is.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy sárgarépakrém, amire rákattantam mikor először megkóstoltam, és a fűszereit azóta is használom együtt sokféle ételbe, mert nagyon jó csapatot alkotnak. Így lett ez a köleskrém is, aminek az eredetijében a kurkumán kívül nem volt más fűszer (úgyis finom egyébként), de én most kiegészítettem, hogy még pikánsabb legyen és nem bántam meg. Már csak a “neonződ” színe miatt is megéri elkészíteni.

Mivel a medvehagyma íze veszített már az erejéből, ezért nem röstelltem hozzávágni a méltatlanul hanyagolt újhagyma zöld szárát, amit én sosem dobok a kukába, kivéve ha csúnyácska természetesen. De akár fokhagymával is készülhetne. Hogy mihez együk? Reggelire vaj helyett, zöldségekhez mártogatósként mondjuk chips helyett a tévé előtt, de akár sült húshoz köretnek is, mert ahogy azt már korábban említettem kölest enni jó!

Hozzávalók:

1 bögre köles

fél csokor medvehagyma

néhány újhagyma zöld része

1 mokkáskanál kurkuma

1 mokkáskanál őrölt római kömény

fél mokkáskanál chilipor

fél mokkáskanál őrölt fahéj

1 teáskanál fehérborecet

1 teáskanál citromlé

só, bors

olívaolaj

A kölest egy szűrőben átöblítettem, majd felöntöttem két pohár vízzel és feltettem főni. Közben felaprítottam a medvehagymát és az újhagyma szárát, összekevertem a fűszereket. Mikor a köles megfőtt belekevertem a hagymákat, a fűszereket, a fehérborecetet, citromlevet, kevés olívaolajat, hogy még krémesebb legyen és egy botmixerrel pürésítettem az egészet. Kóstolás után még lehet szórni bele a fűszerekből ha szükséges, ízlés dolga ki mennyire szeretné pikánsan, csípősen, sósan.