Hétköznapi gyors ételt hoztam ma nektek, jól jön ez hét közepén, mikor már a hétvégi maradékok kifutottak, de még van annyi zöldség a frigóban, hogy max. 1-2 dolgot kell venni a sarki boltban vagy piacon, amivel klassz vacsorát és/vagy másnapi ebédet lehet rittyenteni.
Na ez az étel is ilyen volt egyik nap nálunk, nevezzük álrizottónak tulajdonképpen, hiszen a hagyományosat én is szeretem lassan kevergetve, simogatva főzni, megadni a módját stb., de kölesből viszont hasonló állagú, ízű, de sokkal gyorsabb verziók is készíthetőek. Nagyon szeretem a füstölt halat, és néha veszek, általában lazacot, ami tudom, hogy nem olcsó, viszont nagyon kevés elég egy nagyobb adaghoz is, mert intenzív az íze. Most viszont találtam füstölt makrélát, ami fele annyiba került, mint a lazac, dupla annyi volt mennyiségre és isteni finom. Persze bármilyen halat vagy sonkát is használhattok helyette akár. A spárga most elsősorban a színe miatt került bele, és mert a hűtő mélyén felejtettem egy csomaggal, így muszáj volt felhasználni, de enélkül is tökéletes lesz.
Ja, és jogos a kérdés, hogy lett ilyen cekci babarózsaszínű? Naná, hogy a céklától! Ha még nem kóstoltátok a cékla-kapor-hal triumvirátust, akkor ajánlom erősen kipróbálásra.
Hozzávalók:
3 deci köles
1 cs zöld spárga
1 cs füstölt makréla (vagy más hal)
1 kis fej cékla
1 csokor kapor
fél citrom leve
1 deci rizstejszín
só, bors
Tetejére: pici olívaolaj
A kölest dupla mennyiségű vízben feltettem főni, sóztam, borsoztam. Közben lereszeltem a céklát, felaprítottam a kaprot, a halat nagyobb darabokra szedtem. A spárga fás végeit letörtem és kevés kókuszolajon egy serpenyőben kb. 5-8 perc alatt roppanósan puhára pároltam, majd kis darabokra vágtam. Mikor a köles már majdnem teljesen megpuhult és szinte az összes vizet beszívta, hozzáöntöttem a rizstejszínt, beleszórtam a céklát, kaprot, halat, spárgát és megvártam, míg még egyet rottyan, elzártam a gázt alatta és lefedve még kb. 10 percig állni hagytam, hogy biztosan átpuhuljon a köles és az ízek is összeérjenek. Végül rácsorgattam a citromlevet és tálalásnál még kapott egy löttyintés olívaolajat is.
Általában a rizottóba fehérbort szoktam használni, de a vörös is tökéletes, pláne, ha vörös hússal vagy valamilyen különleges erdei gombával készül. Nem vagyok egy nagy gombafogyasztó, de a szárított gombával már egy ideje szemeztem, hát most jött el az ideje kipróbálni. Bevallom az őszintét, nem pont falfülgombával szerettem volna elsőre kísérletezni, de nem kaptam másikat, friss gombából is csak sampion jött szembe, az meg már uncsi, úgyhogy csak remélni tudtam, hogy ez beválik.
Hozzávalók:
Én persze magabiztosan nekiálltam volna legyalulni, de esély nem lett volna rá, mert betonkemény, így célszerű egészben kb. 20 perc alatt megfőzni, aztán tovább dolgozni vele. Nem tudtam még előre biztosan, hogy milyen formában ölt testet a tök köretként, de menet közben püré lett. Dehát tudjátok, hogy én bírom az ilyen bébiételszerű cuccokat, ez van. És egyszerűen hajt a kíváncsiság, mert szerintem a krumplipüré túl van értékelve, zellerből, sütőtökből, édesburgonyából eddig még sokkal finomabb köreteket gyártottam, ami érdekes módon a krumplirajongók többségének is nagyon ízlett.
Hozzávalók a fasírthoz:
A csicseriborsó az egyik legjobb húspótló továbbra is, a gomba meg a másik, igaz utóbbiból inkább kevesebbet ajánlott egyszerre csak enni, mert nagyon nehezen emészti a gyomor, ezért itt sem ez dominál. A körettől lesz még izgalmas ez a sztori, hiszen krumplipüré vagy rizs helyett karfiolos “álrizs” került mellé, némi citrommal és petrezselyemmel meghintve, és a szép az, hogy fel sem tűnt, hogy nem igazi rizs van alatta, mert az összhatás “rizses”. A rizzsel sincs semmi baj persze, de így kalóriaszegényebb, ugyanakkor mégis laktató főétel válik belőle.
Hozzávalók 3 főre:
Ismét Bio Bridge terméket használtam az elkészítéséhez, még hozzá rizstejszínt és ismét nem vettem észre különbséget a végeredmény kóstolásakor. A rizottók általában vajasak, vagy tejszínesek vagy mindkettő és nem tudom azt mondani tényleg még én sem, hogy azok nem finomak. Mert azok, ez vitathatatlan, de attól még laktózmentesen is lehet legalább ugyanolyan ízleteset készíteni. Annyi jó íz van benne amik harmonizálnak egymással, hogy fel sem tűnik, hogy nincs benne zsíros tejszín, sőt most vajat sem tettem bele az elején, persze nyugodtan küldhettek egy kanállal az olaj mellé, ezt rátok bízom. Ha nem cél a laktózmentesség, akkor hajrá. Még egy fontos dolog, hogy a rizottó alaplé véletlenül sem jelent forró vízben feloldott leveskockát… Ha van kéznél igazi zöldség vagy húsalaplé a hétvégi levesből az tökéletes, ha nincs akkor én úgy szoktam egyszerűen megoldani, hogy egy liter forralt vízbe beleszórok natúr vegamix zöldségkeveréket, ami tiszta, tartósítószermentes fűszerkeverék, nagyobb hiperszuperben már lehet kapni vagy piacon fűszerboltban. Ennyi, nem kell ezt túlbonyolítani.
Hozzávalók 2-3 főre:
Személyenként:
