Jobb, mint a bolti, és elkészíteni sem bonyolult, avagy retro desszert házilag.
De, hogy magamtól nem jutott volna eszembe nekiállni az is biztos… Soha nem voltam óriási tejberizs rajongó, néha levettem a boltban az agyoncukrozott műízét és utána egy évig biztos nem is hiányzott, hogy ilyesmit egyek. Pedig tényleg jólesett most, de ez nekem ebéd után desszertnek már túl sok, úgyhogy reggeli lett.
Amúgy meg azért készült, mert megígértem a szomszédomnak még júliusban a szülinapjára, ami aztán elmaradt, már nem a szülinap, hanem a rizs, mert éppen mindig jobb dolgom volt hétvégén… Persze ő nem felejtette el, így kapott egy bödönnel végre egy almás baracklekváros, csokis verziót, magamnak meg elmentettem egy pohárnyit, csoki nélkül pici málnalekvárral és sok gyümölccsel a tetején.
Hmm jól indult a reggel, legközelebb viszont kölesből fogom főzni és kókusztejjel! Variáljátok kedvetekre, ez tipikusan az a nyalánkság, amiből millió félét lehet összedobni, egészségesebb alapanyagokból is, attól függően éppen mi van otthon.
Hozzávalók 4 pohárhoz:
25 dkg rizs
2,5 deci habtejszín (cukormentes)
5 deci tej
2 deci víz
3 evőkanál nyírfacukor
1 mokkáskanál őrölt fahéj
1 nagy csipet vaníliapor
mazsola ízlés szerint (elhagyható)
csipet só
1 db alma
fél citrom leve
Tálaláshoz: lekvár, reszelt csoki vagy kakaó, friss gyümölcs
A rizst a tejjel és a vízzel, csipet sóval, a cukorral, vaníliaporral, fahéjjal, mazsolával, lassú tűzön feltettem főni.
Ezalatt felvertem a habtejszínt. Lereszeltem a meghámozott almát és összekevertem a citromléval.
Mikor a rizs beszívta az összes nedvességet, elzártam a gázt alatta, és még legalább negyed óráig lefedve állni hagytam.
Ezután beleforgattam a tejszínhabot a rizsbe a reszelt almával együtt. Egy pohárba kanalaztam kb. félig, majd megpöttyintettem némi málnalekvárral, majd ismét rizst kanalaztam rá, végül friss gyümölcsökkel megszórtam. Illetve készült egy nagyobb tállal is, annak a közepébe baracklekvárt tettem a tetejére pedig csokit reszeltem.
Behűtve, de langyosan is finom!
