Jó esély van rá, ha megkóstoljátok ezt az ételt, hogy rövid időn belül újra elkészítitek! Nálam így történt, pedig én aztán tényleg ritkán főzöm ugyanazt, de ezt két héten belül kétszer sikerült elkövetnem.
Az egyik legjobb dolog ami a spenóttal történhet, hogy találkozik a kecskesajttal, ha nem kóstoltátok, tegyétek meg, még hozzá krémes kecskesajtot társítsatok mellé. Ha nem szeretitek a spenótot és a kecskesajtot azért, ha pedig imádjátok azért. Amúgy az a tapasztalat, hogy aki utálja a spenótot, általában ilyen formában mégis hirtelen le tudja gyürkőzni és még repetát is kér meglepő módon.
Jó kis laktató kaja, könnyű belőle nagy adagot rittyenteni, csinálhattok akár húsmentes verziót is, például csicseriborsóval és úgy akár még gyorsabban is elkészülhet, ha konzervet használtok. Mondanom sem kell, hogy inkább utóbbit választottam volna én is a hús helyett, de A férfi kedvéért mindent és megalkudtam. Na jó ez nem igaz, sosem alkuszom, tényleg jó volt ez így csirkésen na. Már több ponton megálltam volna szívem szerint falatozni. Először mikor összeturmixoltam a spenótot a kecskesajttal, ezt már úgy kentem is volna egy pirítósra, majd mikor összekevertem a rizzsel, már szedtem is volna tányérra, aztán mikor a hús is belekerült, már szintén nyúltam volna egy nagy kanálhoz… De hős vagyok és megálltam, hogy csak kicsit kóstoltam bele és inkább türelmesen hagytam a sütőt végezni a dolgát.
Hozzávalók:
1 kg darált csirke
50 dkg spenótlevél (mirelitből kb. a fele)
3 deci rizs
1-2 db tojás
10 dkg kecskesajt
1 fej vöröshagyma
2 duci gerezd fokhagyma
szerecsendió
só, bors
kókuszolaj
Tetejére:
1 zacskó mozzarella (más sajt is jó)
3 db paradicsom
Elkészítése:
A rizst dupla vízben feltettem főni.
A csirkehúst kevés kókuszolajon lepirítottam, sóztam, borsoztam félretettem.
A spenótleveleket szintén pici olajon fedő alatt megfonnyasztottam, sóztam, borsoztam, reszeltem rá bőven szerecsendiót, majd egy mély tálba tettem, hozzáadtam a sajtot, reszelt fokhagymát és botmixerrel pürésítettem. Közben előmelegítettem a sütőt 180 fokra.
Összekevertem a rizst, a húst, a spenótkrémet, és a tojást. Azért mindegy, hogy 1 vagy 2 db a tojás, mert mindkettővel készítettem és összeáll mindenhogy. Egy vékonyan kókuszolajjal kikent hőálló tálba öntöttem az egészet, elsimítottam, a tetejére rászeltem a paradicsomot és a mozzarellát is rámorzsoltam, majd sütőbe toltam és addig sütöttem, míg a sajt ráolvadt a tetejére. Langyosan szépen szeletelhető.
Amitől különleges lett ez cukkini az a töltelék. Ehhez mindig kell valami krémes, szaftos cucc, hogy a sütőben töltött idő után se legyen száraz a végeredmény, legalábbis én azt nem szeretem. Úgyhogy általában valamilyen paradicsomszószos muttyot teszek hozzá, a másik opció pedig a tejfölös, joghurtos, tejszínes lötyi, amihez meg nem volt kedvem, mert ilyesmit hébe-hóba eszem csak, és ez pont előtte nap történt meg. A megoldás tehát, ha a cukkini kikapart belseje felhasználásra kerül. Soha nem értettem, mikor tévében láttam hasonló receptet és a zöldség belsejét a kukába hajítják. Miért? Végülis pont a lényeget dobják a szemétbe…
Hozzávalók 2-3 főre:
Amúgy még paradicsomszósszal is össze lehetne rottyantani a végén az egészet, próbáljátok ki, ha van kedvetek úgy is. Hogy mi az alján a fehér és barna színű cucc? Nos, semmi extra, annyi történt, hogy kevés volt a rizs és a hajdina is otthon, úgyhogy összepároztam őket, és nem bántam meg, sőt így sokkal finomabb lett, én amúgy sem vagyok nagy rizsrajongó. Ezt az ételt is nélküle ettem csak úgy a húst és a zöldségeket egymagában.
Hozzávalók 4 főre:
Általában a rizottóba fehérbort szoktam használni, de a vörös is tökéletes, pláne, ha vörös hússal vagy valamilyen különleges erdei gombával készül. Nem vagyok egy nagy gombafogyasztó, de a szárított gombával már egy ideje szemeztem, hát most jött el az ideje kipróbálni. Bevallom az őszintét, nem pont falfülgombával szerettem volna elsőre kísérletezni, de nem kaptam másikat, friss gombából is csak sampion jött szembe, az meg már uncsi, úgyhogy csak remélni tudtam, hogy ez beválik.
Hozzávalók:
Egy laza fél óra alatt kész volt a vasárnapi ebéd, könnyű ezt az ételt nagy mennyiségben legyártani, szóval nincs kifogás, hogy miért ne Uncle Ben’s közreműködése nélkül varázsoljunk hasonló ízeket az asztalra!
Ismét Bio Bridge terméket használtam az elkészítéséhez, még hozzá rizstejszínt és ismét nem vettem észre különbséget a végeredmény kóstolásakor. A rizottók általában vajasak, vagy tejszínesek vagy mindkettő és nem tudom azt mondani tényleg még én sem, hogy azok nem finomak. Mert azok, ez vitathatatlan, de attól még laktózmentesen is lehet legalább ugyanolyan ízleteset készíteni. Annyi jó íz van benne amik harmonizálnak egymással, hogy fel sem tűnik, hogy nincs benne zsíros tejszín, sőt most vajat sem tettem bele az elején, persze nyugodtan küldhettek egy kanállal az olaj mellé, ezt rátok bízom. Ha nem cél a laktózmentesség, akkor hajrá. Még egy fontos dolog, hogy a rizottó alaplé véletlenül sem jelent forró vízben feloldott leveskockát… Ha van kéznél igazi zöldség vagy húsalaplé a hétvégi levesből az tökéletes, ha nincs akkor én úgy szoktam egyszerűen megoldani, hogy egy liter forralt vízbe beleszórok natúr vegamix zöldségkeveréket, ami tiszta, tartósítószermentes fűszerkeverék, nagyobb hiperszuperben már lehet kapni vagy piacon fűszerboltban. Ennyi, nem kell ezt túlbonyolítani.
Hozzávalók 2-3 főre:
Semmi extra kategória tulajdonképpen, de pont ettől jó, hogy egyszerű, a hal gyorsabban elkészül, mint a hús és ezalatt a barnarizs is megfő, de akár kuszkuszt vagy bulgurt is választhattok mellé köretnek. Fűszerek közül pedig a kakukkfű, oregánó mind passzolnak a halhoz.
Ayurvéda témában próbálok okosodni mostanság, vagyis érdekel az 5000 éves indiai orvoslás, a gyógynövények, az ételek, fűszerek hatásai testre és lélekre. Klassz lenne, ha a nyugati orvoslással ez harmóniában működhetne, pontosabban így kellene működnie…
