Maradékokból - Spenótos ricottagombóc tejszínes paradicsommártásban

2014. Jun. 07.

Volt a hűtőmben maradék tojássárgája, spenót (a változatosság kedvéért), tejszín, szikkadt kenyér és 1-1 csomag bontatlan ricotta és mozzarella. Utóbbi az mindig van, mert annak lennie kell, ez már szerelem. Mint ahogy paradicsom is mindig van. Annak ellenére, hogy megboldogult gyerekkoromban azt hittem egész életre tartó örihariban leszek vele, mert hallani sem akartam róla, hogy a szendvicsem akárcsak egy légtérben tartózkodjon piros barátunkkal. És lám, most már alig várom, hogy legalább egy darab termés legyen a cserépbe ültetett paradicsom palántámon. Na jó, legyünk nagyra törőek és döntsük rekordot, úgyhogy legyen két darab idén…

Szóval néhány perc guglizás és saját ízlésemre formálás után ezt sikerült kihozni ezekből a jó kis alapanyagokból. A kép minősége silány, sűrű bocsánatkérés érte, de este volt, én meg fáradt és inkább kóstolgattam, mint fotózgattam… Az íze viszont nagyon jó volt másnap ebédre, aztán azt követő nap reggelire is, feljavítva némi friss paradicsommal, hisz maradékot én ki nem dobok, pláne ha ilyen jóízű.

Hozzávalók:

25 dkg ricotta

2 marék spenót

2 gerezd fokhagyma

1 zacskó mozzarella

1 deci főzőtejszín

3 darab paradicsom

3 tojássárgája

3 evőkanál teljes kiőrlésű zsemlemorzsa

2 evőkanál zabpehely

1 szelett szikkadt teljes kiőrlésű kenyér belseje

só, bors, szárított bazsalikom

olívaolaj

A spenótleveleket forrásban lévő vízbe dobtam pár percre, míg megpuhultak, aztán leszűrtem és hideg vízzel átöblítettem őket, majd alaposan lecsöpögtettem és kicsavartam belőlük a nedvességet. Ezután felaprítottam őket. A ricottához adtam őket, majd belekevertem a tojások sárgáját is, sóztam, borsoztam, megszórtam a zsemlemorzsával és a zabpehellyel. Az a lényeg, hogy formázható, de lágy gombócok legyenek, inkább kevés morzsát adjunk hozzá először, aztán lehet pótolni ha nem állna össze. A sütés előtt egy órát várakoztak még a hűtőben, ez nem muszáj, de kevésbé áll fenn a veszélye, hogy szétesnek. Kb. 8 gombóc lesz belőle.

A paradicsomszószhoz felaprítottam a fokhagymát és kevés olívaolajon átforgattam őket, majd hozzáadtam a felkockázott paradicsomokat, sót, borsot, bazsalikomot, és pici vizet, hogy szaftosabb legyen. Lefedve kb. 10 percig hagytam puhulni őket, majd belekevertem a tejszínt, megvártam míg ismét elkezd forrni a mártás, belemorzsoltam a szikkadt kenyérdarabokat, majd levettem gázról az edényt és egy hőálló tálba öntöttem az egészet. Ebbe tettem a gombócokat, amiket előtte megszórtam még kevés zsemlemorzsával, a mártásba belemorzsoltam a mozzarellát és 180 fokra előmelegített sütőben nagyjából 20 percet töltöttek még, míg a gombócok teteje elkezdett pirulni a sajt pedig beleolvadt a szószba.

Rozmaringos szalonnás ricottagombóc

Pálmafa

2014. Feb. 09.

Hozzászólások (0)

Először is még nem késő kilátogatni a Szabadság térre a mangalicafesztiválra! Sok-sok finomságot fogtok találni, én vagy 10 féle ízesítésű kolbászt kóstoltam, sőt még tepertős csokoládé is kapható, forralt bor, puncs, forró homoktövis tea(finooommm) és minden földi jó élő zenével kísérve!

Mangalica ebben az ételben is van, bár gondolkodtam rajta, hogy osszam, ne osszam e ezt az eledelt, de igazából nincs okom rá, hogy ne tegyem, mert nagyon egyszerű, gyors, és ízletes, ráadásul a gombócokat akár tésztára is tehetjük paradicsomszósszal kombinálva. Szóval jól variálható étekről van szó. Mikor megláttam ezt a minap a tévében Claire Thomas konyhájában akkor nagyon rákattantam, mivel csicseriborsólisztbe voltak főzés előtt forgatva a gombócok, kimondottan gluténérzékenyek részére készült. Ami ugyan én nem vagyok, de lelkesen főzök mindent amihez nem muszáj lisztet lapátolni. Ráadásul ebben még tojás sincs csak maga a krémes ricotta az alap, amit imádok. A csicseriborsólisztet szép “ződ” tökmaglisztre cseréltem, de a helyzet az, hogy a liszt a főzés alatt tulajdonképpen eltűnik, igaz az ízét enyhén azért érezni és a gombóc is egyben marad, számomra hihetetlen módon. Szóval mást vártam picit, de a végeredmény a rozmaringos pirított mangalicaszalonnás feltéttel igazán klassz lett, úgyhogy szívesen ajánlom kipróbálásra. Mondanom sem kell, hogy eredetileg egy olasz ételről van szó és gnudi néven fut, amit egy vajas mártással öntenek le, de én jelen esetben bőven elegendőnek találtam a szalonna zsírját. Szalonna helyett persze lehet prosciuttot is rátenni vagy egyéb sonkát, sajtot.

A ricottáról csak néhány szót, mert itthon szerintem még sokan nem merik levenni a polcról, pedig már van belőle magyar is és pont annyiba kerül, mint a túró. Viszont tévhit, hogy a ricotta túró, mert semmi köze hozzá és ebben az ételben nem is lehet helyettesíteni vele. A ricotta állaga nagyon krémes, picit a krémsajtra hajaz, de annál sokkal könnyebb, a sajtkészítés után visszamaradt és ismét felmelegített tejsavó ő. Édes, sós ételekhez egyaránt használható.

Hozzávalók 8 gombóchoz:

25 dkg ricotta

5 dkg tökmagliszt(lehet lenmag vagy csicseriborsóliszt is)

10 dkg mangalicaszalonna

pár darab rozmaringág (lehet szárított is)

bors

pici só (én kihagytam, mert a szalonna elég sós volt)

A ricottából előző este nedves kézzel diónyi gombócokat formáztam és megforgattam a tökmaglisztben, majd egy éjszakát hűtőben csücsültek. Másnap felforraltam a főzővizet, közben a szalonnát felkockáztam és megpirítottam, a zsírját félretettem. Felaprítottam a rozmaringleveleket is. Mikor a víz forrni kezdett beletettem a gombócokat és 2-3 perc után mikor feljöttek a víz tetejére kiszedtem őket egy szűrőkanállal. A felaprított rozmaringot a mangaliczsírban pár perc alatt átforgattam a gázon, hogy kijöjjön az aromája, majd a serpenyőbe tettem a gombócokat is. Óvatosan picit lenyomtam a tetejüket és mindkét oldalát 1-2 perc alatt pirulni hagytam. Tálaláskor meglocsoltam a rozmaringos szaftal és a rászórtam a szalonnapörcöket némi friss rozmaring társaságában.