A “Mihez kezdjük a maradék pezsgővel?” kérdésre tudom, hogy a legegyszerűbb válasz, hogy igyam meg, de az van, hogy nem nagyon szeretem. Pukkantás, koccintás, két korty és köszönöm, részemről mehet vissza a hűtőbe. Majd egy hét után elgondolkozom, hogy mit főzzek belőle.
Ha van maradék sonka és sajt is a hűtőben, akkor jöhet a rizottó főzés, néhány plusz hozzávaló beszerzése után. Mivel friss spenótba botlottam a piacon, erre esett a választásom, de más zöldségeket is használhattok hozzá, akár sütőtököt, édesburgonyát, répát, ruccolát, vagy gombát is. A rizottó ugyebár jó esetben egy löttyintés fehérborral indul, ehelyett most pezsgőt kapott és ettől ugyanolyan finom lett.
A hétvégén megmaradt húsalaplé is jól felhasználható egy rizottóban, mivel én ilyet nem főzök, ezért zöldségalaplevet használok, ami nem más, mint 1 liter forró vízben elkevert, natúr szárított zöldségkeverék, bioboltokban kapható, nincs benne tartósítószer, ezáltal nincs az a klasszikus “leveskocka” íze.
Nem ragozom tovább, A férfi csak annyit mondott, ez egy igazi léleksimogató étel! Imádnivaló! A rizottó is…
Hozzávalók 3 főre:
25 dkg arborio rizs
4-6 szelet szárított sonka
2 nagy marék spenótlevél
fél fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
2 deci pezsgő
1 liter zöldség- vagy hús alaplé
késhegynyi reszelt szerecsendió
só, bors
kókuszolaj
Tetejére: reszelt parmezán v más kemény sajt
Egy nagyobb serpenyőben elkezdtem párolni a hagymát kevés kókuszolajon. Ha van kéznél, tegyetek egy kis kanál vajat is hozzá, mert attól még selymesebb lesz a rizottó. Rászórtam a rizst és felöntöttem a pezsgővel, sóztam, borsoztam, és egy merőkanál aljával kevergetve, megvártam, míg a rizs felszívja a folyadékot.
Ezután egy nagy merőkanál alaplé következett és itt adtam hozzá az apróra tépkedett spenótleveleket és a sonkadarabokat is. Mikor megint beszívta a rizs a folyadékot, ismét öntöttem hozzá, amíg el nem fogyott az egész illetve a rizs ‘al dente’ állagú lett, vagyis még nem teljesen puha, még lehet rajta mit harapni. Közben hozzáreszeltem a szerecsendiót és a fokhagymákat is, tálaláskor pedig megszórtam parmezánnal.
Egyszerű leves, és az igazi húsleveshez képest gyorsan is elkészül, viszont az ízén abszolút nem az érződik, hogy csak, úgy össze lenne dobva. Nagyon ízlett tényleg, nekem is, A férfinak is, mivel volt benne hús is, így már egy szimpla leves is ételnek mondható szerinte is… Amúgy nagyon egyszerűen készíthettek több zöldséggel húsmentes verziót is, akár gombával is.
Úgy vagyok most ezzel, hogy meg tudnám enni szinte minden nap, annyira jó a zeller, dió, körte kombó, akár hús nélkül is, de a mustáros pórés pirított csirke pedig különösen élvezetessé teszi. Kicsit olyan, mint a Cézár saláta, persze abban nincs ennyiféle alapanyag, de az összhatás hasonló. Azért is szerettem volna megosztani ezt a salit, mert döbbenetes, hogy saláta néven miket bírnak feltálalni az éttermek, főleg szegény Cézárt teszik tönkre legtöbbször. Tisztelet a kivételnek persze, de nagyon ritkán lehet igazán finomat rendelni, aminek köze is van az eredetihez vagy egyáltalán az élvezetes saláta fogalmához.
Hozzávalók 4 nagy adaghoz:
Kinézetre lehetne akár alma vagy baracktorta is, pedig nem, azok a sárga szeletek bizony cukkiniből származnak, ugyanis kaptam ajándékba pár alkar hosszúságú példányt, úgyhogy egyből valami hasonló recept után áhítoztam. Így bukkantam a Scarpaccia-ra. Eredetileg sima liszt illetve kukoricaliszt keverékéből készül, én viszont ezek nélkül szerettem volna elkészítni, így választottam a hajdina és amaránt keveréket, mivel utóbbi állaga kicsit darásabb tehát hasonlít a kukoricalisztre. Használjátok, amelyiket szeretnétek, de mindenképp érdemes kipróbálni ezeket a liszteket szerintem.
Hozzávalók 28 cm-es tortaformához:
