Egyszerű, rusztikus, alul ropogós, belül puha szivacsos, felül az olívaolajtól a rozmaringtól és a paradicsomtól nagyon szaftos, ízletes lepénykenyeret hoztam ma nektek. Naná, hogy Itália ihlette ezt is. A focaccia (fokaccsa) tulajdonképpen egy átmenet a pizza és a kenyér között, a pizzánál vastagabb, a hagyományos kenyérnél vékonyabb, keskeny szeletekre vágják fel és mehet reggelire frissen ropogósan vagy vendégseregnek mindenféle kencék mellé akár.
Kelt tészta és mégis egyszerű, nem túl kényes a történet, ha nekem is sikerült elsőre… Pedig tönkölyliszttel csináltam, de ahogy már többször írtam, tökéletes ez a liszt kelesztéshez (is). A focaccián nem feltétlenül van paradicsom, legtöbbször csak simán só, bors, olívaolaj kombóval készül, és ez is bőven elegendő amúgy neki ahhoz, hogy finom legyen. Viszont isteni finom paradicsomokat kapni még minden színben és méretben, érdemes kihasználni a szezont és megpakolni vele a kenyerünket!
Hétvégi reggelinek szuper, túl sok munkát nem igényel, nem kell nyújtani se, csak kézzel nagyjából kör alakban vagy téglalap, vagy rombusz, amőba stb. formára széthúzkodni a tepsin és lehet is sütni. Frissen az igazi, de másnap is finom, sőt akár le is fagyasztható.
Itt a hétvége lepjétek meg reggelire vele akit szeretnétek!
Hozzávalók:
1 bögre (250 ml) fehér tönkölyliszt
1 bögre teljes kiőrlésű tönkölyliszt
1 bögre langyos víz
1 evőkanál aprított rozmaring
4-5 kisebb szem paradicsom
1 teáskanál szárított élesztő
mokkáskanál só
olívaolaj
A liszteket összekevertem, sóztam, az élesztőt szintén elkevertem a langyos vízben, majd a liszthez öntöttem és összegyúrtam. Konyharuhával letakarva fél óráig kelesztettem meleg helyen.
Ezalatt felaprítottam a rozmaringot, negyedekbe vágtam a paradicsomot, ha pici koktélparadicsom van kéznél, akkor az mehet egészben is rá. Egy gáztepsire sütőpapírt terítettem, kicsit lekentem olívaolajjal. A tésztát miután duplájára kelt ráborítottam és téglalap alakúra megpróbáltam széthúzni kb. 20 x 25 cm nagyságú lett. Egy kis tálba öntöttem olívaolajat, belemártottam az ujjaimat és összetapicskoltam vele tésztát, csak úgy lazán, nem kell túl sok olaj. Megszórtam a rozmaringgal, majd enyhén lenyomkodva rátettem a paradicsomot.
200 fokra előmelegített sütőbe toltam, amit 5 perc után visszavettem 180 fokra. Ez sütőfüggő az enyém régi és hajlamos az alján gyorsabban megégetni a tésztákat… Kb. 20 percet sült, mikor szépen feljön a tészta és a teteje barnulni kezd, az alja pedig ropogós akkor kész. Kivettem kicsit, hűlni hagytam, meglocsoltam olívaolajjal még és felszeleteltem.
Forrás:http://theviewfromgreatisland.com/summer-tomato-focaccia/
Nem, mintha súlyfelesleggel tértem volna haza, de azért csurrant cseppent egy kis grissini itt, egy kis olívaolajba tunkolt foccacia ott, ezek ugyebár mind lisztes finomságok és szinte lehetetlen csak úgy közömbösen elmenni mellettük, pláne, ha az étteremben az étel megérkezése előtt az orrunk alá tolják. Majd a végén kiderül, hogy nem is ingyen, mert nagyon frankón ki is számlázzák, ha tetszik, ha nem…
Mondanom sem kell, hogy én ezt a legnagyobb melegben kívántam meg és a hőségben sütögettem, de megérte, mert jó lett. Nagyon szeretem ilyenkor augusztus környékén a piros húsú paprikát, és még véletlenül sem a messzi tájakról érkező kaliforniai paprikára gondolok, ami egyrészt drága, másrészt édesnek sem mondható. Természetesen ha nincs más kéznél, abból is elkészíthetitek, végülis megsütni azt is jó lehet, tán még jót is tesz neki.
Hozzávalók 2-3 főre:
Ráadásul én tojással szeretem a legjobban, ebben viszont nincs tojás, de mégis olyan az állaga, mintha lenne…. Az ötlet onnan, hogy lapul egy recept a blogon, még hozzá a 
Eredetileg csak paradicsommal és sárgabarackkal terveztem készíteni, de aztán figyelt a hűtőben egy picit már kókadozó répa, így gondoltam mehet bele az is. Szemöldökfelhúzós kombináció, de aki megkóstolta, annak ízlett. Tökéletes reggelire, pirítósra kenve, sajttal, vagy sós kekszekhez partifalatokhoz akár, de sült húshoz is elfalatozható, sőt én palacsintába töltve is szívesen megkóstolnám, meg fogom kóstolni…
Biztos vagyok benne, hogy a húsimádóknak is ízleni fog, akár így készítitek a besamelt, mint én, akár a hagyományos módon. Kis adagot ebből nem érdemes sütni, viszont le is fagyasztottam belőle egy adagot és felmelegítve is élvezhető volt még.
Ez egy tökéletes előétel lehetne mondjuk egy nyári vacsora vagy ebéd alkalmával. Nem mintha egy szimpla kényeztető reggelinek nem lenne szuper… Pofonegyszerű, flancosnak tűnik, pedig nem az, a hozzávalók színeitől lesz mutatós. Süthettek kisebb és nagyobb palacsintákat, akár fel is lehet tekerni őket, vagy félbehajtani.
Az eredeti receptben nincs ugyan paprika, csak paradicsom, és uborka, de mikor ez a saláta itthon is divatba jött kb. 20 éve és bekúszott a recept valahogy a családba is, akkor paprikával együtt jött és én ezt benne is hagytam, mert jót tesz neki ízben, színben, ropogósságban. Szerintem akkor jó, ha kb. mindegyikből ugyanannyi mennyiség kerül bele, a hagyma kezdetben vörös volt, sőt pici fokhagyma is ment hozzá, aztán a lilánál maradtam, ezúttal lila újhagyma került bele. Ami a fűszereket illeti az oregánó mellé én egy pici bazsalikomot is teszek hozzá, ha van friss, akkor bőven szórhattok bele mindkettőből.
Hozzávalók 4 főre:
Ayurvéda témában próbálok okosodni mostanság, vagyis érdekel az 5000 éves indiai orvoslás, a gyógynövények, az ételek, fűszerek hatásai testre és lélekre. Klassz lenne, ha a nyugati orvoslással ez harmóniában működhetne, pontosabban így kellene működnie…
