Ahogy ígértem hozom a rizstej receptet is, mert finooom és egyszerű és sokkal óccóbb, mint a bóti, ami egyébként szintén ízlik nekem, bár nagyon ritkán veszek. Nem vagyok laktózérzékeny, de sajnos vagy szerencsére – már magam sem tudom, hogy jó-e vagy sem – én szeretem a tehéntejet. Mégis próbálok mostanában kevesebbet inni, és kóstolgatom a növényi tejeket, a kókusztej az abszolút befutó nálam, aztán jön a mandulatej, a rizs és a zabtej zárja a sort. Szójatejet is kóstoltam, ízre a zabtejhez hasonlít talán, egymagában nem egy nagy élmény, de levesekhez, turmixhoz tökéletes mindegyik.
Ami a rizstej mellett szól, hogy a többi növényi tejhez hasonlóan könnyen emészthető fehérjéket tartalmaz, másrészt a rizst a teljes értékű proteinforrások közé sorolják, ami annyit tesz, hogy mint a 9 esszenciális aminosavat tartalmazza. Emellett található benne kálicum, vas, E és B-vitamin egyaránt. Ráadásul ennek a tejnek az elkészítésénél az a veszély sem fenyeget, hogy az értékes anyagok nagy része a főzés során kárba veszne, hiszen hőkezelés nem szükséges hozzá.
Akár barna rizsből is elkészíthető, ezt az eredeti receptben elolvashatjátok.
Érdemes kipróbálni, 5 napig biztosan eláll a hűtőben. Édesítés nélkül még inkább ne kóstoljátok meg, mert “növényi tej szűzeknek” tuti elmegy a kedvük, hogy finoman fogalmazzak… Méz , nádcukor, vagy nyírfacukor kerüljön bele csak egy pici, a csipet só, pedig szintén jót tesz neki, kávéba, kakaóhoz is remek.
Hozzávalók 1 literhez:
1 bögre jázmin rizs (3 deci)
3 pohár tiszta víz
1 csipet himalája só
1 evőkanál nyírfacukor
1 késhegynyi vaníliapor
A rizst 24 órára beáztattam 3szoros mennyiségű vízbe. Másnap az áztatóvizet leszűrtem róla, és felöntöttem ugyanannyi tiszta vízzel, amihez adtam egy csipet sót, nyírfacukrot és vaníliaport, majd turmixba tettem és simára turmixoltam. Ezután átszűrtem, ezt lehet szűrőn vagy gézdarabon, nekem utóbbi nem volt, így szűrővel oldattam meg. Üvegbe töltöttem és ment a hűtőbe illetve az előzőleg megosztott nyers meggylevesbe.
