Őszi-téli vitaminforrásaim 1. rész: A savanyú káposzta

2013. Oct. 22.

Ősztől tavaszig a hűtőm állandó lakója. Az egyik legjobb és legolcsóbb természetes C-vitamin forrás. Biztos vagyok benne, hogy neki is köszönhetem, hogy a nátha meg sem mer közelíteni. Ha pedig mégis bátrabb lenne a kelleténél akkor sincs esélye hosszú napokra megkeseríteni az életem, mert térdre kényszerítem kiváló immunerősítő harcosaim segítségével. Közülük frontvonalon kapott helyett a savanyú káposzta. Amellett, hogy jelentős a C-vitamin tartalma, kiváló béltisztító a magas rosttartalmának köszönhetően. A kalóriatartalma pedig igen alacsony. Senkit nem fogok rábeszélni káposztaleves kúrára, az ilyesmiben nem hiszek és nem is tudom betartani. Amúgy a káposztaleves finom, én is főztem már ha jól emlékszem, köménnyel, finom fűszeres “kóbásszal” nagy sikere volt.

Első körben a nyers fogyasztására bíztatnék mindenkit, aztán kaptok egy rakott káposzta receptet is, ami egy picit kalória szegényebb, mint a hagyományos.

A savanyú káposztát nyugodtan lehet köretként vagy savanyúságként enni húsok mellé, de legtöbbször én mégis téli reggeliket szoktam ezzel kiegészíteni, főleg mikor tél derekán egyre nehezebb, sőt képtelenség jó ízű paradicsomhoz és paprikához jutni a piacokon. Tudom, hogy egyelőre október van és 20 fok és nem szeretném felgyorsítani az idő kerekét, bár néha….na jó, élvezzük és hozzuk ki a jelenből a legjobbat… azt mondják… Természetesen itt az immunrendszerünkre gondoltam, hiszen nem árt már most felturbózni és felkészíteni a zimankóra. Szóval káposztánk nyersen tökéletes rántotta mellé, vagy szendvicshez, de még egy sima vajaskenyérhez is jól esik egy kisebb kupacot elcsipegetni belőle. Ha viszont valaki nem bír így megbarátkozni vele akkor csempésszük bele salátába, mondjuk reszelt sárgarépa és cékla mellé, némi lilahagyma társaságában, vagy próbálják ki ezt a salátát:

Narancsos-almás savanyúkáposzta saláta:

Elsőre talán bizarnak tűnhet, de meg kell kóstolni, mert valójában nagyon is harmonizálnak az ízek, sőt ugyebár jön hozzá még kevés dió és kefír fogja össze a salátát, így igazi ízkavalkádban lehet részünk. Éppen ezért semmilyen egyéb fűszert én nem kívántam hozzátenni. Füstölt sajtos pirítóst viszont annál inkább ettem mellé, így könnyű ebéd vált belőle, de a nap bármely szakában fogyasztható, akár hurka-kolbász mellé is passzolhat köretként.

Hozzávalók 4 főre:

25 dkg savanyúkáposzta

1 db alma

1 db narancs

1 marék dió

1 kis doboz kefír v tejföl

A káposztát kisebb darabokra vagdaltam, így könnyebb összekeverni a többi hozzávalóval. Az almát és narancsot kockákra vágtam és hozzáadtam a káposztához. Az egészet meglocsoltam a kefírrel és jól összekevertem a tetejét pedig megszórtam dióval.

Rakott káposzta rizs nélkül:

Ez az egyik kedvenc káposztás ételem, viszont mióta kipróbáltam rizs nélkül, rájöttem, hogy így is laktató és nem is igazán hiányzik már belőle. Szénhidráttartalma egy kicsit kevesebb emiatt, igaz került mellé egy néhány szelet bacon, ami ad neki egy plusz ízt, de mégsem teszi túl zsírossá az ételt és ez még nálam az ennyi bőven belefér kategóriába tartozik. A darált hús ezúttal sertés, na ezt a szót sem írtam még le egy receptben sem… Nincs különösebb bajom a disznóhússal, de egész egyszerűen ha nem eszem, nem is nagyon hiányzik. Természetesen bármilyen más darált hússal is készíthető.

Hozzávalók 3 főre:

40 dkg darált hús

40 dkg savanyú káposzta

pár szelet bacon

1 fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

1 doboz tejföl

só, bors

2 teáskanál őrölt piros paprika

olaj

A savanyúkáposztát kisebb darabokra vagdostam, hogy könnyebb legyen bánni vele, majd kevés olajon kb. fél deci vízzel puhára pároltam nagyjából 25 perc alatt. Közben egy serpenyőben felhevítettem az olajat és üvegesre pároltam a felkockázott hagymákat, majd hozzáadtam a húst és miután kifehéredett, sóztam, borsoztam és megszórtam piros paprikával. Pici vizet is öntöttem alá és fedő alatt puhára főztem. A sütőt előmelegítettem, a bacont pedig kisebb csíkokra vágtam. Egy kisebb méretű jénai aljára leraktam a káposzta 1/3-át majd a darált hús felét és néhány darab bacont is. Erre megint káposzta következett, majd a darált hús másik fele, ismét némi bacon társaságában. Végül a maradék káposztával beborítottam az egészet, meglocsoltam tejföllel és a tetejére került pár szelet bacon. Addig sütöttem míg a bacon megpirult.

Gesztenyepüré vagy krém, ahogy tetszik

Pálmafa

2013. Oct. 18.

Hozzászólások (0)

Sosem gondoltam volna, hogy valaha olyan bejegyzést írok amiben a gesztenye és a püré szó egy oldalon szerepel. A világ legrövidebb könyvei között ugyanis dobogós helyezést érne el a Zsuzsi és a gesztenyepüré című, mivel utálom. Elnézést kérek, ez nagyon csúnya szó, de őszinte. Édesszájú vagyok, de az egyetlen desszert talán amit képtelen voltam eddig elfogyasztani az a hagyományos gesztenyepüré. Imádom viszont a sült gesztenyét, kilószámra bírnám enni. Nos akkor ez a kettő hogy is jön össze? Úgy, hogy szerény véleményem és ízlelőbimbóim szerint az igazi gesztenye íz nekem hiányzik a gesztenyemasszából készülő édességekből, helyette viszont valami fura émelyítő ízt érzek ki belőlük amivel nem tudok megbarátkozni. Pedig a gesztenyepürére büszkék lehetünk, hiszen hungarikumnak számít.

Úgyhogy a kihívás adott volt és éppen ráértem egy zuhogó esős szürke délutánon, sőt végre sikerült nagyon szép szemű gesztenyét is vásárolnom a piacon elfogadható áron, így semmi sem állhatott az utamba a gesztenyepüré project során. Kíváncsi voltam, hogy házilag egészséges összetevőkkel mi sül ki belőle, mennyire lehet bonyolult ez összehozni, de főleg, hogy képes leszek-e így megszeretni. Nem csak, hogy ízlett, de mindjárt tovább is gondoltam és néhány plusz hozzávalóból ünnepi krémdesszertté avanzsáltam, így év végéhez közeledve. Amiért pedig büszke vagyok magamra, hogy megbírtam állni, hogy pucolás után a tálba tegyem a szemeket és nem a számba. Na jó, pár kisebb leeső darabka azért oda is került.

A szelíd gesztenye élettani hatásai pedig abszolút megérdemelnek néhány szót. Állítólag régen a nincstelenek számára Nyugat-Európában kijelöltek a gesztenyetermő területeken egy-egy szelídgesztenyefát, ami segített nekik túlélni a zord időket. Nem véletlenül, hiszen szénhidráttartalma nem kevés, ezen belül a keményítő mennyisége jelentős, ugyanakkor zsírok, olajok és fehérje is található benne. Vitaminok közül, C, B1, B2 szerepelnek a sorban, de főleg E-vitamin tartalma kiemelkedő, ami csökkenti a szív és érrendszeri betegségek kockázatát, szerepe van a rák megelőzésben antioxidáns vegyület lévén. Az E-vitaminra bőrünknek is nagy szüksége van rá, nem hiába használja a szépségipar is különböző krémek készítéséhez. A boltok polcain már felbukkan egyre gyakrabban a gesztenyeliszt is, melyet sütemények készítéséhez használhatunk.

Pattanjunk is vissza a konyhába és kapcsoljuk be a sütőt.

Házi gesztenyemassza:

A püré eredeti receptjét a Chili és Vanilia blogon olvastam, némi módosítással “pálmafásítottam” illetve megfeleztem az adagot.

Fél kg gesztenyét vettem hozzá, megpucolva kb. 25 dkg. Ez a gesztenyszemek nagyságától is függ ugyebár. Ekkora mennyiség 2-3 adagra elegendő. Szóval 4 főre 1 kg minimum szükséges. Próbáljunk meg szép, nagy, hibátlan szemeket venni, mert azokat könnyebb sütés után megpucolni. Nem mondom, hogy nem időigényes az elkészítése, főleg a pucolás, de vegyünk magunk elé egy pohár forró kakaót vagy forralt bort…, gyűjtsünk magunk mellé jó társaságot, akiket be lehet fogni a munkába is és máris jó móka lesz belőle. Van, aki vízben főtt gesztenyéből készíti, én azt nem szeretem, más íze van úgy a gesztenyének szerintem.

Hogy püré vagy krém az ízlés dolga, ez attól függ, hogy a masszát mennyi időre hagyjuk a hűtőben dermedni. Ha hagyományos pürét szeretnénk akkor több órát hagyjuk állni és utána krumplinyomóval elővarázsolhatóak belőle a kis girbe-gurba csíkok. Nekem szimpatikusabb volt, krémesebbnek és egyszerűbbnek tűnt a sűrű és picit darabosra hagyott krémet poharakba kanalazni.

Tippek az ízesítéshez: ha valaki az eredeti gesztenyepüré ízre vágyik, akkor mehet mellé pár csepp rum vagy rum aroma. Édesítéshez nyugodtan használható vanília rúd vagy bourbon vaníliás cukor is.

Én nem akartam elnyomni az igazi sült gesztenye ízt, ezért csak pici fahéjat tettem hozzá ami mellett még tényleg kiérződik a valódi aromája és ez azt hiszem sikerült is. Nagyon nagyon finom lett és ezzel a krémes álaggal remekül felhasználható más süteményekhez, tortákhoz krémalapnak. Sőt, már azt is tudom mi lesz az idei új bejgli töltelékem….

Hozzávalók 2 pohárhoz:

fél kg gesztenye, megsütve 25 dkg

A főzéshez:

2 dl tej

1 dl víz

1 csapott evőkanál nádcukor vagy vaníliás cukor

fél mokkáskanál őrölt fahéj vagy vaníliarúd kikapart belseje

A krém elkészítéséhez:

2,5 dkg olvasztott vaj(nálam kókuszzsír)

1 deci habtejszín (nem kell felverni)

cukorszirup: fél deci víz + 2,5 dkg cukor(nálam nyírfa)

csipet só

A sütőt előmelegítettem 200 fokra. A gesztenyékre vizet engedtem, és egyenként pici keresztet vagdostam a héjukra majd átkerültek egyből a sütőlemezre. A gesztenyéket azért fontos bevágni, mert egyetlen gesztenye felrobbanása a sütőben negyed óra sütőtakarítás jelent… Kb. 20-25 perc alatt megsülnek, a héjük a vágás mentén felpöndörödik. Ne nagyon várjuk meg míg teljesen kihűl, mert utána sokkal nehezebb megpucolni, ráadásul meg is keményednek. Azbeszt kezűek előnyben. A barna vékony hártyát is le kell szedni róla sajnos, de ha jó minőségű a gesztenye könnyen lejön, ha mégsem akkor azokat áztassuk be picit vízbe.

Ha ezzel megvagyunk a tej és a víz keverékében főzzük meg puhára a gesztenyéket, miután édesítettük azt. Majd szűrjük le őket. A leszűrt cukros,tejes, gesztényes ízű folyadékot szerintem ne öntsük ki a mosogatóba, hanem inkább a poharunkba….

A gesztenyeszemeket tegyük turmixgépbe. A cukorból és a vízből főzzünk pár perc alatt sűrű szirupot, amint öntsünk a gesztenyékre, az olvasztott vajjal vagy kókuszzsírral és a tejszínnel együtt. Szórjunk hozzá egy késhegynyi sót is. Végül turmixoljuk le, öntsük egy tálba és tegyük hűtőbe pár órára, aztán a fenti módon készítsük el pürének vagy krémnek, díszítsük tejszínhabbal, bár anélkül is finom.

Sütőtökös-narancsos gesztenyekrém:

Mi mást tehettem volna mellé, mint sütőtököt. Dehát véletlenül volt itthon…Meg egy pici narancslevet is és tényleg ünnepi ízharmónia. Boldog “helóvínt” vagy karácsonyt vagy amit szeretnétek.

Erről nem regélnék hosszasan, a fenti krém is mennyei, de az abszolút kedvencem ez lett. Ki kell próbálni.

Hozzávalók 2-3 pohárhoz:

a fenti gesztenyekrém

ugyanannyi mennyiségű sült sütőtök

fél narancs leve

A díszítéshez tejszínhab és reszelt narancshéj

A gesztenyéket és a sütőtököt egy nagy tepsiben megsütöttem együtt. A gesztenyekrémet az előző recept alapján elkészítettem, a sütőtököt a narancslével botmixerrel simává turmixoltam és hozzákevertem a gesztenyéhez. Pohárba töltöttem és tejszínhabbal díszítettem amit alaposan megsikált narancs reszelt héjával díszítettem.

Itókák

Pálmafa

2013. Jun. 26.

Hozzászólások (0)

Már megint egy hímnemű, aki javasolta, hogy írjak szexről, bulikról, mert az kell a népnek, amúgy tetszik neki a blog, tette hozzá…pasik… Nem tudom mekkora lenne egyesek szája ha elkezdenék itt sztorizgatni, persze csakis és kizárólag olyan eseményekről amit a tesóm barátjának, a nagymamájának a testvére mesélt…

Szóval ez még mindig nem az a blog. A csatak részegen dülöngélek bulipatkány nem én vagyok, viszont táncolni szeretek olyan buli volt sok. A jó hangulathoz nekem elég a jó zene és a jó társaság. Alkoholt nem iszom vagy nagyon ritkán. Hatalmasat fejlődtem ezen a téren is egyébként az elmúlt két évben, megbírok inni két deci bort kb. két óra alatt. Gazdaságos csaj vagyok na. Nem ez az oka. Az van, hogy az alkoholnak olyan hatása van rám, mint a koffeinnek. Elalszom tőle. Rájöttem, hogy mivel ritkán tudok megülni a hátsómon és jövök megyek intézkedek, ezért a szervezetem energiaháztartása köszöni szépen, de nem kér több segítőtársat. Pedig olyan jóóól néz ki, egy szép pohárból bort inni vacsi mellé…Próbálkozom vele. Nem vagyok antialkoholista, tényleg irigyeltem mindig ha valaki jóízűen meg tud inni egy pohár sört vagy bort.

Kávét sem ittam sokáig, most is csak olyat ami kávét alig látott és egy bögre tejjel van higítva ha lehet. Hogy így mi értelme? Az íze, meg a hab.:) És mert rászoktattam magam, hogy néha beülök egyedül egy hangulatos kávézóba és elszürcsölök egy lattét, közben meg bámészkodom. Aztán van az a kávé amit társaságban, utazás során, egy süti mellé iszunk, hmm azok is jó pillanatok.

Ja, a Baileys nevű körömlakkot szeretem, de a barátnőm rászoktatott, hogy az is bögréből jó és nagyon gááááz, de tejjel isszuk alkalomadtán. Szörnyűek vagyunk.

Amúgy igen, én szeretem a tejet, bár gyerekkoromban határozottan utáltam, az iskola tejet mindig inkább elcseréltem másra valakivel. Az utóbbi években viszont minden nap iszom egy pohárral. Igeeen, tudom, felnőtt embernek ez nem igazán egészséges, nehezebben emészti meg a szervezetünk, mivel nem található benne meg az az enzim ami a tejfehérjét képes lebontani, míg egy csecsemőében igen. Én fordítva vagyok bekötve lehet, de eddig még nem okozott gondot és napi egy pohár remélhetőleg nem is fog. Igazából növényi tejeket kellene többet fogyasztani, a kókusztejet imádom, mostanában próbálkozok házilag előállítani, illetve kóstoltam a mandulatejet ami szintén isteni. Ez utóbbit is lehet házilag készíteni, én majd akkor ha lesz egy hatalmas bokrom az egyelőre nem létező kertemben és roskadásig lesz mandulával…. A zabtej és a rizstej nagyon egészséges, de nekem ízre nem gyere be sajnos.
Általában szénsavmentes ásványvizet iszom napközben. Sokat. Belefacsarom egy másfél literes ásványvízbe egy fél citrom levét, mert úgy finomabb ráadásul lúgosító hatása van, a C vitamin tartalmáról nem is beszélve. Sokszor értetlenül nézek ha valakitől azt hallom, hogy ő nem bír meginni egy pohár vizet, csak a cukrosszíneseket. Pedig ugyanúgy kell a vizes poharat is felemelni és lenyelni, legalábbis a tartalmát. Nem értem… Azt a pénzt amit meg emberek a cukros lónyálakra kiszórnak naponta többször, annyi minden másra is lehetne költeni, de tényleg nem okoskodni akarok, nem vagyunk egyformák. Én is ittam régen ilyesmit, és héba hóba előfordul még, de hogy állandó jelleggel és semmi tiszta víz…. Ha mégis üdítőre vágynék, akkor meg miért ne készüljön az is otthon, pláne nyáron mikor annyi minden izgalmas hozzávaló található hozzá a természetben, amivel ízesíteni lehet egy limonádét például. Az elmúlt hétvégén készült is több kancsóval több ízben.
Ami az édesítését illeti mindig elhangzik ha a nyírfacukrot említem bárhol, hogy az drága. Ne szépítsük tényleg az, és én sem szórom éppen ezért két marékkal mindenbe. Mindig egy helyről szerzem be amúgy, mert ott 1 kg kerül annyiba, mint máshol fél, de így is 1800 Ft./kg. Bár ki lehetne számolgatni, hogy ki mennyit költ a bolti “innivalókra”, abból lehetséges, hogy több kg nyírfacukor ára kijönne havonta. Tisztelet a kivételnek, kinek nem inge… és befogtam a szám ezzel kapcsolatban tényleg, nyilván döntse el mindenki maga, hogy neki mi a legjobb megoldás.
Szerény véleményem mégis az, hogy ha minden nap iszunk tiszta vizet, de mellé készül mondjuk házi limondé vagy szörp, amit fehér cukorral édesítünk, nem dől össze a világ. Még akkor is sokkal jobban jár mindenki és nem csak anyagilag hanem egészségügyileg is, mintha a borzalmas színű, festékes tartósítószeres folyadékokat inná.
Én szörpöt nem készítek, mert azt főz a Zanyukám, általában bodzát és citromot és azok biza fehér cukrosak. A limondéba sem teszek nyírt, hanem nádcukrot vagy mézet, mert előbbi ad neki egy karamelles ízt, utóbbi meg nálam mindig van itthon, mert a napom csak citromos és mézes fekete teával indulhat.No, de íme a kedvenc limonádék:Levendulás limonádé:Ezzel most kezdtem el barátkozni, és jóóó, a színét illatát imádtam eddig is, ha picit teszünk csak az itókába akkor még pont nem molyírtó, csak egyszerűen finom lesz.

Egy literes kancsóhoz:

1 citrom leve
1 lime leve
1 csapott evőkanál szétmorzsolt friss levendula
1 evőkanál méz
1 evőkanál nádcukor
szóda

A kancsó aljára kerültek a levek és cukrok a levendulával együtt és aztán jött a szóda. Keverem kavarom és jót tesz neki ha áll fél órát, hogy kiadja a levendula az ízét. Behűtve a legjobb. Pohárba töltése egy szűrön keresztül történjen azért.

Narancsos-mentás limándé:

Ha valaki Fanta rajongó akkor ezzel leszokhat róla ha le akar.

Egy literes kancsóhoz:

2 narancs kifacsart leve
pár darab citromfű levél vagy fél citrom leve
1 evőkanál méz
1 evőkanál nádcukor
kb. 8 db mentalevél
szóda

Ugyanúgy készül, mint az előző. A mentaleveleket és a citromfűleveleket érdemes kettétépni, hogy jobban kiadja az aromáját.

Bazsalikomos-gyömbéres limonádé:

Érdekelt, hogy a bazsalikom a paradicsomon kívül tényleg passzol e az italokba is, hát kipróbáltam és mondhatni pompásan szerepelt.

1 pohárhoz:

1 teáskanál gyömbér kis szeletekre vágva
3 levél bazsalikom tépkedve
citromlé
cukor ízlés szerint

Gyömbért megmostam felszeleteltem, rádobáltam a bazsalikom leveleket és felengedtem ásványvízzel, édesítettem. Jót tesz neki ha áll egy 20 percet legalább.

Citromszörp:

Ahogy fent már említettem ez az egyik családi kedvenc a bodza után, aminek a receptjét nem írom most le, mert már nincs szezonja, ez viszont egész évben készíthető.

1 kg cukor
1 liter víz
5 db citrom leve és reszelt héja
borkősav (elhagyható)

A cukrot a vízzel felforraljuk és kicsit hagyjuk kíhűlni, majd belereszeljük az alaposan megsikamikázott citrom héját. Ha teljesen kihűlt beleöntjük a citromok levét, adható hozzá egy kevés borkősav is, aztán mehet üvegekbe és a hűtőben tárolandó, mivel tartósítószert nem tartalmaz.
Fogalmam nem volt mi az a borkősav, de mint kiderült ez egy természtesen sav ami szőlőben fordul elő és ízfokozóként, antioxidánsként alkalmazható a konyhában és a sütőpor egyik alkotóeleme.

Mézes-gyömbéres forrrró tea:

júniusi zimankó esetére…
Tegnap ezt kívántam este, amúgy télen nagyon sokat ittam belőle, mivel a gyömbérnek erős baktériumölő hatása van. A gyömbér héját itt nem kell leszedni, mivel közvetlenül alatta van a sok vitamin, elég csak alaposan megmosni. Egy nagy bögréhez kb. egy fél hüvelykujjnyi gyömbért vékony szeletekre vágunk és leforrázzuk majd állni hagyjuk 20 percre kb. Aztán lehet ízesíteni citromlével és mézzel.