Vagy egy szeszélyes nővel? Nézőpont kérdése, mindenesetre 1 éves lettem én.
Pontosabban a blog.
10 oldalas hegyibeszéd és évértékelő megírása helyett, szimplán csak örülök, hogy 1 évvel ezelőtt, remegő kézzel ugyan, de volt bátorságom útjára indítani a Pálmafa Projectet. Azóta sok minden változott körülöttem, bennem, de a lelkesedés a jó minőségű, egészséges evés, ivás, főzés irányába mindig állandó maradt, ezért persze hálás köszönet annak a néhány embernek , családtagnak, barátnak, akik az elejétől fogva bátorítottak, osztottak a kedvenc közösségi portálon, aztán meg néha én osztottam őket szóban és tiltakoztam hevesen a hirtelen jött “reflektorfény” ellen, de esélyem nem volt ellenük. Úgyhogy inkább csak hagytam sodródni az egészet a maga ritmusában arra amerre menni szeretett volna.
Azt azért még nagyon szeretném ha tudnátok, hogy minden egyes olvasóm fontos és minden alkalommal ha kapok egy “tetszik” -et az arckönyvben akkor az én arcom is mosolyra derül és ugyanúgy fogok örülni a 365. emberkének is aki velem főzöcskézik, mint majd pár hónap múlva a 10.000-nek is. 🙂 Fő az önbizalom és az étel a fazékban! Egy szó, mint száz köszi Mindenkinek aki örömét leli az oldalon és jókat eszik ezáltal!
Bátran írjatok véleményt, csakis kizárólag szép és jó kritikát negatívat, pozitívat egyaránt, és küldhettek recepteket amik megreformálásra várnak! 🙂
Valamint köszönöm Anyukámnak, Apukámnak, a jó Istennek, világbéke stb. Éééss őszinte hála a Cafeblognak a lehetőségért, mert a nézettségemhez és a világhírnévhez vezető utamhoz maximálisan hozzájárulnak! 🙂
Nnnaa éhes vagyok inkább együnk!!!
Mert szeszélyes vagyok és Nőőő, a női szeszély pedig az a süti amit a Nagymamám nagyon sokat sütött, aki történetesen ma lenne 89 éves…. Felsorolni sem tudnám hány olyan pillanat, beszélgetés, illat, étel, élmény van amiért neki hálás lehetek… Ez a süti amúgy az én Anyukám kedvence aki a Nagyikám lánya, és véletlenül holnap érkezik a Zapukámmal, hogy megpróbálják felvenni a fővárosi pörgést két nap erejéig a kicsi lányukkal, de menni fog ez, mint mindig! 🙂
Eldugultam.
Női szeszély tortaformában (pálmafásítva)
A szakácskönyv amiben a receptet találtam majdnem velem egyidős, mert 1976-os kiadás. Az eredeti mennyiségeket írom, mellé megjegyzésként pedig az én verzióm. Én a tészta hozzávalóit megfeleztem, mert nem akartam, hogy túl vastag legyen, illetve tettem bele friss epret is. Előre szólok, hogy a friss gyümölcs levet fog ereszteni, szóval ha a hagyományos állagra vágytok akkor csak lekvárral süssétek. Az epres verzió is szeletelhető lesz, viszont a tészta tutira nem lesz száraz inkább szaftos, ahogy átjárja az eperlé, ami hűléskor besűrűsödik.
Természetesen sima tepsiben is készíthetitek én a hagyományos nagy kapcsos tortaformát használtam.
Hozzávalók:
Tésztához:
50 dkg liszt (nálam fele teljes kiőrlésű tönköly és fehér tönköly)
25 dkg vaj
15 dkg cukor (nálam fele nád és nyírfa)
fél deci tej
2 dkg élesztő
2 tojássárgája
Tetejére:
15 dkg baracklekvár (nálam ribizlilekvár + 20 dkg friss eper szeletelve)
6 tojásfehérje (nálam 5)
20 dkg vaníliás porcukor (nálam késhegynyi vaníliapor és kb. 3 evőkanál nyírfacukor)
5 dkg durvára aprított mandula (nálam dió)
A lisztben elmorzsoltam a vajat, majd hozzáadtam a tojássárgáját, a cukrot, és a langyos nádcukros tejben felfuttatott élesztőt és összegyúrtam egy gombóccá, majd fél órát pihentettem. Addig megmostam az epret és felszeltem, felvertem a tojások fehérjét, mikor félkemény volt a hab, beletettem a vaníliás nyírfacukrot és kemény habbá vertem. A sütőt előmelegítettem 180 fokra, a tortaformát kivajaztam. A tésztát lehet nyújtani is, de én inkább kézzel belenyomkodtam a forma aljába, rákentem a lekvárt és a szeletelt epret egyenletesen elolszlattam rajta. Szórtam rá pici diót is és kb. 25 percre a sütőbe toltam. Majd kivettem, rákanalaztam a tojáshabot, elkentem, kicsit felborzoltam egy kanál hátuljával a tetejét, megszórtam a darabolt dióval és alacsony hőfokon szárítottam a habot, míg kissé megszilárdult és a teteje pirulni kezdett.
Oldal ajánlása emailben
X