Dübörög a grillszezon, muszáj kihasználni. Jó is az, mikor az amúgy is rekkenő hőségben, még a grill felett is füstöl az ember feje, de legyen ez a szabadban sütögetés még elviselhető “mellékhatása.
Régi vágyam volt kukoricát grillezni, szerintem tán finomabb, mint szimplán főzve. A kukorica mellé egyenesen kötelező valamilyen vajas kiegészítő, a lime, a méz és egy csipet chili pedig tökéletes partnerek ehhez. Érdemes tálalásnál is még vékonyan megkenni a csöveket, így még intenzívebb lesz az íze.
Meg tudom számolni egy kezemen, hogy hányszor ettem ebben az évben sertéshúst, de ha szabadtéri sütésről van szó, akkor nálunk nem hiányozhat a parázsról a mustáros tarja. Igen, ez biza nem zsírszegény, de így van esély arra, hogy ne legyen csont száraz a végeredmény.
Az a jó ebben, hogy előző nap mindent elő lehet készíteni, másnap pedig csak sütni kell. Ja meg nem árt lezsírozni, hogy a megfelelő parazsat ki fogja mindehhez előkészíteni… Ez olyan pasis feladat (lenne) valójában szerintem khm khm…
Hozzávalók:
4 szelet tarja
Páchoz:
1 evőkanál dijoni mustár (másik is jó)
3 evőkanál olívaolaj
bors
Körethez:
4 cső főtt kukorica
1 lime leve
1 evőkanál méz
2 evőkanál olvasztott vaj
1 teáskanál chilipehely v őrölt chili (elhagyható)
A pác hozzávalóit előző este összekevertem, a húst kicsit kiklopfoltam és egy kenőecset segítségével, alaposan bekentem a páccal, majd egy edénybe egymásra pakoltam a szeleteket és hűtőbe tettem.
Amíg a parázs alakult másnap grillen, a kukoricát megfőztem(ezt is lehet előző este), kikevertem az öntetet és alaposan bekentem a csöveket és picit megsóztam őket.
A húst kivettem a hűtőből, besóztam, majd ezután kerültek a grillrácsra, ahol mindkét oldalukon barnára sültek. A kukoricák szintén mentek mellé, és pár perc alatt néha átforgatva, szintén ropogósra sültek. A végén még lehet rá szórni chilipelyhet és a maradék vajas mézes keverékkel meglocsolni.