Már megint egy hímnemű, aki javasolta, hogy írjak szexről, bulikról, mert az kell a népnek, amúgy tetszik neki a blog, tette hozzá…pasik… Nem tudom mekkora lenne egyesek szája ha elkezdenék itt sztorizgatni, persze csakis és kizárólag olyan eseményekről amit a tesóm barátjának, a nagymamájának a testvére mesélt…
Szóval ez még mindig nem az a blog. A csatak részegen dülöngélek bulipatkány nem én vagyok, viszont táncolni szeretek olyan buli volt sok. A jó hangulathoz nekem elég a jó zene és a jó társaság. Alkoholt nem iszom vagy nagyon ritkán. Hatalmasat fejlődtem ezen a téren is egyébként az elmúlt két évben, megbírok inni két deci bort kb. két óra alatt. Gazdaságos csaj vagyok na. Nem ez az oka. Az van, hogy az alkoholnak olyan hatása van rám, mint a koffeinnek. Elalszom tőle. Rájöttem, hogy mivel ritkán tudok megülni a hátsómon és jövök megyek intézkedek, ezért a szervezetem energiaháztartása köszöni szépen, de nem kér több segítőtársat. Pedig olyan jóóól néz ki, egy szép pohárból bort inni vacsi mellé…Próbálkozom vele. Nem vagyok antialkoholista, tényleg irigyeltem mindig ha valaki jóízűen meg tud inni egy pohár sört vagy bort.
Kávét sem ittam sokáig, most is csak olyat ami kávét alig látott és egy bögre tejjel van higítva ha lehet. Hogy így mi értelme? Az íze, meg a hab.:) És mert rászoktattam magam, hogy néha beülök egyedül egy hangulatos kávézóba és elszürcsölök egy lattét, közben meg bámészkodom. Aztán van az a kávé amit társaságban, utazás során, egy süti mellé iszunk, hmm azok is jó pillanatok.
Ja, a Baileys nevű körömlakkot szeretem, de a barátnőm rászoktatott, hogy az is bögréből jó és nagyon gááááz, de tejjel isszuk alkalomadtán. Szörnyűek vagyunk.
Amúgy igen, én szeretem a tejet, bár gyerekkoromban határozottan utáltam, az iskola tejet mindig inkább elcseréltem másra valakivel. Az utóbbi években viszont minden nap iszom egy pohárral. Igeeen, tudom, felnőtt embernek ez nem igazán egészséges, nehezebben emészti meg a szervezetünk, mivel nem található benne meg az az enzim ami a tejfehérjét képes lebontani, míg egy csecsemőében igen. Én fordítva vagyok bekötve lehet, de eddig még nem okozott gondot és napi egy pohár remélhetőleg nem is fog. Igazából növényi tejeket kellene többet fogyasztani, a kókusztejet imádom, mostanában próbálkozok házilag előállítani, illetve kóstoltam a mandulatejet ami szintén isteni. Ez utóbbit is lehet házilag készíteni, én majd akkor ha lesz egy hatalmas bokrom az egyelőre nem létező kertemben és roskadásig lesz mandulával…. A zabtej és a rizstej nagyon egészséges, de nekem ízre nem gyere be sajnos.
Általában szénsavmentes ásványvizet iszom napközben. Sokat. Belefacsarom egy másfél literes ásványvízbe egy fél citrom levét, mert úgy finomabb ráadásul lúgosító hatása van, a C vitamin tartalmáról nem is beszélve. Sokszor értetlenül nézek ha valakitől azt hallom, hogy ő nem bír meginni egy pohár vizet, csak a cukrosszíneseket. Pedig ugyanúgy kell a vizes poharat is felemelni és lenyelni, legalábbis a tartalmát. Nem értem… Azt a pénzt amit meg emberek a cukros lónyálakra kiszórnak naponta többször, annyi minden másra is lehetne költeni, de tényleg nem okoskodni akarok, nem vagyunk egyformák. Én is ittam régen ilyesmit, és héba hóba előfordul még, de hogy állandó jelleggel és semmi tiszta víz…. Ha mégis üdítőre vágynék, akkor meg miért ne készüljön az is otthon, pláne nyáron mikor annyi minden izgalmas hozzávaló található hozzá a természetben, amivel ízesíteni lehet egy limonádét például. Az elmúlt hétvégén készült is több kancsóval több ízben.
Ami az édesítését illeti mindig elhangzik ha a nyírfacukrot említem bárhol, hogy az drága. Ne szépítsük tényleg az, és én sem szórom éppen ezért két marékkal mindenbe. Mindig egy helyről szerzem be amúgy, mert ott 1 kg kerül annyiba, mint máshol fél, de így is 1800 Ft./kg. Bár ki lehetne számolgatni, hogy ki mennyit költ a bolti “innivalókra”, abból lehetséges, hogy több kg nyírfacukor ára kijönne havonta. Tisztelet a kivételnek, kinek nem inge… és befogtam a szám ezzel kapcsolatban tényleg, nyilván döntse el mindenki maga, hogy neki mi a legjobb megoldás.
Szerény véleményem mégis az, hogy ha minden nap iszunk tiszta vizet, de mellé készül mondjuk házi limondé vagy szörp, amit fehér cukorral édesítünk, nem dől össze a világ. Még akkor is sokkal jobban jár mindenki és nem csak anyagilag hanem egészségügyileg is, mintha a borzalmas színű, festékes tartósítószeres folyadékokat inná.
Én szörpöt nem készítek, mert azt főz a Zanyukám, általában bodzát és citromot és azok biza fehér cukrosak. A limondéba sem teszek nyírt, hanem nádcukrot vagy mézet, mert előbbi ad neki egy karamelles ízt, utóbbi meg nálam mindig van itthon, mert a napom csak citromos és mézes fekete teával indulhat.No, de íme a kedvenc limonádék:
Levendulás limonádé:Ezzel most kezdtem el barátkozni, és jóóó, a színét illatát imádtam eddig is, ha picit teszünk csak az itókába akkor még pont nem molyírtó, csak egyszerűen finom lesz.
Egy literes kancsóhoz:
1 citrom leve
1 lime leve
1 csapott evőkanál szétmorzsolt friss levendula
1 evőkanál méz
1 evőkanál nádcukor
szóda
A kancsó aljára kerültek a levek és cukrok a levendulával együtt és aztán jött a szóda. Keverem kavarom és jót tesz neki ha áll fél órát, hogy kiadja a levendula az ízét. Behűtve a legjobb. Pohárba töltése egy szűrön keresztül történjen azért.
Narancsos-mentás limándé:
Ha valaki Fanta rajongó akkor ezzel leszokhat róla ha le akar.
Egy literes kancsóhoz:
2 narancs kifacsart leve
pár darab citromfű levél vagy fél citrom leve
1 evőkanál méz
1 evőkanál nádcukor
kb. 8 db mentalevél
szóda
Ugyanúgy készül, mint az előző. A mentaleveleket és a citromfűleveleket érdemes kettétépni, hogy jobban kiadja az aromáját.
Bazsalikomos-gyömbéres limonádé:
Érdekelt, hogy a bazsalikom a paradicsomon kívül tényleg passzol e az italokba is, hát kipróbáltam és mondhatni pompásan szerepelt.
1 pohárhoz:
1 teáskanál gyömbér kis szeletekre vágva
3 levél bazsalikom tépkedve
citromlé
cukor ízlés szerint
Gyömbért megmostam felszeleteltem, rádobáltam a bazsalikom leveleket és felengedtem ásványvízzel, édesítettem. Jót tesz neki ha áll egy 20 percet legalább.
Citromszörp:
Ahogy fent már említettem ez az egyik családi kedvenc a bodza után, aminek a receptjét nem írom most le, mert már nincs szezonja, ez viszont egész évben készíthető.
1 kg cukor
1 liter víz
5 db citrom leve és reszelt héja
borkősav (elhagyható)
A cukrot a vízzel felforraljuk és kicsit hagyjuk kíhűlni, majd belereszeljük az alaposan megsikamikázott citrom héját. Ha teljesen kihűlt beleöntjük a citromok levét, adható hozzá egy kevés borkősav is, aztán mehet üvegekbe és a hűtőben tárolandó, mivel tartósítószert nem tartalmaz.
Fogalmam nem volt mi az a borkősav, de mint kiderült ez egy természtesen sav ami szőlőben fordul elő és ízfokozóként, antioxidánsként alkalmazható a konyhában és a sütőpor egyik alkotóeleme.
Mézes-gyömbéres forrrró tea:
júniusi zimankó esetére…
Tegnap ezt kívántam este, amúgy télen nagyon sokat ittam belőle, mivel a gyömbérnek erős baktériumölő hatása van. A gyömbér héját itt nem kell leszedni, mivel közvetlenül alatta van a sok vitamin, elég csak alaposan megmosni. Egy nagy bögréhez kb. egy fél hüvelykujjnyi gyömbért vékony szeletekre vágunk és leforrázzuk majd állni hagyjuk 20 percre kb. Aztán lehet ízesíteni citromlével és mézzel.
Én sem hittem el, hogy a menta és a borsó jó barátok, de tényleg meg kell kóstolni, eszméletlenül kiegészítik egymást. Véletlenül sem kell mentolos fogkrém hatástól tartani… az majd evés után jól jön eltüntetni a fokhagyma illatot, bár a nyers mentalevél ezt a problémát is megoldja. A szomszédaim amúgy simán hülyének néznek már, mert minden nap veszettül tépkedem a mentabokromról az ágakat, olyankor furcsán mosolyognak és sehogy nem tudom megértetni velük, hogy nem két pofára nyakalom a mojitot, szimplán csak (bacardimentes) ásványvízbe áztatom a mentát, mert úgy sokkal finomabb…
Hozzávalók:
