Ne bánjátok meg, ha ezt készítitek idén először desszert gyanánt a hétvégi ebéd mellé, akár vízkeresztkor, miközben búcsút vesztek a karácsonyfától és a díszek visszakerülnek a szekrény mélyére.
Igaz, hogy én ezt a sütit még szilveszterkor készítettem, de már az újévet is alig érte meg, pedig csak ketten voltunk rá, de ha A férfi nekiáll és egyből egy 3 szelet vastagságú darabot kanyarít a tányérjára… Na jó, engem se kellett félteni. Dehát, annyira könnyed és lágy desszert, liszt alig van benne, a számomra túl gejl tejszínt inkább görög joghurtra cserélem mostanában, na de azért a mascarpone odateszi magát a krémben, azzal a pofátlanul finom, krémes selymességével, de a joghurttal párban mégsem lesz tőle nehéz a töltelék.
Az ananász meg kimondottan jó az ilyen krémes desszertekhez, de helyette a tekercsbe használhattok gránátalmát is. Attól csak szebb lesz. Egyébként terveztem egy kis kókuszreszeléket is keverni a krémbe, de sajnos a közértből rendelt kókusz szállítmányom, nem érkezett meg, hiába véstem fel A férfinak a bevásárlólistára, így nemes egyszerűséggel kihagytam és nem bántuk.
Így vagy úgy, de finom ez, egyétek, vigyétek, búék!
Hozzávalók:
4 db tojás
4 evőkanál eritrit
4 evőkanál fehér tönkölyliszt
fél csomag sütőpor
fél mokkáskanál vanília őrlemény
Krémhez:
25 dkg mascarpone
1 nagy doboz sűrű görög joghurt ( vagy tejszínhab is lehet helyette)
pár evőkanál eritrit ízlés szerint
fél citrom leve
1 ananász felkockázva
késhegynyi vanília őrlemény
Tetejére:
pár kanál a krémből
5 dkg étcsoki
pár db ananász
A sütőt előmelegítettem 180 fokra, a tojásokat kettéválasztottam, a sárgáját elkevertem az eritrittel, vaníliával, a lisztben elkevertem a sütőport, majd a tojásos masszához kevertem, végül beleforgattam a fehérjék felvert habját is. 20 x 30 cm-es, sütőpapírral borított és vékonyan kivajazott tepsibe simítottam és kb. 12 perc alatt megsütöttem. Még melegen ráfordítottam egy konyharuhára, lehúztam a tetejéről a sütőpapírt és a konyharuha segítségével felcsavartam, majd hagytam így kihűlni.
Ezalatt a krém hozzávalóit összekevertem, az ananászt meghámoztam, felkarikáztam, a középső kemény részét kivágtam, majd összekockáztam és pár db kivételével a krémhez kevertem.
A csokit vízgőz felett felolvasztottam.
Kitekertem a piskótatekercset, megkentem a krémmel, ismét felcsavartam, majd kentem a tetejére is pár kanál krémet, rátettem az ananászdarabokat, és megcsorgattam a csokival. Hűvös helyen állni hagytam legalább 20 percet, aztán lehet szeletelni.


Szülinapra is kiváló meglepetés, ezt a két szememmel láttam, hiszen én is ilyen alkalomra sütöttem. Kakaós piskóta az alapja, amit én kakaó helyett karobporral készítettem, mert az volt otthon. Kicsit kesernyésebb az íze, mint a kakaónak, szóval, ha még nem használtatok ilyet előtte kóstoljátok meg, nehogy csalódás legyen. Amúgy szerintem nem igazán érezhető a különbség, úgy meg pláne, hogy a piskóta tetején egy bőséges adag, túrós, mascarponés krém csücsül, jó sok reszelt citromhéjjal. Az Aldiban kapni kezeletlen héjú citromot, kb. 300 Ft, megéri ilyen sütikbe ez használni, hiszen a többi citromhéj mind vegyszerrel kezelt sajnos. Ha nem kapok ilyet, akkor grapefruitmag kivonattal szoktam megsikálni a héját.
Hozzávalók 28 cm átmérőjű kapcsos formához:
Eltértem most (is) a klasszikus recepttől, mert nem akartam nyers tojást enni. Mivel van már ilyen a blogon, és amúgy is dübörög az eperszezon, ezért kiszíneztem ezzel a szép gyümölccsel a desszertet, sőt még egy leheletnyi kókuszt is kapott.

A krémje ugyanis erre csábít, én is elmerültem a tálban utána lelkesen nyakig, mert bizony egy csepp sem mehetett kárba, illetve a mosogatóba.
Hozzávalók 24 cm-es tortaformához:
Gyomorpanaszokra, köhögés csillapítására használják elsősorban és állítólag nagyon finom ízt kölcsönöz az ételnek, amit a sáfrányos szeklice esetében, – ami egyébként egy teljesen más kinézetű virágból kinyert fűszer -, viszont én sajnos nem bírtam felfedezni… Valószínűleg ezt inkább az ételek színezésére használják illetve olajat is állítanak elő belőle. Én egy nagyobb csipetet is beletettem az ételbe, de semmi extra ízt nem éreztem. Azonkívül, hogy amúgy a rizottó nagyon finom lett, fokhagyma, citrom, és hát a mascarpone varázsolja el az egészet, amit most nagyon megkívántam és ezer éve nem ettem, úgyhogy feldobta az ételt és a napomat is.










