Tom Kha leves

2018. Feb. 10.

Ízutazás következik Ázsiába, de nem kell azért ennyire messzire mennetek, mert egyrészt ezt a levest egy jobb thai étteremben is megtaláljátok, másrészt otthon is elkészíthetitek!Nem titok, hogy ez az én kedvenc távol-keleti levesem, először Thaiföldön ettem ilyet, illetve azóta találtam egy klassz éttermet itthon, ahol az esetek 90 %-ban ezt rendelem. Az történt, hogy kedves barátném gondolt rám, miközben Koh-Samui szigetén süttette magát és hozott nekem egy kisebb zsáknyi fűszert. Bemutatom nektek ezeket először is, de ne ijedjetek meg, mert bár nem kaphatóak minden sarki közértben, de nagyobb ázsiai fűszerboltokban igen, viszont azért ezek nélkül is tudtok majd hasonlóan finomat készíteni.

A leves alapja kókusztej és thai fűszerek, még hozzá thai citromfű, pontosabban citromnád, hiszen ez teljesen más, mint a hazai citromfű, ez frissen is kapható illetve szárított formában is, én is ezt használtam. Aztán kerül bele galangal, amit thai gyömbérnek is neveznek, de csak erős idegzetűek harapjanak rá. Állagra és kinézetre is olyan, mint a gyömbér, viszont ízre annál sokkal durvább, intezívebb, talán kesernyésebbnek mondanám.

Aztán kerül bele kaffir lime levél, ami kinézetre, tapintásra a babérlevélre hasonlít, de az íze természetesen aromás, citrusos, a keleti konyha alapanyaga szintén. Na és a korianderről se feledkezzünk meg, ami itthon is népszerű és enélkül sem létezik nagyon étel Távol-Keleten. Ja és persze chili sem árt, ha van kéznél. Szóval ezek adják az alapot, de lehet a levesünk vegetariánus, mint az én verzióm, és akkor gombát tesznek bele, vagy húsos, akkor csirkével főzik és készül tengergyümölcseivel is, elsősorban rák kerül olyankor hozzá. Aztán löttyintenek még bele halszószt is, én ezt kihagytam belőle, de ti nyugodtan, ha van kéznél.

Nos, ha nem kaptatok galangalt, akkor használjatok gyömbért, ha nem akartok thai citromfű után rohangálni, vegyetek zöld citromot, amúgy is kell bele a héja és a leve, és a kaffir lime levél is elhagyható, viszont mindképp legyen benne friss chili és friss koriander, ezeket piacon is megvehetitek, na és persze kókusztej. Ha ezek meg vannak, akkor is finom lesz az végeredmény, aztán, hogy húsosat, rákosat, vagy gombásat főztök, az már a ti döntésetek. Íme az receptem, rá fogtok kattanni!

Hozzávalók 3 főre:

25 dkg gomba

2 db sárgarépa

1 db fehérrépa

1 db paradicsom

1 lime reszelt héja

fél lime leve

3 deci kókusztej

4 deci víz

1 db vöröshagyma

1 db fokhagyma

3 db galangal

4 db kaffer lime levél

1 evőkanál szárított thai citromnád

1 pici chili (vagy több, ha csípősebben szeretitek)

kis csokor koriander

só

kókuszolaj

A fűszereket beleszórtam a fazékba(lime levél, galangal, citromnád, chili, fokhagyma és vöröshagyma aprítva), összeforgattam kevés kókuszolajon őket, a hagymákat hagytam kicsit párolódni, majd felöntöttem a kókusztejjel és összeforraltam az egészet. Ezután a fűszereket át kellene szűrni. Én lusta voltam….

Szeletekre vágtam a gombát és a répákat, felaprítottam a koriandert. A répákat adtam először a leveshez, felöntöttem vízzel, majd mikor félig megpuhultak, hozzáadtam a gombát is, és a koriander felét, reszeltem hozzá a lime héjából is, majd együtt rotyogott az egész, míg a gomba is átpuhult, a legvégén adtam hozzá a felkockázott paradicsomot, a maradék reszelt lime héjat, facsartam bele a levéből is és a maradék friss korianderrel tálaltam.

Ricottás cukordinnye saláta

Pálmafa

2015. Aug. 08.

Hozzászólások (0)

Itt a hétvége, forróság a köbön, ismét egy könnyen emészthető lédús csemegét kaptok tőlem szeretettel!

A cukordinnyét szerintem viszonylag kevesebben vásárolják, mint görög testvérét, pedig az még annál is édesebb. Tény, hogy én is inkább a pirosat választom, de ennek imádom a szép pasztell zöld színét, ami egyébként nyugtató hatással bír és hozzájárul, hogy kiegyensúlyozottak legyetek. Úgyhogy ne csak a falra kenjétek ezt az árnyalatot, hanem a tányérra is halmozzátok bátran.

Na, nem akarok nagyon tudományos lenni, én sem ezért készítettem ezt a salátát, hanem, mert izgalmasnak tűnt a dinnye, összepárosítva az uborkával és a ricottával. Lehet, hogy meredeknek hangzik elsőre, de ahogy a görögdinnyéhez is passzol a feta, a hagyma, úgy a cukordinnye is remekül kombinálható, fanyarabb ízekkel. De, ha az ubit kihagyjátok az sem probléma!

Hogy mikor egyétek? Akár előételnek egy grillpartin, vagy a meleg nyári estén a teraszon, vagy a 60 fokos konyhában, hogy elviselhetőbbnek tűnjön a helyzet…

Hozzávalók 2 főre:

fél cukordinnye

1 db közepes méretű fürtös uborka

5-8 db mentalevél

10 dkg ricotta (mascarpone is jó lehet vagy fetasajt)

1 fél zöld citrom leve

A dinnyét felkockáztam, az uborkát szintén, és egy tálba tettem őket. A mentaleveleket felaprítottam, ezt is a tálba szórtam, rámorzsoltam a ricottát, és meglocsoltam a lime levével. Ha minden jól be volt hűtve, akkor egyből fogyasztható, ha nem, akkor legalább egy fél órát hűsöljön a frigóban.

Grillen sült mustáros tarja mézes kukoricával

Pálmafa

2015. Jul. 17.

Hozzászólások (0)

Dübörög a grillszezon, muszáj kihasználni. Jó is az, mikor az amúgy is rekkenő hőségben, még a grill felett is füstöl az ember feje, de legyen ez a szabadban sütögetés még elviselhető “mellékhatása.

Régi vágyam volt kukoricát grillezni, szerintem tán finomabb, mint szimplán főzve. A kukorica mellé egyenesen kötelező valamilyen vajas kiegészítő, a lime, a méz és egy csipet chili pedig tökéletes partnerek ehhez. Érdemes tálalásnál is még vékonyan megkenni a csöveket, így még intenzívebb lesz az íze.

Meg tudom számolni egy kezemen, hogy hányszor ettem ebben az évben sertéshúst, de ha szabadtéri sütésről van szó, akkor nálunk nem hiányozhat a parázsról a mustáros tarja. Igen, ez biza nem zsírszegény, de így van esély arra, hogy ne legyen csont száraz a végeredmény.

Az a jó ebben, hogy előző nap mindent elő lehet készíteni, másnap pedig csak sütni kell. Ja meg nem árt lezsírozni, hogy a megfelelő parazsat ki fogja mindehhez előkészíteni… Ez olyan pasis feladat (lenne) valójában szerintem khm khm…

Hozzávalók:

4 szelet tarja

Páchoz:

1 evőkanál dijoni mustár (másik is jó)

3 evőkanál olívaolaj

bors

Körethez:

4 cső főtt kukorica

1 lime leve

1 evőkanál méz

2 evőkanál olvasztott vaj

1 teáskanál chilipehely v őrölt chili (elhagyható)

A pác hozzávalóit előző este összekevertem, a húst kicsit kiklopfoltam és egy kenőecset segítségével, alaposan bekentem a páccal, majd egy edénybe egymásra pakoltam a szeleteket és hűtőbe tettem.

Amíg a parázs alakult másnap grillen, a kukoricát megfőztem(ezt is lehet előző este), kikevertem az öntetet és alaposan bekentem a csöveket és picit megsóztam őket.

A húst kivettem a hűtőből, besóztam, majd ezután kerültek a grillrácsra, ahol mindkét oldalukon barnára sültek. A kukoricák szintén mentek mellé, és pár perc alatt néha átforgatva, szintén ropogósra sültek. A végén még lehet rá szórni chilipelyhet és a maradék vajas mézes keverékkel meglocsolni.

Dinnyebólé

Pálmafa

2015. Jul. 15.

Hozzászólások (0)

Grillpartikhoz kiváló aperitif lehet, de vacsora után is abszolút szerethető ez az ital. Vagy csak úgy egy lusta nyári estén a teraszon szürcsölgetni szintén kiváló szomjoltó.

Minél többféle dinnyét tesztek bele, annál jobb lesz. Ha kaptok mézdinnyét, azt se hagyjátok ki, remekül felszívja a gyümölcs a bort, de akár pezsgőből is elkészíthetitek. Én azt speciel nem szeretem, mert még hamarabb fejbe vág, mint a bor…

Szerintem azoknak is ízleni fog akik alapból nem borpártiak, mert itt inkább a gyümölcsös íz dominál, éppen, hogy csak érezni valami bódító aromát a háttérben. Nyilván, ha ütősebbre vágytok, lehet növelni az alkoholtartalmát…

Már a színétől jobb kedvetek lesz, a poharak mellé pedig nem árt egy kis villát is mellékelni.

Hozzávalók:

7 dl félédes fehérbor

kb. 3 deci szóda

1 db sárgadinnye és kb. ugyanannyi mennyiségű görögdinnye

2-3 db mentaág

2-3 db citromfűág (elhagyható)

1 db citrom v lime karikákra vágra

2 evőkanál méz

Hogy rögtön fogyasztható legyen, célszerű a dinnyéket, a bort és a szódát is az ivászat előtt pár órával hűtőben tenni.

A dinnyét felkockáztam. Próbáltam az összes magot eltávolítani, több kevesebb sikerrel… Egy nagy edénybe tettem őket, megcsorgattam a mézzel, rákarikáztam a citromot is, beletettem a mentát és a citromfüvet. Felöntöttem a borral, majd a szódával és még együtt is álltak egy fél órát legalább a hűtőben, hogy az ízek összeérjenek.

Ezután egy merőkanállal kancsóba illetve poharakba kanalaztam a dinnyét, majd ráöntöttem a levet is.

Sonkás barackos rukkolasaláta

Pálmafa

2015. Jul. 07.

Hozzászólások (0)

Ha vágytok egy könnyed nyári étel után, ami kicsit pikáns, szóval akár a vendégek előtt is lehet villantani vele, de mégis elég kiadós ahhoz, hogy egy forró napon vacsoraidőben kerüljön az asztalra, akkor ez a Ti receptetek!

Ez a saláta ékes bizonyítéka annak, hogy az ember lányának mennyit változik 10 év alatt az ízlése. Ugyanis történt egyszer baromi rég, hogy felcsaptam Jamie tán első szakácskönyvét, hogy majd én olyat főzök belőle, hogy ihaj. Kb. akkor kezdtem el a hűtőnyitogatáson kívül felfedezni azt is, hogy a gáztűzhely is konyha része. De mivel vidéken túl sok hozzávalót nem sikerült a könyvben lévő receptekhez beszerezni, így maradt a legegyszerűbb és legkényelmesebb megoldás, a saláta. Abban az időben kezdtem el baromi egészséges lenni.

A rukkoláról akkor még hírből hallottam, de a ződekkel már megbarátkoztam, gondoltam ződ, ződ, hát megvettem. Friss őszibarack helyett pedig konzervet… Mikor elkészült a remekművem az első falat után állapítottam meg, hogy utálom a rukkolát, a konzerv barack pedig kimondottan sz… ezekkel az ízekkel keverve. Így kiturkáltam a mozzarellát és a sonkát a többi alkatrészt pedig megreptettem a kuka irányába.

Egy éve mégis megtörtént a csoda, és finoman, de megszerettem a ezt durva ízű ződikét is, ugyanis kaptam ajiba egy zacskó saját természtésűt. Sokkal nagyobb levelű, mint a boltban kapható és nem, nem azért, mert génmódosított, sőt teljesen bio cuccról van szó, hiszen többek között az irodában a balkonon is ilyen terem. És igen, teljesen biztos vagyok benne, hogy ez rukkola és nem egy másik növény… Ugyanis rukkola íze van, de mégsem annyira zavaróan, amiért régen ki nem álltam.

A barackkonzervet természetesen azóta elfelejtettem, helyette jöhet a friss és szerintem a nektarin direkt jó ehhez. A sonkából meg ajánlott valami jobb minőségűt venni, a szárított vagy egyéb füstölt a legideálisabb amúgy.

A végeredmény pedig most nem a kukában landolt, hanem annyit ettem belőle, amit még nem szégyellek, mert imádnivaló.

Hozzávalók fejenként:

1 nagy marék rukkola vagy más zöld saláta, vegyesen is lehet

2 szelet sonka (nálam szicíliai sonka)

1 db nektarin v őszibarack

1 cs mozzarella

1 szál újhagyma

só, bors

pár csepp lime v citromlé

1 evőkanál olívaolaj

friss chilipaprika, ha csípősre szeretnétek

A rukkolát megmostam, lecsöpögtettem tányérra tettem, rátépkedtem a mozzarellát, a sonkadarabokat, a felkarikázott hagymát. A nektarint cikkekre szelve szintén rátettem. Picit megsóztam, borsoztam, vékonyan meglocsoltam az olajjal, facsartam rá zöld citromot és már ehető is.

Nyárvégi nyers gyümölcsleves almával és körtével

Pálmafa

2014. Aug. 22.

Hozzászólások (0)

Már vagy két hete nem tettem fel egy nyers gyümilevest sem, ez szörnyű… Sürgősen pótolnom kellett. Nekem már hiányzott, pláne, hogy én naív elmentem a minap vendégségbe csak úgy, sütemény nélkül, mondván, hogy lesz ebéd meg szülinapi torta és tuti ne vigyek édességet neeeem kell az… Aha..a kedves barátaim(?) már útközben felhomályosítottak, hogy akkor ha belépek az ajtón egyből kanyarodjak padló gázzal a konyha felé, ahol vár a mák és leszek szíves mákos bejglit(!!!!!) sütni… Ok, hogy zuhogott az eső, de még akkor is plusz 20 fok volt és nem mínusz. Valahogy még nem voltam ráhangolódva a fahéj illatú karácsonyra. Bakker, pechemre vót otthon fahéjas gyertyájuk….aztán egy három órára magamra hagytak, rámzárták a nem létező konyhaajtót is… Neeem ám, segítettek valójában, beküldték a gyerekeket(mind a 7et), hogy gályázzanak velem a 3 négyzetméteres konyhában, ők meg néha bekukkantottak egy “mikorleszmárkész” beszólással hozzánk… A munkafolyamatot pedig egy frissen herélt tacskó felügyelte, aki a nyakán lévő műanyag tölcsérbe próbált néhány leeső morzsaszemet befogni… De megérte, felejthetetlen élmény volt, sírva röhögős és bejglit kanállal tepsiből kikanalazós, hálám jeléül, oly remekművet kreáltam ugyanis….

Szóóóval, ezzel a levessel próbálom most visszaimádkozni magamba a nyári hangulatot. És sikerült jelentem alásan!

Sosem értettem, miért mondják azt egy ételre, hogy olyan selymes…Ezt a leves nyammogva, viszont pont ez a jelző jutott eszembe először és azt hiszem a kókusztej az, ami képes azzá varázsolni a savanykás nyári alma, az édes zamatos körte kombinációját. A kókusztej mellé pedig mindig passzol a csípős gyömbér és a édeskésen fanyar lime. Édeskésen fanyar.., na, ezt hogy hoztam össze? Mindegy is, nem tudom jobban leírni a lime ízét, egy biztos, én nagyon szeretem.

Igaz, hogy lassan vége a nyárnak, de azért a bejgli helyett próbáljátok ki egyenlőre ezt, hízókúrázni meg ráérünk karácsony tájékán…

Hozzávalók személyenként:

1 kisebb méretű alma

1 kisebb méretű puha körte

pár szem sótlan pisztácia

2 deci kókusztej

xilit v nádcukor v méz ízlés szerint

fél lime leve

1 ujjbegynyi reszelt gyömbér

Az almát és a körtét apró darabokra vágtam, nem hámoztam meg előtte, de természetesen a magházát kiszedtem. Turmixgépbe szórtam őket, felöntöttem annyi kókusztejjel, ami majdnem ellepte, belecsavartam a lime levét, megszórtam egy kanál nádcukorral, belereszeltem a gyömbért is, majd összeturmixoltam. Tálba öntöttem, és megszórtam a száraz serpenyőben megpirított natúr pisztáciával.

Itókák

Pálmafa

2013. Jun. 26.

Hozzászólások (0)

Már megint egy hímnemű, aki javasolta, hogy írjak szexről, bulikról, mert az kell a népnek, amúgy tetszik neki a blog, tette hozzá…pasik… Nem tudom mekkora lenne egyesek szája ha elkezdenék itt sztorizgatni, persze csakis és kizárólag olyan eseményekről amit a tesóm barátjának, a nagymamájának a testvére mesélt…

Szóval ez még mindig nem az a blog. A csatak részegen dülöngélek bulipatkány nem én vagyok, viszont táncolni szeretek olyan buli volt sok. A jó hangulathoz nekem elég a jó zene és a jó társaság. Alkoholt nem iszom vagy nagyon ritkán. Hatalmasat fejlődtem ezen a téren is egyébként az elmúlt két évben, megbírok inni két deci bort kb. két óra alatt. Gazdaságos csaj vagyok na. Nem ez az oka. Az van, hogy az alkoholnak olyan hatása van rám, mint a koffeinnek. Elalszom tőle. Rájöttem, hogy mivel ritkán tudok megülni a hátsómon és jövök megyek intézkedek, ezért a szervezetem energiaháztartása köszöni szépen, de nem kér több segítőtársat. Pedig olyan jóóól néz ki, egy szép pohárból bort inni vacsi mellé…Próbálkozom vele. Nem vagyok antialkoholista, tényleg irigyeltem mindig ha valaki jóízűen meg tud inni egy pohár sört vagy bort.

Kávét sem ittam sokáig, most is csak olyat ami kávét alig látott és egy bögre tejjel van higítva ha lehet. Hogy így mi értelme? Az íze, meg a hab.:) És mert rászoktattam magam, hogy néha beülök egyedül egy hangulatos kávézóba és elszürcsölök egy lattét, közben meg bámészkodom. Aztán van az a kávé amit társaságban, utazás során, egy süti mellé iszunk, hmm azok is jó pillanatok.

Ja, a Baileys nevű körömlakkot szeretem, de a barátnőm rászoktatott, hogy az is bögréből jó és nagyon gááááz, de tejjel isszuk alkalomadtán. Szörnyűek vagyunk.

Amúgy igen, én szeretem a tejet, bár gyerekkoromban határozottan utáltam, az iskola tejet mindig inkább elcseréltem másra valakivel. Az utóbbi években viszont minden nap iszom egy pohárral. Igeeen, tudom, felnőtt embernek ez nem igazán egészséges, nehezebben emészti meg a szervezetünk, mivel nem található benne meg az az enzim ami a tejfehérjét képes lebontani, míg egy csecsemőében igen. Én fordítva vagyok bekötve lehet, de eddig még nem okozott gondot és napi egy pohár remélhetőleg nem is fog. Igazából növényi tejeket kellene többet fogyasztani, a kókusztejet imádom, mostanában próbálkozok házilag előállítani, illetve kóstoltam a mandulatejet ami szintén isteni. Ez utóbbit is lehet házilag készíteni, én majd akkor ha lesz egy hatalmas bokrom az egyelőre nem létező kertemben és roskadásig lesz mandulával…. A zabtej és a rizstej nagyon egészséges, de nekem ízre nem gyere be sajnos.
Általában szénsavmentes ásványvizet iszom napközben. Sokat. Belefacsarom egy másfél literes ásványvízbe egy fél citrom levét, mert úgy finomabb ráadásul lúgosító hatása van, a C vitamin tartalmáról nem is beszélve. Sokszor értetlenül nézek ha valakitől azt hallom, hogy ő nem bír meginni egy pohár vizet, csak a cukrosszíneseket. Pedig ugyanúgy kell a vizes poharat is felemelni és lenyelni, legalábbis a tartalmát. Nem értem… Azt a pénzt amit meg emberek a cukros lónyálakra kiszórnak naponta többször, annyi minden másra is lehetne költeni, de tényleg nem okoskodni akarok, nem vagyunk egyformák. Én is ittam régen ilyesmit, és héba hóba előfordul még, de hogy állandó jelleggel és semmi tiszta víz…. Ha mégis üdítőre vágynék, akkor meg miért ne készüljön az is otthon, pláne nyáron mikor annyi minden izgalmas hozzávaló található hozzá a természetben, amivel ízesíteni lehet egy limonádét például. Az elmúlt hétvégén készült is több kancsóval több ízben.
Ami az édesítését illeti mindig elhangzik ha a nyírfacukrot említem bárhol, hogy az drága. Ne szépítsük tényleg az, és én sem szórom éppen ezért két marékkal mindenbe. Mindig egy helyről szerzem be amúgy, mert ott 1 kg kerül annyiba, mint máshol fél, de így is 1800 Ft./kg. Bár ki lehetne számolgatni, hogy ki mennyit költ a bolti “innivalókra”, abból lehetséges, hogy több kg nyírfacukor ára kijönne havonta. Tisztelet a kivételnek, kinek nem inge… és befogtam a szám ezzel kapcsolatban tényleg, nyilván döntse el mindenki maga, hogy neki mi a legjobb megoldás.
Szerény véleményem mégis az, hogy ha minden nap iszunk tiszta vizet, de mellé készül mondjuk házi limondé vagy szörp, amit fehér cukorral édesítünk, nem dől össze a világ. Még akkor is sokkal jobban jár mindenki és nem csak anyagilag hanem egészségügyileg is, mintha a borzalmas színű, festékes tartósítószeres folyadékokat inná.
Én szörpöt nem készítek, mert azt főz a Zanyukám, általában bodzát és citromot és azok biza fehér cukrosak. A limondéba sem teszek nyírt, hanem nádcukrot vagy mézet, mert előbbi ad neki egy karamelles ízt, utóbbi meg nálam mindig van itthon, mert a napom csak citromos és mézes fekete teával indulhat.No, de íme a kedvenc limonádék:Levendulás limonádé:Ezzel most kezdtem el barátkozni, és jóóó, a színét illatát imádtam eddig is, ha picit teszünk csak az itókába akkor még pont nem molyírtó, csak egyszerűen finom lesz.

Egy literes kancsóhoz:

1 citrom leve
1 lime leve
1 csapott evőkanál szétmorzsolt friss levendula
1 evőkanál méz
1 evőkanál nádcukor
szóda

A kancsó aljára kerültek a levek és cukrok a levendulával együtt és aztán jött a szóda. Keverem kavarom és jót tesz neki ha áll fél órát, hogy kiadja a levendula az ízét. Behűtve a legjobb. Pohárba töltése egy szűrön keresztül történjen azért.

Narancsos-mentás limándé:

Ha valaki Fanta rajongó akkor ezzel leszokhat róla ha le akar.

Egy literes kancsóhoz:

2 narancs kifacsart leve
pár darab citromfű levél vagy fél citrom leve
1 evőkanál méz
1 evőkanál nádcukor
kb. 8 db mentalevél
szóda

Ugyanúgy készül, mint az előző. A mentaleveleket és a citromfűleveleket érdemes kettétépni, hogy jobban kiadja az aromáját.

Bazsalikomos-gyömbéres limonádé:

Érdekelt, hogy a bazsalikom a paradicsomon kívül tényleg passzol e az italokba is, hát kipróbáltam és mondhatni pompásan szerepelt.

1 pohárhoz:

1 teáskanál gyömbér kis szeletekre vágva
3 levél bazsalikom tépkedve
citromlé
cukor ízlés szerint

Gyömbért megmostam felszeleteltem, rádobáltam a bazsalikom leveleket és felengedtem ásványvízzel, édesítettem. Jót tesz neki ha áll egy 20 percet legalább.

Citromszörp:

Ahogy fent már említettem ez az egyik családi kedvenc a bodza után, aminek a receptjét nem írom most le, mert már nincs szezonja, ez viszont egész évben készíthető.

1 kg cukor
1 liter víz
5 db citrom leve és reszelt héja
borkősav (elhagyható)

A cukrot a vízzel felforraljuk és kicsit hagyjuk kíhűlni, majd belereszeljük az alaposan megsikamikázott citrom héját. Ha teljesen kihűlt beleöntjük a citromok levét, adható hozzá egy kevés borkősav is, aztán mehet üvegekbe és a hűtőben tárolandó, mivel tartósítószert nem tartalmaz.
Fogalmam nem volt mi az a borkősav, de mint kiderült ez egy természtesen sav ami szőlőben fordul elő és ízfokozóként, antioxidánsként alkalmazható a konyhában és a sütőpor egyik alkotóeleme.

Mézes-gyömbéres forrrró tea:

júniusi zimankó esetére…
Tegnap ezt kívántam este, amúgy télen nagyon sokat ittam belőle, mivel a gyömbérnek erős baktériumölő hatása van. A gyömbér héját itt nem kell leszedni, mivel közvetlenül alatta van a sok vitamin, elég csak alaposan megmosni. Egy nagy bögréhez kb. egy fél hüvelykujjnyi gyömbért vékony szeletekre vágunk és leforrázzuk majd állni hagyjuk 20 percre kb. Aztán lehet ízesíteni citromlével és mézzel.