Egy leves, amitől ismét nyári hangulatba kerültök! A gyümölcslevesek nekem megunhatatlanok, nincs két egyforma, és jujj de nagyon jó lett ez is.
Hogy mik az extra ízek? Rozmaringos olívaolaj és baconchips kérem szépen, de annyira nem is meglepő, hiszen a sárgadinnyét sokszor kínálják prosciutto-val az olaszok például. Eszméletlen finom, egy hónapja nyaralás alkalmával egyik nap ebédre is ez került elő a strandtáska rejtett bugyraiból, felkockázott dinnye és szárított dalmát sonka, csak így egymagában rusztikusan, kézzel tépkedve nyammogva.
A leves még attól különleges, hogy rozmaringos olívaolaj kerül a tetejére, éppen csak egy kis löttyenet, de ennyi elég a boldogsághoz. Ebédre készítettem egy halas fogás elé, könnyű belőle nagy adagot összedobni és gyorsan el is fogyott…

Hozzávalók:
1 db sárgadinnye
2-2 db őszibarack és nektarin
fél hüvelykujjnyi gyömbér (elhagyható)
1 rozmaring ág
10 dkg szárított sonka v bacon
olívaolaj
só
A sárgadinnyét félbevágtam, kikanalaztam a magját, felvágtam cikkekre, egy késsel kivágtam a húsát és a turmixgép táljába tettem.
Hozzáreszeltem a gyömbért, megszórtam egy csipet sóval és simára turmixoltam, majd behűtöttem, miután a barackokat is belekockáztam.
A rozmaringot felaprítottam és serpenyőbe tettem, majd rálocsoltam kb. 3 evőkanál olívaolajat és melegíteni kezdtem. Nem forrósítottam nagyon, mert elég a rozmaring és az olívaolajnak sem tesz jót, éppen csak összemelegítettem, kicsit megrázogatva és már zártam is el a gázt, majd az olajat üvegbe töltöttem és félretettem. Ugyanebbe a serpenyőbe beleszórtam a felcsíkozott bacont, zsírjára pirítottam és ezt is félretettem.
Tálaláskor a hideg levest megszórtam a baconnel és meglocsoltam a rozmaringos olajjal.


Azért a leves szót tegyük idézőjelbe, hiszen ez egy gyümölcsturmix, de ha szórtok bele még extra hozzávalókat és tányérba meritek, akkor az biza’ leves és bármelyik nyári ebéd során jó előétel lehet, de a nap bármely szakában jól fog esni. Semmi hozzáadott cukrot nem igényel, a dinnye édessége bőven elég, a kókusztej meg hát na, mint mindig mindent, elvarázsolja ezt a levest is.
Hozzávalók adagonként:

A gombakrémlevesről az első emlékeim egy porleveshez fűződnek, teljesen rá voltam kattanva , hogy az milyen finom. Persze ez még nagggyon régen volt, mikor azt hittem abban tényleg baromi sok gomba van és ááá nincs is benne tartósítószer. Aztán mikor megcsináltam az első igazi levest igazi gombából rájöttem, hogy ez egyrészt nem tart tovább sokkal, mint a zacskósat megfőzni, másrészt tényleg igazán illatos és gombaízű. Sőt azt is elárulom, hogy ezt még egyszer az öcsémmel is megetettem, aki szintén csak porleves formájában volt addig hajlandó gombát enni és kb. azóta is…
A fehér spárga talán picit lédúsabb, mint a zöld testvére, viszont sajnos őt meg kell hámozni vékonyan, nem mintha ez túl nagy macera lenne, de nem árt tudni. Mikor jó pár éve először fogtam kezet a spárgával, pont a fehéret választottam, de meg voltam győződve róla, hogy nem muszáj meghámozni… Hogy finoman fogalmazzak élvezhetetlen volt az étel, vagy inkább ehetetlen…
Hozzávalók 4 főre:











