Sertésszűz sült répával és kajszimártással

2017. Jul. 01.

Sertéshússal kezdődő blogbejegyzést nálam szerintem még nem láttatok, sertésszűz mentes volt szinte a blog. Van azért elvétve pár recept régről, talán darált húsos kaja illetve ünnepi malacsült, de ennyi. És ez nem is fog változni jelentem, de, ha A férfi sertésszűzzel a hóna alatt állít be, mert vásárolhatnékja volt, és kilépne a csirke, ződség, rizs világából, akkor muszáj lelkesen örvendve fogadni az ötletet, közben jobb, ha nem tudja persze mire gondolok, és előállni egy fantasztikus recepttel, pláne ha a neve napjára készül az étel. Amúgy lazacot terveztem, csak, hogy tudd miről maradtál le…

Egyébként volt már a kezemben sertésszűz egyszer. Rövid életű lett. Megvettem a piacon, betettem a hűtőbe, hogy másnap megcsinálom, de ez nem történt meg, így még egy napot töltött fagyasztás nélkül aztán kivettem, hogy na majd most alkotok belőle valamit, de kissé fura szaga volt, így meglendítettem a kuka irányába…

Viszont ez most jó lett és nem kicsit! Gugli a barátunk, egy dolog volt biztos, valami gyümölcs kell mellé, azt tudtam, hogy a sertéshez szoktak baracklekvárt használni, bekenni stb, passzol hozzá, így kajszira esett a választás, de csak úgy lazán, frissen leturmixolva és egy leheletnyi levendulával fűszerezve. Ezt nyugodtan kihagyhatjátok, levendula nélkül is jó lesz az, de ha van kéznél érdemes szórni bele. A másik dolog, ami fontos volt a sütésnél, hogy ne kelljen a sütőben töltenie 1 órát, mert hét közben erre nekem időm nincs, lehet persze lassan sütni egyben, ráérősen, de a kedd nálam nem ez a nap. Furán néztem, mikor steakhez hasonló elkészítést javasoltak valahol, pár perc alatt megsütve mindkét oldalát, de szimpi volt, hogy bő 15 perc alatt elkészülhet, úgyhogy vállaltam a kihívást. Szuper lett, kívül megpirult belül átsült, viszont lágy a húsa, nem száraz, úgyhogy tényleg ajánlom kipróbálásra, ha még nem készítettek szűzérmét.

Köret, nálam sült répa, mert nagyon szeretem, és nincs ezzel sem meló, amíg a hús és a mártás elkészült, ez is megsült, jó sok fokhagymával egyetemben. Répa helyett amúgy édesburgonya is tökéletes, mert a kajszimártás ahhoz is passzolni fog.

Hozzávalók 4 főre:

1 db sertésszűz (kb. 50 dkg)

só, bors

kókuszolaj

friss rozmaring aprítva

Kajszimártás:

fél kb. kajszibarack

fél mokkáskanálnyi morzsolt levendula

csipet só

pár csepp citromlé

Körethez:

6 db nagyobb méretű sárgarépa

2 fej fokhagyma

friss rozmaring aprítva

só, bors

kókuszolaj

A sütőt előmelegítettem 200 fokra, a répákat keresztben félbevágtam, majd hosszában 4 hasábra, tepsire tettem őket, kevés kókuszolajba beleforgatva, a fokhagymákat pedig héjastól, de gerezdekre szedve szintén melléjük tettem. Kb. 20-25 perc alatt megpuhultak és megpirult a külsejük. Ezután megszórtam őket aprított rozmaringgal, sóval, borssal.

A barackokat kimagoztam, a turmixgép táljába tettem őket, adtam hozzá csipet sót, pár csepp citromlevet és simára turmixoltam, majd tálba öntöttem és belemorzsoltam a levendulát, majd állni hagytam.

A húst lehártyáztam, majd kb. kisujjnyi szeletekre vágtam, sóztam, borsoztam mindkét oldalát majd egy teflon serpenyőben kevés kókuszolajon mindkét oldalán kb. 6-8 percig sütöttem, majd tálalható friss rozmaringgal megszórva.

Levendulás stresszűző ital

Pálmafa

2017. Jun. 16.

Hozzászólások (0)

Egy hosszú stresszes hét levezetéseként ajánlom nektek ezt az itókát. Ráadásul levendulaszezon van, és a gyönyörű lila virágok egy pohár fehér italban is pompásan mutatnak, arról nem beszélve, hogy utána garantáltan jó fogtok aludni!

Pláne, hogy citromfű is került bele frissen melegében szintén a kertből érkezett. Én még mézet sem tettem bele, elég volt a kókusztej zsírossága, hogy édeskésnek érezzem.

Más növényi tejből viszont nem igazán tudom ezt az italt a levendula miatt elképzelni, persze attól még próbálkozhattok vele, ízlések és pofonok. Régebben sima tehén tejből készítettem hasonlót, és bár nem vagyok tejpárti, de ez esetben kivételt tennék én is és abból készíteném, ha nincs más kéznél.

Hozzávalók adagonként

2 deci kókusztej

1 levendula virág

3 db citromfű levél

pár csepp méz(elhagyható)

A tejet egy lábosba öntöttem, belemorzsoltam a levendula virágait, a citromfüvet és felforraltam az egészet, majd kb. 5 percre még legalább állni hagytam, hogy az ízek jobban összeérjenek. Ezután leszűrtem és elkortyoltam.

Levendulás gyümölcsmártás diómorzsával

Pálmafa

2016. Jun. 13.

Hozzászólások (0)

Az idei első gyümimártásom darával. Nem bírtam kivárni a puha meggyet és ha már felrepült hozzám egy rekesz, ropogós nagyszemű cseresznye, akkor “kénytelen” voltam minden nap egy fél kilóval indítani a napot, míg el nem fogyott. Ez lett az utolsó adag sorsa.

DSCF9590 A levendulamezőm is kivirágzott, és molyirtás helyett bemutattam virágait a cseresznyének, de csak óvatosan, mert nagy dózisban tényleg nem lenne élvezhető az étel vele. Egy szál viszont bőven elég, hogy a megszokott, bár szintén isteni fahéjas, szegfűszeges gyümölcsmártás helyett valami egészen új köntösbe burkolja ezt az ételt.

Tuti, hogy jövő héten meggyel is elkészítem, akár egy főzés nélküli verziót is, így a gyümölcs vitamintartalma se vész el, bár igyekeztem ezt a mártást sem főzni túl sokáig, éppen csak, hogy összeérjenek az ízek és besűrűsödjön.

A darával az elmúlt években mindig kísérleteztem, bár imádom az eredeti búzadarásat is, de aztán jött a zabkorpás, majd tavaly egy sima kesudiós morzsa került mellé, idén pedig dió. Ennél egyszerűbb aligha van, ha szeretnétek gluténmentes “áldarát” készíteni, ami még ráadásul gyors és finom is. Nem szeretek cseresznyét magozni én sem, de ezért megéri!

DSCF9586

Hozzávalók 2 főre:

30 dkg magozott cseresznye v meggy

1 marék eper

1 szál friss levendula virágai

fél citrom leve

2 deci kókusztejszín v rizstejszín v sima tejszín

2 csapott evőkanál rizsliszt (más fajta liszt is lehet)

2 csapott evőkanál nyírfacukor

csipet só

Tetejére: pirított darabosra zúzott dió v mandula v mogyoró

A cseresznyét kimagoztam, felöntöttem annyi vízzel, amennyi éppen csak ellepte, a levendula virágokat is belemorzsoltam az edénybe, megszórtam cukorral, csipet sóval és belefacsartam a citromot is. Lefedve összeforraltam. Ezalatt a tejszínben elkevertem a rizslisztet, a epret pedig feldaraboltam. A cseresznyét nem főztem sokáig, forrástól számítva kb. 5 perc után hozzáadtam az epret, majd a forró léből egy merőkanálnyit hozzáöntöttem a lisztes tejszínhez, simára kevertem és visszaöntöttem a levesbe. Megvártam, míg ismét forrni és sűrűsödni kezd, és már zártam is el a gázt alatt. Kihűtöttem, a diót megpirítottam egy száraz serpenyőben pár perc alatt, majd egy mozsárban darabosra törtem és a gyümölcsmártásra szórtam tálaláskor.

Bemutatkoznak a fűszernövényeim

Pálmafa

2014. Sep. 11.

Hozzászólások (0)

Arra gondoltam, hogy mesélek kicsit a kedvenc fűszernövényeimről, folyamatosan szárítom le őket, és van amelyiket még most sem késő csokorba szedni és fellógatni, télen pedig jó szolgálatot fognak tenni. Illetve van olyan is, amit egész télen tudok frissen szedni, pedig szabad földben terpeszkednek dacolva az olykor cudar időjárással. Ráadásul kimondottan tetszenek felakasztva a ajtó fölé, így semmilyen mű illatosítóra sincs szükségem, mert belengi az illatuk az egész “hásziendát”. Azt a kemény 300 négyzetmétert. Igyekszem nem túl sokat hablatyolni és az aláhúzott linkek alatt találtok recepteket is.

Az tuti, hogy ha nálam kibírják ezek a növények minden különösebb tutujgatás nélkül és nyáron elég nekik az esővíz, amit időnként kapnak, akkor bárhol máshol is, úgyhogy érdemes próbálkozni. Természetesen ezek minden boltban kaphatók szárítva is, úgyhogy ha még nem tettétek, ezekkel a növényekkel szerintem mindenképpen érdemes megbarátkozni. Az én kedvemért legalább…:)

A levendula sajnos már nem játszik szárítás tekintetében, mert rég elvirágzott, de ehhez is hozzá lehet jutni szárított formában, másnem ki lehet szedni a szekrényből a molyirtó tasakból….Esténként egy pohár langyos tejbe áztatva pár virágot, néhány csepp méz kíséretében,majd ezt leszűrve és elkortyolva, egy zűrös nap után kisimítja a lelket, meg a nem létező ráncokat is. Amúgy meg nagyon finom fagylaltokhoz, illetve egyéb gyümölcsös sütiket is képes pár szétmorzsolt levendula virág teljesen megbolondítani.

A kakukkfű lett idén nálam a “námbör van fűszernövény”, mert mindenféle ételnek pompás finom ízt ad, gombához, halételhez, hagymalevesbe, paradicsomos cuccokhoz, de sült csirkemellhez is szuper. Én szinte már minden gyorsan összedobott salátához is szórok belőle. Amiért még szeretem, mert a telet is átvészelte, a szárított kakukkfűből pedig tea is főzhető, ami a köhögéses megbetegedésekre remek gyógyír lehet, hiszen erős baktériumölő hatása van, de az emésztést is serkenti, és állítólag hangulatjavító is. Hát be még nem téptem tőle, de az aromája mindenképp jobb kedvre tud deríteni.

Jöjjön rozmaring kisasszony, őt legtöbbször krumplis és gyümölcsös ételekbe használom, de a sült kacsacombbal is nagyon jó barátságban vannak. Róla is elmondható, hogy télen is nyesegetem vidáman, ráadásul komplett sövénybokorrá is kinőheti magát, ha van türelmünk formára nyírni és kivárni, míg akkorára megnő… Egyébként meg idegerősítő, szívnyugató, étvágyfokozó hatásai vannak. Utóbbira asszem nem tartok igényt….

A menta és én sokáig nem voltunk jóban, de aztán megszerettem és rendszeresen ezzel ízesítem a vizemet illetve szórom gyümölcslevesekbe, isteni a zöldborsó pestoba vagy krémbe, a mediterrán konyha pedig használja húsokhoz is, elsősorban bárány mellé. Hagyma evészet után pár levelet elrágcsálva, pedig máris pótoltuk a rágót vele. Teája hidegen frissít, de melegen is erősen ajánlott télen is iszogatni, mert immunerősítő, gyulladáscsökkentő szerepekben is tündököl. Ja, és nő, kúszik, mászik mindenfelé, ha nem figyelek mentaerdő nő az ablak alatt. Télen nem, de tavasszal újrakezdi.

A citromfű tea szürcsölése lassan hozzátartozik az estéimhez, bár nincsenek alvászavaraim mostanság, de a telihold néha be tud zavarni rendszerbe. Az illatos citromfű legfőbb jó tulajdonsága pedig pont a nyugtató, lazító elalvást segítő hatása. Arábiában azt tartották róla, hogy a citromfű új életre kelt, a szívet boldoggá és vidámmá teszi! Segítséget nyújthat magas vérnyomás és lázas megfázásos betegségek esetén is. Egyébként meg a menta mellé nálam mindig kerül a vízbe néhány citrom illatú levél is, de más gyümölcsös italoknak, turmixoknak is nagyon finom ízt ad, illetve túrós édességeknek kimondottan jót tesz.

És végül a tárkony, ami talán az első kedvenc fűszerem volt mikor elkezdtem főzöcskézni. Tejszínes ételekben remekül szerepel. Az egyik favorit nálam a tárkonyos zöldborsós raguleves, aztán, mint kiderült gyümölcsmártásban is abszolút megállja a helyét, bármilyen furcsának is tűnik elsőre. Ez az a növény amit viszont tényleg ritkítani kell, tavaly ősszel azt hittem elhalálozott, de aztán egy kókadt kis hajtásból akkora bokor nőtt idén, mint a fél ház. Naná, hogy ezt felejtettem el lefotózni normálisan, viszont fent a második képen legalul fekszik ő, a hosszú vékonyka leveleivel. De szerintem, ha a tárkonyos sárgarépás cukkini főzelék fotóját teszem ide, az pont jó lesz.

Persze folytathatnám még a sort, hogy miért imádom pl. a római köményt, kurkumát stb, de egyrészt azok itt teremnek meg sajnos, illetve most az volt a cél, hogy esetleg kedvet kapjatok egyszercsak ültetni néhány tövet akár cserépbe is, mert tényleg nincs sok meló vele, a színek, az ízek és illat pedig megfizethetetlen. Minden másra ott a Master Card…ez nagyon gáz így a végére? Aludnom kéne már azt hiszem…

Levendulafagyi

Pálmafa

2013. Jul. 03.

Hozzászólások (0)

Hmmmm levendulamezőkre vágyom. Egyre többször, nagyon megszerettem ezt a kis gyönyörűséget. Ilyenkor érdemes csak igazán Tihanyba ellátogatni, mert ott részetek lehet a mesés látványban és illatban. Ültessetek bokrot a kertbe ha van lehetőségetek, semmi dolog vele, nyáron virágzik, télen alszik. A virágzó ágakat le lehet vágni, csokorba kötni és felakasztani, hogy megszáradjon, jól mutat a lakásban, az illata átjárja a teret, elűzi a rovarokat, szekrénybe akasztva molyirtóként funkcionál. Ha láttátok a Bor, mámor Provence című filmet akkor azt is tudjátok, hogy az ablakba téve elriasztja a skorpiókat is, ha esetleg valakit ez a veszély fenyegetne…Ha nem fenyeget, akkor is nézzétek meg a filmet, vicces, laza limondé gyönyörű tájakon Russel Crowe főszereplésével.

Egyre nagyobb divat ételekbe is felhasználni az apró virágokat szárítva és frissen is. Bár nem célom divatos puccos kajákat elkészíteni, nálam az ízek számítanak elsősorban, de ezzel abszolút megéri próbálkozni. Limonádéba keverve nagyon klassz, az Itókák címszó alatt megtaláljátok nálam is. Virágából gyógytea is készíthető, nyugtató, görcsoldó hatása van, illóolaját bőrbe dörzsölve enyhíti a reumás fájdalmakat. Kekszeket, sütiket, csokoládét is ízesítenek vele és egyre több helyen kapható a levendulafagyi is. Ez utóbbiról is egy filmben hallottam először, a címe Egyszerűen bonyolult, ahol főhősnőnk akit történetesen Meryl Streep alakít szokásához híven remekül, éjszakánként ha nem tud aludni levendulafagyit készít álmaim konyhájában. Ha jót akartok nevetni, ez a film esélyes lehet hangulatjavításban. Nos, nálam is előfordul, hogy éjszakánként nem tudok elaludni, de azért nem kelek fel sütni főzni, persze bármi lehetséges még…
Ez a fagyi bearanyozott egy nyűgös hétfő délutánt. Fagyis kanalam továbbra sincs, így nemes egyszerűséggel kiborítottam a tálból, olyan lett, mint a parfé.

Hozzávalók:

4 dl habtejszín
2 dl sűrű görög joghurt
1 evőkanál citromlé
méz
vanília rúd kikapart belseje, vagy bourbon vaníliás cukor
2 teáskanál friss levendulavirág apróra morzsolva

A tejszínt verjük habbá, keverjük hozzá a joghurtot és a citromlevet és édesítsük ízlés szerint. Azért nem írtam az édesítőkből pontos mennyiséget, mert elrontani nem lehet, kóstolni kell közben, de vigyázat, hogy a mélyhűtőig ne csak az üres tál jusson el. Mézet javasolt hozzákeverni egy picit legalább, aztán ha még szükséges mehet hozzá nyírfacukor is, vagy akár nádcukor. Ami fontos még az tökéletes ízhez az a vanília, ha nincs kéznél igazi vanília rúd, akkor a bourbon típusú vaníliás cukorból egy kanálnyi ajánlott, mert az igazi vaníliát tartalmaz. A levendulák virágait nagyon apróra morzsoljuk szét és keverjük azt is a fagyihoz aztán mehet a mélyhűtőbe. A krémesség eléréséhez kb. 20 percenként érdemes botmixerrel átkeverni az egészet, amíg nem dermed meg teljesen.

Itókák

Pálmafa

2013. Jun. 26.

Hozzászólások (0)

Már megint egy hímnemű, aki javasolta, hogy írjak szexről, bulikról, mert az kell a népnek, amúgy tetszik neki a blog, tette hozzá…pasik… Nem tudom mekkora lenne egyesek szája ha elkezdenék itt sztorizgatni, persze csakis és kizárólag olyan eseményekről amit a tesóm barátjának, a nagymamájának a testvére mesélt…

Szóval ez még mindig nem az a blog. A csatak részegen dülöngélek bulipatkány nem én vagyok, viszont táncolni szeretek olyan buli volt sok. A jó hangulathoz nekem elég a jó zene és a jó társaság. Alkoholt nem iszom vagy nagyon ritkán. Hatalmasat fejlődtem ezen a téren is egyébként az elmúlt két évben, megbírok inni két deci bort kb. két óra alatt. Gazdaságos csaj vagyok na. Nem ez az oka. Az van, hogy az alkoholnak olyan hatása van rám, mint a koffeinnek. Elalszom tőle. Rájöttem, hogy mivel ritkán tudok megülni a hátsómon és jövök megyek intézkedek, ezért a szervezetem energiaháztartása köszöni szépen, de nem kér több segítőtársat. Pedig olyan jóóól néz ki, egy szép pohárból bort inni vacsi mellé…Próbálkozom vele. Nem vagyok antialkoholista, tényleg irigyeltem mindig ha valaki jóízűen meg tud inni egy pohár sört vagy bort.

Kávét sem ittam sokáig, most is csak olyat ami kávét alig látott és egy bögre tejjel van higítva ha lehet. Hogy így mi értelme? Az íze, meg a hab.:) És mert rászoktattam magam, hogy néha beülök egyedül egy hangulatos kávézóba és elszürcsölök egy lattét, közben meg bámészkodom. Aztán van az a kávé amit társaságban, utazás során, egy süti mellé iszunk, hmm azok is jó pillanatok.

Ja, a Baileys nevű körömlakkot szeretem, de a barátnőm rászoktatott, hogy az is bögréből jó és nagyon gááááz, de tejjel isszuk alkalomadtán. Szörnyűek vagyunk.

Amúgy igen, én szeretem a tejet, bár gyerekkoromban határozottan utáltam, az iskola tejet mindig inkább elcseréltem másra valakivel. Az utóbbi években viszont minden nap iszom egy pohárral. Igeeen, tudom, felnőtt embernek ez nem igazán egészséges, nehezebben emészti meg a szervezetünk, mivel nem található benne meg az az enzim ami a tejfehérjét képes lebontani, míg egy csecsemőében igen. Én fordítva vagyok bekötve lehet, de eddig még nem okozott gondot és napi egy pohár remélhetőleg nem is fog. Igazából növényi tejeket kellene többet fogyasztani, a kókusztejet imádom, mostanában próbálkozok házilag előállítani, illetve kóstoltam a mandulatejet ami szintén isteni. Ez utóbbit is lehet házilag készíteni, én majd akkor ha lesz egy hatalmas bokrom az egyelőre nem létező kertemben és roskadásig lesz mandulával…. A zabtej és a rizstej nagyon egészséges, de nekem ízre nem gyere be sajnos.
Általában szénsavmentes ásványvizet iszom napközben. Sokat. Belefacsarom egy másfél literes ásványvízbe egy fél citrom levét, mert úgy finomabb ráadásul lúgosító hatása van, a C vitamin tartalmáról nem is beszélve. Sokszor értetlenül nézek ha valakitől azt hallom, hogy ő nem bír meginni egy pohár vizet, csak a cukrosszíneseket. Pedig ugyanúgy kell a vizes poharat is felemelni és lenyelni, legalábbis a tartalmát. Nem értem… Azt a pénzt amit meg emberek a cukros lónyálakra kiszórnak naponta többször, annyi minden másra is lehetne költeni, de tényleg nem okoskodni akarok, nem vagyunk egyformák. Én is ittam régen ilyesmit, és héba hóba előfordul még, de hogy állandó jelleggel és semmi tiszta víz…. Ha mégis üdítőre vágynék, akkor meg miért ne készüljön az is otthon, pláne nyáron mikor annyi minden izgalmas hozzávaló található hozzá a természetben, amivel ízesíteni lehet egy limonádét például. Az elmúlt hétvégén készült is több kancsóval több ízben.
Ami az édesítését illeti mindig elhangzik ha a nyírfacukrot említem bárhol, hogy az drága. Ne szépítsük tényleg az, és én sem szórom éppen ezért két marékkal mindenbe. Mindig egy helyről szerzem be amúgy, mert ott 1 kg kerül annyiba, mint máshol fél, de így is 1800 Ft./kg. Bár ki lehetne számolgatni, hogy ki mennyit költ a bolti “innivalókra”, abból lehetséges, hogy több kg nyírfacukor ára kijönne havonta. Tisztelet a kivételnek, kinek nem inge… és befogtam a szám ezzel kapcsolatban tényleg, nyilván döntse el mindenki maga, hogy neki mi a legjobb megoldás.
Szerény véleményem mégis az, hogy ha minden nap iszunk tiszta vizet, de mellé készül mondjuk házi limondé vagy szörp, amit fehér cukorral édesítünk, nem dől össze a világ. Még akkor is sokkal jobban jár mindenki és nem csak anyagilag hanem egészségügyileg is, mintha a borzalmas színű, festékes tartósítószeres folyadékokat inná.
Én szörpöt nem készítek, mert azt főz a Zanyukám, általában bodzát és citromot és azok biza fehér cukrosak. A limondéba sem teszek nyírt, hanem nádcukrot vagy mézet, mert előbbi ad neki egy karamelles ízt, utóbbi meg nálam mindig van itthon, mert a napom csak citromos és mézes fekete teával indulhat.No, de íme a kedvenc limonádék:Levendulás limonádé:Ezzel most kezdtem el barátkozni, és jóóó, a színét illatát imádtam eddig is, ha picit teszünk csak az itókába akkor még pont nem molyírtó, csak egyszerűen finom lesz.

Egy literes kancsóhoz:

1 citrom leve
1 lime leve
1 csapott evőkanál szétmorzsolt friss levendula
1 evőkanál méz
1 evőkanál nádcukor
szóda

A kancsó aljára kerültek a levek és cukrok a levendulával együtt és aztán jött a szóda. Keverem kavarom és jót tesz neki ha áll fél órát, hogy kiadja a levendula az ízét. Behűtve a legjobb. Pohárba töltése egy szűrön keresztül történjen azért.

Narancsos-mentás limándé:

Ha valaki Fanta rajongó akkor ezzel leszokhat róla ha le akar.

Egy literes kancsóhoz:

2 narancs kifacsart leve
pár darab citromfű levél vagy fél citrom leve
1 evőkanál méz
1 evőkanál nádcukor
kb. 8 db mentalevél
szóda

Ugyanúgy készül, mint az előző. A mentaleveleket és a citromfűleveleket érdemes kettétépni, hogy jobban kiadja az aromáját.

Bazsalikomos-gyömbéres limonádé:

Érdekelt, hogy a bazsalikom a paradicsomon kívül tényleg passzol e az italokba is, hát kipróbáltam és mondhatni pompásan szerepelt.

1 pohárhoz:

1 teáskanál gyömbér kis szeletekre vágva
3 levél bazsalikom tépkedve
citromlé
cukor ízlés szerint

Gyömbért megmostam felszeleteltem, rádobáltam a bazsalikom leveleket és felengedtem ásványvízzel, édesítettem. Jót tesz neki ha áll egy 20 percet legalább.

Citromszörp:

Ahogy fent már említettem ez az egyik családi kedvenc a bodza után, aminek a receptjét nem írom most le, mert már nincs szezonja, ez viszont egész évben készíthető.

1 kg cukor
1 liter víz
5 db citrom leve és reszelt héja
borkősav (elhagyható)

A cukrot a vízzel felforraljuk és kicsit hagyjuk kíhűlni, majd belereszeljük az alaposan megsikamikázott citrom héját. Ha teljesen kihűlt beleöntjük a citromok levét, adható hozzá egy kevés borkősav is, aztán mehet üvegekbe és a hűtőben tárolandó, mivel tartósítószert nem tartalmaz.
Fogalmam nem volt mi az a borkősav, de mint kiderült ez egy természtesen sav ami szőlőben fordul elő és ízfokozóként, antioxidánsként alkalmazható a konyhában és a sütőpor egyik alkotóeleme.

Mézes-gyömbéres forrrró tea:

júniusi zimankó esetére…
Tegnap ezt kívántam este, amúgy télen nagyon sokat ittam belőle, mivel a gyömbérnek erős baktériumölő hatása van. A gyömbér héját itt nem kell leszedni, mivel közvetlenül alatta van a sok vitamin, elég csak alaposan megmosni. Egy nagy bögréhez kb. egy fél hüvelykujjnyi gyömbért vékony szeletekre vágunk és leforrázzuk majd állni hagyjuk 20 percre kb. Aztán lehet ízesíteni citromlével és mézzel.