Még nem késő nekiállni a szilvalekvár főzésnek.
Általában úgy szoktam kezdeni a recepteket, hogy egyszerű, gyors stb. Nos, az egyszerű most is fennáll, a gyors kevésbé, de igazi klasszikus lekvárfőzésnél erre nem is feltétlenül kell törekedni szerintem, pláne ha szilváról van szó, amiben semmilyen tartósítószer és hozzáadott cukor nincsen. Szóval ezek a jó tulajdonságai igazán kárpótolnak azért a 12 óráért (bocsiii), amíg fő.
Mondanom sem kell, hogy most más tollával ékeskedem, hiszen Anyukám követte el eme lekvárt és esküszöm nem én adtam ki parancsba neki. Bár ezentúl….
Ecet és szilva, ennyi kell hozzá, ja meg dunsztos üveg és fontos, hogy celofánnal legyen lefedve. És természetesen édes legyen a szilva, akkor tuti nem lesz savanyú. Én nem tudtam, mikor megkóstoltam, hogy ecet van benne, de nem érződik, és nem is hiányzik belőle a cukor. Egy szó, mint száz, nem tudom, hogy lesz-e egy őszies, esős nap a közel jövőben, de arra érdemes lenne időzíteni a lekvár főzést, vagy ha éppen nem tudtok aludni, esetleg hétközben is rendelkezésetekre áll egy szabadnap vaaagy kérjetek meg rá valakit, hogy készítse el nektek….
Hozzávalók 5 közepes üveghez:
3 kg puha érett szilva
1 deci 10 %-os ecet
A szilvát kimagozzuk és egy nagy lábosban feltesszük főzni az ecetben, fedő alatt közepes lángon. A nagy szeműeket érdemes kisebb darabokra vágni, az aprókat elég csak félbe, úgyis szétfő.
Megkeverni nem szabad, mikor el kezd forrni levesszük a fedőt és takarék lángon hagyjuk főni 12 órán keresztül. Éppen csak bugyogjon a teteje. Célszerű a lábos alá a gáztűzhelyeknél használt rácsot tenni, hogy ne égjen le.
12 óra után, mikor szétfőtt és jól besűrűsödött, akkor át lehet keverni, majd kiforrázott üvegekbe töltjük, és celofánnal lefedjük, aztán mehet a száraz dunsztba, vagyis be kell alaposan bugyolálni pokrócba. Ha teljesen kihűlt, akkor irány a kamra polc, vagy a vajas kenyér…