Gyerekkorom egyik népszerű sütije volt az almás kevert, amit a Nagymamám sokszor készített és mivel a nem rég megosztott mákos körtés muffin után érkezett egy enyhe célzás a barátnémtól, hogy inkább diósat szeretne végre látni az oldalon, mert allergiás a lelkem a mákra. Úgyhogy így született és sült ki eme sütike.
És nem csak az ő kedvéért, – bár bízom benne, hogy nekiáll és megsüti-, hanem mert kellett valami magammal hurcolható édességféle az egyik nap, így ez jutott eszembe és a lisztet már automatikusan ki is cseréltem darált dióra. Akár az egészet süthetitek abból, nekem kevesebb dió volt otthon, így rizsliszttel kombináltam, de akár zabliszt is jó, vagy tönköly, vagy ami kéznél van…
És a szokásos körök, hogy alma helyett körte, dió helyett mák, mandula, mogyoró stb. Tényleg azért jók ezek a sütik, mert bárhogy variálhatjátok az finom lesz, sokáig eláll és a gyümölcsnek köszönhetően nem fog kiszáradni. Sőőőt mondok még jobbat, akár répa is lehetne benne….
Hozzávalók:
3 közepes alma
15 dkg darált dió
15 dkg rizsliszt (zabliszt is jó, vagy bármilyen más liszt)
4 tojás
10 dkg xilit v más cukor
csipet só
1 mokkáskanál fahéj
negyed citrom leve
1 mokkáskanál szódabikarbóna
A lisztben elkevertem a fahéjat, szódabikarbónát és a csipet sót. Az almát lereszeltem héjával együtt és meglocsoltam citromlével, a tojásokban elkevertem a cukrot, majd ezt ráöntöttem az almára, abba pedig beleforgattam a lisztet.
Az egészet összekevertem és 180 fokra előmelegített sütőben egy 20x25cmes kisebb, sütőpapírral bélelt tepsiben kb. 25 perc alatt megsütöttem. Ha kihűlt szépen szeletelhető.
Nálam éppen főtt hajdina volt elfekvőben a hűtőben, és felhasználására váró cukkini is, így ebből kellett gazdálkodni és valami ilyesmi kaja jutott eszembe először. Imádom az új sütőm, úgyhogy ismét bevetettem, viszont hétközben folyamatos időhiányban “szenvedek” úgyhogy tényleg olyan ételre volt igény, amivel kevés meló van és amíg sül, tudok mást csinálni.
És itt a dió a lényeg, mert a nem túl karakteres ízű cukkinihez istenien passzol, viszont mégis érezni benne a zöldséget is, éppen csak roppanósra sült, nem is szabad jobban. Pláne jót tesz neki, hogy nem egy bödön forró olajban sült és tocsog benne, hanem a sütőben éppen csak leheletnyi kókuszolajon.
Hozzávalók 2 főre:
Régóta kíváncsi voltam már erre a szépséges bíbor színben pompázó babra, mivel többé kevésbé a vércsoport diétát is szem előtt tartva eszem és főzök, és az kimondottam ezt a fajta babot javasolja nekem, mint 0-ás vércsoportú perszónának. Itthon bioboltokban kapható, fél kg 600-700 Ft körül már kapható. Nem kimondottam olcsó, de úgysem eszem minden héten babot, a környezetem legnagyobb örömére…. És akkor itt emelném ki az egyik, számomra legjobb tulajdonságát ennek a babnak, mert abszolút nem puffaszt, nulla, zéró kellemetlen hatás… Ezt persze nem tudom garantálni nektek is, mert nem vagyunk egyformák, de nekem tényleg jó.
Hozzávalók 4 főre:
Megjött az új sütőm, felavattam, szipi szuper és örülök, hogy erre a sütire esett a választásom elsőre.
Az eredeti recept linkjét legalul találjátok, ezt azért hangsúlyoznám, mert én kicsit eltértem tőle, hiszen nem tettem bele útifű maghéjat. Azt hittem van otthon, de tévedtem….no para, helyette több rizslisztet szórtam hozzá és ugyanaz a végeredmény.
Úgyhogy szinte minden egy tányérra került, amit vettem. Eszembe volt, hogy ennék pestót is, és ezer éve nem csináltam brokkoliból, úgyhogy hajrá. A hozzávalók között megtaláljátok a receptet, annyiban tértem most elő tőle, hogy sajtot nem tettem bele és reszeltem hozzá tormát is. Teljesen mindegy hogy készítetek, finom lesz tésztára is, pirítósra is. Tészta helyett cukkinispagettit főztem és mivel a sütőtök szezon az utolsókat rúgja, jött velem az is. Kivételesen a tököt most főztem, mivel a sütőm belső üvege a szilveszteri malacsütésnél úgy döntött, hogy megadja magát és szétrobbant. A malac szerencsére ép marad és ehető, sőt még üvegmentes is…. Már érkezik az új masina és alig várom, hogy süssek valamit, de sütő nélkül sem állt meg az élet a konyhában kicsit sem!
Hiányoznak már a telt, nyári, zamatos ízek és hogy kombinálhassam pl. a céklát a szederrel, meggyel, tudjátok ezek a szemöldökfelhúzos sztorik mennek nekem… És a paradicsomot a dinnyével, eperrel stb. Most pedig a mélyhűtőben rejlő kis zacskó cseresznye került porondra, amit még akkor vágtam be oda magozatlanul…(na ilyet ne csináljatok), mikor kaptam egy láda hazai friss cseresznyét a kertből, így ez feleslegesnek bizonyult.
Én egymagában ettem, de rizst is főztem hozzá, hogy A férfiember se éhezzen tutira. Édesburgonya helyett, amúgy sárgarépát is tehettek bele, vagy mindkettőt, jót tesz a színének, de főleg az ízének. Könnyű ebből nagy adagot főzni, egy egész vendégsereget megetethettek vele, ráadásul tök egyszerű az egész, kezdők is nekiállhatnak, nagyon nem tud félrecsúszni az étel, pont olyan, mintha bolognait vagy chilis babot főznétek. Mindig leírom, de csak azért, mert mindig megkérdezik, hogy mit keres a fahéj benne? Hát próbáljátok ki és megtudjátok! Fahéj+római kömény kombó a paradicsomos ételekhez hmmm érzést okoz!
A csicseriborsó az egyik legjobb húspótló továbbra is, a gomba meg a másik, igaz utóbbiból inkább kevesebbet ajánlott egyszerre csak enni, mert nagyon nehezen emészti a gyomor, ezért itt sem ez dominál. A körettől lesz még izgalmas ez a sztori, hiszen krumplipüré vagy rizs helyett karfiolos “álrizs” került mellé, némi citrommal és petrezselyemmel meghintve, és a szép az, hogy fel sem tűnt, hogy nem igazi rizs van alatta, mert az összhatás “rizses”. A rizzsel sincs semmi baj persze, de így kalóriaszegényebb, ugyanakkor mégis laktató főétel válik belőle.
Hozzávalók 3 főre:
