Régen nagyon szerettem a rakott káposztát, mondjuk ez nem változott, de magamnak nem állok neki ilyesmit csinálni. Így megörültem, mikor pár hete a Zanyukám közölte, hogy akkor ő azt rittyent nekem pulykahúsból. Én persze rávágtam, hogy ok, de rizs helyett inkább kölesből legyen és már megy is blogra. Majd mikor elkészült, tányérra tettem a pulton, majd ezzel a lendülettel és az aznapi telihold erejével, továbbküldtem a földre az egészet és máris elszállt az ebédem, a lelkesedésem, az idegszálaim, nem ragoznám….
Mindez közvetlenül azután történt, hogy a kezemben lévő bögréből szintén repülő csészelajat csináltam, szerencsére üresen és egyben maradt, és mindezt azelőtt, mielőtt az unokahúgom ölébe sikerült egy szelet csokitortát varázsolnom, majd az is a földön landolt aztán…. Ezen a ponton inkább csak leültem a fotelbe csendesen tévézni…
Nyilván a konyhakövön is tök jó fotót sikerült volna csinálni, étvágygerjesztő is volt amúgy, passzoltak a színek, de ehelyett kaptam az alkalmon, és a következő hétvégére betervezett csajos összeröffenésre csináltam egy hatalmas adag rakott káposztát.
Van már amúgy a blogon, akkor a szénhidrát lett kispórolva belőle, hiszen csak káposzta, hús és némi bacon került bele, itt viszont inkább a zsírtartalma lett alacsonyabb. A kölestől mindenki fél először, aki nem ismeri, felesleges, mert nem bánt, és ugyanolyan finom így is, sőt…, észre sem venni a különbséget, és sokkal gyorsabban is megpuhul, mint a rizs. Egy szó, mint száz, azt hiszem mindenkinek elnyerte a tetszését és minden tányér épségben maradt ezúttal….
Hozzávalók 6-8 főre:
1 kg darált pulykahús
1 kg savanyú káposzta
25 dkg köles
1 nagy fej vöröshagyma
1-1 nagy doboz alacsony zsírtartalamú tejföl és natúr joghurt(görög)
1 evőkanál pirospaprika
1 evőkanál szárított majoránna
só, bors
kókuszolaj
A kölest dupla mennyiségű, enyhén sós vízben puhára főztem. Mikor beszívta az összes folyadékot, elzártam alatta a gázt és lefedve még állni hagytam legalább 15-20 percre.
Ezalatt a hagymát olajon üvegesre pároltam, hozzáadtam a húst, amit fehéredésig pirítottam, majd sóztam, borsoztam, megszórtam a paprikával, majoránnával és öntöttem alá kb. 1,5 deci vizet, majd lefedve főztem, míg a hús teljesen át nem puhult. Nagyjából 20 perc alatt ez is elkészült és a húst belekevertem a kölesbe.
Mellette a káposztát szintén egy kevés olajon megdinszteltem negyed óra alatt. Ha nagyon savanyú a káposzta, akkor előtte át szokták mosni, én ezt mindig kihagyom, szerintem pont így lesz finom az egész a végén.
Ezután elővettem egy nagy hőálló tálat, kikentem vékonyan kókuszolajjal, az alján egyenletesen eloszlattam a káposzta felét, erre jött a húsos köles fele, majd egy fél doboz tejfölt vékony rétegben rákentem, amibe én szintén kevertem egy kevés pirospaprikát, ezt nem muszáj, de szerintem, így még finomabb lesz. Ismét húsos réteg következett, majd a káposzta másik fele és egy teljes doboznyi joghurt-tejföl vegyesen a tetejére, ami pedig megmaradt azt tálalásnál kanalaztuk rá.
200 fokos sütőben egy bő fél óra alatt összesütöttem, míg a teteje elkezdett pirulni.
Hasonló bejegyzések:
Őszi-téli vitaminforrásaim 1. rész: A savanyú káposzta
Töltött káposzta, ahogy mi szeretjük
Spenótfőzelék kölessel
Pulykahúsos töltött paprika karalábéhasábokkal
Zöldséges pulykahúsos fasírt koszorú ünnepekre
Vega pörkölt tojásos kölessel
Sült karfiol datolyás kölessel és kókusztejes avokádókrémmel
Sült kacsacomb birsalmaszósszal és szilvás kölessel
Igaz, ott pulykával és krumplipürével készült, ráadásul engem a sáfrány annyira nem mozgat, sokkal inkább a kurkumát részesítem előnyben, mind az íze, színe és az ára miatt is, ezért az is került bele.
Gyomorpanaszokra, köhögés csillapítására használják elsősorban és állítólag nagyon finom ízt kölcsönöz az ételnek, amit a sáfrányos szeklice esetében, – ami egyébként egy teljesen más kinézetű virágból kinyert fűszer -, viszont én sajnos nem bírtam felfedezni… Valószínűleg ezt inkább az ételek színezésére használják illetve olajat is állítanak elő belőle. Én egy nagyobb csipetet is beletettem az ételbe, de semmi extra ízt nem éreztem. Azonkívül, hogy amúgy a rizottó nagyon finom lett, fokhagyma, citrom, és hát a mascarpone varázsolja el az egészet, amit most nagyon megkívántam és ezer éve nem ettem, úgyhogy feldobta az ételt és a napomat is.
Mondanom sem kell, hogy én ezt a legnagyobb melegben kívántam meg és a hőségben sütögettem, de megérte, mert jó lett. Nagyon szeretem ilyenkor augusztus környékén a piros húsú paprikát, és még véletlenül sem a messzi tájakról érkező kaliforniai paprikára gondolok, ami egyrészt drága, másrészt édesnek sem mondható. Természetesen ha nincs más kéznél, abból is elkészíthetitek, végülis megsütni azt is jó lehet, tán még jót is tesz neki.
Hozzávalók 2-3 főre:
Persze a rántott szót tegyük jó nagy idézőjelbe, ez amúgy sem az a blog, ahol túl sok recept kezdődik úgy, hogy rántott, hisz ismertek. De miért ne lehetne így is sajtot enni, hiszen amúgy is finom a dióval, és ebben a formában megkóstolni a júliusnál jobb alkalom nem igen van az évben, most friss az áfonya, a ribizli és az ég világon semmit nem kell vele csinálni csak leturmixolni egymagában, hiszen a gyümölcs édes. A ribizlis köles meg visz még egy csavart a buliba, de ha sima rizshez van kedvetek akkor is tök jó lesz.
