A hummusz megunhatatlan kence számomra, pláne, azért, mert mindig képes megújulni egy-két plusz hozzávaló segítségével.
Fodrost kelt ritkán eszem, viszont a nemrég említett édesburgonya webáruházból sikerült beszerezni egy nagy csokorral belőle. Az íze szerintem hasonló a kínai kelhez, bár azt is ritkán fogyasztok, de ez talán még karakteresebb, amiért pedig érdemes beiktatni az étrendünkbe azonfelül, hogy finom, az a vitamin- és ásványianyag tartalma. A kalciumból például sokkal többet tartalmaz, mint a spenót vagy a tej… Rendkívül jó hatással van az emésztésre, a rendszeres fogyasztása pedig segíthet megelőzni a daganatos betegségek kialakulását. Akár nyersen is fogyasztható turmixokba, például banánnal és almával társítva kiváló indítója a napnak.
Én most csicseriborsókrémet, vagyis hummuszt kívántam enni, és gondoltam, miért ne mehetne hozzá fodros kel is. Igyekeztem, minél kevésbé hőkezelni, ezért csak éppen pár percre dobtam bele a csicseri főzővizébe. Természetesen konzervet is használhatok, ez esetben elég a kelt csak külön forrásba lévő vízbe dobni, majd hideg vízzel leöblíteni vagyis blansirozni, aztán mehet a csicserihez.
Nagyon egyszerű, sokáig eláll és igazából tök sok mindenhez lehet hummuszt kanalazni, pirítósra, tésztára. Én legtöbbször rohanós hétköznapokon köleshez, vagy rizshez szoktam pluszban keverni, és tökéletes ebéd válik belőle, szórok még rá pár szem diót, esetleg kecskesajtot és ennyi. Úgyhogy egyetek hummuszt és tessék új zöldeket kóstolni, mert nem harapnak jelentem.
Hozzávalók:
20 dkg csicseriborsó
egy kisebb csokor fodros kel
2 duci gerezd fokhagyma
2 evőkanál őrölt szezámmag v tahini
1 evőkanál almaecet vagy citromlé
2 evőkanál olívaolaj
só, bors
A csicseriborsót egy éjszakára beáztattam, másnap puhára főztem. Mielőtt elzártam a gázt alatta, a feldarabolt fodros kelt (a vastag szárát nem tettem bele) is a főzővízbe tettem pár percre, amíg összeesett, majd leszűrtem róla a vizet, de pár decit megtartottam belőle. A szezámmagot ledaráltam, majd összekevertem az olívaolajjal, lereszeltem a fokhagymákat, majd az összes többi hozzávalóval együtt a csicserihez adtam, öntöttem hozzá a főzőléből is először kevesebbet, majd ha túl sűrű, akkor még lehet hozzá önteni és botmixerrel pürésítettem. Megvártam, míg kihűl, csatos üvegbe kanalaztam és hűtőbe tettem pici olívaolajjal a tetején. 1 hétig biztosan eláll.
Ezt a verziót hirtelen felindulásból készítettem. Történt ugyanis, hogy véletlenül a kezembe került egy fantasztikusan igényes női magazin, már ingyen osztogatja a postás, annyira jó. Ezeket általában így tovább is hajítom a kuka irányába érdeklődés hiányában, esetleg a recepteket lesem meg. Most is így történt felcsillant a szemem, mert két egész oldalt szántak az ilyen kencéknek, gondoltam, biztos tudok még ötletet meríteni én is. A pórés-almáson akadt meg szemem és buzgón olvasni kezdtem a receptet, de mikor megláttam, hogy 3. összetevő az alma és a póré után a leveskocka, na akkor lendítettem meg a kuka irányába végleg az újságot. Leveskocka?? Minek?? Nem hiszem el, hogy nincs otthon még véletlenül se bármilyen más szárított fűszer, de ha nincs is, só és bors tuti van minden háztartásban és az is jobb, mint a műanyag leveskocka, ami arra jó, hogy minden levesnek egyforma ízt adjon és elvegye a friss hozzávalók aromáját.
Hozzávalók:
Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy sütőtökös humuszt készültem gyártani, vagyis csicseriborsóval szerettem volna kombinálni a tököt. Hogy került bele padlizsán? Nem tudom, de tényleg. Bementem a boltba csicseriborsóért és sütőtökért, majd kitettem otthon a pultra egy sütőtököt és két padlizsánt, hogy a kettő között mi történt fogalmam sincs, de elgondolkodtam, hogy normális vagyok-e. Egész egyszerűen a csicseri aznap padlizsánná változott a fejemben… Nagyon nem estem kétségbe, biztos egy jel volt, hogy nekem padlizsános tökös krémet kell kreálnom. Ám legyen.
Hozzávalók:
Ettem volna valamit pirítóssal reggelire, és kellett valami kenhető cucc, ami nem vaj. Ilyenkor általában valami zöldséges krémet gyártok, abból ami éppen kéznél van, így most ez a kombináció ugrott be. A szezámmag krém tulajdonképpen a csicseriborsókrém vagy más néven hummus egyik összetevője is, tahini néven lehet a boltokban is kapni. Csicserit most nem volt kedvem, sem időm főzni, így ez tűnt a legegyszerűbb megoldásnak. Szuper finom lett, a szezámmag telt, kissé füstös íze, ahogy találkozik a krémes barackpéppel, a római köménytől és a citromtól pedig életre kelnek az ízek. Ehettek mellé meg sajtokat, vagy jóféle vékonyra szelt szárított sonkát is akár.
