Pálmafa Project

Ez a süti tuti nem fog kiszáradni! - Almás-répás-diós szelet

Bemutatkozik egy igazi szaftos süti, ami illatában és ízében is már már a karácsonyt idézi, de biztos, hogy megenném júliusban is. Az almának és a répának köszönhetően nem kell attól tartani, hogy kiszárad, de ideje sem lesz rá, mert gyorsan fogy. Bizonyított tény, hogy aki nem ápol szorosabb kapcsolatot a sárgarépával, az is le fogja tolni ezt a csemegét vidáman!

DSCF5109Az eredeti recept már évek óta el van mentve, évekkel ezelőtt nagy lendülettel, de annál kevesebb gyakorlattal szénné is égettem egy adagot a sütőben, mivel túl soknak bizonyult a sütési idő, az én sütőm számára legalábbis. Azóta tudom, hogy az teljesen sütőfüggő, hogy hány perc alatt és milyen hőfokon sül meg rendesen egy sütemény. De maga a recept amúgy tényleg remek, persze én a saját ízlésemre alakítottam ezúttal is, sőt legközelebb a cukormennyiséget még csökkenteném egy picit, de ez is ízlés dóga. Aztán meg nem tortának sütöttem, hanem egy 20×25 cm-es tepsiben, de ezt is rátok bízom.

Az én célközönségemnek ízlett azt hiszem ezt elmondhatom. Hiszen az irodába vittem a hónom alá csapva egy dobozzal, így a kollégák és a lelkes Greenlove csapat vetette rá magát reggel. Merték volna azt mondani, hogy nem kérnek és nem ízlik, tuti, hogy megint másik városba küldtem volna a rendelésüket amire még sosem volt példa a történelemben…. Hogy értsétek is amiről itt zagyválok, a zúúggy van, hogy én dolgozom ITT, Greenék meg ITT. Tehát munkakapcsolatban állunk, és teljesen véletlenül, – bár azok ugyebár nincsenek -, kiderült, hogy két bloggertárs is van köztük. Vica a Zöldéletmód írója, aki megtanít minket kívül, belül szépülni és finoman terelget egy környezettudatosabb otthon kialakítása felé, továbbá Holdanyó szerepében is tündököl, hiszen Hallgass a Holdra közösségi oldalon napról napról tájékoztat az aktuális holdállásról és azok hatásairól. Amire én rendszeresen ráfogom minden nyűgöm és pillanatnyi apró cseprő problémáim… Másik bloggertárs pedig Gergő a Kertitörpe. Növények közt álldogálva a természetbe hívogat és praktikus ötleteket kínál a kertészetet kedvelőknek. Csemegézzetek az oldalakon ha van kedvetek, mert bizton állíthatom, hogy klassz csapat, jó szemléletmóddal és kiváló termékekkel!

Aztán meg kanyarodjatok vissza a konyhába és feltétlenül süssétek meg ezt az édességet magatoknak csak úgy, vagy másoknak. De csak ha megérdemlik.

DSCF5095Hozzávalók:

4 db alma(közepes méretű)

4 db répa(közepes méretű)

1 bögre darált dió (2 decis bögrével mérve)

1 bögre teljes kiőrlésű tönkölyliszt

1 bögre fehér tönkölyliszt

1 bögre nádcukor

1 bögre nyírfacukor

2 egész tojás

fél bögre olaj(nálam fele vaj, fele olívaolaj, de kókuszolaj is jó)

2 teáskanál fahéj

2 teáskanál őrölt szegfűszeg

fél teáskanál só

2 teáskanál szódabikarbóna

A répát és almát megpucoltam, majd az almát nagy lyukú, a répát pedig apró lyukú reszelőn lereszeltem és állni hagytam, hogy kiengedje a levét.

Összekevertem a liszteket a darált dióval, fahéjjal, szódabikarbónával, szegfűszeggel, sóval.

A tojásokat habosra kevertem a cukrokkal, majd hozzácsorgattam az olvasztott vaj és az olaj keverékét. Apránként hozzászórtam a lisztes keveréket és simára kevertem. Ezután finoman, hogy azért maradjon leve is, kicsavartam a répát és az almát. 1 decit félretettem a többit felhörpintettem. Belekevertem a tésztába a reszeléket is, végül a levével még higítottam, összekevertem és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 35-40 perc alatt megsült. Sütőfüggő, tűpróbával ellenőrizni kell. Ha nagyon elkezdene pirulni a teteje fedjétek le egy darab alufóliával. Én lehagytam a tetejéről az eredeti receptben szereplő cukormázt, mert egyrészt nem szeretem, másrészt úgy aztán tényleg brutál édes lenne,

 

Mandulás-mandarinos koszorú

Valószínűleg nem sokan fognak már erre a karácsonyra újabb sütivel előállni, én jelen pillanatban is már csak szuszogok és próbálom rávenni magam egy laza sétára a tavaszi időjárásban. De ha elfogyna a bejgli januárra és jő egy alkalom mikor valami desszert kívánkozik az asztalra, akkor próbáljátok ki ezt ha van kedvetek.

Talán emlékeztek még a pár hete megosztott Mákos koszorúra, a Nigella féle szaftos süteményre, ami ráadásul teljesen glutén és laktózmentes. Sőt, még alakbarát is, hiszen nyírfacukrot használtam hozzá. Akkor említettem, hogy az eredeti darált mandulával készül és gondolatban már pakoltam is az ünnepi asztalra ezt az ehető adventi koszorút. Nos, jelentem ez ma a valóságban is megtörtént.

Úgy terveztem, hogy valami krém is megkoronázza majd, de mikor megláttam Anyukám krémes, francia mákos nevezetű süticsodáját (ígérem megosztásra kerül majd az is), újratervezés következett, hogy legyen egy édesseg krém nélkül is. Úgyhogy, mivel koszorúnk a mandarinnak köszönhetően magában is elég szaftos, és hogy tovább fokozzam a mandulás aromát csak pirított mandulával és kevés dióval szórtam meg a tetejét, illetve sütés előtt még egy kupaknyi mandulalikőr is került bele. A hozzávalók mennyiségén nem változtattam, a fenti linkre kattintva megtaláljátok a receptet.

További kellemes ünnepeket! 🙂

DSCF2599

Angyalok eledele

Én ezzel a bejegyzéssel és egy pihe puha hófehér süteménnyel szeretnék Mindenkinek békés, boldog és mennyei falatokban gazdag karácsonyi ünnepeket kívánni! 🙂

DSCF2424

Valamilyen angyali süteményre vágytam és erre az édességre bukkantam. Karácsony előtti nap azt gondolom ideális megosztani. Hiszem, hogy angyalok márpedig léteznek és így vagy úgy, de az életünk részei. Régebben nem hittem ebben az “angyalosdiban”, de egyszer valaki a kezembe nyomta Doreen Virtue egyik könyvet, amit érdekesnek találtam és mellé még párat elolvastam a témában. Arra mindenképp jó volt, hogy elkezdjek jobban odafigyelni az életemben felbukkanó apró történésekre, jelekre, véletlennek hitt eseményekre akár boldog pillanatokban akár kevésbé örömteli, cudar időkben is. Persze a józan eszem eleinte ezeket kizárólag kósza véletleneknek tulajdonította, aztán mikor túl sok lett belőlük akkor elkezdtem hinni benne, és főleg érezni, megtapasztalni, hogy sokkal több is lehet a dolgok mögött, mint amit szabad szemmel láthatunk. Idén szembetaláltam magam a közösségi “arckönyben” az Ébredés hajnalán bloggal és Vikivel aki mindezt “elköveti”. Olvasgatni kezdtem, kíváncsi voltam, olvasgattam tovább aztán egyre kíváncsibb lettem. Mivel Ő nem csak blogot ír, hanem meditációs karmaoldásokat is tart és annyira tetszettek az azokon résztvevő emberek véleményei és tapasztalásai, hogy úgy éreztem ott a helyem. Nem bántam meg, nagyon érdekes volt, amit ott és utána átéltem illetve azóta átélek az néha szórakoztató, néha döbbenetes, néha fájdalmas, de mindenképp tanulságos és hasznos. Hogy miért írom ezt le? Mert ezek a meditációk sokat segítettek nekem és azt hiszem ezt nagyon sok ember nevében is írhatom! Ha Ő nincs lehet, hogy az első blogbejegyzésem megosztását nyugdíjas koromig halogattam volna…:) Úgyhogy ezúton is hálás köszönet neki.

A kis kitérő után kanyarodjunk be padló gázzal a konyhába ismét. Angel Food Cake néven figyeltem fel erre a süteményre. A piskótánk állaga és elkészítése is tényeg nagyon könnyű és azért szinte hófehér a belseje, mert csak tojásfehérjét tartalmaz. Némi dekorációval ünnepi is lehet, sütéssel még csak ismerkedők is nyugodtan álljanak neki. Sűrű görög joghurt vagy kevés tejszínhab, pici gyümölcs és mindenki örülni fog. De egymagában is nagyon finom például kókuszreszelékkel meghintve. Tönköly fehér lisztet szerettem volna használni  hozzá, de sajnos helyette teljeskiőrlésűt adtak és már csak otthon derült ki, így a szép fehér szín megőrzése érdekében búzalisztet szórtam bele….A vaníliaporról annyit, hogy fűszerboltban vettem a piacon, 200 Ft egy zacskó és tiszta vaníliát tartalmaz, viszont az igazi vaníliarúddal ellentétben igazán olcsónak számít és valódi édes vanília ízt kölcsönzött a piskótának.

Fél adagot készítettem, kb. 4 főre elegendő. Amúgy eredetileg kuglóf formában sütik, ha ilyet szeretnénk akkor a hozzávalók mennyiségét duplázzuk meg.

 

DSCF2414

Hozzávalók 20 x 25 cm-es tepsihez:

6 dkg liszt átszitálva

5 dkg kristálycukor (nálam nyírfacukor)

5 dkg porcukor (szintén őrölt nyírfacukor)

6 tojásfehérje

1 késhegynyi vaníliapor (van. cukor v vanília rúd kikapart magja is jó)

csipet só

1 teáskanál citromlé

Tetejéregörög joghurt v tejszínhab + gránátalma magok vagy egyéb bogyós gyümölcs + kókuszreszelék

A lisztet átszitáltam, beleszórtam a vaníliaport és  a sót. A tojásfehérjéket felvertem, mikor félkemény volt a hab, beleszórtam a cukrot, aztán folytattam a műveletet, míg kemény tojáshabot kaptam, végül belekevertem a citromlevet is. Ebbe szitáltam és forgattam bele kb. 4 részletben a lisztet, majd sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem és 160 fokra előmelegített sütőben 15-20 perc alatt megsült. Mikor elkezd barnulni a teteje, ellenőrizzük tűpróbával.

Vágjuk kockákra ha kihűlt, vagy pogácsaszaggatóval szaggassunk korongokat belőle és díszítsük kedvük szerint. Bármilyen piros bogyós gyümölcs, de lekvár is jó hozzá.

DSCF2431

 

 

Bejgli 1940-ből

Gondoltam rá, hogy már biztosan meg van mindenkinek a jól bevált bejgli receptje és olyan közel az ünnep, hogy ezt már csak jövőre osztom meg.  De muszáj mégis, hátha valaki  kipróbálna egy másik fajtát, ezt pedig szívesen ajánlom, mint ahogy azt is javasolnám, hogy egyből dupla adaggal indítson… Ugyanis ahhoz képest, hogy ennek a 3 rúdnak épségben kellett volna maradnia karácsonyig, kb. 5 perc alatt fogyott el majdnem a fele. Úgy indult, hogy kóstoljuk meg éppen csak az íze kedvéért, aztán már csak azt vettem észre, hogy hosszú tömött sorok alakultak ki a konyha előtt és tartották a markukat kicsik és nagyok.

DSC_0263

Említettem a reform bejglinél a múltkor, hogy van egy másik hagyományos receptem, hát ez lenne az. Ez volt az a bejgli amit életemben először sütöttem és azóta a repertoárban maradt, ajándékba is készítettem többször, tényleg eszméletlen jó a tésztája, sokáig puha marad, hiszen főtt burgonyát is tartalmaz.

Az eredeti, 1940-ből származó receptúrát egy Ági nevű hölgy osztotta meg egy receptes portálon, ezúton is köszönet érte. Ha az ottani kommenteket elolvassátok szerintem Ti is megbizonyosodhattok róla, hogy miért is érdemes megsütni. Azon kevés sütemények egyike amit nem szeretnék megreformálni, legalábbis a tésztáját 🙂 ez tényleg így jó ahogy van. A töltelékben a cukrot lehet variálni, lecserélni, nádra, nyírfára, mézre, attól az még ugyanolyan édes lesz, viszont a pihe puha tésztához tényleg kell a burgonya és az a fránya fehér liszt. De egyszer van karácsony ugyebár…

DSC_0258

Én most két rúd diósat és egy mákosat sütöttem, a mákosnak az egyik fele kiszakadt, de nem folyt ki. Valószínűleg azért történt, mert több tölteléket tettem bele, mint az előírt, de senkinek nem okozott problémát ez a kis bibi…Viszont a diósak szépen egyben maradtak.

DSC_0253

 Hozzávalók 3 rúdhoz:

60 dkg liszt

30 dkg főtt krumpli áttörve

25 dkg vaj

20 dkg cukor

csipet só

1 dl tejföl

1 dl tej

1 dkg élesztő

Töltelékhez:

rudanként 20-20-20 dkg dió, mák, vagy akár gesztenye

45 dkg cukor

kb. 4-5 deci víz

A töltelék ízesítéshez ízlés szerint: citromhéj, narancshéj, rum, vaníliás cukor, mazsola v egyéb aszalt gyümölcsök

Lekenéshez: 2 tojás

Elkészítése:

A burgonyát megfőzzük, áttörjük. A langyos tejbe pici cukrot keverünk és belemorzsoljuk az élesztőt, majd letakarva meleg helyen megvárjuk míg felfut és szép habos lesz a teteje. Ha ez megtörtént a liszthez öntjük és az összes többi hozzávalóval együtt összegyúrjuk, majd 3 részre osztjuk a tésztát.

A töltelékhez a cukorból szirupot főzünk. Ehhez töltelékenként 15 dkg cukor és kb. másfél deci víz szükséges. Egy lábosba öntjük őket és kevergetve alacsony lángon megvárjuk míg besűrűsödik a szirup és ezután adjuk hozzá a mákot vagy a diót, illetve az egyéb ízesítőket, citromhéjat, mazsolát, rumot stb. Sűrű, kenhető, de nem folyós állagúnak kell lennie.

A 3 tésztát téglalap alakúra nyújtjuk és megkenjük a töltelékekkel, a két végét kb. 2 cm szélesen visszahajtjuk, majd hosszában feltekerjük. Lekenjük őket a két tojás sárgájával majd hűvös helyre tesszük, míg a tojás rászárad, ezután lekenjük a fehérjékkel is, és ismét hideg helyen hagyjuk pihenni, míg az is rászárad. Végül villával megszúrkáljuk és mehet a 180 fokra előmelegített sütőbe, kivajazott tepsin, kb. 45 percre.

Előfordult, hogy előző este összeállítottam és miután a két lekenés megtörtént, hűtőben pihent egy éjszakát és másnap került megsütésre, így frissen langyosan is az asztalra varázsolható, de aznap már nincs vele macera.

Házi forró csoki por

5 perc alatt elkészíthető ajándék másoknak és magunknak…Ezúttal összekötöttem a kettőt hiszen minőségellenőrzés nélkül semmit nem adok ki a kezemből, és “véletlenül” maradt pár kanál, ami már nem fért az üvegbe, így azon nyomban leteszteltem. Csokis, krémes, édes, a benne lévő kukoricakeményítőnek köszönhetően pedig kellőképpen sűrű is lett. És mivel nem vártam meg míg kihűl, rongyosra égettem a szájpadlásom… Utóbbi probléma némi türelemmel elkerülhető…

Érdemes jó minőségű, magas kakaótartalmú csokoládét használni hozzá. A kakaópor esetében is fontos, hogy legalább a fele legyen étkakakópor a másik fele pedig lehet valami jóféle hagyományos is. Pici csavart tettem bele (no nem a vastartalma miatt, hanem átvitt értelemben), mivel szórtam hozzá karobport, így négyféle csokoládés íz járul hozzá csokiporunk aromájához. Karobport bárhol kapni, kb. kakaóárban, de ha nincs akkor akár ét akár cukrozott kakaóport használjunk helyette. Ami az édesítését illeti, nádcukrot használtam hozzá, mert annak karamelles beütése van, de lehetne nyírfacukor is, ha kalóriaszegényebb itókára vágyunk esetleg….

DSCF2506

Hozzávalók 1 kisebb méretű üveghez:

100 gr 70-80 %-os kakaótartalmú étcsokoládé

2 evőkanál étkakaópor

2 evőkanál cukrozott kakaópor

2 evőkanál karobpor

6 evőkanál kukorica keményítő

6 evőkanál nádcukor

A csokoládét reszeljük le és keverjük alaposan össze a többi hozzávalóval, majd töltsük egy üvegbe.

A forró csoki elkészítése:

Fél deci hideg tejben keverjünk el 3 púpos teáskanál csoki port. 1,5 deci tejet forrósítsunk fel és öntsük  hozzá a hideg tejes keveréket és várjuk meg, míg besűrűsödik. Közben keverjük, hogy ne legyen csomós.

Töltött tojás nélkül nincs szenteste

Avagy a kedvenc karácsonyi köret.

Még jó, hogy az elmúlt években lelkesen lefotóztam a legtöbb ételt ami az asztalra került és mutatósabbra sikerült. A fotók minősége ugyan nem mindig a legtökéletesebb, de nem gondoltam volna még akkor, hogy folytatódik pályafutásuk… Ez is egy olyan köret vagy saláta amit mégsem tehetek fel a blogra 24-én, viszont az ünnepeket megelőző utolsó héten nincs kedvem minden nap azt enni, hogy tutira elfogyjon…. Elmúlna a varázsa is, mert mi ezt szigorúan csak szenteste fogyasztjuk. Fogalmam sincs, hogy mikor került először az asztalra olyan rég volt, de állandó szereplője maradt a karácsonyi vacsorának, ugyanúgy, mint a bejgli. Talán az Öcsém az egyetlen, aki a casino tojásból csak a majonézet szereti, ezért Ő krumplipürét kap helyette, amit az óvodai verzióra emlékeztető pempős állagúra turmixolunk a kedvéért, meg az enyémért is…

Ritkán eszem amúgy majonézes dolgokat, már bizalmatlan vagyok a bolti cukros tartósítószeres kencékkel, viszont a töltött tojásban az is jó, hogy házi majonézből is elkészíthető, amit ezúton javasolnék a kedvezs családomnak, hogy idén eképpen járjunk el…

És akkor már azt is elmesélem, hogy mihez szoktuk enni, bár sajnos azt fotókkal illusztrálni nem tudom. Vannak hús és halimádó családtagok, úgyhogy mindegyik készül. Jómagam szeretem a húst, de hal bármikor jöhet, ha nem túl szálkás. Ezt sem variáljuk túl a hal általában valami nagyobb méretű egyben sütve, például rácz ponty vagyis baconbe tekert vagy fogas fokhagymával és szalonnával tűzdelve esetleg orly módón azaz sörtésztában kisebb darabokban kisütve. Aztán ott figyel a halacska mellett karaj úr átdöfve egy kolbásszal és szépen vékonyra felszeletve és/vagy (attól függően hányan ülünk az asztalnál) némi illatos kacsamell jó sok fokhagymával szintén. Utóbbihoz idén lilahagymalekvárt terveztem….

Na, de vissza a kiindulóponthoz íme a töltött tojás.

IMG_0835

Hozzávalók 4-5 főre:

Tojásokhoz töltelék:

6 db tojás

só, bors

1 mokkáskanál mustár

pár kanál tejföl

aprított petrezselyem

A franciasalátához és  a tartárhoz:

1 zacskó franciasaláta zöldségkeverék

1 darab alma felkockázva

pár darab savanyú uborka szeletelve

1 kis tubus majonéz ( vagy ugyanennyi mennyiségű házi)

1 nagy doboz tejföl

1 mokkáskanál mustár

1 teáskanál citromlé

nyírfacukor ízlés szerint

só, bors

Tetejére: piros arany

Elkészítése: A zöldségeket lobogó sós vízben pár perc alatt főzzük puhára, majd szűrjük le.  A tojásokat főzzük keményre. Addig szeleteljük fel kis kockákra az almát és az uborkákat. A tojásokat pucoljuk meg és hosszában vágjuk félbe,  és emeljük ki a sárgáját és tegyük egy tálba. Törjük össze villával a sárgáját, és keverjük el a mustárral, sóval, borssal és annyi tejföllel, hogy krémes állaga legyen, ne folyjon ki a tojásfehérjékből ha beletöltjük.

A tartárhoz a tejfölt, a majonézet, a mustárt, citromlevet keverjük össze, sózzuk, borsozzuk, pici cukor, nyírfacukor mehet bele, ha nem lenne elég édes. Végül keverjük össze az egészet a zöldségekkel, az almával és az uborkával. Tegyük egy nagy tálba az egészet. A franciasaláta tetejére helyezzük rá a tojásfehérjéket és kanalazzuk bele a tölteléket, majd nyomjunk rá egy csepp pirosaranyat. Díszítsük petrezselyemlevelekkel.

Bejgli megreformálva

Az a kérés érkezett a Cafeblog szerkesztőségétől, hogy tegyünk fel kedvünk szerint kedvenc recepteket, és inkább karácsonyit, mint húsvétit ami népszerű mifelénk. Én ezt egyébként is mostanság terveztem megosztani, remélem lesz aki kipróbálja!

Igen, igen, a bejgli akkor is lehet finom, ha egészségesebb összetevőkből készül. Két bevált bejgli receptem van, egy hagyományos és ez. Harmadik éve sütöm ezt a verziót is és még mindig sikerült, de ami még nagyszerűbb, hogy mindenkinek ízlett eddig. Azt azért elárulom, hogy idén még nem került rá sor, és lehet, csak közvetlenül az ünnepek előtt fog, akkor meg már késő közkinccsé tenni, viszont találtam egy használható fotót tavalyról, úgyhogy hajrá, bejglisütésre fel, pláne aki még nem merte íly módon kipróbálni.

A bejglisütés sokáig nekem is valami misztikus földöntúli dolog volt, amit a Nagymamák vagy Anyukám az asztalra varázsolt valahogy, valahonnan Szentestére, de ennél jobban nem ástam bele magam régen a csoda felderítésébe. Persze mikor elhangzott az a kétségbeesett mondat a konyhában, hogy “azt a rézfánfütyülő rézangyalát” kiszakadt az oldala, kifolyt a töltelék, na akkor léptem Én közbe és nem azért, hogy kifejezzem sajnálatomat és a tepsit körbenállva “eltemessük” szegény bejglit, hanem, hogy kivegyek egy nagy kanalat a fiókból és lelkesen eltüntessem az édes diós és mákos tölteléket a tepsiből, így orvosolva a problémát. Szerintem ezek a legértékesebb falatok…mondtam, hogy fura egy gyerek voltam, és akkor még a sütiszéle sütő tepsimről nem is meséltem (tényleg van)….na majd egyszer. Visszatérve a bejglihez, a többi része is mindig elfogyott ha kiszakadt, ha nem…

Szóval pár éve mikor elkezdett jobban érdekelni, hogy mit is teszek a bendőmbe, akkor bukkantam erre a receptre és azon nyomban kipróbáltam. És lám, sikerült, és még soha nem szakadt ki, nem mintha számomra az nagy tragédia lenne, de repedni sem nagyon szokott, és semmiképpen sem folyik ki a tölteléke. Egy-két dolgot módosítottam benne, mivel az eredetiben a töltelékbe még búzacsíra kerül, amit én kihagytam, mert tartottam tőle, hogy úgy nem lesz annyira népszerű, illetve 5 emberből tutira 3 “örihariban” van a mazsolával is, így kandírozott citrom vagy narancshéjat szoktam a diósba tenni, a mákosba pedig aszalt vörösáfonyát.

IMG_0809

Hozzávalók 4 rúdhoz:

25 dkg vaj

2 dl tej

3 dkg élesztő

70 dkg Graham liszt(teljes kiőrlésű búzaliszt néven fut mostanában)

2 tojássárgája

fél deci rum

2 evőkanál méz

Diós töltelékhez:

25 dkg darált dió

1 dl tej

5 evőkanál méz

1 citrom reszelt héja

2 evőkanál kandírozott citromhéj (vagy mazsola)

2 evőkanál rum

Mákos töltelékhez:

25 dkg darált mák

1 dl tej

5 evőkanál méz

1 citrom reszelt héja

2 evőkanál aszalt vörösáfonya(vagy mazsola)

2 evőkanál rum

A bejgli lekenéséhez: 2 tojás

Elkészítése: langyos tejbe belemorzsoljuk az élesztőt (egy mokkáskanál nádcukrot én szoktam még a tejbe tenni) és félretesszük melegebb helyre, míg felfut, vagyis szép habos réteg képződik a tetején. Addig a lisztbe belekockázzuk a vajat és kézzel elmorzsoljuk benne, olyan vizes homok állagúnak kell lennie. A rumot kicsit melegítsük meg és keverjük bele a mézet, hogy elolvadjon. Ezután a lisztes keveréket, a tojássárgájával a mézes rummal és az élesztős tejjel összegyúrjuk, majd félretesszük pihenni.

A töltelékhez felforrósítjuk a tejet, beletesszük a darált diót, a mézet és a mazsolát vagy kandírozott citromhéjat és jól összekeverjük. Ugyanezt tesszük a mák esetében is.

A tésztát 4 részre osztjuk, kb. 30 dkg-os adagokra. Lisztezett deszkán kb. 35 x 20 cm-es téglalapokra nyújtjuk. Mindkét tölteléket megfelezzük és rákenjük a kinyújtott tésztalapokra, majd hosszában feltekerjük a végeit pedig behajtjuk maga alá és kivajazott tepsire tesszük. A tetejüket megkenjük a 2 tojás sárgájával, majd pihentetjük fél órát, aztán megkenjük a felvert fehérjékkel is, ami után szintén pihiznek egy fél órát. Óvatosan megszúrkáljuk villával a tetejüket, végül 180 fokra előmelegített sütőben kb. 25-30 perc alatt megsütjük. Jó megvárni, míg kihűlnek, én általában nem bírom és a végét lekanyarítom, csak, hogy ellenőrizzem, hogy tényleg finom….

Így nézett ki sütés előtt és az utána kép sajnos homályos, de nagyjából látszik, hogy szépen megsült:

IMG_0805

 

IMG_0806

 

Fehércsokis sütőtökös blondie

Pihe puha szaftos édesség a keverem-kavarom-kisütöm kategóriából.

Pár napja adott volt egy darab sütőtök és hozzá egy kérés, hogy legyen belőle a népszerű sütőtökös keksz. Nekem meg nagy arcom volt és gondoltam nem kell már a recept megy ez fejből is. Hát tévedtem. Elkészült és elfogytak ugyan a szörnyszülöttek, de a hozzávalók arányaival nagyon elcsúsztam valahol vagy a holdállás nem volt megfelelő aznap, mert az állaga és kinézete borzalom volt, nem voltam rá büszke maradjunk annyiban. Másnap az első kezem ügyébe kerülő sütőtök jött is velem haza, hogy orvosoljam a hibát, de útközben meggondoltam magam a célt illetően és keksz helyett előástam ezt a receptet, hisz már régóta tervben volt az elkészítése. Jó lett azt kell mondjam, pedig kevesebb cukrot és több sütőtököt tettem bele, de így is elég édes és puha, úgyhogy bátran ajánlom mindenkinek, pláne, hogy gyorsan el is készül.

DSCF2391

Hozzávalók 20 x 25 cm-es tepsihez:

10 dkg fehér csokoládé

25 dkg sült sütőtökpüré

15 dkg cukor(nálam fele-fele nyírfa és nád)

12 dkg liszt(nálam fele-fele fehér búzaliszt és teljeskiőrlésű rozsliszt)

3 tojás

10 dkg vaj

A fehércsokit és a vajat vízgőz felett felolvasztottam és hagytam langyosra kihűlni. Addig habosra kevertem a tojásokat a cukorral aztán a sütőtökkel, majd hozzáadtam a vajas csokis keveréket, végül pedig a lisztet is beleszórtam és csomómentesre kevertem a masszát. Sütőpapírral kibélelt tepsibe tettem és 180 fokon 25 perc alatt megsütöttem.

DSCF2392

4 féle karácsonyi íz egy sütiben

Gluténmentes zserbószerűség….Diós, baracklekváros és csokis is, a tésztája viszont nem gyúrt, cserébe mákos, ezért lóg ki a sorból. A barátnőm rágta a fülem, hogy csináljak valamit ami zserbóra hajaz, de gyúrni és nyújtani nem kell… Haladás ha Ő zserbóra vágyik, hiszen emlékszem, hogy pár éve még áradoztam neki egy másik csokis-diós-lekváros sütiről, majd Ő közölte, hogy csináljak neki is, csak se lekvárt, se diót ne tegyek bele, mert azt nem szereti… Szóval, most viszont várom, hogy elkészítse ezt és megkínáljon belőle! Ez a tesztverzió és mondhatni kiállta a próbát, egyetlen negatívum talán, hogy a tésztája morzsálódik kicsit az elvágásnál, amit négykezes művelettel sikerült kivitelezni, de ez bevállalható a cél érdekében. Ha hűvös helyen picit hagyjuk állni, míg a csoki megdermed és az egész süti életre kel, akkor egész szépen szeletelhető. Liszt és cukormentes, pontosabban nyírfacukrot használtam az édesítéséhez. Kivéve a lekvárt…részletkérdés annyi belefér…az a fontos, hogy minden ízében karácsonyi édesség, nem túl bonyolult elkészíteni, picit hamarabb lehet falatozni, mint a zserbót, hiszen keleszteni sem kell. Legközelebb a mákhoz reszelnék citromhéjat, az kimaradt…bár ez semmit nem von le az ízéből.

DSCF2351

Hozzávalók:

Tésztához (20 x 25 cm-es tepsi)

30 dkg darált mák

15 dkg nyírfacukor

3 tojás

8 dkg vaj

fél csomag sütőpor

csipet só

Töltelékhez:

10 dkg darált dió

kb. 2 deci baracklekvár

Tetejére: 1 tábla étcsokoládé + pici olaj v vaj

Elkészítése: A mákban elkevertem a sütőport és a csipet sót. A tojások sárgáját habosra kevertem a cukorral és a puha vajjal, a tojások fehérjét kemény habbá vertem. A mákhoz kevertem a tojásos cukros keveréket, majd a tojások habját is beleforgattam. Kibéleltem a tepsit sütőpapírral, mivel így könnyebb lesz kivenni egyben a tésztát, hogy elszeljük. Beleöntöttem a tésztát és 180 fokra előmelegített sütőben megsütöttem kb. 20 perc alatt. Tűpróba! Kivettem, és hagytam kihűlni. Ezután egy nagy kés segítségével 3 lapba vágtam el a tésztát. Az első lapot megkentem lekvárral, megszórtam dióval és rákerült a második lap, arra szintén lekvár és dió került, végül befedtem a harmadik lappal.

Vízgőz felett megolvasztottam a csokit, kevertem bele pár csepp olajat, hogy fényes legyen és ráöntöttem a tészta tetejére, majd elsimítottam. Ha a csoki megdermed szeletelhető.

DSCF2359

Gesztenyepüré vagy krém, ahogy tetszik

Sosem gondoltam volna, hogy valaha olyan bejegyzést írok amiben a gesztenye és a püré szó egy oldalon szerepel. A világ legrövidebb könyvei között ugyanis dobogós helyezést érne el a Zsuzsi és a gesztenyepüré című, mivel utálom. Elnézést kérek, ez nagyon csúnya szó, de őszinte. Édesszájú vagyok, de az egyetlen desszert talán amit képtelen voltam eddig elfogyasztani az a hagyományos gesztenyepüré. Imádom viszont a sült gesztenyét, kilószámra bírnám enni. Nos akkor ez a kettő hogy is jön össze? Úgy, hogy szerény véleményem és ízlelőbimbóim szerint az igazi gesztenye íz nekem hiányzik a gesztenyemasszából készülő édességekből, helyette viszont valami fura émelyítő ízt érzek ki belőlük amivel nem tudok megbarátkozni. Pedig a gesztenyepürére büszkék lehetünk, hiszen hungarikumnak számít.

Úgyhogy a kihívás adott volt és éppen ráértem egy zuhogó esős szürke délutánon, sőt végre sikerült nagyon szép szemű gesztenyét is vásárolnom a piacon elfogadható áron, így semmi sem állhatott az utamba a gesztenyepüré project során. Kíváncsi voltam, hogy házilag egészséges összetevőkkel mi sül ki belőle, mennyire lehet bonyolult ez összehozni, de főleg, hogy képes leszek-e így megszeretni. Nem csak, hogy ízlett, de mindjárt tovább is gondoltam és néhány plusz hozzávalóból ünnepi krémdesszertté avanzsáltam, így év végéhez közeledve. Amiért pedig büszke vagyok magamra, hogy megbírtam állni, hogy pucolás után a tálba tegyem a szemeket és nem a számba. Na jó, pár kisebb leeső darabka azért oda is került.

A szelíd gesztenye élettani hatásai pedig abszolút megérdemelnek néhány szót.  Állítólag régen a nincstelenek számára Nyugat-Európában kijelöltek a gesztenyetermő területeken egy-egy szelídgesztenyefát, ami segített nekik túlélni a zord időket. Nem véletlenül, hiszen szénhidráttartalma nem kevés, ezen belül a keményítő mennyisége jelentős, ugyanakkor zsírok, olajok és fehérje is található benne. Vitaminok közül, C, B1, B2 szerepelnek a sorban, de főleg E-vitamin tartalma kiemelkedő, ami csökkenti a szív és érrendszeri betegségek kockázatát, szerepe van a rák megelőzésben antioxidáns vegyület lévén. Az E-vitaminra bőrünknek is nagy szüksége van rá, nem hiába használja  a szépségipar is különböző krémek készítéséhez. A boltok polcain már felbukkan egyre gyakrabban a gesztenyeliszt is, melyet sütemények készítéséhez használhatunk.

Pattanjunk is vissza a konyhába és kapcsoljuk be a sütőt.

Házi gesztenyemassza:

A püré eredeti receptjét a Chili és Vanilia blogon olvastam, némi módosítással “pálmafásítottam” illetve megfeleztem az adagot.

Fél kg gesztenyét vettem hozzá, megpucolva kb. 25 dkg. Ez a gesztenyszemek nagyságától is függ ugyebár. Ekkora mennyiség 2-3 adagra elegendő. Szóval 4 főre 1 kg minimum szükséges. Próbáljunk meg szép, nagy, hibátlan szemeket venni, mert azokat könnyebb sütés után megpucolni. Nem mondom, hogy nem időigényes az elkészítése, főleg a pucolás, de vegyünk magunk elé egy pohár forró kakaót vagy forralt bort…, gyűjtsünk magunk mellé jó társaságot, akiket be lehet fogni a munkába is és máris jó móka lesz belőle. Van, aki vízben főtt gesztenyéből készíti, én azt nem szeretem, más íze van úgy a gesztenyének szerintem.

Hogy püré vagy krém az ízlés dolga, ez attól függ, hogy a masszát mennyi időre hagyjuk a hűtőben dermedni. Ha hagyományos pürét szeretnénk akkor több órát hagyjuk állni és utána krumplinyomóval elővarázsolhatóak belőle a kis girbe-gurba csíkok. Nekem szimpatikusabb volt, krémesebbnek és egyszerűbbnek tűnt a sűrű és picit  darabosra hagyott krémet poharakba kanalazni.

Tippek az ízesítéshez: ha valaki az eredeti gesztenyepüré ízre vágyik, akkor mehet mellé pár csepp rum vagy rum aroma. Édesítéshez nyugodtan használható vanília rúd vagy bourbon vaníliás cukor is.

Én nem akartam elnyomni az igazi sült gesztenye ízt, ezért csak pici fahéjat tettem hozzá ami mellett még tényleg kiérződik a valódi aromája és ez azt hiszem sikerült is. Nagyon nagyon finom lett és ezzel a krémes álaggal remekül felhasználható más süteményekhez, tortákhoz krémalapnak. Sőt, már azt is tudom mi lesz az idei új bejgli töltelékem….

DSCF1995

DSCF1996

Hozzávalók 2 pohárhoz:

fél kg gesztenye, megsütve 25 dkg

A főzéshez:

2 dl tej

1 dl víz

1 csapott evőkanál nádcukor vagy vaníliás cukor

fél mokkáskanál őrölt fahéj vagy vaníliarúd kikapart belseje

A krém elkészítéséhez:

2,5 dkg olvasztott vaj(nálam kókuszzsír)

1 deci habtejszín (nem kell felverni)

cukorszirup: fél deci víz + 2,5 dkg cukor(nálam nyírfa)

csipet só

A sütőt előmelegítettem 200 fokra. A gesztenyékre vizet engedtem, és egyenként pici keresztet vagdostam a héjukra majd átkerültek egyből a sütőlemezre. A gesztenyéket azért fontos bevágni, mert  egyetlen gesztenye felrobbanása a sütőben negyed  óra sütőtakarítás jelent… Kb. 20-25 perc alatt megsülnek, a héjük a vágás mentén felpöndörödik. Ne nagyon várjuk meg míg teljesen kihűl, mert utána sokkal nehezebb megpucolni, ráadásul meg is keményednek. Azbeszt kezűek előnyben. A barna vékony hártyát is le kell szedni róla sajnos, de ha jó minőségű a gesztenye könnyen lejön, ha mégsem akkor azokat áztassuk be picit vízbe.

Ha ezzel megvagyunk a tej és a víz keverékében főzzük meg puhára a gesztenyéket, miután édesítettük azt. Majd szűrjük le őket. A leszűrt cukros,tejes, gesztényes ízű folyadékot szerintem ne öntsük ki a mosogatóba, hanem inkább a poharunkba….

A gesztenyeszemeket tegyük turmixgépbe. A cukorból és a vízből főzzünk pár perc alatt sűrű szirupot, amint öntsünk a gesztenyékre, az olvasztott vajjal vagy kókuszzsírral és a tejszínnel együtt. Szórjunk hozzá egy késhegynyi sót is. Végül turmixoljuk le, öntsük egy tálba és tegyük hűtőbe pár órára, aztán a fenti módon készítsük el pürének vagy krémnek, díszítsük tejszínhabbal, bár anélkül is finom.

Sütőtökös-narancsos gesztenyekrém:

Mi mást tehettem volna mellé, mint sütőtököt. Dehát véletlenül volt itthon…Meg egy pici narancslevet is és tényleg ünnepi ízharmónia. Boldog “helóvínt” vagy karácsonyt vagy amit szeretnétek.

Erről nem regélnék hosszasan, a fenti krém is mennyei, de az abszolút kedvencem ez lett. Ki kell próbálni.

DSCF1989

DSCF2005

Hozzávalók 2-3 pohárhoz:

a fenti gesztenyekrém

ugyanannyi mennyiségű sült sütőtök

fél narancs leve

A díszítéshez tejszínhab és reszelt narancshéj

A gesztenyéket és a sütőtököt egy nagy tepsiben megsütöttem együtt. A gesztenyekrémet az előző recept alapján elkészítettem, a sütőtököt a narancslével botmixerrel simává turmixoltam és hozzákevertem a gesztenyéhez. Pohárba töltöttem és tejszínhabbal díszítettem amit alaposan megsikált narancs reszelt héjával díszítettem.

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!