Pálmafa Project

Maradékmentő máglyarakás

Maradékmentés indul! Ez a máglyarakás tulajdonképpen egy kissé elrontott, ízetlen gyümölcskenyérből jött létre, mikor azt hittem, hogy recept nélkül is eltalálom az arányokat, hát nem… Kuka helyett viszont itt a megoldás!Ezer éve nem ettem máglyarakást, tökéletes volt erre a célra, de tegnap például maradék mákos bejgli lett az alapja egy csokis sajttortának keksz helyett. Szóval bármilyen unalmas, szárazabb süteményt, kuglófot, de természetesen az eredeti recepthez hasonlóan kenyeret vagy kiflit is felhasználhattok erre a célra.

Új életre kelt vele a sütemény, hiszen lédús alma takarót kapott, a tetején a baracklekváros tojáshabbal. A tojáshabért nem rajongok egyébként, de ez a vékony réteg még nekem is finom, hiszen alatta vannak a lényeges dolgok. Alma helyett nyugodtan használjatok körtét vagy birsalmát, ami éppen kéznél van, biztos, hogy mindegyikből isteni desszert lesz a végeredmény!

Kérdés, hogy rá tudtok-e még nézni az édességekre ünnepek után… Ha nem, vigyétek el ajándékba, adjátok oda rászorulóknak, egy a lényeg, ne kerüljön még ehető étel a kukába!Hozzávalók egy kis tepsihez:

Alsó réteghez:

kb. 8 szelet maradék gyümölcskenyér, kuglóf, bejgli stb.

2 tojás sárgája

ízlés szerint pár evőkanál nyírfacukor, v nádcukor , méz

fél liter kókusztej (vagy tehéntej)

Középső réteg:

2 nagyobb alma

csipet fahéj

pár csepp citromlé

ízlés szerint nyírfacukor ha nem elég édes az  alma

Felső habréteg:

2 tojásfehérje

2 evőkanál lekvár

A gyümölcskenyér szeleteket kézzel kisebb darabokra tördeltem és beleszórtam a kivajazott tepsibe, majd ráöntöttem a kókusztejes, cukros, tojásos keveréket.

Megpároltam az almát, a fahéjjal, citromlével, én cukrot nem tettem hozzá, mert elég édes volt anélkül is. Az egészet rásimítottam a sütis rétegre, majd 180 fokon kb. 20 percig sütöttem.

Eredetileg az almás rétegre tesznek még egy réteg tésztásat és arra pár kanál baracklekvár kerül, de én ezt kihagytam, mivel nem lett volna elég a sütimaradék, a lekvárt pedig csak a habba kevertem.

Szóval miután kivettem a sütőből, kemény habot vertem a tojásfehérjékből, a végén hozzákevertem a lekvárt is, és ezt a habot, egy kanállal ráhalmoztam az almás rétegre, majd nagyjából elsimítottam és a kanál oldalával kissé “összekócoltam”. Visszatoltam a sütőbe kb. 5 percre, míg a hab elkezdett barnulni.

Kráter süti

Régi kedvencet ástam elő a kézzel írt receptjeim közül, ahol egyébként csurgatós sütiként szerepel. Úgy 15 éve kóstoltam valahol először ezt a sütit és akkora favorit lett, hogy utána sokszor került otthon is vendégsereg elé, és nem emlékszem, hogy lett volna, akinek nem ízlett.Pedig én nem igazán szeretem a habos-babos, pudingos, krémes cuccokat, de ő még pont annyira krémes, amitől könnyed lesz és nem gejl.

Most viszont eszembe jutott és gondoltam a karácsonyi asztalon is megállná a helyét, mivel a tetején lévő eredetileg tejfölös, nálam viszont joghurtos réteg, kicsit a hóra emlékeztet. Egyébként szerintem joghurtból jobb, mert a savanykás íze kimondottan passzol, az amúgy édes alaphoz.

Nem vagyok pudingpor párti, de szerencsére ma már lehet kapni jobb minőségű, nem cukros és tartósítószermentes verziókat is, amiben igazi vanília is van, de az tény, hogy ezek közül sajnos nem mindegyik finom. Úgyhogy most leteszteltem párat és mondom mi van. Először vettem Szafi márkájút, amit összetételében a legjobbnak ítéltem, de nem volt íze, annak ellenére sem, hogy látszanak benne a vanília pöttyök. Azóta is ott áll egy zacskó a szekrényben, próbáltam az elsőt is plusz hozzávalókkal, kis kakaóval felturbózni, hogy sima pohárkrémként el tudjuk fogyasztani, hát nem köszi, se íze, se bűze, bár az állaga jó amúgy.

Aztán jött a Nyírfacukor márka, ez teljesen jó, állagra, ízre, ez ment is a sütibe, a másik pedig a Diawellnessé, ami ízre ugyan rendben, viszont az állaga nagyon furi, darabos, kicsit túrós, szóval sütibe ok, bele is tettem és másikkal keverve teljesen jó, de önállóan pudingként már nem használnám. Úgyhogy döntse el mindenki maga, melyik válik be, de érdemes igazi pudingot is főzni hozzá, ha valakinek több ideje van.

Egy a lényeg, ez a süti klassz és igazi vendégváró desszert lehet.Hozzávalók 25×30 cm-es tepsihez:

25 dkg tönkölyliszt

5 tojás

25 dkg eritrit

1 csomag sütőpor

1 deci olaj (olvasztott vajat használtam helyette)

1 deci tej (kókusztejet használtam)

2 evőkanál étkakaópor

Pudinghoz:

2 csomag vaníliás pudingpor (Nyírfacukor és Diawellness márkájút használtam)

1 liter tej (kókusztejet használtam)

Tetejére:

1 nagy doboz görög joghurt

citromlé

ízlés szerint méz vagy más édesítő ( 1 teáskanálnyi mézet használtam)

Elkészítése:

A lisztben elkevertem a sütőport, a tojás sárgáját habosra kevertem az eritrittel, majd hozzáöntöttem az olvasztott vajat és a tejet is. Kemény habbá vertem a fehérjéket. A cukros tojásos masszába belekevertem a lisztet, majd a fehérjehab felével fellazítottam, végül belekevertem óvatosan a hab másik felét, hogy ne nagyon törjem össze, legvégén pedig a kakaóport is beleszórtam.

Elkészítettem a pudingokat a leírásuk szerint, majd egy evőkanállal a kakaós tészta tetejére adagoltam őket, csak úgy lazán össze-vissza, hogy mindenhova jusson.

180 fokra előmelegített sütőben, kb. 35 percet töltött, ez sütőfüggő, oda kell rá figyelni, a tésztán tűpróbát végezni, és mikor a puding sem folyik már benne, akkor ki lehet venni.

Belekevertem a görög joghurtba a mézet és a citromlevet, majd a süti tetejére simítottam egyenletesen és hűvös helyen állni hagytam legalább 1 órát.

 

Töltött káposzta, ahogy mi szeretjük

Nálunk így készül a karácsonyi töltött káposzta, ami általában szenteste előtt kerül ebédre az asztalra, aztán persze, megy a hűtőbe, fagyasztóba, erkélyre a maradék, vígan elfalatozható még ünnepek után is. Hiszen azon kevés ételek egyike, ami felmelegítve még jobb lesz.És igen, már látom, hogy a régi magyar konyha követői felszisszenek és jönnek a kommentek, hogy ez nem is töltött káposzta, mi az, hogy pulykahús, sőt még valaki hozzáteszi, hogy és miért piros??? Ezen én meg hangosan nevetek, mert én meg nem értem, hogy lehet paprika nélkül megenni. De elfogadom, hogy ahány ház, annyi szokás, és attól az még lehet finom, nem kell olyan szigorúan kezelni ezt.

Nálunk talán sosem volt betöltve káposztalevélbe a gombóc, mert úgy nem szeretjük. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincs bőven alatta káposzta. Régen csak disznóhúsból készítette Anyukám, amit tudom, hogy sokan nem szeretnek, de mi igen, ráadásul hamarabb megpuhul a hús. A pulyka jelenléte pedig nem zárta ki sosem, hogy kerüljön alá egy kis füstölt kolbász, vagy más füstölt hús, mert az íze kell bele na.

Ez az első töltött káposztám, eddig nem éreztem túl nagy késztetést, hogy főzzek, hiszen alkalomadtán megcsinálta Anyu. Most viszont úgy döntöttem, hogy mivel lehet, hogy karácsony előtt, közben, után, ki tudja, éppen nem a fa alatt ülök, hanem inkább szülök, hogy inkább legyen a frigóban kaja bőven, így A férfi sem hal éhen és csak ki kell venni a mélyhűtőből.

Annyira nagy sikere volt, hogy nem írom le inkább, hogy az első falat után mit mondott, még csak körbe sem szeretném írni,  és örülök, hogy maradt pár gombóc, amit gyorsan be is dobozolok és eldugom a mélyhűtő leghátsó sarkába…Hozzávalók 6 főre:

fél kg darált pulykacomb (más hús is lehet)

60 dkg savanyú káposzta

1 szál füstölt kolbász (mangalica kolbászt használtam)

2,5 deci rizs (kölesből is finom)

2,5 deci paradicsomlé

2 db tojás

1 fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

1 evőkanál édespaprika

pár db babérlevél

só, bors

Tálaláshoz: tejföl (elhagyható)

A vöröshagymát felaprítottam, egy nagy fazékban kevés kókuszolajon üvegesre pároltam, majd hozzáadtam a felkarikázott kolbászt és a káposztát. A káposztátok, ha nagyon savanyú, érdemes vízben áztatni főzés előtt kb. fél óráig. Nekem erre most nem volt szükség.

A káposztához hozzászórtam a fűszereket, sót, borsot, babérleveleket és az őrölt paprikát is,  vizet öntettem rá, annyit,hogy kb. ellepje, majd közepes lángon hagytam, hogy a káposzta félig megpuhuljon, kb. fél óra elég neki.

Ezalatt a rizst félpuhára főztem, vagyis nem kétszeres mennyiségű vízzel, hanem kb. 3 decivel tettem fel főni. Mikor beszívta a vizet, elzártam alatta a gázt. A húst egy nagy tálba tettem, reszeltem hozzá fokhagymát, sóztam, borsoztam, majd beleütöttem a két tojást is, végül hozzákevertem a kicsit kihűlt rizst is. Gombócokat formáztam belőle nedves kézzel és a félig megfőtt káposztához adtam, amibe előtte még beleöntöttem a paradicsomlevet is.

Ezután lefedve hagytam a hússal együtt főni az egészet, a gombócok, léből kikandikáló oldalát kb. negyed óra múlva átforgattam, hogy a másik felük is megpuhuljon rendesen. Ha pulykahúsból készítitek, fél óra elég nekik még forrástól számítva.

Ha nagyon elfőne a leve, akkor pici vízzel lehet pótolni. Nekem kihűlés után szívta be még jobban a levét, de másnap felmelegítésnél öntöttem még alá.

Tálalás előtt mehet hozzá még ízlés szerint tejföl, de anélkül is nagyon finom!

 

 

Barackos karácsonyi pulykasült mangós édesburgonyás körettel

Napsütötte színek a tányéron! Miért is ne lehetne karácsonykor is napsütés, nem igaz? Az asztali dekort is még inkább feldobja, öröm nekiállni falatozni, hiszen mégis csak az íze a lényeg.Nem kell,hogy bonyolult legyen egy ünnepi étel, márpedig ez pofon egyszerű, kezdők is villanthatnak vele, pláne, hogy igazán kiadós, de mégis egészséges fogásról van szó, mert valakinek ez igenis számít karácsonykor is. Utána könnyebben csúszik a bejgli…

Klassz dolog pulykát egészben sütni, nálunk is favorit lett az elmúlt években Gordon Ramsey pulykasültje, de azzal azért kell foglalkozni, és kell egy fél nap mire elkészül, bár megéri, hiszen isteni és egy regiment vendégnek elég. Viszont kisebb adagban is lehet pulykát sütni, gyorsabban, egyszerűbben, kevesebb főnek, csak egy szép darab pulykamell filé szükségeltetik hozzá és klassz kiegészítők.

A legfontosabb szerintem a pulykamellnél, hogy ne legyen száraz, mert ezt bizony nem nehéz elérni ennél a húsnál. Én a fenti receptből azt tanultam, hogy a titok a vaj. Sajnos vagy sem, de ennyi elfér egy szárazabb húson, anélkül, hogy a végén egy vajban tocsogó ételt kapnánk. A bacon “kabát” pedig segít elérni, hogy a vaj, a sütés során a hús belsejébe csorogjon és szaftos maradjon a pulykánk.

Meló alig vele, csak a sütőbe dugni és kivárni, míg megsül. A gyümölcsös szószok jól passzolnak a pulykához, így esett a választásom most a barackra, hiszen volt már áfonyás, szilvás öntet, máz stb.

A jó hír az, hogy ez a barackos cucc előre is elkészíthető, előtte napokkal is és csak fel kell melegíteni,bár tény, kb. 10 perc alatt egyébként is összedobható. A köret, ami egy kiadósabb saláta is lehetne és egymagában is isteni, szintén pikk-pakk meg van, a különlegességét a mangó adja, de ha nem kaptok puhát, akkor egyrészt vegyetek keményet és megpuhul pár nap alatt, vagy használhattok helyette narancsot, birsalmát is. Édesburgonyát is lehet már tök jó áron kapni, deee sütőtököt is tehettek ám mellé, szóval mindenki találja meg az ízlésének és pénztárcájának a legmegfelelőbbet. A gesztenyétől pedig csak még inkább karácsonyi hangulata lesz az ételnek, bátran álljatok neki!

A férfi pedig azt üzeni, hogy ez a pulykasült hidegen is jó, tehát áldását adta, hogy karácsonykor is elkészíthetem megint, ti pedig a maradékot másnap akár vacsorára is elfogyaszthatjátok.Hozzávalók 4 főre:

Pulykához:

fél pulykamell egészben (kb. 1 kg)

1 csomag bacon

3 evőkanál vaj

1 rozmaring ág

só, bors

Barack szósz:

4 evőkanál baracklekvár

1 kis marék aszalt sárgabarack

csipet chili

1,5 deci víz

Köret:

1 db mangó

1 zacskó főtt gesztenye

4 db kisebb édesburgonya

fél lilahagyma

csokor petrezselyem v koriander

1 evőkanál citromlé

olívaolaj

só, bors

Elkészítése:

Az édesburgonyát héjastól feltettem főni, de akár süthetitek is hámozva, felkockázva a pulyka mellett.

A sütőt előmelegítettem 180 fokra.

A pulykahúst szárazra töröltem, sóztam, borsoztam mindkét oldalát. A puha vajban elkevertem az aprított rozmaringot és belemasszíroztam a pulykahúsba, majd befedtem a bacon szeletekkel és egy tepsibe fektettem. Alufóliával lefedve sütöttem 40 percig és fólia nélkül még kb. 20 percet kapott, míg a bacon ropogósra pirult a tetején.

Ezalatt a baracklekvárt egy kis edénybe kanalaztam, hozzászórtam a kisebb darabokra vágott aszalt barackot is, öntöttem hozzá kb. 1,5 deci vizet, csipet sóval és chilivel megszórtam, pár csepp citromlé is ment bele, majd összeforraltam, míg besűrűsödött és állni hagytam.

Ezalatt felszeltem a mangót. Aki még nem kóstolta a mangót, azt kell tudni a pucolásáról,hogy ugye ovális alakú és hosszában helyezkedik el a nagy, lapos, ovális magja is. Ezért a két oldalát a mag mentén le kell vágni, ahol a kés engedi. Majd a húsát bekockázom, hogy a héját ne vágjam át, kifordítom és így kockáira esik szét, amit csak ki kell emelni a héjából. Ami még a mag körül marad gyümölcshús, késsel levagdosom és ennyi. Az édesburgonyát, leszűrtem, kicsit hűlni hagytam, lehúztam a héját, felkockáztam a hagymával együtt és mentek ezek is a mangóhoz. A gesztenyéket szétmorzsoltam, félbe nagyjából, a többi hozzávalóhoz szórtam, a felaprított korianderrel együtt, majd meglocsoltam citromlével, olívaolajjal, sóztam, borsoztam picit, összekevertem és állni hagytam, míg a pulyka elkészült. Lehet ezt is langyosan enni, a még meleg sütőbe elég betolni tálalás előtt 10 perccel. Micróba inkább ne légyszi…

A pulyka szintén állt a pulton még 10 percet, majd keresztben vékonyan felszeltem és tálaltam a barack szósszal és a körettel.

Karácsonyi gluténmentes ischler

Nem is indulhatna jobban advent első napja, mintha egy pohár tea vagy kávé mellé kerül egy falatnyi, na jó kettő, karácsonyi köntösbe öltöztetett ischler is.Nem gondoltam, hogy valaha neki fogok állni ischlert készíteni, de most valahogy rám tört a vágy. Találtam is hozzá egy szimpatikus receptet, ami teljesen lisztmentes volt, pontosabban rizsliszttel készült a tésztája. Készítettem már hasonlót, így tudtam, hogy a rizsliszt tényleg működhet, az meg külön tetszett, hogy mellette még dió is van benne.

Könnyű egyébként összeállítani is, meg a tésztával dolgozni utána, egyszerűen nyújtható, és gyorsan elkészül. Leginkább a csokiba mártástól tartottam, elég béna vagyok ilyesmiben, nem akartam, hogy szétessen a linzer, de aztán sikerült és szép lett a teteje is. Annyira gyorsan dobtam fel a csokit is olvadni a gázra, hogy utólag vettem észre, hogy a vízgőzhöz a víz hiányzott konkrétan és ebből kifolyólag a gőz is… Elfelejtettem a lábosba vizet engedni, de tökéletesen felolvadt így is és a lábos is megmaradt.

Azt mondtam már, hogy cukormentes is? Még a lekvár is, az egyetlen kivétel a csoki a tetején, de ebből is tudtok már jó minőségű cukormenteset venni, ha valaki nagyon ragaszkodna hozzá.

Ha szeretnétek, hogy hetekig elálljon, akkor egyrészt dugjátok el, másrészt rögtön készítsetek dupla adagot, mert ez tényleg mennyei! Egy szép dobozban ajándékba is adhatjátok, tuti sikere lesz a fa alatt!Hozzávalók 20-25 db-hoz:

20 dkg rizsliszt

5 dkg darált dió

1 kávéskanál szódabikarbóna

110 g vaj

60 g eritrit ( vagy más cukor)

1 citrom reszelt héja

1 tojás

Tetejére és a linzerek közé:

baracklekvár

20 dkg étcsoki

1 evőkanál kókuszzsír

Összekevertem a rizslisztet és a darált diót, beleszórtam a szódabikarbónát, cukrot, reszelt citromhéjat is, majd hozzáadtam a tojást, a puha vajat és összegyúrtam, majd hűtőbe tettem 20 percre a tésztát.

Előmelegítettem a sütőt 180 fokra, a tepsire sütőpapírt fektettem, és lisztezett deszkán kinyújtottam a tésztát kb. 4 mm vastagságúra, a formákkal kiszaggattam, tepsire tettem, majd sütőbe toltam kb. 12 percre. Az én sütőmben ennyi elég volt neki, de 10 perc után érdemes szemmel tartani, mert nagyon gyorsan megéghet.

Rácsra szedtem a linzereket, és mikor kicsit kihűltek, 1-1 kis kanál baracklekvárral összeragasztottam őket és állni hagytam kb. 10 percig. Ezalatt vízgőz fölött felolvasztottam a csokit egy kanál kókuszzsírral, simára kevertem, majd fogtam a linzereket, belemártottam őket az egyik felükön és rácsra tettem őket a tepsi fölé, hogy felesleges csoki lecsöpögjön. Ilyenkor lehet rá szórni darált diót, vagy akár fél diódarabokat is, míg a csoki még olvadt. Ha megdermedt, mehet a tányérra aztán lehet falatozni.

Még több gluténmentes linzer receptet itt találtok!

Forrás: http://www.glutenmentesovezet.hu/sutemenyek-edessegek/isler-rizslisztbol-gluten-es-tejmentesen/53851/

 

 

Bélszín borsmártással

Bors rajongóknak ajánlanám ezt az étel, persze nem szigorúan, hiszen itt-ott ki lehet azért spórolni belőle ezt a fűszert és attól még nagyon is finom, elegáns és ünnepi főétel kerülhet a tányérra.

Ez volt az első találkozásom a bélszínnel, még karácsony előtt, aztán a főpróbán ugyebár a nem rég közzétett Wellington bélszíné volt a főszerep. Az történt ugye az ünnepek előtt pár nappal, hogy A férfit elküldtem bélszínért és nem, hogy nem mert hazajönni nélküle, hanem egyből tripla adagot zsákmányolt, mint amennyire szükség lett volna. Ennél nagyobb bajunk nyilván sose legyen, ment a fagyasztóba, illetve egy pár szelet még frissen megsütésre került.

A borsmártásos verzióról már hallottam, illetve a borskéregben sült bélszínről is, aztán végül egy olyan receptre bukkantam, amiben mindkettő szerepel. Annyi az egész, ha kevésbé szeretnétek borsosra, hogy a külsejéről hagyjátok le, vagy csak éppen a szokásos módon borsozzátok kicsit, viszont a borsmártás izgalmas, pláne színes borssal, amit én is használtam hozzá, érdemes kipróbálni.

A sütése ugyebár percek alatt történik, attól függően, hogy véresre, közepesen átsültre, vagy esetleg teljesen átsütött bélszínre vágytok, de utóbbiról lebeszélnélek benneteket, mert akkor rágós és száraz lesz a hús. Szerintem a közepes, rózsaszín belsejű hús a nyerő, állagra és ízre is. Ne féljetek tőle, egy-két szabályt betartva sikerülni fog!

Ilyen hús mellé továbbra is valami zsenge és friss zöldségköretet tudok elképzelni, ezért esett most a választás az almás brokkolisalátára, de igazából bármilyen zöldsaláta vagy párolt zöldség passzol hozzá.

Hozzávalók 2 főre:

4 db vékony szelet (1,5 cm) bélszín v 2 db vastagabb (2-3 cm)

törtbors

olívaolaj v kókuszolaj

Mártáshoz:

1-2 evőkanál színes bors

1,5 deci tejszín

1 deci víz

1 kanál mustár

Köret:

40 dkg mirelit brokkoli

1 közepes alma

1 teáskanál almaecet

1 evőkanál olívolaj

pár csepp citromlé

csipet só

Elkészítése:

A húst kivettem a hűtőből, hogy felmelegedjen kicsit a pulton a sütés előtt. Először a salátának álltam neki, hogy összeérjen, míg a hús elkészül. A brokkolit rózsáira szedve forrásban lévő vízbe dobtam, kb. 5 percre, majd leszűrtem és hideg vízzel leöblítettem. Az almákat felkockáztam, és meglocsoltam az ecettel, olajjal, citromlével és csipet sót is szórtam hozzá.

A húst, sóztam és beleforgattam minden oldalán a tányérra kiszórt tört borsba. 1 evőkanál kókuszolajat felhevítettem egy serpenyőben, majd minden oldalán lesütöttem 3-3 percig a húszeleteket, végül pihentettem még pár percig őket a pulton. A vékony szeletek, így már nem voltak véresek belül, viszont még nem száradtak ki, pont a határon voltak, szóval, ha véresen szeretnétek enni, akkor 2-2 perc elég nekik. Illetve ha 3-4 cm magas hússzeletekkel dolgoztok, akkor a közepesen átsült állaghoz 4 perc elegendő.

A színes borsot mozsárban kicsit összezúztam. Amíg a hús pihent, a mártás hozzávalóit összeforraltam pár perc alatt a serpenyőben, míg a tejszín sűrűsödni kezdett. A vizet inkább apránként adagoljátok hozzá, nehogy túl híg legyen. Mikor elkészült a tányérra kanalaztam a salátából és a mártásból, majd ráfektettem a hússzeletet is. Csak frissen jó!

Forrás: http://www.nosalty.hu/recept/ir-marha-steak-borsmartasban

Wellington bélszín

Elkészült életem első bélszínes étele! A videómegosztó portál és Mr. Ramsay közreműködésével természetesen.  A férfi és én egy éve határoztuk el kb., hogy a következő karácsonyra, ami tulajdonképpen az első igazi közös ünnep, meglepjük magunkat eme fejedelmi fogással.

Szóval A férfi elment vadászni, megtalálta a legszebbet, kifizette és hazatért 40 dkg bélszín helyett 1 kilóval… Mindezt karácsony előtt egy héttel, szóval kisebb sikítófrászt kaptam, hogy ennyivel mit csinálok, a mélyhűtőm tele, pánikgomb, stb. Úgyhogy pár szeletet még akkor kisütöttünk steaknek, de erről majd később írok, a többinek pedig utat törtem a fagyasztóban, és maradt egy kb. fél kilós darab vákuumfóliában, amit a hentes javaslatára a sima hűtőben tároltunk egy hétig és tényleg elállt így. Szóval az első és legfontosabb, ha rászánjátok magatokat, hogy ilyen drága húst beszereztek, akkor azt megbízható helyről vegyétek, ott ahol értenek is az elkészítéséhez, tárolásához stb.

A bélszín nem olcsó hús ezen nincs mit szépíteni, de ennek ellenére bizony volt olyan budapesti piac ahol már karácsony előtt két héttel közölték velem a hentesek, hogy nincs esély arra, hogy náluk ilyet vegyek, ugyanis le vannak foglalva már az ünnepig a húsok… Aztán kaptunk egy fülest és a nagy vásárcsarnokban sikerült szert tenni rá.

Jó előre próbáltunk tájékozódni, gugli a barátunk, receptböngészés, mesterszakácsok videóinak többszöri lejátszása után döntöttünk Gordon mellett. A karácsonyi pulykájában sem csalódtunk tavaly, és ebben sem. A Wellingtonnál két kritikus pont van, a sütési idő eltalálása, és hogy ne áztassa el a töltelék a külső tésztaburkot. Előbbi problémával mi is szembesültünk majdnem, de csak azért, mert a végén elkövettük azt a pici hibát, hogy a sütés után túl hamar vágtam meg és bizony aki nem szereti véresen…. Aztán mielőtt továbbszeltük volna békén hagytuk még egy kicsit, így nem volt gond vele, rózsaszín és puha maradt a belseje és már nem folyt semmi sehova. Szóval türelem és tessék békén hagyni még 15 percig a pulton. Gordon szerint 35 perc és 200 fok Jamie szerint 40 perc és 210 fok a sütési idő, így lett nálunk 205 fok és 40 perc. Ennél tovább nem érdemes, mert a bélszín teljesen átsütve sajnos élvezhetetlen és száraz. A tésztaburok szerintem tökéletes lett, kívül ropogós, belül puha és nem ázott el, mert száraz volt a töltelék, első sorban emiatt is tettük le voksunkat Gordon mellett.

Hozzá egyszerű zöldségköret passzol, szerintem a krumplipüré túl sok, ezért a zellerpüré mellett döntöttem. A férfi is elégedetten bólogatott, hogy jó választás volt, de párolt borsót, zöldbabot is lehet mellé tálalni. Azért természetesen nem sértődök meg, ha Gordon szarvasgombás krumplipüréjét készítitek el köretként…

Járt mellé egy jóféle üveg vörösbor is, amit már az előkészületek során meghúztunk a nagy izgalomra való tekintettel, a végén pedig örömtáncot jártunk, hogy elsőre sikerült a képességeinkhez képest a legjobbat kihozni ebből a nemes húsból. Jövőre is a menü része marad!

Hozzávalók 4 főre:

50 dkg bélszín

mirelit leveles tészta

6-8 szelet pármai sonka v Fekete-erdei sonka

1-2 evőkanál mustár

30 dkg gomba

10 dkg főtt gesztenye

1 teáskanálnyi kakukkfű levél v 1 mokkáskanál szárított

1 duci gerezd fokhagyma

só, bors

kókuszolaj

Köret:

2 nagy méretű zeller (kb. fél kg)

kisujjnyi friss torma (elhagyható)

pár csepp citromlé

reszelt szerecsendió

só, bors

Elkészítése:

A gombát apróra vágtam, hozzá morzsoltam a gesztenyét, ezt csinálhatjátok aprítógéppel is, szinte pépesnek kell lennie. Én ehelyett fogtam egy botmixert és azzal mentem végig rajta, picit darabosra hagytam azért. Ezután pici kókuszolajat melegítettem egy serpenyőben és erre tettem rá a gombás gesztenyés keveréket, hozzámorzsoltam a kakukkfüvet, belereszeltem a fokhagymát, sóztam, borsoztam és legalább 15 percen keresztül rotyogtattam közepes lángon, míg a gomba el nem főtte teljesen a levét. Sűrű massza a cél, különben a nedves gomba eláztathatja a tésztát majd. Mikor elkészült félretettem.

A bélszínt hagytam szoba hőmérsékletűre felmelegedni a pulton. Sóztam, borsoztam alaposan. Majd egy magas falú serpenyőben kevés kókuszolajon minden oldalán, a végeit is állítva, 3-3 percig lepirítottuk.

Letéptem egy műanyagfóliát, ami befedi körben és hosszában is a bélszínt, majd ennek a közepére, keresztben ráfektettem egymást kicsit átfedve a sonkaszeleteket, annyit amilyen hosszú a bélszín. A még meleg bélszínre rákentem a mustárt körben, majd ráfektettem a sonkára. Az alufóliával együtt feltekertem a sonkát a bélszínre, és szorosan, mint egy szaloncukrot becsavartuk a fóliába a végeit megszorítva és 15 percre bekerült a sütőbe.

A leveles tésztát egy órával a nyújtás előtt kivettem a mélyhűtőből, hogy puha legyen. Ismét letéptem egy fóliadarabot és téglalap alakúra nyújtottam rajta a tésztát. Célszerű hozzámérni a bélszínt, hogy biztosan körbeérje majd a feltekerésnél.

A bélszínt kivettem a hűtőből, kitekertük a fóliából és a kinyújtott tészta közepére fektettük hosszában. Majd ismét a fólia segítségével feltekertük összetapasztottuk , hogy ne folyjon ki sehol majd a leve, a két végét szintén betűrtük és ismét 15 percet a hűtőben töltött.

Ezalatt előmelegítettem 205 fokra a sütőt. Kivettem a bélszínt a hűtőből, leszedtem róla a fóliát és egy vékonyan kókuszzsírral megkent tepsire helyeztük, végül egy tojássárgájával kentem. Mintát is karcoltunk bele, de ez a sütés végén sajnos nem látszott.

40 percet töltött a sütőben, kb. 20 percnél nagyon pirulni kezdett a tészta ezért letakartam egy darab sütőpapírral. 40 perc után fontos, hogy álljon még a pulton legalább 15 percig, még a saját hőjében fő a hús tulajdonképpen ilyenkor.

Míg a hús sült megfőztem a felkockázott zellert, hozzáadtam az összes többi hozzávalót és krémesre turmixoltam.

 

Ünnepi pohárdesszertek

A 3 legklasszabb poharas édességet szedtem most csokorba nektek, amiket eddig karácsonyra készítettem. Mindenki kiválaszthatja a kedvére valót!

Meg van az a jó tulajdonságuk, hogy bár édesek, de nem kaptok brutál cukorsokkot tőlük, van köztük klasszikus gesztenyepüré, igazi gesztenyéből készítve, de választhattok egy légiesen könnyű panna cottát, vagy esetleg egy diós, mézes, fügés desszertet is, ami akkor a legjobb, ha a langyos aszalt gyümölcsre kerül rá a hideg, sűrű görög joghurt.

A képekre klikkelve, megtaláljátok a teljes receptet!

Gránátalmás panna cottaHázi gesztenyepüré

Görög, mézes, diós csemege

Még több karácsonyi receptet ITT OLVASHATTOK!

Sült kelbimbó fügével és gránátalmával

Szuper egyszerű köretet varázsolhattok az asztalra a karácsonyi húsok vagy akár halak mellé kelbimbóból. Amennyire mumus zöldség volt régen, annyira megszerettem az elmúlt telek során, egy-két plusz hozzávalóval teljesen felértékelődik.

A titok szerintem abban van, hogy sütni kell a kelbimbót, bevágni a sütőbe és kész. Sokáig a baconös, gesztenyés verziót készítettem, de most ez az aszalt fügés gránátalmás cucc lesz az új kedvenc egy ideig. Karácsonykor az sem egy utolsó szempont, hogy semmi munka nincs vele szinte. Miközben sül a pulyka vagy kacsa vagy bármi, be lehet tolni alá a sütőbe, sőt, ez akár előző nap is elkészíthető, mert egyrészt hidegen is finom, másrészt fel lehet melegíteni a sütőben egy kicsit.

Ha nem szeretitek a fügét, működhet datolyával is, ha azt sem, akkor marad a gesztenye, ahhoz is jól fog passzolni a gránátalma. A kelbimbót azért ne cseréljétek le semmire, higgyétek el, így szerethető!

Hozzávalók 3 főre:

fél kg kelbimbó

20 dkg aszalt füge

fél gránátalma

1 teáskanál balzsamecet

1 evőkanál olívaolaj

pár csepp citromlé

só, bors

A kelbimbó külső, csúnyácska leveleit leszedtem, a nagyobbakat félbevágtam, a kicsiket nem, sütőtálba tettem őket, majd a fügéket is félbevágtam, és szintén mentek a zöldségekhez. Meglocsoltam pici olívaolajjal őket, sóztam, borsoztam és 180 fokra előmelegített sütőben, kb. 20 percig sütöttem őket, míg a kel roppanósra puhult. Ezután hozzászórtam a gránátalma magjai, meglocsoltam citromlével, balzsamecettel és tálalható langyosan vagy hidegen is.

Gasztroajándékok karácsonyra

Ki ne örülne annak, ha valami ehetőt kap ajándékba, nem igaz? Nekem legalábbis őszintébb lenne a mosolyom, mintha zoknit kapnék…

Éppen ezért, most az utolsó pillanatban, illetve ünnepeket megelőző napokban elkészíthető gasztroajándékokat gyűjtöttem össze nektek, nem bonyolult az elkészítésük, elérhetetlen hozzávalókat sem tartalmaznak, sőt igazán elrontani sem lehet őket, és édességgel tévedni nem lehet szerintem.

  1. Forró csoki por

2. Étcsokiba mártott narancshéj

3. Sós földimogyóvaj házilag

4. Csokis céklalekvár

5. Csokis mogyorókrém

6. Aszalt gyümölcsös trüffelgolyók

További karácsonyi recepteket ITT OLVASHATTOK!

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!