Elkészült életem első bélszínes étele! A videómegosztó portál és Mr. Ramsay közreműködésével természetesen. A férfi és én egy éve határoztuk el kb., hogy a következő karácsonyra, ami tulajdonképpen az első igazi közös ünnep, meglepjük magunkat eme fejedelmi fogással.
Szóval A férfi elment vadászni, megtalálta a legszebbet, kifizette és hazatért 40 dkg bélszín helyett 1 kilóval… Mindezt karácsony előtt egy héttel, szóval kisebb sikítófrászt kaptam, hogy ennyivel mit csinálok, a mélyhűtőm tele, pánikgomb, stb. Úgyhogy pár szeletet még akkor kisütöttünk steaknek, de erről majd később írok, a többinek pedig utat törtem a fagyasztóban, és maradt egy kb. fél kilós darab vákuumfóliában, amit a hentes javaslatára a sima hűtőben tároltunk egy hétig és tényleg elállt így. Szóval az első és legfontosabb, ha rászánjátok magatokat, hogy ilyen drága húst beszereztek, akkor azt megbízható helyről vegyétek, ott ahol értenek is az elkészítéséhez, tárolásához stb.
A bélszín nem olcsó hús ezen nincs mit szépíteni, de ennek ellenére bizony volt olyan budapesti piac ahol már karácsony előtt két héttel közölték velem a hentesek, hogy nincs esély arra, hogy náluk ilyet vegyek, ugyanis le vannak foglalva már az ünnepig a húsok… Aztán kaptunk egy fülest és a nagy vásárcsarnokban sikerült szert tenni rá.
Jó előre próbáltunk tájékozódni, gugli a barátunk, receptböngészés, mesterszakácsok videóinak többszöri lejátszása után döntöttünk Gordon mellett. A karácsonyi pulykájában sem csalódtunk tavaly, és ebben sem. A Wellingtonnál két kritikus pont van, a sütési idő eltalálása, és hogy ne áztassa el a töltelék a külső tésztaburkot. Előbbi problémával mi is szembesültünk majdnem, de csak azért, mert a végén elkövettük azt a pici hibát, hogy a sütés után túl hamar vágtam meg és bizony aki nem szereti véresen…. Aztán mielőtt továbbszeltük volna békén hagytuk még egy kicsit, így nem volt gond vele, rózsaszín és puha maradt a belseje és már nem folyt semmi sehova. Szóval türelem és tessék békén hagyni még 15 percig a pulton. Gordon szerint 35 perc és 200 fok Jamie szerint 40 perc és 210 fok a sütési idő, így lett nálunk 205 fok és 40 perc. Ennél tovább nem érdemes, mert a bélszín teljesen átsütve sajnos élvezhetetlen és száraz. A tésztaburok szerintem tökéletes lett, kívül ropogós, belül puha és nem ázott el, mert száraz volt a töltelék, első sorban emiatt is tettük le voksunkat Gordon mellett.
Hozzá egyszerű zöldségköret passzol, szerintem a krumplipüré túl sok, ezért a zellerpüré mellett döntöttem. A férfi is elégedetten bólogatott, hogy jó választás volt, de párolt borsót, zöldbabot is lehet mellé tálalni. Azért természetesen nem sértődök meg, ha Gordon szarvasgombás krumplipüréjét készítitek el köretként…
Járt mellé egy jóféle üveg vörösbor is, amit már az előkészületek során meghúztunk a nagy izgalomra való tekintettel, a végén pedig örömtáncot jártunk, hogy elsőre sikerült a képességeinkhez képest a legjobbat kihozni ebből a nemes húsból. Jövőre is a menü része marad!
Hozzávalók 4 főre:
50 dkg bélszín
mirelit leveles tészta
6-8 szelet pármai sonka v Fekete-erdei sonka
1-2 evőkanál mustár
30 dkg gomba
10 dkg főtt gesztenye
1 teáskanálnyi kakukkfű levél v 1 mokkáskanál szárított
1 duci gerezd fokhagyma
só, bors
kókuszolaj
Köret:
2 nagy méretű zeller (kb. fél kg)
kisujjnyi friss torma (elhagyható)
pár csepp citromlé
reszelt szerecsendió
só, bors
Elkészítése:
A gombát apróra vágtam, hozzá morzsoltam a gesztenyét, ezt csinálhatjátok aprítógéppel is, szinte pépesnek kell lennie. Én ehelyett fogtam egy botmixert és azzal mentem végig rajta, picit darabosra hagytam azért. Ezután pici kókuszolajat melegítettem egy serpenyőben és erre tettem rá a gombás gesztenyés keveréket, hozzámorzsoltam a kakukkfüvet, belereszeltem a fokhagymát, sóztam, borsoztam és legalább 15 percen keresztül rotyogtattam közepes lángon, míg a gomba el nem főtte teljesen a levét. Sűrű massza a cél, különben a nedves gomba eláztathatja a tésztát majd. Mikor elkészült félretettem.
A bélszínt hagytam szoba hőmérsékletűre felmelegedni a pulton. Sóztam, borsoztam alaposan. Majd egy magas falú serpenyőben kevés kókuszolajon minden oldalán, a végeit is állítva, 3-3 percig lepirítottuk.
Letéptem egy műanyagfóliát, ami befedi körben és hosszában is a bélszínt, majd ennek a közepére, keresztben ráfektettem egymást kicsit átfedve a sonkaszeleteket, annyit amilyen hosszú a bélszín. A még meleg bélszínre rákentem a mustárt körben, majd ráfektettem a sonkára. Az alufóliával együtt feltekertem a sonkát a bélszínre, és szorosan, mint egy szaloncukrot becsavartuk a fóliába a végeit megszorítva és 15 percre bekerült a sütőbe.
A leveles tésztát egy órával a nyújtás előtt kivettem a mélyhűtőből, hogy puha legyen. Ismét letéptem egy fóliadarabot és téglalap alakúra nyújtottam rajta a tésztát. Célszerű hozzámérni a bélszínt, hogy biztosan körbeérje majd a feltekerésnél.
A bélszínt kivettem a hűtőből, kitekertük a fóliából és a kinyújtott tészta közepére fektettük hosszában. Majd ismét a fólia segítségével feltekertük összetapasztottuk , hogy ne folyjon ki sehol majd a leve, a két végét szintén betűrtük és ismét 15 percet a hűtőben töltött.
Ezalatt előmelegítettem 205 fokra a sütőt. Kivettem a bélszínt a hűtőből, leszedtem róla a fóliát és egy vékonyan kókuszzsírral megkent tepsire helyeztük, végül egy tojássárgájával kentem. Mintát is karcoltunk bele, de ez a sütés végén sajnos nem látszott.
40 percet töltött a sütőben, kb. 20 percnél nagyon pirulni kezdett a tészta ezért letakartam egy darab sütőpapírral. 40 perc után fontos, hogy álljon még a pulton legalább 15 percig, még a saját hőjében fő a hús tulajdonképpen ilyenkor.
Míg a hús sült megfőztem a felkockázott zellert, hozzáadtam az összes többi hozzávalót és krémesre turmixoltam.
Oldal ajánlása emailben
X