Nekem ilyen az igazi halrudacska! Na jó, kis túlzással rudacska, hol rombusz, hol trapéz, dehát igazi halból mértani pontossággal hasábokat vágni csak Iglo bácsi tud. De én nem azokon a vizeken halászok…
Szerintem az egyik legjobb rántott halas recept, amit eddig készítettem, a szezámmag nagyon jó ötlet, ahogy ropogósra pirul a külsején, és senki nem mondaná meg azt sem, hogy nem hagyományos liszttel van panírozva, hiszen a rizslisztnek elég semleges az íze. Úgyhogy használjátok bátran ilyen célra is!
Amellett, hogy rántott hal ehetnékem volt a célok között szerepelt egyszerűen elkészíteni, hiszen hét közben esténként nincs időm a tűzhely mellett álldogálni túl gyakran, úgyhogy csak arra vágytam most is, hogy míg én teszek-veszek a kaja elkészül a sütőben. A sütőben sütésnél mindig hallom kifogásként, hogy nem lesz olyan ropogós, mint ha olajban sülne. Hát pedig de, ez esetben meg nem is volt kérdés, mert a szezámmag alapból ropog. Lehet persze olajban sütni, de én tartanék attól, hogy a szezámmag szénné ég a külsején.
Kivételesen semmilyen extra fűszert nem használtam, csak sót és tarkaborsot, mert a halra felesleges ennél több, a zöldségeknek meg tisztán szerettem volna érezni most az ízét. Jó cucc, egyetek sok halat!
Hozzávalók 4 főre:
Halhoz:
4-5 szelet tőkehal
10 evőkanál rizsliszt (zabliszt v tönkölyliszt is jó)
2 db tojás
1-1,5 deci víz (sűrű palacsintatészta állagú legyen)
só, tarkabors
15 dkg szezámmag
fél citrom
kókuszolaj v olívaolaj
Körethez:
4 db közepes édesburgonya
1 cs (45 dkg) mirelit brokkoli
só, tarkabors
kókuszolaj
Az édesburgonyát meghámoztam, felkockáztam, egy sütőpapírral borított tepsire tettem, a brokkolival együtt. Kicsit meglocsoltam kókuszolajjal, majd 180 fokos sütőbe toltam és megsütöttem.
Ezalatt kikevertem a hal panírját, tojásokat, a rizslisztet, sót, borsot, vizet. A halat kb. két ujjnyi vastag szeletekre vágtam, mindkét oldalukat sóztam, borsoztam, beleforgattam a sűrű masszába, majd a szezámmagban és mikor a zöldségek elkészültek, azok helyére tettem őket a tepsire, de előtte vékonyan bekentem a sütőpapírt kókuszolajjal, különben odaragad. A tetejükre is csorgattam vékonyan egy keveset, majd visszatolta a sütőbe őket és 25 perc alatt megsültek. Akkor jó, mikor a szezámmag elkezd megpirulni. Tálalásnál citromlevet csorgattam rájuk.
Sikerült megvennem a piac legnagyobb sütőtökét, nagyon jó ötlet volt, pláne, hogy a vásárlás elején tettem ezt, tehát 3 kg súllyal sétálgattam tovább aztán persze ez mindig nőtt, így rögtön le tudtam az aznapi köredzést is. Na jó, csak a bemelegítés részét.
Hozzávalók:
Pár éve sütöttem ilyet spenótos változatban krumpli nélkül, az is isteni, de persze aki nem rajong a spenótért, annak hiába is áradoznék róla. A spanyolok eredetileg krumpliból készítik ezt az ételt, jó sok hagymával és kiegészítésként még kerülhet bele sajt, spenót, bármilyen fűszer, tényleg ízlés dolga.
Hozzávalók:
Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy sütőtökös humuszt készültem gyártani, vagyis csicseriborsóval szerettem volna kombinálni a tököt. Hogy került bele padlizsán? Nem tudom, de tényleg. Bementem a boltba csicseriborsóért és sütőtökért, majd kitettem otthon a pultra egy sütőtököt és két padlizsánt, hogy a kettő között mi történt fogalmam sincs, de elgondolkodtam, hogy normális vagyok-e. Egész egyszerűen a csicseri aznap padlizsánná változott a fejemben… Nagyon nem estem kétségbe, biztos egy jel volt, hogy nekem padlizsános tökös krémet kell kreálnom. Ám legyen.
Hozzávalók:
Eszembe jutott egyik nap, hogy idén nyáron még nem is ettem kukoricát, mondjuk annyira nem is hiányzott. Egyszer estem kísértésbe a nyaralás alatt, mikor megcsapott a grillezett kukorica illata, de aztán a következő sarkon a grillezett hal illata és látványa győzött és lett ismét a vacsorám.
A szilva-dió páros asszem önmagáért beszél, ráadásul a dió itt dupla funkciót is betölt, hiszen lisztet helyettesít, és nem csak az ízélményhez járul hozzá. Plusz egy kevés rizsliszt került még bele, de egyébként nyugodtan lehet az egészet dióval készíteni, vagy mandulával, sőt mákkal is, attól függően mi van kéznél otthon. Illetve a dió mellé akár zabliszt is kerülhet. Nem kell attól tartani, hogy nincs benne gluténtartalmú liszt, nem fog szétesni, mert van benne bőven tojás, és puha szaftos a tésztája.
Kinézetre lehetne akár alma vagy baracktorta is, pedig nem, azok a sárga szeletek bizony cukkiniből származnak, ugyanis kaptam ajándékba pár alkar hosszúságú példányt, úgyhogy egyből valami hasonló recept után áhítoztam. Így bukkantam a Scarpaccia-ra. Eredetileg sima liszt illetve kukoricaliszt keverékéből készül, én viszont ezek nélkül szerettem volna elkészítni, így választottam a hajdina és amaránt keveréket, mivel utóbbi állaga kicsit darásabb tehát hasonlít a kukoricalisztre. Használjátok, amelyiket szeretnétek, de mindenképp érdemes kipróbálni ezeket a liszteket szerintem.
Hozzávalók 28 cm-es tortaformához:
Viszont a savanykás szeder passzol a legjobban, a jó sok citrommal megküldött túrós, ámde rizslisztes alapsütihez. Pofonegyszerű a történet, keverem, kavarom, majd a tepsiben a sütőbe tolom és jól megsütöm. Ráadásul, ha az ablakon kinézek, még jól is fog esni a sütő melege…
Hozzávalók egy 25×30 cm-es közepes tepsihez:
Mindenki – tisztelet a kivételnek- , panaszkodik, hogy meleg van. Nyár van. Ennyi. Pont. Eddig is voltak nyaranta olyan napok, hetek, amikor bizony a hőmérő higanyszála 40 fokra is felkúszott. De télen meg ugyanezek az emberek panaszkodnak, ha hideg van. Nem kéne inkább kihozni a melegből és hidegből a legjobbat, és örülni, hogy nem nyáron van 15 fok zuhogó esővel?? Nem értem őket, de nem is baj, én szeretem a meleget és imádom a főzés nélküli gyümölcsleveseket!
Nem állítom határozottan, hogy süssetek ilyet a 38 fokos hőségben, nálam is egy hűvösebb napon készült, mivel érkezett hozzánk egy kosár meglepi egyenesen Erdélyből, -ezúton is köszönet érte-, ami többek között friss juhtúrót is tartalmazott.
Hozzávalók egy kb. 30 cm átmérőjű pizzához:
