Meg van az új kedvenc sós rágcsám azt hiszem. Amorf kis pogácsaszerű képződmények (így kell a rondát szépen körülírni), viszont cserébe nagyon sajtosak és nagyon rozmaringosak ők. A “gumis” textúrája, ami a sajtnak köszönhető, kicsit engem a krumplis pogácsára emlékeztet, úgyhogy innentől kezdve már nyert ügye volt nálam. Frissen imádnivaló, de még másnap, sőt harmadnap is vidáman elnyammogtam reggelire az előzőleg megosztott medvehagymás kencével.
Érdemes valami karakteres ízű sajtot választani hozzá, mint a parmezán, vagy füstölt sajt. Én most vegyítettem ezt a kettőt. Ha nincs kéznél friss rozmaring, akkor bátran nyessük meg a szomszéd bokrát vagy szerezzünk be magunknak egy tövet, mert nő, mint a bolond gomba télen nyáron és szép és illatos sövénybokor is lehet belőle! Na jó, lehet használni szárítottat is, de tényleg aromásabb lesz a végeredmény, ha friss kerül bele.
Hozzávalók:
2 csésze liszt (nálam fele-fele teljeskiőrlésű rozs és fehér tönkölyliszt)
2 csésze reszelt sajt (nálam fele-fele parmezán és parenyica)
1-2 evőkanál fekete szezámmag (elhagyható v lehet helyett más aprított mag is)
10 evőkanál tejföl
5 evőkanál vaj
1 csapott evőkanál só,
1 fél mokkáskanál fehérbors
2 evőkanál friss aprított rozmaringág +1 ek. a tetejére
1 tojásfehérje a tetejét megkenni
Az összes hozzávalót belezuttyintottam egy tálba és összegyúrtam, közepesen lágy ragacsos massza lett a végeredmény, amit beletekertem műanyag fóliába és egy éjszakát pihentettem. Másnap dió nagyságú gombócokat formáztam belőle és egy sütőpapírral kibélelt tepsire tettem őket, majd villával lelapítottam őket. A tetejét megkentem a tojásfehérjével és megszórtam még rozmaring levelekkel. 180 fokra előmelegítettem sütőben, kb. 20 perc alatt arany barnára sültek.
