Sajtos baconös csirketorta, a finom és mutatós ebéd

2015. Jan. 10.

Ezzel az étellel nagyon nem lehet mellényúlni, ki ne szeretné a sajtot, a csirkét és a vékonyra szeletelt jól megpirult bacont egy tányéron látni? Pláne, hogy tortára hajaz, egy szál gyertyával és még némi zöldséggel felcicomázva még szülinapi tortának is elmenne, ha az ünnepelt nem szereti az édeset.

Ő új tagja lett a repertoárnak, Anyukám egyenesen a szomszéd kezéből kapta ki a receptet, miután az elmesélte neki, ezért bizony ölre mennek a kedves vendégek. Nincs benne semmi zsákbamacska, a látszat ellenére az elkészítése is egyszerű csak egy jénai kell hozzá és mehet is bele a rakomány, aztán irány a sütő.

Kiadós étel, friss zöld saláta passzol mellé vagy egy jó téli vitaminsaláta.

Hozzávalók:

4 db csirkemell

1/2 bacon szalonna

6 db tojás

30 dkg sajt

só, bors

liszt (nem baj, ha teljes kiőrlésű)

A bacon szeletekkel kibéleljük a jénai alját és körben az oldalait is.

A csirkemellet ujjnyi csíkokra vágjuk. Besózzuk, borsozzuk, beleforgatjuk a lisztbe, majd a felvert tojásba. Jó szorosan a baconre pakoljuk egy rétegben. Megszórjuk a sajt felével, majd befedjük még egy réteg hússal amire rászórjuk a sajt másik felét.

Végül befedjük a maradék baconnel. Előmelegített sütőben addig sütjük míg a szalonna is megpirul a tetején. Kiborítás előtt fél órát pihentetni kell. Ezután egy tányért teszünk a jénai tetejére és arra ráfordítjuk.

Főzzünk rizottót maradékokból!

Pálmafa

2015. Jan. 06.

Hozzászólások (0)

A legjobb kaják maradékokból születnek komolyan mondom. Teljesen új köntösbe lehet öltöztetni őket és senkinek fel sem fog tűnni, hogy éppen harmadik napja eszi a maradék húst, amit eredeti állapotában már nem annyira szívesen rakott volna a tányérjába. Hozzáteszem, nem azért mert megromlott…

Mi történik akkor, ha a 12 főre meghirdetett ebéden csak 5-en tudnak megjelenni. Nos, csomagolsz mindenkinek. A szomszédnak is. De ha még mindig van, akkor azt eszed másnap is, aztán harmadnap felturbózod, hogy jobban csússzon. A rizottó erre tökéletes volt, a maradék húsleves pedig a mélyhűtőn kívül nem is kerülhetne jobb helyre, mint krémlevesekbe vagy rizottóba. A benne főtt pulykanyak szintén megy vele karöltve, bár a sült pulyka is mehetett volna. A maradék sütőtök szintén, a karácsonykor el nem használt gesztenye meg pláne.

És hogy miért gersli és nem arborio vagyis rizottó rizs? Egyrészt, mert a gersli vagy más néven árpagyöngye finom és értékes gabonféle és el van hanyagolva, másrészt meg 200 Forintba került fél kg és nem 1000-be, mint a speckó olasz rizottó rizs. Ami persze nagyon finom, de a gersli szemek is hasonlítanak hozzá, ugyanolyan gömbölydedek, így jól magukba szívják a nedvességet.

Sokan megijednek a rizottó készítéstől, pedig csak első hallásra hajmeresztő, valójában nem az, mert nekem is sikerült tavaly egy avokádósat összehozni. Állni kell mellette meg kavargatni, de legalább addig is dolgozik a karizom és lehet kóstolgatni, a bort is ami mellé jár… Megéri na, tessék kipróbálni!

Hozzávalók:

4 marék gersli

20 dkg kisebb darabokra szedett főtt pulykahús vagy más maradék sült/főtt hús

fél darab sült kockára vágott sütőtök

10 dkg főtt gesztenye

1 fej vöröshagyma

1,5 deci fehérbor(elhagyható)

1 liter húsleves

1 teáskanál chilipehely

só, bors

egy fél csokor petrezselyem aprítva

1 evőkanál olívaolaj

1 evőkanál vaj

A húslevest felforrósítottam. Egy széles és mély serpenyőben felhevítettem az olajat és a vajat, erre került a felkockázott vöröshagyma, amit üvegesre pároltam. Ezután hozzáöntöttem a gerslit, majd a fehérbort és megvártam, míg az összes folyadék elpárolog, közben sóztam, borsoztam és megszórtam a tört chilivel. Innentől kezdve pedig merőkanalanként adagoltam a húslevest az ételbe, Közben a merőkanál hátuljával kevertem, masszíroztam a gerslit, hogy könnyebben magukba szívják a szemek a folyadékot, Mikor ez megtörtént újabb kanál leves következett, amíg minden szem meg nem puhult. Akkor jó, ha krémes állagú lesz.

A főtt pulykahúst egy serpenyőben pici olívaolajon átmelegítettem, lehet simán a mikróban is, de én annak nem vagyok híve… Az olívaolajtól meg még több íz került a húshoz. Végül belekevertem a rizottóba, majd megszórtam a kisebb darabokra tört főtt gesztenyével és friss petrezselyemmel.

Frissen az igazi!

Egyszerű, puha, szaftos kacsamell az ünnepi asztalra

Pálmafa

2014. Dec. 22.

Hozzászólások (0)

Életem első kacsamelle és büszke vagyok rá jelentem. Nem hittem el, hogy tényleg negyed óra alatt át lehet sütni egy ilyen darab húst, anélkül, hogy felvágáskor a vérben tocsogna. Én inkább a jól átsült húsok híve vagyok, de rájöttem, hogy a kacsa akkor bizony legtöbb esetben inkább száraz lesz és tényleg a belül rózsaszín állapotában válik igazán puhává és szaftossá.

A kacsa mellé jár valami édesen pikáns mártás és köret. Tavaly karácsonykor lilahagyma lekvár társult mellé, idén viszont aszalt áfonyából készült a mártás, és mindez édesburgonyapüré ágyon volt tálalva. Utóbbi attól lett különleges, hogy eredetileg ugyanúgy terveztem elkészíteni, mint a hagyományos krumplipürét, viszont nem volt itthon tehéntej, csak némi kókusztej maradék, így azt löttyintettem bele.

Aztán megkóstoltam, és miután elaléltam, majdnem elkanalaztam magában az egészet, mert annyira eteti magát, brutál jó. Ha nem tudtok édesburgonyát beszerezni, akkor sütőtök is ugyanúgy megteszi, az is mennyei kókusztejjel párosítva, de tehéntejet is nyugodtan használhattok hozzá. A lényeg az ízek mellett az, hogy sokkal könnyebben emészthető így az étel, mint krumpli körettel. Bátran próbáljátok ki!

Hozzávalók 2 főre:

20-25 dkg-os kacsamellfilé

2 db édesburgonya

10 dkg aszalt vörösáfonya

fél narancs leve

1 teáskanál reszelt gyömbér

1-1 teáskanál aprított friss rozmaring és kakukkfű (szárítottból fél-fél mokkáskanálnyi)

1 evőkanál vaj és kevés tej/kókusztej a püréhez

Az édesburgonyát meghámoztam, felkarikáztam és feltettem főni sós vízben.

Az áfonyát egy kis lábosba szórtam, felöntöttem annyi vízzel, hogy még a teteje kilátszott. Belereszeltem a gyömbért, belefacsartam a narancs levét, és az apróra vágott kakukkfüvet és rozmaringot is beleszórtam. Lefedtem és puhára pároltam, majd egy botmixerrel kicsit összeturmixoltam, de még azért darabos maradt.

A megpuhult édesburgonyát leszűrtem, beletettem a vajat, felöntöttem kb. két deci kókusztejjel, sóztam, borsoztam és krémesre turmixoltam.

A kacsamellet megmostam, papírtörlővel megszárítottam és a bőrét keresztben bevagdostam, úgy, hogy a húst nem vágtam át. Besóztam és borsoztam minkét felét. Egy száraz serpenyőben bőrős felével lefelé kb. 8 percig pirítottam, míg a zsírja kisült és aranybarna színt kapott. Ha sok a zsírja, kicsit le lehet belőle önteni, aztán majd jó lesz az reggelire… A kacsa másik felét szintén 8 percig sütöttem, majd kivettem egy deszkára és alufóliával letakartam 10 percre. Ezután keresztben vékonyan felszeleteltem.

Így lehet tojás, tej, és lisztmentes a panír

Pálmafa

2014. Dec. 18.

Hozzászólások (0)

Meglepő módon lehet igazi ropogós panírba bundázni egy halat vagy húst, úgy, hogy nem kerül a panírba tojás! Ez nekem is új volt, de mikor múltkor megosztottam a kedvenc karácsonyi halreceptem, érkezett egy kérdés, hogyan lehetne kikerülni a tojás használatát rántott ételek készítésekor. Rávágtam, hogy legyen helyette tej, de kiderült, hogy tojás és tejallergia is fennáll, így az is kilőve. Úgyhogy böngésztem egy kicsit és sok oldalon a sima forró vizet javasolták opcióként, amit kissé kétkedve fogadtam, mert akkor mi tartja össze az egészet sütés közben?

Minő véletlen, éppen ebédidő volt és kiolvadó félben a fagyasztóból kivett hal, a kísérletező kedvem pedig szintén aktív üzemmódba kapcsolt, így született meg ez a megoldás. És ha már tojás és tejmentes, akkor gondoltam legyen lisztmentes is, úgyhogy ismét a jól bevált hajdinalisztet hívtam segítségül és már kutyultam is össze a panírnak valót.

Őszinte leszek először nem nézett ki jól a forróvíz hajdina kombó, és gondolatban kihúztam ezt a blogbejegyzést… Viszont éhes voltam, ami nálam elég jó motiváció, és a hal sem veszhet kárba, így muszáj volt valami jót kihozni ebből. Úgyhogy egyrészt felturbóztam fokhagymával az ízét, majd miután megforgattam a halat a hajdinalisztes, nem túl vonzó kinézetű masszában, fogtam némi zabpelyhet és abba jól bebugyoláltam még. A zabpehely ugyan nem liszt, viszont nem is gluténmentes, de gluténérzékenyeknek natúr kukoricapehely is jó helyette, mindkettőtől nagyon finom ropogós lesz a végeredmény. Kipróbáltam a sütőben sütve és kókuszolajban sütve is, utóbbi nyert, de csak mert az gyorsabb volt.

Tényleg meglepődtem, nagyon ízlett! Mellé waldorf saláta került, ami viszont már nem tejmentes, de az alma, dió, zeller kombinációt akár még úgyis megenném, annyira jó. A halhoz meg különösen passzolnak.

Hozzávalók:

2 szelet halfilé

4 evőkanál hajdinaliszt

kb. 2 deci forró víz (lisztfüggő, lényeg, hogy sűrű palacsintatészta állagú legyen)

1 gerezd reszelt fokhagyma

só, bors

1-2 marék apróra tört kukoricapehely vagy kis szemű zabpehely

A lisztet simára kevertem a reszelt fokhagymával és a forró vízzel. Ebbe beleforgattam, a besózott és borsozott halszeleteket, végül zabpehelyben is meghempergettem őket. Forró kókuszzsírban sütöttem ki gázon az egyik szeletet oldalanként 3-4 perc alatt, a másikat pedig 200 fokra előmelegített sütőben kb. 25 perc alatt fél időben megfordítva.

Halvacsora szentestére - Fogas Orly módra

Pálmafa

2014. Dec. 06.

Hozzászólások (0)

Ha karácsonyi kedvenc halételt kellene mondani, akkor a fogas Orly módra az egyik, egyszerűbben fogalmazva a sörtésztába panírozott rántott hal. Én és a panír…meg az olajban sütés…na igen, de vannak kivételek és el lehet ezt készíteni anélkül is, hogy egy nehéz olajban tocsogó, fonnyadozó hal kerüljön a tányérra.

A vastag panírok helyett ez egy sokkal légiesebb verzió, ha már rántott hal kerül a tányérra, az igenis legyen jó minőségű! Iglo bácsit meg hagyjuk békében nyugodni a fagyasztóban a “hal”rudacskáival együtt… A fogas filében egy darab szálkát sem találtam jelentem, nagyon finom halfajta.

Ha nem szeretitek a halat? Nos, ez a panírozási mód a csirkemellel is tökéletesen fog működni, így két legyet üttök egy csapásra, csak először a csirkével kezdjétek a panírozást…

Amit különösen imádtam ebben az ételben most, az az öntet. A nehéz zsíros majonéz helyett egy zsírszegény joghurtos verziót dobtam össze kb. 2 perc alatt, némi tormával és mustárral megbolondítva. Kezdek a baktériumölő élharcos tormával is megbarátkozni, de én is csak akkor tudom jóízűen elfogyasztani, hogy ha közben a szemgolyóim a helyén maradnak, úgyhogy éppen csak egy kicsit reszeltem a natúr joghurtba és azt kell mondjam, hogy hű meg a ha… Szuper a hallal. Azóta meg mindenben tormát reszelek.. Természetesen itt is van B opció, torma helyett akár reszelt fokhagyma is remek!

Végül a köret is szót kér. Nekem most kuszkusz volt itthon, amivel mindig időt lehet spórolni, a karácsonyi sürgés forgásban ez pedig nem utolsó szempont, de persze a rizs is ugyanolyan jó. És hogy különlegesebb legyen, kesudió és petrezselyem koronázta meg.

Ennyi. Minden héten meg tudnám enni…

De vajon ki volt Orly???

Hozzávalók 4 főre:

40-45 dkg fogasfilé

2 tojás

2 deci sör

8 csapott evőkanál rozsliszt

só, bors

kókuszzsír a sütéshez

Az öntethez:

2 deci natúr joghurt

1 evőkanál apróra reszelt torma (lehet több is ha csípősebben szeretitek)

1 teáskanál mustár

só, frissen őrölt bors

A körethez:

3 deci kuszkusz (vagy rizs)

1 kis csokor petrezselyem

1 marék kesudió v mandula

Először elkészítettem az öntetet, hogy legyen ideje összeérni az ízeknek. Egy tálba öntöttem a joghurtot, belereszeltem a tormát, belekanalaztam a mustárt, sóztam, borsoztam, összekevertem és a hűtőben várta további sorsát.

A halat megmostam, papírtörlővel megszárítottam, nagyobb csíkokra szeltem. Felvertem a tojást, beleszórtam a lisztet, majd a sört is beleöntöttem és csomómentesre kevertem egy habverővel. Egy serpenyőben annyi kókuszolajat hevítettem, hogy a serpenyő oldalán kb. 1,5 cm magasságig érjen. A haldarabokat beleforgattam a palacsintatésztába, ahonnan egyből az olajba kerültek. Mindkét oldalukat kb. 2-3 perc alatt arany barnára sütöttem, majd papírtörlőre szedtem őket.

Amíg a halak sültek, a kuszkuszt egy tálba szórtam, felöntöttem kétszer annyi mennyiségű forró vízzel, lefedtem, kb. 3 perc alatt meg is puhult. Megszórtam az aprított petrezselyemmel és a száraz serpenyőben megpirított kesudiódarabokkal.

Tálaláskor a kuszkuszt kis tálkákba tettem, amit előtte bevizeztem, hogy könnyen kijönnön majd belőle. Belenyomkodtam, pár percig állni hagytam, majd fejjel lefelé rátettem a tányért, átfordítottam és szépen kicsúszott belőle a kuszkusz. Melléraktam a haldarabokat, közé pedig a tormás öntetet.

Ki Márton napján libát nem eszik....

Pálmafa

2014. Nov. 10.

Hozzászólások (0)

egész évben éhezik!!! Ez nem hagyhatom, úgyhogy liba futóműveket sütöttem, némi gyümölcs és hagyma társaságában.

A Márton napról ami, ugyebár november 11-én van, hogy őszinte legyek nekem nem a liba szokott az eszembe jutni, hanem ~~egy kisebb anyagi csőd~~ sok sok(k) szülinap, mivel a fél családom és néhány barátom is ezen a napon bírt világra jönni…. 6 ig számoltam, de lehet több…Inkább a sütik kapnak hangsúlyt ezen a napon, amire már gyúrok ezerrel, de addig is megleptem magam ezzel a jó kis szaftos szárnyas eledellel.

Azért arra kíváncsi voltam, hogy is jött össze Marci a libával, így kicsit utánaolvastam, de el is vesztem a sok sztoriban, ahány ország annyi szokás, mondás, néphiedelem… Az eredeti legenda a Római Birodalom idejére nyúlik vissza, mikor is Savariában megszületett Szent Márton, aki aztán katonaként Franciaországba került, ahol segített egy kolduson egy hideg téli estén, amikor is neki adta a köpenyének felét. Aznap éjjel megjelent álmában Jézus a koldus képében. Ennek hatására Mártonunk misszionárusnak állt, megkeresztelkedett és olyan sok jót cselekedett, hogy püspökké akarták szentelni. Mire Ő nagy alázatosságában, a ludak óljába bújt az érte jövő küldöttek elől. A ludak szokásukhoz híven hangos gágogásba kezdtek, így bizony Mártont megtalálták, és püspökké szentelték.

Na várjunk, most akkor bosszúból eszünk ezen a napon libát?? Nem, értem. Mindegy. Hagyjuk. Én inkább főzök.

A liba amúgy szerintem teljesen olyan, mint a kacsa. Tudooom, hogy külsőre nem annyira, de ízre bizony én nem látok nagy különbséget. Finoom, pláne gyümölccsel. Szerintem jól kompenzálják a liba zsírosságát, de persze lehet hozzá krumplipürét vagy egyéb kedvenc köretet készíteni, de nekem az már túl sok.

A bőréből kisülő zsírt a végén véletlenül se öntsétek ki, én beletöltöttem egy üvegbe, egy friss rozmaring ágat mellé dugtam és már ment is a hűtőbe. Jól jön az még… ennyi zsír pedig mindenkinek jár. Ünnepi étel akár magadnak sütöd akár több vendégnek, akár Márton napra, akár karácsonyra!

Hozzávalók 2 főre:

2 db libacomb

1 nagyobb méretű alma

1 marék aszalt sárgabarack

1 nagy fej vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

fél deci fehérbor (nem muszáj)

1 szál friss rozmaring ág

só, bors

A libacombot megmostam, egy papírtörlővel letöröltem róla vizet, sóztam, borsoztam mindkét felét. Majd a bőrével lefelé egy tepsibe tettem a félbevágott vöröshagymával és a fokhagymagerezdekkel együtt. Utóbbit héjastól. Öntöttem a tepsibe kisujjnyi vastagságban vizet és fél deci fehérbort. Majd alufóliával lefedve 180 fokos sütőbe toltam, ahol kb. 1 órát töltött. Fél óra után, ha kiengedte a zsírját, megfordítottam a combokat. 1 óra múlva levettem róla a fóliát, mellétettem a cikkekre vágott almát, amit kimagoztam, de nem hámoztam meg, és beleszórtam az aszalt barackokat is, végül megszórtam rozmaring levelekkel. Visszatoltam a sütőbe kb. fél órára, míg a teteje szépen megpirult és a gyümölcsök átpuhultak.

Hétvégi ebédtipp - Rozmaringos kacsacomb szilvamártással

Pálmafa

2014. Oct. 11.

Hozzászólások (0)

Éés vörös párolt káposztával és krumplipürével is, de utóbbi kettő már nem az én művem, hanem a Zanyukám gyártotta, sőt a kacsát is ő tolta be a sütőbe… A fűszeres szilvamártást viszont az én agyam, vagy inkább a gyomrom párosította egyből a kacsafutómű mellé. Egyrészt passzol a másik két körethez is, másrészt a sült kacsa legideálisabb párja – számomra legalábbis -, valamilyen édesebb gyümölcs illetve az abból készült mártás.

Szerencsére lehet még kapni szilvát a boltokban és nem csak az olasz, kerek fajtát, bár az is nagyon finom, hanem magyart is. Mirelitből is bátran érdemes nekivágni, pláne, hogy szerintem ez az étel még a karácsonyi asztalon is megállja a helyét.

Na, azért még ne álljunk neki mennyből az angyalt hallgatni, biztos lesz még mindenkinél addig egyéb alkalom, szülinap, vagy egy szimpla vasárnap, amire össze lehet dobni ezt a főfogást. Persze egy átlagos szürke hétfőt is színesebbé lehet vele varázsolni…

Hozzávalók 4 főre:

4 db kacsacomb

pár darab rozmaring ág

5-6 gerezd fokhagyma

40 dkg magozott szilva

1 evőkanál cukor

1 evőkanál méz

1 evőkanál vaj

fél-fél mokkáskanál őrölt fahéj és szegfűszeg

1 teáskanál citromlé

olaj a sütéshez

A sózott, borsozott kacsacombokat egy serpenyőbe fektettem, mellé mentek egészben héjastól a fokhagymagerezdek, a tetejükre kerültek a rozmaringágak. Vékonyan meglocsoltam olívaolajjal és kevés vízet öntöttem alá (fehérbor is lehet, úgy még finomabb lesz), fóliával lefedve 40-50 percig sültek a 180 fokra előmelegített sütőben, majd fólia nélkül 20-25 percet míg pirosra pirultak.

A szilvát kimagoztam, félbe, negyedbe majd kockákra vágtam. Egy mély lábosban felolvasztottam a vajat, rászórtam a cukrot és karamellizáltam, ami annyit jelent, hogy megvártam, míg teljesen elolvad és barna színt kap. Erre tettem a szilvadarabokat, fűszereztem, facsartam rá kevés citromlevet és lefedve pároltam. Mivel nem találtam elég édesnek, ekkor csorgattam hozzá a mézet. Addig főztem, míg a szilva megpuhult, de még nem főtt szét teljesen, hogy ne lekvár állaga legyen és harapni lehessen.

Krumplipürével és párolt káposztával tálaltam.

Jolly Joker főfogás - Chilis mézes csirkecombok

Pálmafa

2014. Sep. 21.

Hozzászólások (0)

Ez az a recept, amit minden vendég szeretett még eddig, kortól nemtől függetlenül. Bármilyen alkalomra bevethető, kényelmesen össze lehet dobni a pácot, amit csak a húsra kell önteni, aztán repülhet a sütőbe az egész tepsi, és onnantól kezdve nincs vele meló. Van laza egy óránk mással foglalkozni. Ezt én a köretre szántam, mert rendszerint ehhez sült polentát csinálok, amit ugye főzni kell és veszettül keverni, különben leég, aztán viszont ő is pihenget egy másik tepsi aljában és a csirke után, vagy akár mellé is mehet szintén a sütőbe pirulni még.

Elmerültem a polentában nyakig, ugyanis parázs vita keletkezett a konyhában arról, hogy akkor az most kukoricalisztből vagy darából készül? A Zédsanyám aszonta az dara, mert épp előtte olvasta meg az újságban a frankót, én meg azt, hogy úgyis úgy csinálom, ahogy én akarom… A helyes megoldás, hogy akár előbbi, akár utóbbi megfelelő. Mindegyiket próbáltam, a liszttől kicsit lágyabb lesz az állaga, a kukoricadarától pedig – főleg ha még sül is -, ropogósabb. Lehet vízben és tejben is főzni, nem muszáj sütni, maradhat lágy krumplipüré állagú, akkor nevezhetjük puliszkának is. Kinek a pap, kinek paplan… Mindegyik jól passzol az édesen sós, enyhén csípős, kínai ízvilágot idéző szaftos húshoz. Úgyhogy, mielőtt kínai kaját rendeltek, ami dugig van tartósítószerrel és ízfokozóval, próbáljátok ki ezt inkább! A recept eredetije innen származik.

Hozzávalók 6-8 főre:

8-8 db csirke alsó és felső comb

5 gerezd fokhagyma

2 dl paradicsomlé

5 evőkanál méz

5 evőkanál szójaszósz

2 evőkanál balzsamecet

1 teáskanál chilipehely

só, bors

1 deci olívaolaj

Polenta recept itt (dupla adagot csináltam)

Egy tálban összekevertem a pác hozzávalóit, a paradicsomlében elkevertem a mézet, balzsamecetet, olívaolajat, szójaszószt, chilipelyhet, borsot, a lereszelt fokhagymákat, és pici sót, mert a szójaszósz már sós ugyebár. Egy tepsibe beleraktam a csirkefutóműveket és ráöntöttem a mártást. 200 fokra előmelegített sütőben eltöltött alufólia alatt 45 percet, aztán 180 fokon fólia nélkül még 15-20 percet, míg a teteje megpirult és a mártás besűrűsödött.

Petrezselymes vargánya spenótos kuszkusszal

Pálmafa

2014. Sep. 17.

Hozzászólások (0)

Egy dolog miatt biztosan lehet az esőt szeretni, hogy a gombákkal csodát tesz, nőnek ugyanis tőle veszettül. Ami azt jelenti, hogy a piacon gomba dömping van, de aki még okosabb, az előveszi a gumicsizmát és nekivág az erdőnek és szed magának egy kosárral. Én most is csak a piacig jutottam, na de majd legközelebb… Megszerettem ugyanis a vargányát, igaz most sem az én ötletem volt gomba ételt készíteni, hanem Anyukámé, dehogy én se csak a lábamat lógassam, legalább a köretet bevállaltam mellé. Friss spenótszállítmány érkezett a kertből egyenesen, és úgy gondoltam, hogy az pont jó lesz mellé a kuszkuszba keverve.

Kuszkusz helyet lehetne rizs is, de ez gyorsabban elkészül és főzni sem kell csak leforrázni és pár perc után már ehető is. A gombakirály vargánya ezúttal is jól szerepelt, bár a vicces az, hogy csak úgy, mint legutóbb a tejszínes paradicsomos verziót, most sem én készítettem, csak belekontárkodtam kicsit az egyéb konyhai műveletekbe, kivéve a mosogatást… Lényegtelen, legközelebb hátha én is kezelésbe veszem a vargányát, addig barátkozzatok vele Ti is, hiszen mindkét receptnek sikere volt, és nem elfelejtendő az sem, hogy a szuper fehérjeforrás és helyreállítja a szervezet sav-bázis egyensúlyát!

Hozzávalók 3 főre:

30 dkg vargánya

1-2 db paradicsom

1 kis fej vöröshagyma

2 duci gerezd fokhagyma

fél csokor petrezselyem

1 bögre kuszkusz

2 db paradicsom

30 dkg friss spenótlevél

olaj

só, bors

A hagymákat apróra vágtam, illetve nem én hanem Anyu, a gombát szintén feldarabolta, és a petrezselymet is felaprította. Kevés olajon üvegesre párolta először a hagymákat, aztán ment hozzá a gomba, amit lefedve megpárolt, sózott, borsozott, míg a leve el nem főtt és meg nem puhult.

A kuszkuszt felöntöttem kétszer annyi forró vízzel és lefedve kb. 5 percig állni hagytam, majd sóztam, borsoztam. A spenótleveket összetépkedtem és kevés olívaolajon puhára pároltam, hozzáreszeltem a fokhagymát is, majd az egészet a kuszkuszhoz kevertem, a felkockázott paradicsommal együtt.

Harcsapaprikás kapros túrós kölesgombóccal

Pálmafa

2014. Sep. 13.

Hozzászólások (0)

Halat kívántam, mostanság egyre többet eszem, viszont ritkán készítek. Úgyhogy most kipróbáltam egy olyan ételt, amit étteremben már párszor ettem a hagyományos galuskával, de most kísérletezni támadt kedvem a kölessel. Még mindig olyan sokan kérdezik a köles hallatán, hogy na az mi?? Ennek persze én csak örülök, mert meglepő módon imádok kajákról diskurálni, pláne ha valakin megérzem, hogy érdekli és nyitott az egészséges hozzávalók irányába, akkor ráugrok a témára és az emberre. Neeem, csak be nem áll a szám. Sokat írtam már a kölesről, csemegézzetek bátran belőle! Ami a legfontosabb tudnivaló róla, hogy finom, gluténmentes ősi gabonafajta, és a benne található kovasav segíti a csontképzést, így csontritkulás esetén kimondottan ajánlott. Ja és már minden nagyobb hiper szuperben és piacon is kapható.

A harcsa meg egy klassz és ízletes halfajta, szálka nuku, mondjuk a filében furcsa is lenne… Ez a paprikás pikk pakk elkészült, a gombócot sem főztem, csak mindent összekevertem megformáztam inkább amorf alakúra, mint szépre, de az íze jobban érdekelt és és és jóóóó lett na. Az ember azt hinné, hogy ez valami masszív, fojtós köret, ami után moccani sem lehet, de nem, a köles ugyanis könnyen emészthető, és abszolút nem kalóriabomba. Egy dologgal lehet legközelebb kiegészíteném, még pedig olaj helyet szalonnát pirítanék alá és annak a zsírjára épülne aztán a paprikás… Ezt rátok bízom.

Olyan igazi, akár ünnepinek is tekinthető fogás lett, ünnep nélkül csak úgy magamnak. Mert megérdemelem. Ahogy bárki más is. Jó étvágyat hozzá!

Hozzávalók 2 főre:

35 dkg harcsafilé

1 bögre köles

1 fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

25 dkg túró

1 csokor friss kapor

fél doboz(kicsi) tejföl

1 púpos teáskanál kukorica keményítő

só, bors

1 csapott teáskanál őrölt pirospaprika

olaj

Először elkészítettem kölesgombócokat. A kölest átmostam,leszűrtem, majd dupla mennyiségű vízben a rizshez hasonlóan puhára főztem. Hozzákevertem a túrót, a felaprított kaprot, sót, borsot és ovális galuskákat formáztam belőle.

A hagymákat kevés olajon üvegesre pároltam, hozzáadtam a felkockázott harcsafilét, mikor a halhús kifehéredett megszórtam piros paprikával és felöntöttem kb. 1 deci vízzel, majd lefedve negyed óráig főztem. A tejfölben elkevertem a kukorica keményítőt és a forró léből is kevertem hozzá pár kanállal mielőtt a harcsához öntöttem a habarást. Megvártam, míg egyszer felforr és besűrűsödik a szaft, majd elzártam a gázt alatta.