Tom Kha leves

2018. Feb. 10.

Ízutazás következik Ázsiába, de nem kell azért ennyire messzire mennetek, mert egyrészt ezt a levest egy jobb thai étteremben is megtaláljátok, másrészt otthon is elkészíthetitek!Nem titok, hogy ez az én kedvenc távol-keleti levesem, először Thaiföldön ettem ilyet, illetve azóta találtam egy klassz éttermet itthon, ahol az esetek 90 %-ban ezt rendelem. Az történt, hogy kedves barátném gondolt rám, miközben Koh-Samui szigetén süttette magát és hozott nekem egy kisebb zsáknyi fűszert. Bemutatom nektek ezeket először is, de ne ijedjetek meg, mert bár nem kaphatóak minden sarki közértben, de nagyobb ázsiai fűszerboltokban igen, viszont azért ezek nélkül is tudtok majd hasonlóan finomat készíteni.

A leves alapja kókusztej és thai fűszerek, még hozzá thai citromfű, pontosabban citromnád, hiszen ez teljesen más, mint a hazai citromfű, ez frissen is kapható illetve szárított formában is, én is ezt használtam. Aztán kerül bele galangal, amit thai gyömbérnek is neveznek, de csak erős idegzetűek harapjanak rá. Állagra és kinézetre is olyan, mint a gyömbér, viszont ízre annál sokkal durvább, intezívebb, talán kesernyésebbnek mondanám.

Aztán kerül bele kaffir lime levél, ami kinézetre, tapintásra a babérlevélre hasonlít, de az íze természetesen aromás, citrusos, a keleti konyha alapanyaga szintén. Na és a korianderről se feledkezzünk meg, ami itthon is népszerű és enélkül sem létezik nagyon étel Távol-Keleten. Ja és persze chili sem árt, ha van kéznél. Szóval ezek adják az alapot, de lehet a levesünk vegetariánus, mint az én verzióm, és akkor gombát tesznek bele, vagy húsos, akkor csirkével főzik és készül tengergyümölcseivel is, elsősorban rák kerül olyankor hozzá. Aztán löttyintenek még bele halszószt is, én ezt kihagytam belőle, de ti nyugodtan, ha van kéznél.

Nos, ha nem kaptatok galangalt, akkor használjatok gyömbért, ha nem akartok thai citromfű után rohangálni, vegyetek zöld citromot, amúgy is kell bele a héja és a leve, és a kaffir lime levél is elhagyható, viszont mindképp legyen benne friss chili és friss koriander, ezeket piacon is megvehetitek, na és persze kókusztej. Ha ezek meg vannak, akkor is finom lesz az végeredmény, aztán, hogy húsosat, rákosat, vagy gombásat főztök, az már a ti döntésetek. Íme az receptem, rá fogtok kattanni!

Hozzávalók 3 főre:

25 dkg gomba

2 db sárgarépa

1 db fehérrépa

1 db paradicsom

1 lime reszelt héja

fél lime leve

3 deci kókusztej

4 deci víz

1 db vöröshagyma

1 db fokhagyma

3 db galangal

4 db kaffer lime levél

1 evőkanál szárított thai citromnád

1 pici chili (vagy több, ha csípősebben szeretitek)

kis csokor koriander

só

kókuszolaj

A fűszereket beleszórtam a fazékba(lime levél, galangal, citromnád, chili, fokhagyma és vöröshagyma aprítva), összeforgattam kevés kókuszolajon őket, a hagymákat hagytam kicsit párolódni, majd felöntöttem a kókusztejjel és összeforraltam az egészet. Ezután a fűszereket át kellene szűrni. Én lusta voltam….

Szeletekre vágtam a gombát és a répákat, felaprítottam a koriandert. A répákat adtam először a leveshez, felöntöttem vízzel, majd mikor félig megpuhultak, hozzáadtam a gombát is, és a koriander felét, reszeltem hozzá a lime héjából is, majd együtt rotyogott az egész, míg a gomba is átpuhult, a legvégén adtam hozzá a felkockázott paradicsomot, a maradék reszelt lime héjat, facsartam bele a levéből is és a maradék friss korianderrel tálaltam.

Marha vadas zablisztes szalvétagombóccal

Pálmafa

2018. Feb. 02.

Hozzászólások (0)

Ezentúl csak így készítem a vadast! Ezt a két főszereplőre értem elsősorban, a marhafelsálra, mert vadasban nekem jobban ízlik, mint a lábszár, illetve a gombócra, hiszen a fura kinézetű zsemlegombóc sosem hozott lázba. Párszor csináltam már korábban és jó sok szafttal elment, de szorosabb emlékek nem fűznek hozzá.

Aztán bukkantam rá a szalvétagombóc receptjére, és megmondom őszintén még életemben nem hallottam róla, de éreztem, hogy képes megváltoztatni a zsemlegombóchoz fűződő viszonyomat és muszáj kipróbálnom. Naná, hogy variáltam rajta és fehér liszt helyett a zabliszt került számításba. Ha a galuska klassz lett belőle, akkor ez is az lesz úgy döntöttem. És tényleg!

Hogy mitől szalvétagombóc? Attól, hogy textil szalvétában fő meg gyakorlatilag, és szépen szeletelhető lesz. Senki ne kezdjen el textil szalvéta után böngészni a világhálón, egy vékonyabb konyharuha is tökéletes lesz hozzá. Mint egy szaloncukrot, bele kell csavarni a masszát és megfő. Ennyi. Komolyan mondom reggelire is elnyammognám.

Na, de azért a gombóc készült a marhához és nem fordítva, bár ismertek, én a gombóccal és csak a mártással is el lennék, dehát A férfi is had örüljön… Egyébként ennek az ételnek az elkészítésében egy másik férfinak, A hentesnek is nagy szerep jutott, hiszen a legszebb húst adta nekem és megerősített benne, hogy a felsál lesz a tökéletes választás a vadashoz. Isteni finom színhúst kaptam, ami a sok zöldséggel szinte porhanyósra puhult, szuper kaja, próbáljátok ki!

Hozzávalók:

6 szelet marhafelsál

4 nagyobb sárgarépa

2 fehérrépa

1 db vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

4 db babérlevél

pár szem borókabogyó

1 teáskanál mustár

pár csepp citromlé

só, fehérbors

kókuszolaj

Gombóchoz:

20 dkg zabliszt

4 kisebb vékony szelet teljes kiőrlésű kenyér

1 kis fej vöröshagyma

2 db tojás

2 deci tej v víz (nálam 1 púpos evőkanál joghurt + víz)

fél mokkáskanál szódabikarbóna

kis csokor petrezselyem

só, bors

vaj v olívaolaj

Elkészítése:

Vadas mártás: A hússzeleteket sóztam, borsoztam, majd egy nagy serpenyőben kevés kókuszolajon minden oldalán pár perc alatt lepirítottam őket.

A répákat meghámoztam, és felkarikáztam, a vöröshagymát és fokhagymát felaprítottam. Mikor a hús megpirult, mellészórtam a hagymákat, a borókabogyót, babérlevelet, sót és borsot, majd lefedve hagytam a saját levében főni, mikor ezt elfőtte, öntöttem alá kb. 2 deci vizet és még legalább 30-40 percig hagytam főni, míg a hús félig megpuhult. Ennek az ideje nyilván attól is függ milyen húst használtok és milyen vastag a szelet. Ezután hozzáadtam a fehér- és sárgarépát is, és ismét lefedve főztem tovább még kb. 25 percig, míg a zöldségek is megpuhultak és egy villát simán bele tudtam szúrni a húsba. A vizet azt mindig pótoltam alatta, nagyjából félig lepte el a folyadék a húst és a zöldségeket.

Ezután kivettem a húsokat és félretettem egy tálra, majd kibányásztam a babérlevelet és a borókabogyókat a serpenyőből, a többi zöldséget a levével együtt pedig egy nagy és mély tálba öntöttem, hozzákanalaztam a mustárt, majd botmixerrel simára turmixoltam a mártást. Ezután valaki még átszűri az egészet, szerintem ez viszont felesleges meló, ráadásul kárba vész a sok zöldség, így sokkal intezívebb az íze is, és sűrűbb, tartalmasabb lesz a végeredmény.

A mártást visszaöntöttem a serpenyőbe, ha túl sűrű, akkor lehet még pici vizet adni hozzá, ha túl híg, akkor behabarhatjátok, amit amúgy ettől függetlenül is sokan megtesznek még a végén, vagyis pár kanál tejfölben simára kevertek 1 evőkanál bármilyen lisztet (én mostanában rizslisztet szoktam ilyen célra használni), majd hozzákevertek pár kanállal a meleg mártásból és visszaöntitek a serpenyőbe és összeforraljátok, míg besűrűsödik. Amúgy a tejfölt a tálalásnál is kínálhatjátok mellé, így mindenki eldöntheti, hogy kér-e hozzá vagy sem.

Gombócok: Én a húst előző nap már megfőztem, és a másnapi ebéd előtt csak a gombócokat főztem ki hozzá, de amíg a hús fő ezt közben is megtehetitek. Egy lábosban feltettem a vizet forrni. A kenyeret felkockáztam és pici olívaolajon egy serpenyőben megpirítottam, kicsit kihűtöttem, majd leöntöttem a joghurt és víz keverékével, csupán azért ezzel, mert ez volt itthon, de sima víz is jó, vagy tej. Növényi tejeket én itt nem használnék az édességük miatt illetve az ízét is megváltoztathatja a gombócnak.

A zablisztben elkevertem a szódabikarbónát, beleütöttem a tojásokat, belereszeltem a vöröshagymát, beleszórtam az apróra vágott petrezselymet, sóztam, borsoztam, majd hozzáadtam a beáztatott kenyereket a levével együtt. Nekem plusz folyadék nem volt szükséges a gombóchoz, de ha esetleg más lisztből készítitek, és túl sűrű a massza, akkor öntsetek hozzá annyit, hogy ha összedolgozzátok, akkor sűrű, ragacsos, de még formázható legyen a textúrája.

A masszát két részre osztottam és fogtam a textil szalvétát, kiterítettem a pultra, kicsit megvajaztam a közepét, ahova a tészta kerülni fog, hiszen ragacsos, de így nem ragad a végén hozzá. Kivettem kézzel a massza felét és ráhalmoztam a szalvéta közepére hosszában, majd kézzel egy kb. 18-20 cm hosszú hengert formáztam és mint egy szaloncukrot feltekertem, majd a két végén megcsavartam a szalvétát szorosan és egy cérnával összekötöttem. Mikor a víz felforrt, beletettem mindkét hengert a vízbe és kb. 15 perc alatt megfőztem. Látni fogjátok, ahogy a szódabikarbónától kicsit megdagad, viszont ezt azért tettem bele, hogy a zabliszt ne legyen olyan fojtós, könnyedebb legyen az állaga. Mikor elkészült kivettem a pultra, levágtam a cérnát és simán letekertem róla a szalvétát, majd szeletelhető és tálalható a vadassal.

Almás spárga fehérrépa krémleves

Pálmafa

2017. May. 08.

Hozzászólások (0)

Indítsuk egy jó kis tavaszi levessel a hetet. A fehér spárgát egyetlen módon szeretem csak igazán, méghozzá krémleves formájában és a fehérrépával illetve paszternákkal kiegészítve élvezetes kanalaznivaló született belőle.

Őszintén, hányszor vesztek és esztek fehérrépát egy évben? Húslevesimádók kivételek nyilván, de azonkívül? Én is meg tudom számolni hááát szerintem 1 ujjamon, hogy hányszor, a blogon is alig van recept vele, nagyon alul értékelt zöldség. Pedig finom édes, a hozzá hasonló, csak jóval nagyobb méretű paszternák pedig szintén és amíg sokan még ki is piszkálják egy hús- vagy zöldséglevesből őket, addig ebből nem tudják, sőt szerintem ki sem találják nagyon, hogy benne van. A citromtól és almától közelít ez az étel azért a gyümölcslevesekhez, így bízom benne, hogy nagyobb népszerűségre tehet szert, mint egy átlag zöldségleves.

Hideg, melegen, langyosan, reggel, délben, este is finom!

Hozzávalók 4 főre:

1 csomag fehér spárga

3 db közepes fehérrépa és/vagy paszternák

2 db alma

1 citrom héja

fél citrom leve

1 vöröshagyma

1 gerezd fokhagyma

1 deci rizstejszín (vagy másik tejszín)

fehérbors

nagy csipet kardamom (elhagyható)

só

kókuszolaj

A vöröshagymát kevés kókuszolajon megpároltam, majd hozzáadtam az apró darabokra vágott fehérrépát, paszternákot. Megvártam, míg kiengedi a zöldség a cukortartalmát elkezd kicsit barnulni karamellizálódni, majd fűszereztem, belereszeltem a citromhéjat és felöntöttem annyi vízzel, amennyi ellepi. Ezalatt a spárga végeit letörtem ott ahol el akartak pattanni, mivel a végei fásak, azokat kidobtam, a többit meghámoztam, majd feldaraboltam és mikor a répa félig megpuhult ezt is hozzáadtam a leveshez. 5-10 percig együtt rotyogtak, míg a spárga is megpuhult, majd lehúztam a tűzről és simára turmixoltam az egészet.

Visszatettem a gázra, öntöttem hozzá rizstejszínt és beleszórtam a felkockázott almát is. Újra összeforraltam, majd forrástól számítva kb. 5 perc után el is zártam a gázt, hogy az alma ne legyen túl puha, inkább csak roppanós. Belefacsartam a citrom levét és kicsit kihűtve tálaltam.

Medvehagymás fetás répakrém

Pálmafa

2017. Mar. 15.

Hozzászólások (3)

Nálam a tavasz nem a hóvirágokkal indul hivatalosan, hanem mikor meglátom a piacon az első csokor medvehagymát. Ami aztán természetesen jön velem a konyhába azonnal.

Imádom. Pont. Ennyi. Ennél jobban, na jóó, legalább ennyire szeretem a sült répakrémet, amit eddig aki megkóstolt, rákattant. Ez most is így történt, pedig nem is kedvenc római köményes, fahéjas, chilis verizót csináltam, ahogy szoktam, mivel nem akartam, hogy a fűszerek elnyomják a medvehagyma ízét. Ezért fetát tettem bele, hogy sűrűbb legyen és jó sok medvehagymát szeltem bele.

Szuper szendvicskrém lett belőle, némi retekkel, paradicsommal, rukkolalevéllel megfejelve gyorsan elfogyott egy pilisi túra alatt… Sőt a krém, még előtte, mert én kanállal jártam rá, aztán betévedt A férfi is a konyhába és baromi elégedett arccal tüntetett el egy zacskó pufirizst ezzel vastagon megkenve… Ilyen ez, muszáj kipróbálnotok!

Ja és ezúttal még fehérrépát is tettem bele, teljesen jó, az egyik talán legelhanyagoltabb zöldség felértékelődik az biztos!

Hozzávalók:

3-3 db közepes sárgarépa és fehérrépa

3-4 evőkanál kefir vagy natúr joghurt

5 dkg fetasajt

1 mokkáskanál dijoni mustár

1 teáskanál citromlé

pár csepp alma- vagy fehérbor ecet

6-8 szál medvehagyma

só, bors

A sütőt előmelegítettem 200 fokra, a répákat meghámoztam és kisebb hasábokra szeltem, majd sütőpapírral borított tepsin, kevés kókuszolajjal meglocsolva kb. fél óra alatt puhára sütöttem.

Ezután egy mély tálba tettem, hozzáadtam a sajtot, mustárt, citromlevet, ecetet, fűszereket, majd simára turmixoltam, végül hozzákevertem a felaprított medvehagymát. Hűtőben napokig eláll.

Ropogós saláta fehérrépából és karalábéból

Pálmafa

2015. Jun. 02.

Hozzászólások (0)

Pont annyira egyszerű, amennyire finom ez a saláta. A cél az volt, hogy olyan zöldségekből készüljön, amiket jó néhányan nem szívesen láttok a tányérotokon.

Elsőre a fehérrépa és a karalábé ugrott be, mivel ezeket én nem igazán szeretem főtt formájukban. Megeszem, de a húslevesben főtt egész karalábénak, biztos nem adok leszállási engedélyt a tányéromba…

Úgyhogy próbálnám barátságosabbá tenni ezeket a mumus zöldségeket, méghozzá frissen, üdén ropogósan, mert úgy igenis van ízük, sőt baromi jó ízük. Pláne, ha valamilyen aromás fűszer, némi pirított mag és egy jó minőségű olajból készült öntet öleli őket körül.

Azért is könnyebben eladhatóak tán ezek az “ellenséges” gyökerek ebben a formában, mert tavasszal még zsengék, nincs durva karcos ízük. Egész egyszerűen felértékelődnek és más ízben tündökölnek, mikor összeérnek a fűszerekekkel és az olajjal, sőt még a vitamintartalmuk is megmarad. Ebédre húsok mellé teljesen jó szolgálaltot tesznek, de egy kalóriaszegény laza vacsorának is megfelelőek.

Hozzávalók adagonként:

1 db fehérrépa

1 kisebb fej karalábé

1 szál újhagyma

friss oregánó vagy más friss fűszernövény

pár szem tökmag

1 löttyintés tökmagolaj (olíva is jó, de a tökmag finomabb)

pár csepp citromlé

só, frissen őrölt bors

A répát és a karalábét meghámoztam, majd lereszeltem, a hagymát karikára szeltem.

A tökmagot száraz serpenyőben pár perc alatt megpirítottam.

Mindent egy tálba tettem, meglocsoltam a citromlével, tökmagolajjal, sóztam, borsoztam, apróra vágott oregánóval fűszereztem és jól megettem.

Illatos fűszeres egytálétel -Marokkói csicseriborsó leves

Pálmafa

2014. Nov. 16.

Hozzászólások (1)

Az egyik legjobb választás lehet ez az étel, ha felmelegednétek egy hűvös, esős, de ráérős napon, vagy ha éppen macskajaj problémákkal küzdve próbáltok erőt önteni magatokba… Persze egy napsütéses madárcsicsergős délelőttön vagy délutánon, frissen, vidám hangulatban is megéri megfőzni, ha éppen a leves hiányzik a menüből. Nem árulom el, hogy én melyik kategóriába tartoztam éppen mikor ezt falatoztam…

Azt viszont elárulom, hogy egyszerre két ételt is készítettem egy csapásra hiszen a csicseriborsó feléből az egyik kedvenc kencém került legyártásra vagyis a humusz. Ha már csicseriborsóhoz juttok, javaslom kipróbálásra őt is. Csicserinket a babhoz tudnám hasonlítani, picit gazdagabb ízvilággal, és még magasabb beltartalmi értékekkel, bár külsőleg is nagyon kis aranyos és formás… Az egyik legjobb húspótló, hiszen nagyon magas a fehérjetartalma. Éppen ezért ebből a levesből nekem nem is hiányzott semmilyen husi, de persze ezt rátok bízom, esetleg egy kis füstölt házi “kóbi” még több ízt vihet bele…

Természetesen lehet csicseriborsó konzervet is használni hozzá, de én azt nem igazán szeretem, bádog íze van, bár tény, hogy úgy leredukálható az elkészítési idő. Ugyanez vonatkozik a paradicsomra is, tökéletes egy hámozott paradicsom konzerv is bele, de ha van otthon néhány szem, már kissé kókadozó példány, akkor röpülhetnek a levesbe, az már nem növeli tovább az elkészítési időt.

Laktató leveske, nem is feltétlen szükséges utána még egy fogás, de ha mégis választanék akkor valami édesebbet talán, például ezt a sütés nélküli kókuszos aszalt sárgabarackos tekercset.

Hozzávalók 4 adaghoz:

20 dkg csicseriborsó (konzerv is lehet)

3 db répa

2 db fehérrépa

3 db paradicsom

1 fej vöröshagyma

1 gerezd fokhagyma

1 teáskanál reszelt gyömbér

1 teáskanál őrölt római kömény

1 teáskanál őrölt koriander

fél mokkáskanál chilipor (friss chili még jobb)

só, frissen őrölt bors

1 nagy evőkanál kókuszolaj

Tetejére: friss petrezselyem vagy koriander

A csicseriborsót előző éjszaka beáztattam, majd másnap leszűrtem, felengedtem vízzel, amennyi bőven ellepi és puhára főztem kb. egy óra alatt. Ezután leszűrtem, de a főzővizét megtartottam.

Felaprítottam a vöröshagymát, fokhagymát, felkarikáztam a fehér és a sárgarépákat és nagyobb darabokra vágtam a paradicsomokat is. A paradicsomok héját előtte lehúztam, még pedig úgy, hogy picit keresztben bemetszettem az alját és forrásban lévő vízbe dobtam pár percre, amíg a héja felpöndörödött. Erre tökéletesen alkalmas a csicseriborsó főzővize is.

Egy közepes méretű lábosban felhevítettem az olajat, majd rádobtam a vöröshagymát, pár percig pirítottam, ezután mentek hozzá a répák és fokhagyma is. Kb. 5 percig együtt pároltam őket, míg a répa elkezdett karamellizálódni. Ezután hozzáadtam a paradicsomokat, sóztam borsoztam, belereszeltem a gyömbért, megszórtam a többi fűszerrel, majd mikor a paradicsom kiengedte a levét, hozzáöntöttem a főtt csicseriborsót is. A félretett főzővízből öntöttem hozzá annyit, hogy két ujjnyival ellepje, majd lefedve hagytam őket egy jó fél óráig rotyogni, míg a zöldségek megpuhultak.

Tálaláskor megszórtam friss petrezselyemmel.