Szokatlan, de finom saláta: Kelkáposzta-alma-barack

2014. Sep. 15.

Kezdjük a hetet egy talán kissé meredeknek hangzó, de mégis könnyed, és tényleg ízletes salátával. Kihasználtam, hogy még lehet barackot kapni a piacon, de már lassan kiszorítja a sütőtök a sorból, úgyhogy én ezzel a csemegével zárom a szezont.

Ha nem szeretitek a kelkáposzta főzeléket, semmi gond, felejtsétek is el, és egyétek salátában nyersen. Teljesen más ízélmény, friss, ropogós, üde, szeretnivalóóó. Egyébként avokádót terveztem eredetileg a barack helyébe, de az úgy döntött, hogy nem csak megpuhul, hanem egyből meg is rohad, úgyhogy a kuka várta tárt karokkal. A baracknak ugyan semmi köze az avokádóhoz, de teljesen jól helyettesítette. Így is mindenféle íz és állag a tányéron van, mégis teljes a harmónia és elégedett volt a mosoly is arcomon miközben ettem. Ilyen az én gyors vacsorám hétközben.

Hozzávalók:

1 negyed fej kelkáposzta

1 szál újhagyma

1 db nektarin v őszibarack

1 db alma

1 evőkanál olívaolaj

1 mokkáskanál fehérborecet v citromlé

pici mustár

pár csepp méz

só, bors

szezámmag

A káposztát leveleire szedtem, alaposan megmostam és vékony csíkokra vágtam. A nektarint és almát felkockáztam, a hagymát vékonyan felkarikáztam és mindent egy tálba szórtam. Az öntethez simára kevertem az olívaolajat, mustárt, mézet, fehérborecetet, sóztam, borsoztam és hozzáöntöttem a többi hozzávalóhoz, majd jól összeforgattam, a tetejére pedig rászórtam a szezámmagot és már tálalható is.

Ajo blanco az andalúz mandulás fokhagymaleves szőlővel

Pálmafa

2014. Sep. 09.

Hozzászólások (0)

Egy dolgot sajnálok, hogy miért csak most bukkantam rá erre a levesre a tévét bambulva egyik nap, és miért nem már évekkel ezelőtt? Tuti pótolni fogom a lemaradást és rendszeres vendég lesz a tányéromon. Nagyon ütős, repeta esélyes, ráadásul szerintem egy ünnepi ebéd első fogásaként is simán megállja a helyét. És ami még nagyon mellette szól, hogy ez is egy főzés nélküli leves, amiben mandula, szőlő és jó sok fokhagyma van, egy laza turmixolás és már kész is, ha hideg vizet adunk hozzá még hűteni sem kell.

A leves neve amúgy fehér fokhagymát takar szó szerint és áhó blankónak ejtik a spanyolok és nyáron gyakorlatilag ezen élnek Andalúziában. Meg tudom érteni, én még télen is simán elviselném minden héten, még akkor is ha tényleg behűtve az igazi.

A fokhagyma és a mandula bármilyen furcsa is, nagyon jól illik egymáshoz ebben a levesben, ráadásul a mandula az egyik legértékesebb csonthéjas. Tele van kálciummal, magnéziummal, szabályozza a koleszterinszintet, megvédi az ereket a lerakódásoktól, ha minden nap elrágcsálunk pár szemet. Magas az E-vitamin tartalma és nagyon jó hatással van az idegekre és az agyra. A fokhagymáról meg már mondanom sem kell, hogy az egyik legjobb baktériumölő, már pedig jönnek a hűvösebb napok, így muszáj felturbózni az immunrendszert és én inkább ilyen étellel teszem, mint valami “műbogyóval”… Ja, és még laktózmentes is, viszont ha nem tudtam volna, hogy mit eszem, arra tippeltem volna, hogy van benne tej, vagy tejszín, annyira krémes az állaga. Valahol sherry ecettel készítik, én azt még nem próbáltam, a fehérborecet is tökéletes bele. És már elképzeltem mandula helyett dióval is…hm..

Hozzávalók 2 főre:

10 dkg héj nélküli mandula

2 gerezd fokhagyma

1 nagyobb szelet kenyér v kifli (nálam tönköly kifli)

1 fürt szőlő

2 evőkanál olívaolaj

1 mokkáskanál fehérborecet

só, bors

A mandulát ledaráltam, a kiflit széttépkedtem és 10 percre vízbe áztattam, a szőlőt leszemeztem,. Ajánlatos félbevágni és kimagozni, de mivel én ~~lusta voltam~~ apró szemű szőlőt vettem ezt nem tettem meg… Ezután egy turmixba tettem az őrölt mandulát, a kinyomkodott kiflidarabokat, sót, borsot, olívaolajat, fehérborecetet, belereszeltem a fokhagymákat is, majd felöntöttem kb. két deci vízzel és simára turmixoltam. Inkább kevesebb vizet öntsünk bele először, aztán lehet hígítani a kívánt sűrűségre. Ezután a levest behűtöttem, majd tálalás előtt szórtam a tetejére a szőlőszemeket és a mandulát valamint néhány csepp olívaolajat.