Illatos, fahéjas, mini almás piték egyenesen a sütőből!
Hétvégén vizualizáltam magam előtt egy tálca gőzölgő almás pitét, majd rápillantottam a pulton felhalmozott almakupacra és kerestem a varázspálcámat, hogy megúszam a napot tésztagyúrás nélkül, mert azonnal szükségem volt legalább egy falatnyi pitére. Nos, “A hogyan teremtsük meg egy szemvillanás alatt álmainkat?” sztorira még gyúrnom kell, jelen esetben egy tésztát minimum…
Szóval nagy duzzogva nekiláttam, de nem a hagyományos verziónak. Valahonnan beugrott a derelye ötlete, aminek amúgy burgonya az alapja és nem sütik, hanem főzik, de ez most nem számított. És amúgy is megtaláltam a Nagymamámtól örökölt derelyevágómat, úgyhogy almáspitederelye készítésbe kezdtem. Az is mindegy volt, hogy a szép, cikk-cakkos minta a sütés után sajnos nem látszik a tészta szélén, de az íze kárpótolt, még langyosan, na jó forrón nekiestem, aztán A férfi is becsatlakozott. Természetesen rögtön kért hozzá valami lekvárt, vagy kencét, hogy jobban csússzon, de az valahogy mégis a tányér szélén maradt, és azóta is elégedett fejjel falatozza egymagában a maradék derelyéket.
Mostanában a sütikhez eritritet használok, de ennek a mennyiségét is visszafogom, szóval a tölteléknél kóstoljatok, mert ami nekem már elég édesnek tűnik, az lehet nektek még nem, és a tésztában sincs cukor, ízlés szerint édesítsétek.
Volt otthon maradék darált dióm, ez külön jót tett neki, de helyette mák is jó ötlet lehet, illetve természetesen csak az almával is finom lesz. Masszív, de mégis sokáig eltartható és puha kis csomagok lettek, reggelire is tökéletesek a tea vagy kávé mellé!
Hozzávalók kb. 18- 20 darabhoz:
30 dkg liszt (nálam fele teljes kiőrlésű fele fehér tönkölyliszt)
150 gr kefir (tejföl v joghurt is jó)
2 db tojás (kisebbek inkább)
1 mokkáskanál szódabikarbóna
só
Töltelékhez:
4 db kicsi alma
1 teáskanál fahéj
fél hüvelyujjnyi reszelt gyömbér
3-4 evőkanál darált dió
1 teáskanál citromlé
kb. 3 evőkanál eritrit v más cukor, ízlés szerint lehet édesebbre is készíteni
Elkészítése:
Először elkészítettem a tölteléket, az almákat lereszeltem egy edénybe, a gyömbérrel együtt, hozzáadtam a fahéjat, citromlevet, eritritet, majd megpároltam, amíg az almának nagyjából elfőtt a leve. Ezután belekevertem a diót és állni hagytam.
A lisztet egy tálba szórtam, belekevertem a szódabikarbónát, hozzáöntöttem a kefirt, beleütöttem a két tojást, megszórtam sóval és összegyúrtam.
Jó tanács: kezdjétek kb. 25 dkg liszttel a gyúrást, aztán attól függően, hogy milyen állagú a tésztátok, – ami függhet attól, hogy milyen lisztet használtok, mekkora a tojás mérete -, lassan adagoljátok a többi lisztet hozzá, amíg könnyen összegyúrható, és nyújtható rugalmas tésztát kaptok.
Kinyújtottam a tésztát lisztezett deszkán kb. fél centi vastagságú téglalapra, ami kb. 30×35 centi méretű lett. A rövidebbik oldalát ránézésre megfeleztem, és az egyik felébe 3 sorban ráhalmoztam egymástól pár centi távolságra 1-1 púposabb teáskanálnyi tölteléket a tésztára.
Ezután ráhajtottam a tészta másik felét a halmokra, kicsit az ujjammal összetapasztottam a tésztát a töltelékek között, hogy kis téglalapnyi csomagokat kapjak, majd a derelyevágóval kivágtam ezeket.
A sütőt előmelegítettem 180 fokra és sütőpapírral bélelt tepsire tettem a kivágott almás derelyéket, a tetejét lekentem egy felvert tojással és kb. 20 perc alatt megsütöttem őket. Mikor szép aranybarna a tetejük, akkor elkészültek.
Ennek a receptnek a története mégsem a libától és az ő combjától indult el, hanem a körettől vagyis a lila édesburgonyától, amit most kóstoltam először. Nem egy megszokott hozzávaló az ételekben, boltban nem igen kapni, ott még zömében csak a sárga húsú édesburgonyával vagyis batátával lehet találkozni, ami külföldről érkezik, és sajnos nem mindig szép, sőt még drága is. Ez viszont magyar batáta, magyar termelőtől, ráadásul bio, és még az ára is rendben van, arról nem beszélve, hogy mennyire finom. Igen, igen az édesburgonya webáruházból rendeljük több kolleginával egyetemben, így éri meg igazán.
Hozzávalók 2 főre:
Sikerült megvennem a piac legnagyobb sütőtökét, nagyon jó ötlet volt, pláne, hogy a vásárlás elején tettem ezt, tehát 3 kg súllyal sétálgattam tovább aztán persze ez mindig nőtt, így rögtön le tudtam az aznapi köredzést is. Na jó, csak a bemelegítés részét.
Hozzávalók:
A szilva-dió páros asszem önmagáért beszél, ráadásul a dió itt dupla funkciót is betölt, hiszen lisztet helyettesít, és nem csak az ízélményhez járul hozzá. Plusz egy kevés rizsliszt került még bele, de egyébként nyugodtan lehet az egészet dióval készíteni, vagy mandulával, sőt mákkal is, attól függően mi van kéznél otthon. Illetve a dió mellé akár zabliszt is kerülhet. Nem kell attól tartani, hogy nincs benne gluténtartalmú liszt, nem fog szétesni, mert van benne bőven tojás, és puha szaftos a tésztája.
Kezdő konyhatündérek is szeretik az ilyen keverem-kavarom típusú sütiket, tényleg minden izzadságcsepp nélkül elkészíthető pikk-pakk. A kiegészítő magokkal, aszalványokkal, vagy netán csokidarabokkal pedig ízlés szerint még feldobhatjátok vagy ki is hagyhatjátok ezeket, anélkül is finom lesz. Ideális reggelire, magatokkal vinni és egy pohár teával vagy kávéval jól megenni.
Hozzávalók:
Ebben a verzióban nálam nem volt kérdés, hogy kalória azért kell bele és nem volt cél a gluténmentesség sem, így maradt a jól bevált tönkölyliszt és zab kombó, hogy masszív ropogós kekszek szülessenek, ugyanis hajózni, pontosabban vitorlázni indultak a kekszeim ezúttal. Legyűrték a kékszalagot, és szerencsére nem értek célba, mert valahol a Balaton közepén még elfogytak. Jó hír, hogy a hajó viszont célba ért, ezúton is gratula a Principessának!
Hozzávalók:
Hozzávalók:
Ezekből a golyóbisokból sem hiányzik a zsíros sajtkrém, ettől áll ugyanis össze a massza. A desszert másik jó tulajdonsága, hogy a répa nyersen kerül bele, de ha alaposan összebotmixelitek, akkor nem nagyon fog feltűnni és azok is vígan megeszik, akik amúgy a répáért nem rajonganak.
Hozzávalók:
És nem csak az ő kedvéért, – bár bízom benne, hogy nekiáll és megsüti-, hanem mert kellett valami magammal hurcolható édességféle az egyik nap, így ez jutott eszembe és a lisztet már automatikusan ki is cseréltem darált dióra. Akár az egészet süthetitek abból, nekem kevesebb dió volt otthon, így rizsliszttel kombináltam, de akár zabliszt is jó, vagy tönköly, vagy ami kéznél van…
Hiányoznak már a telt, nyári, zamatos ízek és hogy kombinálhassam pl. a céklát a szederrel, meggyel, tudjátok ezek a szemöldökfelhúzos sztorik mennek nekem… És a paradicsomot a dinnyével, eperrel stb. Most pedig a mélyhűtőben rejlő kis zacskó cseresznye került porondra, amit még akkor vágtam be oda magozatlanul…(na ilyet ne csináljatok), mikor kaptam egy láda hazai friss cseresznyét a kertből, így ez feleslegesnek bizonyult.
