Mindenkinek jár egy kis curry télen! Persze nyáron is, de én akkor nem gyakran kívánom az ilyen típusú ételeket, most viszont szezonja van, hiszen ezek a fűszerek ilyenkor képesek igazán a melengető hatásukat éreztetni.
Elég sok curry recept van már a blogon, de húsos talán még nincs. Na jó, talán egy csirkés van valahol. A legjobban egyébként én is a húsmentes verziókat kedvelem, hiszen általában elég laktatóak azok magukban is, pláne a lencsések, de most egy ilyen hard core verzióra vágytam marhahússal.
Az a jó ebben, hogy bár lencse és marha, de mégis gyorsan elkészülnek. Szerintem szűk fél óra alatt ez meg is volt, ugyanis a vöröslencse ripsz ropsz megfő áztatás nélkül és frankón besűríti magát, semmi habarás hókuszpókusz nem kell, a marhahús meg mivel darált formába kerül bele, szintén gyorsan átpirult az elején és már tálalható is volt a vacsora A férfi orra elé, majd másnap lett belőle finom ebéd is.
Ja, és hogy mit keres benne a grapefruit? Hát vannak azok a napok mikor az ízlésem a szokásosnál is jobban kificamodik, úgyhogy gondoltam egyet és citromlé helyett, fanyar, kesernyés grapefruit kockákat dobáltam rá. Amúgy citromlevet én egyébként is szoktam belecsavarni mikor elkészül, kell az a földes ízű lencsének, hogy egy pici lendületet adjon neki. Próbáljátok ki nyugodtan, de a citromlé is tökéletes hozzá.
Hozzávalók:
fél kb darált marhahús
30 dkg vöröslencse
2 deci paradicsomlé
1 deci kókusztejszín (helyette sima tejszín v joghurt, tejföl is jó)
kb. 1 liter víz
2 gerezd fokhagyma
1 vöröshagyma
fél hüvelykujjnyi gyömbér
1-1 teáskanál garam masala és kurkuma
só
kókuszolaj
Tálaláshoz: 1 db piros grapefruit kis darabokra vágva (elhagyható illetve pár csepp citromlé is jó)
A vöröshagymát apróra vágtam, kevés kókuszolajon üvegesre pároltam, majd hozzáadtam a húst, lepirítottam, megszórtam a fűszerekkel, hozzáreszeltem a gyömbért és a fokhagymákat, végül beleszórtam a lencsét és belekevertem a paradicsomlevet is. Felöntöttem egy liter forró vízzel és lefedve főni hagytam. Ha nagyon elfőné a levét mielőtt a lencse megpuhul, nyugodtan lehet 1-2 deci vizet még hozzáadni. Kb. 20 perc múlva mikor a lencse megpuhult, belekevertem a kókusztejszínt, tálalásnál pedig megszórtam pár szelet grapefruittal.
Nem sokszor használom én sem a quinoát, ezért is vettem most vöröset, mert azt még nem próbáltam. Picit olcsóbb volt, mint a fehér, viszont karakteresebb az íze. Ugyanolyan gyorsan megfő, mint a hajdina, magas a fehérjetartalma, sok benne a vas és a magnézium, viszont nem túl kalóriadús ez a Dél-Amerikában őshonos gluténmentes “álgabona”. Asszem életemben most először főztem laskagombát is, amiből a Zanyukám szokott pörköltet csinálni, de így pirítva is teljesen jó, és remek húspótlónak bizonyult, mikor a fülemen jött már ki a “gyúróscsirke”, hiszen ez a gomba kicsit húsosabb, mint a csiperke. Jó sok kakukkfű és egy nagy facsarás citromlé pedig nagyot lendített a földes ízű hozzávalókon, de amúgy más kedvenc fűszert, oregánót, bazsalikomot is tehettek bele. A kelkáposzta funkciója mindössze annyi, hogy szerettem volna még valami friss, üde, ropogós cuccot is beletenni és ezt a zöldséget nagyon szeretem, de csak nyersen, salátába, így itt is megállta a helyét, de ez akár el is hagyható, helyette petrezselyem, ruccola, vagy más zöld is tökéletes.
Hozzávalók:
Amúgy még paradicsomszósszal is össze lehetne rottyantani a végén az egészet, próbáljátok ki, ha van kedvetek úgy is. Hogy mi az alján a fehér és barna színű cucc? Nos, semmi extra, annyi történt, hogy kevés volt a rizs és a hajdina is otthon, úgyhogy összepároztam őket, és nem bántam meg, sőt így sokkal finomabb lett, én amúgy sem vagyok nagy rizsrajongó. Ezt az ételt is nélküle ettem csak úgy a húst és a zöldségeket egymagában.
Hozzávalók 4 főre:
Én egymagában ettem, de rizst is főztem hozzá, hogy A férfiember se éhezzen tutira. Édesburgonya helyett, amúgy sárgarépát is tehettek bele, vagy mindkettőt, jót tesz a színének, de főleg az ízének. Könnyű ebből nagy adagot főzni, egy egész vendégsereget megetethettek vele, ráadásul tök egyszerű az egész, kezdők is nekiállhatnak, nagyon nem tud félrecsúszni az étel, pont olyan, mintha bolognait vagy chilis babot főznétek. Mindig leírom, de csak azért, mert mindig megkérdezik, hogy mit keres a fahéj benne? Hát próbáljátok ki és megtudjátok! Fahéj+római kömény kombó a paradicsomos ételekhez hmmm érzést okoz!
Gyomorpanaszokra, köhögés csillapítására használják elsősorban és állítólag nagyon finom ízt kölcsönöz az ételnek, amit a sáfrányos szeklice esetében, – ami egyébként egy teljesen más kinézetű virágból kinyert fűszer -, viszont én sajnos nem bírtam felfedezni… Valószínűleg ezt inkább az ételek színezésére használják illetve olajat is állítanak elő belőle. Én egy nagyobb csipetet is beletettem az ételbe, de semmi extra ízt nem éreztem. Azonkívül, hogy amúgy a rizottó nagyon finom lett, fokhagyma, citrom, és hát a mascarpone varázsolja el az egészet, amit most nagyon megkívántam és ezer éve nem ettem, úgyhogy feldobta az ételt és a napomat is.
Ayurvéda témában próbálok okosodni mostanság, vagyis érdekel az 5000 éves indiai orvoslás, a gyógynövények, az ételek, fűszerek hatásai testre és lélekre. Klassz lenne, ha a nyugati orvoslással ez harmóniában működhetne, pontosabban így kellene működnie…
