Ez egy kalandos tortasütés lett mondhatni. Egy kedves barátnémet szerettem volna szülinapjára meglepni vele és azt hiszem sikerült is, tudna mesélni…. Itt jött a képbe egy másik kedves barátné, aki már ódákat zengett az ő híres marcipános narancsos tortájáról.
Recept elkér, majd gondolatban már dobtam is ki belőle a marcipánt, mert nem vagyunk jóban…. Mozart kugel formájában még lecsúszott nagy duzzogva Salzburg magasságában pár éve, de töményen nem. Mire kedves barátné közölte, hogy de az kell bele, majd lájtos vitába lendültünk. Na jó, konkrétan hisztiztem, mert amúgy is szuper hangulatban voltam, hogy de nem lesz benne, de lesz, de nem lesz. Ok, legyen, megadom magam, de akkor te hozod a marcipánt, mert én nem veszek, azt sem tudom hol lehet kapni… Mint megtudtam azóta, a boltban. Olyan kis hengerbe csomagolva.
Eredetileg ez egy brownie recept, amiből ő kreált tortát egy alkalomra, úgyhogy most is ez volt a terv, megsütöttem a tésztát előre, hogy mikor megérkezik a többi hozzávaló barátnéval együtt, csak össze kelljen állítani. Na most a brownie-ról ugyebár tudjuk, hogy eleve egy szaftos, belül még ragacsos sütike, szóval minden esély meg van rá, hogyha kettévágjuk szétesik. Pláne, ha okosjány(én) kisebb formában süti (24cm-esben), hogy magasabb legyen a tészta, ami ugyan jó ötlet, de több idő kellett volna, hogy átsüljön. Én annak ítéltem meg, hát kivettem, kihűlt kettévágtuk és naná, hogy lazán beszakadt a közepe…. Ismét hiszti, hogy ebből , hogy a bánatba lesz torta estére, és hogy miért nem a bevált csokitorta receptemhez nyúltam inkább….
Mire kreatív barátné átveszi az irányítást összeaplikálja a tortát, a keletkezett krátert pedig egy nagy marék dióval betömi, majd torta innentől kráter süti néven fut…. Jó sok csoki még rá és mandarin, hisz az is ápol és eltakar, úgyhogy végül kezdetét vette, az azóta “krater cake party” néven elhíresült mulatság…
Összegzés: a torta elfogyott, nagyon finom, a marcipán kell bele, épp csak egy pici ízt ad neki, ettől lesz különleges.
Hozzávalók 28 cm-es formához:
20 dkg liszt (nálam fehér tönköly és rizsliszt keveréke)
fél csomag sütőpor
6 tojás
20 dkg vaj
30 dkg narancsos étcsoki (“lidlis”)
25 dkg nyírfacukor
6 evőkanál narancs v baracklekvár
5 dkg apróra vágott dió
Töltelékhez:
egy kis csomag natúr marcipán
1 marék kandírozott apróra vágott narancshéj
még pár pötty lekvár(elhagyható)
Tetejére:
5 dkg olvasztott étcsoki
5 dkg dió
narancs v mandarinszeletek
A csokit vízgőz felett felolvasztottam a vajjal, a cukrot habosra kevertem a tojásokkal, hozzákevertem a lekvárt, a lisztben elkevertem a sütőport, majd az aprított diót. A csokit beleöntöttem a cukros vajas keverékhez, majd ebbe beleszórtam a lisztet és egy kivajazott tortaformában simítottam a tésztát. Előmelegített sütőben 180 fokon kb. 20-25 perc alatt sül meg, de ez sütőfüggő és tűpróbával ellenőrizni kell.
Mikor a tészta kihűlt egy hosszú késsel kettévágtuk, a marcipánt kinyújtottam, kb. akkorára mint a tortalap, rásimítottam, megszórtuk a kandírozott naranccsal, lekvár pöttyök is kerültek még rá, majd befedtük a másik (lyukas) tortalappal és ismét felolvasztottam 5 dkg csokit vízgőz felett, majd rácsorgattuk a torta tetejére, amit szeletekre vágott mandarinnal és dióval díszítettünk. Hűtőben legalább egy fél órát kell neki állni, hogy a csoki megdermedjen.
Hozzávalók 28 cm-es tortaformához:
Ja, és répalé van az eredetiben, amit én narancslére cseréltem, a kesut dióra, mivel annak teltebb íze van szerintem, szárzellert meg nem kaptam, így gumós került bele. A végeredményt így már nem nevezném osztrák karfiollevesnek, kinézetre sem, viszont finomnak és kiadósnak igen. Konkrétan múlt hétvégén ezen éltem, egy nagy tányér elkanalazása után még második sem kellett, kb. késő délutánig éhes sem voltam.
Persze a rántott szót tegyük jó nagy idézőjelbe, ez amúgy sem az a blog, ahol túl sok recept kezdődik úgy, hogy rántott, hisz ismertek. De miért ne lehetne így is sajtot enni, hiszen amúgy is finom a dióval, és ebben a formában megkóstolni a júliusnál jobb alkalom nem igen van az évben, most friss az áfonya, a ribizli és az ég világon semmit nem kell vele csinálni csak leturmixolni egymagában, hiszen a gyümölcs édes. A ribizlis köles meg visz még egy csavart a buliba, de ha sima rizshez van kedvetek akkor is tök jó lesz.
A levendulamezőm is kivirágzott, és molyirtás helyett bemutattam virágait a cseresznyének, de csak óvatosan, mert nagy dózisban tényleg nem lenne élvezhető az étel vele. Egy szál viszont bőven elég, hogy a megszokott, bár szintén isteni fahéjas, szegfűszeges gyümölcsmártás helyett valami egészen új köntösbe burkolja ezt az ételt.
Móka, kacagás, finom falatok, hála, köszönet, másra nincs is szükség eme napon.
Hozzávalók 3 pohárhoz:
A fehér spárga talán picit lédúsabb, mint a zöld testvére, viszont sajnos őt meg kell hámozni vékonyan, nem mintha ez túl nagy macera lenne, de nem árt tudni. Mikor jó pár éve először fogtam kezet a spárgával, pont a fehéret választottam, de meg voltam győződve róla, hogy nem muszáj meghámozni… Hogy finoman fogalmazzak élvezhetetlen volt az étel, vagy inkább ehetetlen…
Hozzávalók 4 főre:
