Nemsokára indul a meggyszezon, de addig is készítsétek el a fagyasztóban lapuló, tavaly nyáron elrejtett gyümölcsből ezt a könnyed desszertet. De akár friss epret is használhattok hozzá, vagy bármilyen más piros bogyós gyümölcsöt.
Ez egy spontán desszert volt a részemről, szerintem még február derekán, mikor nagyon untam már a telet és nyári gyümölcs hiányban szenvedtem. A banán-alma-narancs triumvirátust azért még én is megunom tél végére. Na, de a tél elmúlt, vagy mégsem? Hagyjuk, tombol a tavasz vagy kora nyár és kész, ettől a nyalánkságtól legalábbis a tányéron mindenképp!
Kicsit rusztikus lett, vagy inkább ronda…deee finom az kétségtelen és csak ez számít akkor, ha rám tör, a gyorsanmostazonnal édességet érzés. Hamar el is fogyott sajnos, a meggyes cuccot majdnem elkanalaztam a lábosból gombóc nélkül, sőt képes voltam még fagyott állapotában is elropogtatni néhány szem meggyet. A fogaim örömtáncot jártak nyilván…
Itt a hétvége, egy tartalmas leves után, második fogásnak is kiváló lehet.
Hozzávalók:
50 dkg túró
15 dkg zabkorpa
10 dkg eritrit
2 tojás
Meggyszószhoz:
50 dkg meggy (fagyasztottat használtam)
ízlés szerint eritrit vagy méz
pár csepp citromlé
fahéj (elhagyható)
Gombócokra:
10 dkg pirított, apróra tört dió
sűrű görög joghurt
A túrót villával összetörtem, hozzászórtam a zabkorpát, csipet sót, eritritet és belekevertem a két tojást is, majd kicsit állni hagytam.
Ezalatt elkészítettem a meggyszószt.A fagyasztott meggyet egy edénybe tettem, édesítettem, belefacsartam citromot és szórtam bele egy csipet fahéjat. Folyadékot nem adtam hozzá, hiszen fagyasztott gyümölcsöt használtam és épp elég levet engedett, de ha szükséges, akkor nyugodtan löttyintsetek fél-1 deci vizet alá.
Vizet forraltam egy nagyobb lábosban, és gombócokat formáztam a zabkorpás túrós masszából, majd a forrásban lévő vízbe dobtam. Mikor feljöttek a víz felszínére, kb. még 1-2 percig hagytam őket főni, majd kivettem egy szűrővel őket.
A diót durvára törtem egy mozsárban, száraz serpenyőben megpirítottam és ezt szórtam a gombócok tetejére, némi görög joghurttal karöltve. Finomra darált dió is jó hozzá természetesen, amiben meghempergetitek a gombócokat.
Nem gondoltam, hogy valaha neki fogok állni ischlert készíteni, de most valahogy rám tört a vágy. Találtam is hozzá egy szimpatikus receptet, ami teljesen lisztmentes volt, pontosabban rizsliszttel készült a tésztája. Készítettem már hasonlót, így tudtam, hogy a rizsliszt tényleg működhet, az meg külön tetszett, hogy mellette még dió is van benne.
Hozzávalók 20-25 db-hoz:
Nem vagyok egy nagy palacsinta sütögető, nem én vagyok az a személy, aki 50 db-ot süt egyszerre 4 serpenyőben, de évente egyszer megkívánom és ez az egész sztori most a túróból indult ki egyébként. Az csücsült a hűtőben már egy ideje és felhasználásra várt, így került bele aztán csak úgy spontán a szintén maradék tök, aztán az építkezés tovább folytatódott a maradék darált dióval, és ha már lúd legyen kövér, volt szőlő is kéznél, abból baj nem lesz, ha az is belerepül. Duplán diósra sikerült, a tésztát és a tölteléket is ez gazdagítja és ez így lett jó.
Hozzávalók 8-10 vastagabb darabhoz:
Semmi nagy titok nincsen benne, az egészet zablisztből készítettem, mert volt otthon egy rakással és mostanság ritkán zabozok. A fordított gyümölcstorták alja, ami végül a teteje, egy cukros, vajas karamellizált alap, erre jönnek aztán a gyümölcsök. Ehhez én annyi pluszt adtam, mivel a zabliszttől azért tömörebb lesz a tésztája, mint a fehér liszttől, hogy kevertem az alapba egy kis eperlekvárt, ami ráadásul a Zanyukámnak hála cukormentes volt, pontosabban eritrittel főzött.
Hozzávalók egy 24 cm-es formához:
Hétvégén vizualizáltam magam előtt egy tálca gőzölgő almás pitét, majd rápillantottam a pulton felhalmozott almakupacra és kerestem a varázspálcámat, hogy megúszam a napot tésztagyúrás nélkül, mert azonnal szükségem volt legalább egy falatnyi pitére. Nos, “A hogyan teremtsük meg egy szemvillanás alatt álmainkat?” sztorira még gyúrnom kell, jelen esetben egy tésztát minimum…
Hozzávalók kb. 18- 20 darabhoz:
Azért azt elárulom, hogy az előbbi, hagyományos bejgli recepttel nehéz felvenni a versenyt, mert van a tésztájában egy “titkos” hozzávaló, amitől pihe-puha lesz és napok múlva sem szárad ki. Kirepedni ugyan hajlamos, de ezt senkit nem zavar, percek alatt tüntetik el kicsik és nagyok pár pillanat alatt, sosem éri meg a karácsonyt… Érdemes kipróbálni tényleg!
Hozzávalók:
Még egy jó tulajdonsága van ennek az ételnek, amellett persze, hogy isteni finom, teszteltem, A férfi is tesztelte, szóval bevethető karácsonykor, no para. Most elvesztettem a fonalat, hol tartottam? Ja, hogy nem túl drága ételről van szó, ami szerintem nem utolsó szempont, ha sok embernek kell főzni. A pulyka darálthús nem tartozik a drága húsok közé, amúgy meg ha nem szeretitek, senki nem fog reklamálni, ha csirkéből készítitek, bár tény, hogy a diós, gyümölcsös íz, a pulykához jobban passzol.
Hozzávalók 4 főre:
A sütikkel való kísérletezéseim időnként a kuka irányában végződnek, vagy káromkodással, mikor megpróbálok eltérni a recepttől. Ez ugyebár a főzésnél nem gond, az sokkal nagyobb szabadságot ad, nekem legalábbis, és nem is titok, hogy azt jobban szeretem emiatt, de azért a sütifronton is igyekszem helytállni. Ezért csereberéltem most ki a lisztet egy régi sütőtökös kuglóf receptben, még hozzá dióra és mákra. Sütöttem már hasonlót, csak nem egyszerre használva őket liszt helyett.
Úgy vagyok most ezzel, hogy meg tudnám enni szinte minden nap, annyira jó a zeller, dió, körte kombó, akár hús nélkül is, de a mustáros pórés pirított csirke pedig különösen élvezetessé teszi. Kicsit olyan, mint a Cézár saláta, persze abban nincs ennyiféle alapanyag, de az összhatás hasonló. Azért is szerettem volna megosztani ezt a salit, mert döbbenetes, hogy saláta néven miket bírnak feltálalni az éttermek, főleg szegény Cézárt teszik tönkre legtöbbször. Tisztelet a kivételnek persze, de nagyon ritkán lehet igazán finomat rendelni, aminek köze is van az eredetihez vagy egyáltalán az élvezetes saláta fogalmához.
Hozzávalók 4 nagy adaghoz:
Persze nem is én lennék, hogy ha mindent a “nagy könyvben” előírtak szerint csináltam volna. Nem volt ugyanis kéznél fél kg kacsazsír a sütéshez, hiszen a konfitálás lényege, hogy sok zsírral és alacsony hőfokon órákig puhul a husika. A kacsazsírral amúgy semmi bajom, ami megmarad a sütés után, általában el is szoktam tenni üvegben a hűtőbe, ugyanis ő a jó zsírok közé tartozik, nyilván mértékkel fogyasztva, meg hát finom is. Szóval ciki, nem ciki, én kókuszzsírral oldottam meg a problémát, a konfitálás nagymesterei most biztos elátkoznak, és a művelet megszentségtelenítőjének tartanak, dehát a végeredmény isteni lett és omlósz, úgyhogy vállalom.
Hozzávalók 2 főre:
