Nevezhetnénk tejberizsnek is, de mégis más. Pláne, hogy az ötletet a thai “mango sticky rice” adta, vagy más néven mangós ragacsos rizs, na és persze az édesség utáni vágyam…
Ragacsos rizst nem nehéz készíteni, elég elrontani a rizskészítésnél sokak által kitűzött célt, a pergős rizs állagot. Soha nem értettem, hogy miért baj, ha a rizs ragad, szerintem úgy finomabb és általában senkit nem érdekel az asztalnál a rizs, csak a háziasszony bosszankodik, hogy rossz lett. Felesleges.
Viszont nem adhattam ennek a receptnek az eredeti ragacsos rizs elnevezést, mert nem úgy készítettem, ugyanis, azt Ázsiában gőzölik és külön erre a célra kapható ilyen rizsfajta, na és persze joghurt sincs benne. Itthon is biztos kapható ázsiai gasztro boltokban, de én sima jázminrizsből csináltam.
Amennyire nem szerettem régen a mangót, most minden héten veszek, megpuhul a pulton és kreatívan felhasználható sós és édes cuccokba egyaránt.
Szóval adott volt a szénhidrát utáni vágyam és kinyitottam a konyhaszekrényt, hogy lássam miből élünk. A kedvenc Cocomas kókuszkrémem mindig van otthon, mert imádom és gazdaságosan felhasználható, hiszen két deciből, 6 deci kókusztej varázsolható vízzel hígítva, amúgy meg 1-1 kanálnyit szoktam például a reggeli zabkásához vagy chiapudinghoz adni, hogy jobb íze legyen. Bioboltokban, de a DM-ben is kapható. Persze bármilyen más kókusztej megfelel a célnak.
Hogy még krémesebb legyen, maradék, sűrű görög joghurtot is kanalaztam a végén hozzá, de egyébként anélkül is nagyon finom, de tejszínt is használhattok, sőt inkább mascarponét. Ha a laktózmentesség a cél, akkor a fent említett kókuszkrémmel lehet még krémesíteni a végén is. Kókuszimádóknak meg különösen ez ajánlott.
15 perc alatt kész, én nem bírtam megvárni, míg kihűlt, de ez semmit nem vont le az értékéből és elégedett mosolyt varázsolt az arcomra.

Hozzávalók 4 személyre:
1-2 db mangó
1 bögre rizs (3 deci)
ízlés szerint méz
1 bögre kókusztej
3 evőkanál kókuszreszelék
1 nagy doboz sűrű görög joghurt fele
fél citrom leve
1 bögre víz
fél hüvelykujjnyi reszelt gyömbér
csipet só
A rizst felöntöttem az egy bögre kókusztejjel és egy bögre vízzel. Csak kókusztejjel is készíthetitek, de nekem most ennyi volt itthon. Beletettem a csipet sót és puhára főztem a rizst, mikor beszívta az összes folyadékot, elzártam alatta a gázt és lefedtem. A mézet csak picit később, langyosan adtam hozzá, természetesen cukorral, eritrittel is készíthetitek, azt nyugodtan adjátok hozzá főzés előtt.
Megcsorgattam citromlével, belekevertem a joghurtot, reszeltem bele gyömbért, beleszórtam a kókuszreszeléket, alaposan összekevertem és kis tálkákba adagoltam, a mangót pedig cikkekre vágtam és mellétettem, de akár kockára vágva bele is keverhetitek. Kihűtve az igazi.


Már ezer éve meg akartam osztani, bár biztos sokan tudják a receptet, szóval nagy csodákat nem fogok elárulni, nálunk is több verzió készült eddig, de ez hasonlít leginkább az eredetihez.
Hozzávalók a tésztához:
Hétvégén vizualizáltam magam előtt egy tálca gőzölgő almás pitét, majd rápillantottam a pulton felhalmozott almakupacra és kerestem a varázspálcámat, hogy megúszam a napot tésztagyúrás nélkül, mert azonnal szükségem volt legalább egy falatnyi pitére. Nos, “A hogyan teremtsük meg egy szemvillanás alatt álmainkat?” sztorira még gyúrnom kell, jelen esetben egy tésztát minimum…
Hozzávalók kb. 18- 20 darabhoz:
A légiesen könnyű desszert, amit mindenki imád, még az is, aki amúgy utálja a habcsókot. Utóbbi lennék én. Az a jó ebben a receptben, hogy könnyű elkészíteni, nincs sok meló vele, egyszerűen lehet alakbarát verziót varázsolni belőle, és nagyon szépen mutat az asztalon, annak ellenére, hogy semmilyen extra kézügyesség nem kell hozzá, ami nálam szintén nem utolsó szempont… Ez szimplán attól szép, hogy rusztikus.
Hozzávalók 4 főre:
Az eredeti recept linkjét legalul találjátok, ezt azért hangsúlyoznám, mert én kicsit eltértem tőle, hiszen nem tettem bele útifű maghéjat. Azt hittem van otthon, de tévedtem….no para, helyette több rizslisztet szórtam hozzá és ugyanaz a végeredmény.
Mitől különleges ez a citrom? Attól, hogy félig narancs… Na jó ez túlzás, de állítólag a citrom és a mandarin kereszteződéséből született a kis drága, ízében viszont azért citrom a javából, és nagyon erőteljes fűszeres illata és íze van, innen is lehet felismerni, illetve hogy kicsit sötétebb a színe, mint a hagyományos citromnak az alakja pedig gömbölyűbb és sok a magja. Árban nem igazán van különbség.
Recept elkér, majd gondolatban már dobtam is ki belőle a marcipánt, mert nem vagyunk jóban…. Mozart kugel formájában még lecsúszott nagy duzzogva Salzburg magasságában pár éve, de töményen nem. Mire kedves barátné közölte, hogy de az kell bele, majd lájtos vitába lendültünk. Na jó, konkrétan hisztiztem, mert amúgy is szuper hangulatban voltam, hogy de nem lesz benne, de lesz, de nem lesz. Ok, legyen, megadom magam, de akkor te hozod a marcipánt, mert én nem veszek, azt sem tudom hol lehet kapni… Mint megtudtam azóta, a boltban. Olyan kis hengerbe csomagolva.
Nem mondom, hogy kalóriaszegény, de azért a tömény csokis cucc után, ez jóval könnyedebb és, az ott megmaradt tojásfehérjék sem vesztek kárba, hanem felhasználásra kerültek a torta tetején.




