Maradék tojásfehérje + maradék tejszín+konyhapulton található bármilyen gyümölcs = Pavlova torta
A légiesen könnyű desszert, amit mindenki imád, még az is, aki amúgy utálja a habcsókot. Utóbbi lennék én. Az a jó ebben a receptben, hogy könnyű elkészíteni, nincs sok meló vele, egyszerűen lehet alakbarát verziót varázsolni belőle, és nagyon szépen mutat az asztalon, annak ellenére, hogy semmilyen extra kézügyesség nem kell hozzá, ami nálam szintén nem utolsó szempont… Ez szimplán attól szép, hogy rusztikus.
Tejszín helyett legtöbbször sűrű görög joghurtot szoktam a tetejére halmozni, sőt mascarpone is tökéletes hozzá, szóval bármilyen sűrű kence, ami éppen kéznél van. Korábban én is tettem a tésztájába 1 evőkanál kukoricakeményítőt, ez általában mindegyik receptben szerepel, viszont most nem volt otthon, így kihagytam és semmi különbséget nem éreztem, szóval nem muszáj emiatt keményítőt venni.
Ebből a mennyiségű tojásfehérjéből lehet 4 kicsi pavlovát is készíteni, így mindenki eldöntheti mit kér a tetejére, gyümölcsöt vagy csokit, vagy ebben sorrendben mindkettőt. Szerintem a gyerekeknek is jó móka lehet, ha feldíszíthetik a saját habcsóktortájukat.
Mindenki fog repetát kérni, erre készüljetek!
Hozzávalók 4 főre:
4 db tojásfehérje
20 dkg nyírfacukor v eritrit
1 teáskanál almaecet
csipet só
Tetejére:
1 kisebb ananász
1,5 deci habtejszín
1 deci kókuszkrém v pár kanál kókuszreszelék helyette
5 dkg étcsoki olvasztva
Elkészítése:
A sütőt előmelegítettem 130 fokra.
A tojásfehérjéket kemény habbá vertem, mikor félkemény volt a hab, akkor hozzászórtam a cukrot, csipet sót, tovább habosítottam, majd hozzáöntöttem az almaecetet is. Akkor jó a hab, ha megáll a habverő tetején és nem folyik le.
Sütőpapírt helyeztem a tepsire, és nagyon vékonyon egy pici darab kókuszzsírral a közepét kiolajoztam, így könnyen lejön majd a torta aljáról a papír és tuti nem törik szét.
Kb. 23 cm átmérőjű körben rákanalaztam a habot a papírra. Nem szükséges lesimítani, szépen mutat ha dimbes, dombos a teteje, de a közepe azért ne legyen púpos, azt ki lehet kicsit mélyíteni, hogy megálljon benne a töltelék majd.
Légkeverésre állítottam a sütőt és 1 óra alatt megsütöttem, majd nyitott tepsiajtónál még 1 órát hűlni hagytam a tortát. Kopogtassátok meg óvatosam, ha teljesen szilárd akkor le lehet húzni róla a sütőpapírt, ráhalmozni a felvert tejszínhabot, amibe belekevertem a kókuszkrémet előtte. Ha utóbbi nincs kéznél, akkor nyugodtam szórjatok bele kókuszreszeléket, nem kell sok, maradjon lágy a krém. Rászórtam az ananászdarabokat is, és vékonyan megcsorgattam olvasztott étcsokival.
Inkább kanalazós, mint villával evős desszert!



Recept elkér, majd gondolatban már dobtam is ki belőle a marcipánt, mert nem vagyunk jóban…. Mozart kugel formájában még lecsúszott nagy duzzogva Salzburg magasságában pár éve, de töményen nem. Mire kedves barátné közölte, hogy de az kell bele, majd lájtos vitába lendültünk. Na jó, konkrétan hisztiztem, mert amúgy is szuper hangulatban voltam, hogy de nem lesz benne, de lesz, de nem lesz. Ok, legyen, megadom magam, de akkor te hozod a marcipánt, mert én nem veszek, azt sem tudom hol lehet kapni… Mint megtudtam azóta, a boltban. Olyan kis hengerbe csomagolva.
Kb. 20 perc alatt dobtam össze egyik este 11-kor, hogy másnap meglepjem vele a barátnémat és a gyerkőceit. Mikor elhangzott a “kéremareceptet” mondat, akkor jöttem rá, hogy fogalmam sincs pontosan, mert csak úgy szórtam, kevertem hol érzéssel, hol anélkül… a lényeg igazából, hogy a végén formázható és ne folyós állaga legyen a masszának, a liszt sem muszáj, mehet az egész mennyiség zabpehelyből akár. Lehet vele játszani na, még tojás, vaj, és némi cukor legyen, akkor elrontani nem lehet. Tehettek bele fahéjat, vagy citromhéjat, dió, aszalt gyümiket, ahogy tetszik.
Hozzávalók kb. 14 darabhoz:





















