Ez a püré mindent visz! Legalábbis mikor elkészítettem még karácsony előtt, akkor egy héten belül még párszor meg kellett ismételni, akkora sikere volt.
Pedig igazából semmi vaj és tej nincs benne, ami miatt amúgy nem is rajongok a krumplipüréért. Ennek a pürének az egyik titka, hogy előtte a krumpli és a kelbimbó is sütőben sült, a végén pedig egy kis citrom dobja még fel az ízeket.
Hogy miért osztok meg most veletek karácsony előtt készült ételt, annak roppant egyszerű oka van. Szülés előtt nem voltam már annyira Pálmafa Project hangulatban, szülés óta meg néha van csak időm gép elé ülni, úgyhogy ezért nyilvánítottam ezt amolyan télbúcsúztató receptnek.
A hozzávalóit bármelyik évszakban be tudjátok szerezni, inkább az ízvilága, ami még télies hangulatot idéz. A narancsos csirke a pici mézzel jól passzol a földes ízű kelbimbóhoz, ami a krumplival kombinálva szerintem még azoknak is ízleni fog, akik amúgy nem szeretik ezt a megosztó zöldséget. Én egymagában is bármikor megenném, próbáljátok ki!
Hozzávalók 3 főre:
fél kg csirkemell filé
1 db narancs leve
fél deci tejszín
1 fej lilahagyma
1 teáskanál méz
1 teáskanál mustár
só, bors
Püréhez:
4 szem krumpli
25 dkg kelbimbó
reszelt szerecsendió
1 evőkanál citromlé
olívaolaj
A csirkemellet felkockáztam a hagymával együtt és kevés kókuszolajon lepirítottam őket. Ezután hozzáadtam a narancs levét, a tejszínt, a mustárt és a mézet, sóztam, borsoztam, majd hagytam együtt rotyogni őket, míg a csirke teljesen átpuhult, kb. 20 perc alatt kész. Ha szükséges, pici vizet, kb. 1 decit lehet aláönteni, ha szaftosabbra szeretnétek.
Míg a csirke készült, a krumplit megpucoltam, felkockáztam, a kelbimbót megmostam, a csúnyább leveleket leszedtem, a nagyobb darabokat félbevágtam és 200 fokra előmelegített sütőben, pici olívaolajjal meglocsolva megsütöttem őket. Ezután kivettem, egy mély tálba szórtam őket, meglocsoltam citromlével, reszeltem hozzá szerecsendiót, sóztam, borsoztam és botmixerrel átmentem rajta párszor, hogy kissé még darabos maradjon. A csirkével tálaltam.


Olyan ez, mint egy olasz csirkepörkölt sütőben sütve tulajdonképpen, de mindegy is minek nevezzük, talán egyetértetek velem abban, hogy amiben paradicsom és bazsalikom van, azzal tévedni nagyot nem lehet. Nem sok a meló vele, el van a sütőben, én kétféle köretet is csináltam hozzá, hogy mindenki megtalálja a kedvére valót. A klasszikus spagettivel és a gyúrósoknak készült rizzsel is tökéletes vasárnapi eledel lett belőle.
Hozzávalók kb. 6 főre:
Amitől különleges lett ez cukkini az a töltelék. Ehhez mindig kell valami krémes, szaftos cucc, hogy a sütőben töltött idő után se legyen száraz a végeredmény, legalábbis én azt nem szeretem. Úgyhogy általában valamilyen paradicsomszószos muttyot teszek hozzá, a másik opció pedig a tejfölös, joghurtos, tejszínes lötyi, amihez meg nem volt kedvem, mert ilyesmit hébe-hóba eszem csak, és ez pont előtte nap történt meg. A megoldás tehát, ha a cukkini kikapart belseje felhasználásra kerül. Soha nem értettem, mikor tévében láttam hasonló receptet és a zöldség belsejét a kukába hajítják. Miért? Végülis pont a lényeget dobják a szemétbe…
Hozzávalók 2-3 főre:
Bazsalikomos, petrezselymes, cukkinis, újhagymás, kelkáposztás, bármilyen pesto jó lehet, és nem csak pirítósra érdemes kenni, hanem hasonló húsos ételekbe, de halakhoz is szuper.
Én persze magabiztosan nekiálltam volna legyalulni, de esély nem lett volna rá, mert betonkemény, így célszerű egészben kb. 20 perc alatt megfőzni, aztán tovább dolgozni vele. Nem tudtam még előre biztosan, hogy milyen formában ölt testet a tök köretként, de menet közben püré lett. Dehát tudjátok, hogy én bírom az ilyen bébiételszerű cuccokat, ez van. És egyszerűen hajt a kíváncsiság, mert szerintem a krumplipüré túl van értékelve, zellerből, sütőtökből, édesburgonyából eddig még sokkal finomabb köreteket gyártottam, ami érdekes módon a krumplirajongók többségének is nagyon ízlett.
Hozzávalók a fasírthoz:
Tudom, ebben én vagyok a csodabogár, de nekem az a fontosabb, míg A Férfinak a hús, így viszont ő is szívesebben megeszi. Na jó, kap mellé két kanál rizst is, és akkor mindenki jól járt…
Egy laza fél óra alatt kész volt a vasárnapi ebéd, könnyű ezt az ételt nagy mennyiségben legyártani, szóval nincs kifogás, hogy miért ne Uncle Ben’s közreműködése nélkül varázsoljunk hasonló ízeket az asztalra!









