Két hét karácsonyig, bejglisütésre fel! Én két bevált recepttel dolgozom, mikor és hol melyikre van igény. Az egyik egy hagyományos verzió, Bejgli 1940-ből néven fut, a másik pedig a Reform bejgli. Utóbbi receptet frissítettem most fel, picit átalakítva és a képeket szebbé varázsolva.
Azért azt elárulom, hogy az előbbi, hagyományos bejgli recepttel nehéz felvenni a versenyt, mert van a tésztájában egy “titkos” hozzávaló, amitől pihe-puha lesz és napok múlva sem szárad ki. Kirepedni ugyan hajlamos, de ezt senkit nem zavar, percek alatt tüntetik el kicsik és nagyok pár pillanat alatt, sosem éri meg a karácsonyt… Érdemes kipróbálni tényleg!
A reform bejglit pedig azért szeretem, mert sosem reped ki, ez valószínűleg a lisztnek is köszönhető, illetve, hogy ebből ki tudok spórolni egy tonna cukrot, mégis kellemesen édes, és egy pohár tea mellé az egyik legjobb adventi reggeli. Régebben teljes kiőrlésű búzaliszttel készítettem, most viszont tönköllyel, és talán most sikerült a legjobban.
Tej helyett kókusztejet használtam a töltelékbe, de kicsit sem érezni benne kókusz ízt. Viszont a citrusokat nem sajnáltam belőle, citrom, narancs, héja és leve, remekül feldobják a diót és a mákot. Korábban aszalt áfonyát is kevertem hozzá, most ez kimaradt, mert ezt nem mindenki szereti, a mazsolát meg pláne. Ez már ízlés dolga, ha rám hallgattok azt tesztek bele, amit csak akartok. Amúgy a rumot a tésztájából nem érdemes kihagyni, finom lesz tőle, de eredetileg ez van a töltelékben is, én nem vettem most ennyire rumosra a figurát, de ti tegyétek meg bátran.
Gyorsan fogy, A férfi rájár, két rudat lassan el kell rejtenem, mert ajándékba szántam, de lassan csak az alufólia marad belőlük…
Hozzávalók:
Tészta:
70 dkg tönkölyliszt (fele fehér – fele teljes kiőrlésű)
25 dkg vaj
3 dkg élesztő
2 tojássárgája
3 deci tej (kókusztejet használtam)
2 evőkanál méz
2 evőkanál rum
Diós töltelék:
25 dkg dió
1 deci tej (kókusztejet használtam)
2 evőkanál méz vagy nyírfacukor
1 citrom reszelt héja
fél citrom leve
Mákos töltelék:
25 dkg darált mák
1 deci tej (kókusztejet használtam)
fél narancs leve és reszelt héja (citrom is jó helyette)
2 evőkanál méz vagy nyírfacukor
Elkészítése: langyos tejben elkevertem a mézet és belemorzsoltam az élesztőt és félretettem letakarva meleg helyre, míg felfutott az élesztő, vagyis szép habos réteg képződött a tetején. Ezalatt a lisztbe belekockáztam a vajat és kézzel elmorzsoltam benne. Ezután a lisztes keveréket, a tojássárgájával, a rummal és az élesztős tejjel összegyúrtam, majd félretettem pihenni, míg megkelt a tészta.
Ezalatt megcsináltam a töltelékeket. Egy kis lábosba beletettem a darált diót, ráöntöttem a kókusztejet, belereszelt a narancs héját és belefacsartam a levét, majd összemelegítettem és alaposan elkevertem az egészet, míg sűrű, de krémes, kenhető állagú lett. Ugyanezt tettem a mák esetében is. Itt lehet, hogy egy picit több folyadékra lesz szükség, vagy tejjel, vagy narancs- illetve citromlével lehet hígítani rajta, ha szükséges.
A tésztát 4 részre osztottam, kb. 30 dkg-os adagokra. Alaposan lisztezett deszkán kb. 30 x 25 cm-es téglalapokra nyújtottam őket. Mindkét tölteléket megfeleztem és rákentem a kinyújtott tésztalapokra. A két végét kb.2 centis csíkban visszahajtottam a töltelékre, majd hosszában feltekertem és vékonyan kivajazott tepsire fektettem.
A tetejüket megkentem a 2 tojás sárgájával, majd pihentettem fél órát, aztán megkentem a felvert fehérjékkel is, ami után szintén pihiznek egy fél órát. 180 fokra előmelegített sütőbe toltam őket kb. 30 percre, félidőnél letakartam a tetejüket egy alufóliával, mert nagyon pirulni kezdtek. Kihűtve szépen szeletelhető.
