Ha valami gyors, de édes, nem túl “bűnös” nyalánkságra vágytok, ő lehet az egyik megoldás!
Még ünnepek előtt történt, hogy barinős hétvége közepén elhangzott a mondat rám kacsintva enyhe célzással, hogy “úúúúgy ennék valami édeset….van alma….” Próbáltam másfelé nézni hirtelen, mintha ott sem lennék, nem is hallottam vóna a kávémat szürcsölve a felkiáltást, 3 órás fagyos séta után, de a szúrós tekintet a hátamba mélyedt, így nem volt mit tenni… Úgyhogy természetesen örömmel és boldogan térképeztem fel a terepet, hogy segíthetnék én. És tényleg volt óma, jó sok, viszont már elég száraz, kicsit nyomi, de legalább bijó és édes példányok figyeltek a kosárban. Pont jó lesz egy zabpelyhes tócsnihoz gondoltam én.
Össze is kavartam gyorsan mindent, lisztet nem teszünk bele, mert arra nincs igény, inkább imádkozok, hogy egyben maradjanak a lepénykék, de ahhoz előtte még jobban ki kellett volna csavarni az almák levét, úgyhogy szétestek a serpenyőben. Le van ám… akkor majd máshogy hívjuk a gyereket és elkezdtem kavarni és pirítani az egészet és valami smarnihoz, vagyis császármorzsához hasonlító cucc jelent meg a szemeim előtt. Házi szilva lekvár volt kéznél, sőt, ha jól emlékszem még riccottát vagy joghurtot is tettünk rá. Mennyei lett, elégedett vigyor az arcokon, pohár bor, peace….
Most megcsináltam újra, Nektek, lekvár helyett kutyultam friss gyümölcspépet mandarinnal és némi aszalt gyümölccsel, de mindegy mit tesztek rá, reggelire is tökéletes. Frissen melegen az igazi, de másnap is elfogyott, pohárdesszert is lehet belőle akár!

Hozzávalók 1 főre:
5 evőkanál zabpehely
1 db közepes alma reszelve
1 tojás
1 teáskanál xilit
csipet só
1 kanál kókuszolaj
Tetejére:
2 mandarin v 1 narancs
pár szem aszalt áfonya
Mindent összekevertem egy tálban, majd egy serpenyőben kevés kókuszolajon összesütöttem az egészet, kicsit szétterítettem a masszát, lenyomkodva, hogy piruljon, majd egy perc után ismét átkevertem, megint lenyomkodtam és kész is.
A mandarint és az áfonyát, botmixerrel nagyából összeturmixoltam és az almás zab tetejére kanalaztam.


Dehát valszeg pont úgy, mint ahogy a csicseriborsólisztes lepény is a serpenyőben, mert megszívja magát a liszt a folyadékkal és ez elég neki, hogy egyben maradjon. Nagyon izgalmas ez a recept, pláne, hogy picit sós és édes is, viszont egy deka hozzáadott cukor sincs a tésztájában, kivéve persze az aszalt gyümölcs cukortartalmát, de az a pár szem elenyésző. A rozmaringtól pedig pikáns lesz az egész és mikor a süti széle ropogósra sült és azt frissen én lenyestem persze, hmmm, na ott bódogság volt…
Hozzávalók:
Picit variálni kényszerültem a hozzávalókkal, nem csak édesburgonya, hanem répa is van benne, de akár sütőtök is lehetne, mindegyik ahhoz járul hozzá, hogy sokáig puha marad és nem szárad ki a tésztája. A cukrot felére vettem, hiszen a csoki és az aszalt áfonya is édesek, a rizsliszt meg elfogyott, így tönkölyliszttel készítettem.
Hozzávalók 2,5 decis bögrével mérve:

















