Sült csirkemell áfonyamártással és édesburgonyával

---

Szeretem a színes ételeket, annyira jól mutatnak egy hófehér tányéron, hogy néha sajnálom megenni őket. Utóbbi hazugság természetesen a részemről. Alig vártam, hogy ráugorjak…

Jártamban, keltemben itt eszem, ott eszem, szeretek, -tünk jó kis éttermekbe betérni. Így történt ez pár hete is, mikor én egy jóféle babgulyással (igen jól olvassátok, én és a babgulyás egy helyen egy időben és tányéron) leptem meg magam, míg A férfi (Bambirajongók most lapozzanak) áfonyás vörösboros őzpörköltet nézett ki magának és mielőtt megkóstolhatta volna, már bele is trollkodtam a tányérjába csak úgy nőiesen a nagy leveses kanalammal. Elsősorban a mártás érdekelt és persze az őz is, mert a vadhúst nem igen szeretem, de őzet még nem ettem. Az van, hogy ízlett és nem kicsit, a vörösboros áfonyás cuccot kóstolva pedig már el is képzeltem, hogy ez simán ehető szárnyassal is, lisztes krokett helyett meg édeskrumplival inkább.

Így hazatérve megálmodtam ezt az ételt és lám, valósággá vált. Na nem teljesen úgy, ahogy elképzeltem, ugyanis kezembe kaptam a boros üveget, hogy majd jól felnyitom. Én. Egyedül. Dugóhúzó belecsavar, eddig sima és itt véget is ért a történet kb. Nem mozdult, nyúztam, húztam, szorítottam, mindenhova, ráfeküdtem, mindezt edzés után közvetlen, amikor mindig elhiszem magamról, hogy rettenetesen erős vagyok és legyőzhetetlen. Kiizzadtam, remegett a kezem, az üveg nyakát már féltem, hogy letöröm, A férfi távol, a szomszédhoz mégsem mehettem át remegő kézzel egy boros üveggel a kezemben vérben forgó szemekkel fényes nappal…

Mély levegő, megnyugszik, bor téma elenged, recept változik, B. opció. Van egy titkos lötyim a hűtőben, egy kedves barátnémtól kaptam nem rég. Ő a gránátalma szirup. Nem, nincs bor íze, de ebbe az ételbe amúgy sem árt esetleg egy pici édes, ha az áfonya nem az. Úgyhogy ebből kapott egy kanálkával a szirupból és be is fejeztem a főzést mosolygó arccal kisimulva.

A bor sorsa azóta eldőlt, illetve beledőlt az üvegbe a dugó egy fakanál segédletével egy langyos nyári este…

Szóval borral vagy anélkül, isteni! Amúgy meggyel is klassz lehet.

Hozzávalók 4 főre:

1 egész csirkemellfilé

25 dkg áfonya

2 db édesburgonya (kb. 1 kg)

kb. 1,5 deci víz (helyette lehet vörösbor)

1 evőkanál gránátalma szirup(elhagyható)

1 csapott evőkanál rizsliszt (más liszt is jó)

1 közepes rozmaring ág v 1 mokkáskanál szárított

só, bors

kókuszolaj

Az édesburgonyát meghámoztam, hasábokra szeltem és 200 fokra előmelegített sütőben puhára sütöttem kb. 20 perc alatt.

A csirkemellet vékony szeletekre vágtam, mindkét oldalát sóztam, borsoztam és kevés kókuszolajon megsütöttem egy serpenyőben oldalanként kb. 8-10 perc alatt, míg szép aranybarna lett kívül, belül pedig fehér, de még szaftos a húsa.

Ezalatt egy kisebb serpenyőbe szórtam az áfonyát, felöntöttem a vízzel és a gránátalma sziruppal, majd összefőztem kb. 10 perc alatt, majd a forró léből kimertem pár kanállal, simára kevertem a rizsliszttel és visszaöntöttem a mártásba, még egyszer összeforraltam és elzártam a gázt. Tálalható!