1.0Pálmafa Projecthttps://palmafaproject.cafeblog.huPálmafahttps://palmafaproject.cafeblog.hu/author/balassa_zsuzsanna/Megkívántam, megfőztem, megettük. Nagyjából ez a története a gombócnak, egész pontosan pedig már régóta mozgatta a fantáziám, hogy az édesburgonya mennyire állná meg a helyét egy ilyen tésztában. Megállja!<img class="aligncenter size-large wp-image-8730" src="https://palmafaproject.cafeblog.hu/files/2018/09/IMG_20180907_155505-600x385.jpg" alt="" width="600" height="385" />Az íze ugyebár édesebb, mint a hagyományos krumplié, ami egy desszerthez eleve jól jön, hiszen plusz cukor nélkül elkészíthető, mint ahogy itt sem hiányzott belőle. Csak egy egész pici édesítés került még a töltelékbe, ha a szilva is édes, semmi szükség egy kiló porcukorra a tetején, ami csak elnyomja az összetevők ízét. Ehelyett kimondottan klassz volt rá a cukormentes házi szilvalekvár. Ami a liszt részét illeti, zab - és tönkölyliszt került bele, szóval nem gluténmentes, bár lehetne ezzel is játszani, de én ehhez nem tennék nagyon karakteres ízű liszteket, mert túlságosan elviszi más irányba a végeredményt. Csináltam már kölesből "ál szilvásgombócot" és akkor zsemlemorzsa helyett darált dióba forgattam a gombócokat, sokkal finomabb úgy, hiszen a szilva és a dió jó barátok. Most is ez lett volna a cél, ha el nem felejtek diót venni. Eszembe jutott, hogy van otthon diákcsemege, gondoltam jó lesz, a nagyobb mazsolákat kiszedtem belőle és már indítottam is a darálót, ami egy kisebb adag megőrlése után, úgy gondolta, hogy beadja a kulcsot... Úgyhogy ott álltam és egy "hosszabb sípszó" után megoldást kerestem, hogy a csupasz gombócokat mibe is forgassam. Így lett a maradék pici fahéjjal összekevert, enyhén lepirított zabpehelybe forgatva és egy párat pedig meztelenül hagytam, mert úgyis finom! A férfi is boldog volt vele, hogy bármikor előkaphat a hűtőből pár darabot és már csillapította is az édesség utáni vágyát. Sokkal laktatóbb, mit a hagyományos verzió, egy leves után kb. 2 darab eltelít. Éljen az édesburi, amit egyébként az utóbbi időben abszolút nem kívánok és úgy látszik a pocaklakó sem, de ebben a formában lecsúszott és még jól is esett. <img class="aligncenter size-large wp-image-8729" src="https://palmafaproject.cafeblog.hu/files/2018/09/IMG_20180907_161054-600x400.jpg" alt="" width="600" height="400" /><strong>Hozzávalók kb. 15 db-hoz:</strong> 40 dkg főtt édesburgonya 20 dkg zabliszt kb. 15 dkg fehér tönkölyliszt 2 evőkanál olvasztott vaj 1 tojás sárgája csipet só <strong>Töltelékhez:</strong> kb. 15 db szilva kimagozva fahéj eritrit v nádcukor <strong>Tetejére:</strong> 20 dkg darált dió v mogyoró, mandula <strong>Elkészítése:</strong> Az édesburgonyát héjastól megfőztem, majd kicsit kihűtöttem, lehúztam a héját és villával széttörtem. Hozzáadtam a zablisztet és a tönkölylisztet, a 2 evőkanál vajat, a tojássárgáját, csipet sót. A liszt mennyisége változhat, elég ragadós eleinte a tésztája, kevés lisztet adjatok mindig hozzá, amíg rugalmas, de már nem ragadós tésztát kaptok. Fél órára félretettem. Kimagoztam a szilvát, mindegyik közepébe szórtam pici fahéjat és cukrot. Feltettem egy nagy lábosban a vizet forrni, ezalatt pedig alaposan lisztezett deszkán kb. fél centi vastagságúra nyújtottam a tésztát. Kb. 8x8 centis kockákra vágtam, mindegyik közepére tettem egy szilvát, majd a széleit összezártam és gombóccá formáltam őket. Ezután a forrásban lévő vízbe dobtam a gombócokat, egyszerre max. 4-5 darabot, megvártam, míg feljönnek a víz felszínére és onnantól számítva, még kb. 4 percig főztem őket, majd leszűrtem és pirított darált magokba forgattam, szilvalekvárral tálaltam.rich