Mi történik akkor, ha mindenből csak egy kevés van a hűtőben, az ember lánya éhes, de bevásárolni annyira nincs kedve, mert esik, fúj, az orrát sincs kedve kidugni a lakásból? Nos, rizottót varázsol, lehetőleg gyorsan.
A rizottó, amúgy nem feltétlen gyors étel, hiszen lassan kell adagolni a folyadékot a kerekszemű rizshez, kivárni, míg megpuhul, kevergetni közben, és ezzel nincs is semmi baj, de ha mégis szeretnék picit gyorsabban ételt látni a tányéromon, akkor lép színre a köles. Hamarabb megpuhul, közben, mosom, szelem a zöldségeket. Most egy kicsi spenót, kis darab kelkáposzta, némi maradék sült tök állt a rendelkezésemre, egy korty fehér bor is figyelt még a frigó ajtaján és kivételesen volt itthon mascarpone, amit nem használtam el a korábban eltervezett sütihez, így ezekből építkeztem.
Természetesen, ha nem szeretitek valamelyik hozzávalót, ami gyanítom, hogy sokaknál a kelkáposzta lesz, akkor egyszerűen hagyjátok ki belőle. Abból tényleg csak a ropogóssága miatt tettem bele egy keveset.
Szerintem isteni, ahogy a mascarpone a végén beleolvad az ételbe, nem kell belőle sok, azt is elég tálalás előtt rátenni, ne tocsogjon benne, nem kell elnyomni a zöldségek ízét. Még A férfi is szerette, pedig hús sincs benne és lám, mégis laktató.
Hozzávalók 3-4 főre:
3 deci köles
10 dkg (nagy marék) spenót
negyed kelkáposzta (elhagyható)
kb. 1 bögre sült sütőtök
1 db vöröshagyma
fél lime leve
1,5 deci fehérbor
2-3 evőkanál mascarpone
1 evőkanál szárított zsálya
1 liter zöldségalaplé
só, bors
1 evőkanál vaj
Elkészítése:
A vöröshagymát felkockáztam és egy evőkanál vajon megpároltam, majd hozzáadtam a kölest és a bort.
Kevergetve megvártam, míg a bort beszívja a köles. Eztán hozzáadtam egy nagy merőkanál forró alaplevet, sóztam, borsoztam, megszórtam a zsályával. Ismét megvártam, míg a folyadékot felszívja a köles, majd ismét adtam hozzá egy merőkanálnyit. Az alaplevet egyébként úgy szoktam megoldani, ha nincs kéznél maradék zöldségleves, vagy húsleves, márpedig nincs, hogy vizet forralok és beleszórok egy evőkanál vegamix ételízesítőt, ami teljesen natúr, nincs benne tartósítószer. A leveskockát felejtsétek el, annál már a sima forró víz is jobb és tehetettek bele más szárított fűszert ízlés szerint. Én is zsályát használtam most pluszban.
Mikor a köles félig megpuhult, hozzáadtam a vékonyra szelt spenótot és kelkáposztát is, majd folytattam a folyadék adagolását, míg a köles teljesen megpuhult. Ekkor kevertem hozzá a sütőtököt, kiskanállal egyszerűen belekanalaztam, majd hozzáadtam a mascarponét is és pár csepp citromlevet. Akkor jó, ha krémes, szottyos az állaga és frissen kerül a tányérra!
Először kóstoltam a nyelvhalat is, eddig csak hallottam róla főzőműsorokban, hát gondoltam teszek egy próbát, olyan szimpatikusnak tűnt a halasnál, ráadásul az ára sem vészes, legalábbis a lazachoz képest. Nagyon kellemes a húsa, olyan tartalmas, de szinte krémes, nem esik szét sütés közben és lesz olyan vízízű, mint a fagyasztott halak többsége, amiket pont ezért nem szeretek.
Kacsát szinte csak ősszel jut eszembe sütni, ez olyan tipikus ráérős vasárnapok kajája, hiszen az elkészítése abszolút nem bonyolult, csak a sütés tart sokáig, de ez függ a combok méretétől is. Viszont megéri kivárni, én próbáltam már nagyobb hőfokon “gyorsabban” kacsacombot sütni, sosem lett ilyen puha omlós a húsa, szóval a konfitálás a megoldás, vagyis félig legalább lepje el a zsíradék a kacsánkat és alacsonyabb hőfokon, hosszabb ideig időzzön a sütőben. Ezt alapesetben kacsazsírral teszik egyébként, hát én meg kókuszzsírral, hiszen nem veszi el a kacsa ízét és abból még amúgy is sül ki bőven zsír így is.
Hozzávalók 4 főre:
Gyümölcsös pitére vágytam és receptek után kutatva találtam egyet, ami megfogott és már gondolatban szeltem is a langyos, szaftos pitét. Az egyetlen bibi, hogy dió nem volt otthon csak mák, dehát, annyi baj legyen! Bár előbbit jobban szeretem, de a mák és a birs is nagyon jó páros, sőt én még körtét is adtam hozzá.
Hozzávalók a tésztához:
