Megkívántam, megfőztem, megettük. Nagyjából ez a története a gombócnak, egész pontosan pedig már régóta mozgatta a fantáziám, hogy az édesburgonya mennyire állná meg a helyét egy ilyen tésztában. Megállja!
Ami a liszt részét illeti, zab – és tönkölyliszt került bele, szóval nem gluténmentes, bár lehetne ezzel is játszani, de én ehhez nem tennék nagyon karakteres ízű liszteket, mert túlságosan elviszi más irányba a végeredményt.
Csináltam már kölesből “ál szilvásgombócot” és akkor zsemlemorzsa helyett darált dióba forgattam a gombócokat, sokkal finomabb úgy, hiszen a szilva és a dió jó barátok. Most is ez lett volna a cél, ha el nem felejtek diót venni. Eszembe jutott, hogy van otthon diákcsemege, gondoltam jó lesz, a nagyobb mazsolákat kiszedtem belőle és már indítottam is a darálót, ami egy kisebb adag megőrlése után, úgy gondolta, hogy beadja a kulcsot… Úgyhogy ott álltam és egy “hosszabb sípszó” után megoldást kerestem, hogy a csupasz gombócokat mibe is forgassam.
Így lett a maradék pici fahéjjal összekevert, enyhén lepirított zabpehelybe forgatva és egy párat pedig meztelenül hagytam, mert úgyis finom! A férfi is boldog volt vele, hogy bármikor előkaphat a hűtőből pár darabot és már csillapította is az édesség utáni vágyát. Sokkal laktatóbb, mit a hagyományos verzió, egy leves után kb. 2 darab eltelít. Éljen az édesburi, amit egyébként az utóbbi időben abszolút nem kívánok és úgy látszik a pocaklakó sem, de ebben a formában lecsúszott és még jól is esett.
40 dkg főtt édesburgonya
20 dkg zabliszt
kb. 15 dkg fehér tönkölyliszt
2 evőkanál olvasztott vaj
1 tojás sárgája
csipet só
Töltelékhez:
kb. 15 db szilva kimagozva
fahéj
eritrit v nádcukor
Tetejére:
20 dkg darált dió v mogyoró, mandula
Elkészítése:
Az édesburgonyát héjastól megfőztem, majd kicsit kihűtöttem, lehúztam a héját és villával széttörtem. Hozzáadtam a zablisztet és a tönkölylisztet, a 2 evőkanál vajat, a tojássárgáját, csipet sót. A liszt mennyisége változhat, elég ragadós eleinte a tésztája, kevés lisztet adjatok mindig hozzá, amíg rugalmas, de már nem ragadós tésztát kaptok. Fél órára félretettem.
Kimagoztam a szilvát, mindegyik közepébe szórtam pici fahéjat és cukrot. Feltettem egy nagy lábosban a vizet forrni, ezalatt pedig alaposan lisztezett deszkán kb. fél centi vastagságúra nyújtottam a tésztát. Kb. 8×8 centis kockákra vágtam, mindegyik közepére tettem egy szilvát, majd a széleit összezártam és gombóccá formáltam őket. Ezután a forrásban lévő vízbe dobtam a gombócokat, egyszerre max. 4-5 darabot, megvártam, míg feljönnek a víz felszínére és onnantól számítva, még kb. 4 percig főztem őket, majd leszűrtem és pirított darált magokba forgattam, szilvalekvárral tálaltam.