Gyönyörű, trendi és nagyon finom! Pedig a trendi dolgokat annyira nem csípem, de ez esetben kivételt teszek, hiszen, ha valaki csak próbálja még beilleszteni a reggeleibe a hasonló étkeket, akkor valószínűleg így vonzóbb lesz a számára, akár egy “rettegett” zabkása is.
Jó lenne találnom egy magyar szót a smoothie bowl-ra, ok, hogy utóbbi tál, az előbbi meg egy gyümölcsturmixot takar tulajdonképpen, de a gyümölcsturmix tál hülyén hangzik.
Mindegy. A lényeg, hogy csak a képzelet szab határt ezeknek a tálaknak. Az alapja bármilyen gyümölcs lehet, viszont az is biztos, hogy a banán és az eper szuper páros. Csak össze kell mindent turmixolni, annyi joghurttal vagy növényi tejjel, hogy az sűrű, krémes legyen, aztán feldíszíteni a tetejét a benne lévő hozzávalókkal és némi extrával is, ha úgy tetszik.
Kicsit unom már a zabpelyhet, ezért feltankoltam különlegességekkel, mint amaránt pehely, quinoa pehely, hajdina pehely és rizs pehely. A rizs és a hajdina nem jött be igazán pehely formában, nem szívják fel eléggé a folyadékot és ízre sem annyira jók, viszont az amarántot és a quinoát megtartottam a reggelinkhez is. Pici chiamaggal még felturbózom és kész a szuper reggeli.
Mindig előző este készítem el ezeket a tálakat, kásákat, főzni nem kell, sőt felesleges, még a zabkását sem. Beázik az magától a konyhapulton éjjel. Kivéve persze, ha melegen szeretitek, de szerintem szoba hőmérsékleten a legjobb. Hűtőbe is nyáron a dög melegben teszem csak, mert nem kedveljük a jéghideg reggelit és semmi baja nem lesz a pulton lefedve, pláne, ha nincs benne tej. A díszítés az természetesen reggel került rá frissen, hogy ne barnuljanak meg a gyümölcsök és a magok ropogósak maradjanak.
A szép és derűs nap garantált, ha ezzel kezditek!
Hozzávalók adagonként:
Turmixhoz:
egy marék eper
fél banán
1 evőkanál chiamag
2-3 evőkanál puffasztott quinoa pehely (zabpehely is jó)
1 evőkanál kókuszkrém (vagy natúr joghurt)
kb. fél deci víz ( bármilyen növényi tej is jó a kókuszkrém/joghurt és a víz helyett)
pici méz (ízlés szerint, de el is hagyható)
pár csepp citromlé
Tetejére:
a banán másik fele
pár szem eper
1-1 kiskanál chiamag és quinoa pehely
magok (dió,tökmag, mandula, napraforgó, gojibogyó)
1-2 szem aszalt füge (vagy más aszalt gyümölcs)
A turmix hozzávalóit botmixerrel pürésítettem, majd a díszítésre szánt alapanyagokkal kicicomáztam. Ennyi. Nagy kanál elővesz, jó étvágyat, szép napot!
Hasonló bejegyzések:
Epres paradicsomos gazpacho és bruschetta
Epres, áfonyás, cseresznyés gyümölcsmártás kesumorzsával
Epres avokádós amaránt lepény
Epres répaturmix
Epres mandulás kölesmorzsa sütés nélkül
Szín és ízbomba – Epres, spárgás quinoa saláta
Epres kockafagyi és egyéb furcsaságok
Rakott epres túrós zablacsinta
Nos, az én tejes pitém tejmentes. Ok, ez csak félig igaz, ugyanis valóban kókusztejre cseréltem a tejet, viszont került még mellé ricotta is, az olasz krémsajt. A ricotta ugyan, olyan, mint a túró, de attól az még sajt, sokan összekeverik, de annyi baj legyen. Természetesen krémesebb túrót is használhattok helyette, sőt akár mascarponét is.
Hozzávalók 28 centis piteformához:
Változtattam benne ezt azt, szerintem az édesburgonya kimondottan jót tett neki, illetve a besamel mártást nem tejből, hanem hígított kókusztejből főztem. Hallom, ahogy többen felsikítanak, hogy a fenébe passzol ez egy görög kajába!? Egész egyszerűen nem lett kókuszíze, aki nem tudja, hogy az van benne, nem fogja észrevenni. A férfi például nem annyira rajong a kókuszért, bár tudta, hogy azt teszek bele és keresztbe is álltak a szemei a hír hallatán először, aztán fel sem tűnt neki és lelkesen belapátolta.
Hozzávalók 4-6 főre:
A nasi goreng magyarul sült rizs, úton útfélen találkozni vele Balin, és Ázsia szerte, viszont alapvetően indonéz étel, ami nem létezik, chili, rizs és tojás nélkül. És persze a lángoló falatok után istenien passzol mellé a hűs kígyóuborka. A nasi gorenget készítik csirkével, rákkal, utóbbi kettővel együtt, de van vega, gombás változat is. Mindegyik mennyei. Ehhez képest én ezt az ételt mégis ritkán ettem kint, mivel minden reggelire tojást kaptunk a szállásunkon, bármilyen verzióban, szóval megettem az éves tojásadagomat két hét alatt. Ez nem panasz, megenném ismét, csak találjak egy óccó repjegyet…
Hozzávalók 4 főre:
Az történt, hogy hónapok óta tartózkodott egy kipróbálásra váró csomag zöld banán liszt a szekrényben és most gondoltam egyet, eljött a tesztelés ideje. Először palacsintát akartam készíteni belőle, aztán rájöttem, többre vágyom, amúgy is szükség lenne egy vendégváró süteményre, hát legyen gyümölcskenyér. Szeretek ezekhez, akár répát, édesburgonyát, vagy céklát használni, mert ettől lesz szaftos, sokáig puha a tészta, a zöldségek íze pedig nem annyira domináns benne, ha ettől tartanátok, hiszen a hozzákerülő gyümölcsök, csoki, vagy akár dió aromájától lesz isteni finom.
Hozzávalók (2,5 decis bögrével):
Minden hétre kell egy ilyen étel, nálam legalábbis sűrűn előfordul, de két egyforma még nem született belőle. Ananászt eddig csak a csirkés verzióba tettem azt hiszem, de a lencséhez is jól passzolt, a spenótos rizs pedig annyira etette magát, hogy majdnem eltüntettem nagy kanállal az egészet.
Hozzávalók:
Nem vagyok bolti tormakrém rajongó, tudjátok, hogy frisset szoktam mindig készíteni, de a nagy utazás előtt beszerzett tormám úgy döntött, hogy nem vár meg és elszárad, így kaptunk ajándékba egy üveggel. Meglepően jó fajta volt egyébként ez a bolti verzió, Auchan torma azt hiszem.
Hozzávalók:
Két dologban voltam biztos, hogy látni szeretném a Bratan tó partján fekvő úszótemplomot és a nem rég kitört vulkán lábánál elhelyezkedő Besakih anyatemplomot, ami a legnagyobb Balin. Utóbbiról sajnos mégis lemaradtunk, mivel egy túrára nem javasolták a két helyet, hiszen egész nap autóban kéne ülnünk, bár ez így is megtörtént, illetve az utóbbi templomot nagyon turistásnak mondták, ahol zaklatják az embert, hogy vásároljon, fizessen mindenért, ám sajnos ez is megtörtént az ehelyett javasolt másik templomnál is… 650.000 rúpia volt a sofőr napi díja és 800 ezerről indultunk, nagyjából megegyezett az előző heti árral.
9-kor indultunk, itt is pontosan előállt a sofőrünk Agung, akinek a neve megegyezik az igen csak működő, fortyogó vulkánéval. Elnézést kért, hogy nem beszél jól angolul, de azért végigcsacsogta az egész utat, egész érthetően amúgy. Elmesélte, hogy rizsföldje van és másodállásban sofőr, hiszen 4 gyereke van, a legnagyobb fia egyetemre jár és azért dolgozik, hogy anyagilag támogassa őt, hogy később jó munkája legyen és Agung öregkorára aztán majd a fia gondoskodik ő róla. Náluk ez a élet rendje. Agung turisták által nem igen látogatott falvakon,utakon vitt minket keresztül és lelkesen magyarázott, véleménye szerint, így lehet legjobban megismerni Balit és ha mi boldogok vagyunk, ő is az. Ennyi, kérem szépen! Amúgy Julie-tól a tulaj hölgytől később megtudtuk, hogy Agung művész is volt régebben, több képe kiállításra is került, de a szeme már nem bírja az aprólékos munkát. Nagyon sok művész él amúgy a szigeten, úton útfélen faművesekkel, szobor rengeteggel, galériákkal találkoztunk és sok helyen a mestert is láthattuk munka közben, faragta például a következő portékát.
Szóval első állomásunk a Jatiluwih település mellett található hatalmas rizsföld, ami látogatható és többféle túraútvonal közül választhat az idelátogató elvetemült turista, aki a déli hőségben kíván végigcsattogni rajta. Fél óránk volt, amiből persze egy óra lett, nem találtunk rövidebb ösvényt és amúgy is gyönyörű a táj, így elvesztünk kicsit a rizs birodalmában. A sofőrünk elmesélte, hogy ő is rizs termesztő és 3 féle rizst arat le a földjén félévente, fehéret, feketét és vöröset. A 3 féle rizs jelenlétét pedig a 3 istenséghez vezette vissza, hiszen a hinduknál Brahma, Siva és Visnu alakjában testesül meg az egy Isten. Ezért van minden településen 3 fő templom is, aztán ezenkívül még rengeteg, mert minden családnak külön temploma van és minden napra jut náluk valamilyen ceremónia, ahogy ő mondta, de esküvőre feldíszített kapukat is nagyon sokat láttunk, ami 3 napig tart…
Tehát visszakanyarodva a rizsföldre, emberünk megkért minket, hogy ne időzzünk itt túl sokat, hiszen hosszú az út még a tóig, aztán Kintamaniba, ami a település és a másik vulkánuk neve is, így sapka, szemüveg és némi víz társaságában bevágódtunk rizs nézőbe. Egy lélek sem járt rajtunk kívül ilyenkor arra, na jó, találkoztunk még egy nyugdíjas párral, ki is használtuk az alkalmat fotóztatásra, ha már a szelfi botot rögtön első nap kettétörtem…
Hamar kitikkadtunk a melegben, de élveztük a rövid túrát, még madárijesztőnek is sikerült beállnom, aztán kókuszvízért imádkozva visszacaplattunk a parkolóba, igaz fél km-rel arrébb sikerült célba érnünk, így várt még ránk némi gyaloglás, de Agung már széles mosollyal várt minket és gurultunk tovább a Bratan tóhoz Bedugulba. Érdekes, hogy az én fülem is bedugult itt, ugyanis pár napja megfáztam, valószínűleg a légkonditól és erre a napra velem jött egy 200-as csomag papír zsebkendő is, a fülem pedig nem igazán jól reagált a magasságra, úgyhogy szinte teljesen süket lettem arra a napra, nem volt kellemes, de a tudat, hogy mégiscsak Balin vagyok vigasztalt.
Ulun Danu Bratan templom vagy Pura Ulun Danu Beratan, a pura ugyanis templomot jelent. Úszó templomként ismért, Dévi Danu a termékenység istennőjének tiszteletére építették és sokan gyermekáldásért fohászkodva keresik fel a helyet. Ha magas a vízszint, teljesen beborítja a templom talapzatát, olyan, mintha a vízen lebegne. Az itteni klímáról még annyit, a hegyek között megterem az eper, ezért sok helyen árulják az út mellett. Olyan, mintha egy másik országba csöppentünk volna.
Innen még hosszú út várt ránk Kintamaniba a Batur tó partjáig, csak a távolban láttuk kirajzolódni a vulkánt és olyan hajtű kanyarokon és keskeny, szakadék szélén vezető utakon közlekedtünk, hogy néma csendben vártuk az érkezést. Vicces volt, mikor éppen egy lejtőn lefelé menet a mi sávunkban pár darab nagyobb faág hevert és a sofőr megállt. Nem értettük, miért nem kerüli ki, hiszen a másik sáv szabad volt, nem jött szembe senki. A férfi, férfi módjára kipattant, hogy majd ő megoldja akkor ezt a problémát és “gyúrunk vazzeg” stílusban arrébb pakolja az akadályt, mire sofőrünk rázni kezdte a fejét, hogy ezt ne, ne, mert ezt itten egy útlezárás, mivel a sáv járhatatlan az autók számára, valószínűleg egy földcsuszamlás miatt zárták le. Úgyhogy hosszas fejvakarás és a többi autóstól új gps koordináták után érdeklődve, végül elég nagyot kellett kerülnünk, mire újból a jó irányba terelődtünk.
Kicsit már untuk itt a sok autózást, utólag már én sem így raktam volna össze ezt a napot, de késő délután megérkeztünk Kintamaniba a Ulun Danu Batur templomhoz, ahol éppen egy ceremónia zajlott, bár sok embert nem láttunk a templom előtt, de hangszórókból áradt valami fura hangú emberke szövege. Ahogy kipattantunk az autóból, itt tényleg letámadtak minket a helyi árusok, hogy vegyünk sarongot, mert anélkül nem mehetünk be, de nem hagytuk magunkat, hiszen nálam volt, beszereztem már egy rakással, A férfi meg tudta, hogy úgyis odaadják bérbe egy kisebb összegért és nem kell azt megvenni. Amúgy jól áll a sarong a pasiknak is, titokban beszereztem egyet A férfinak is, jó lesz az itthonra szürke téli estéken…
Rövid idő alatt megjártuk a templomot, ennyire díszeset még eddig nem láttunk, de természetesen itt is csak néhány része volt látogatható a helynek. Mikor ismét készen álltunk az indulásra, kiderült, hogy innen már csak a hazaút van hátra, mi pedig azt hittük, hogy legurulunk még a tó partjára is, de sajnos csak távolból láthattuk. Bal oldalon a Kintamani vulkán, a túlsó parton pedig a felhőkbe burkolózó Mt. Batur. 
Hittünk a sofőrnek, hogy túl macerás és sokáig tart leautózni innen és mivel fél 5 volt, elindultunk haza, de Agung jófej volt és a visszaúton megállt még egy olyan látványosságnál, ami amúgy is tervben volt.
Lefelé sétálva rizsföldekkel (első fotón), majd égig érő pálmafákkal találkoztunk, a sírhelyek előtt pedig forrásvíz csordogál a falból. Aztán találtunk még érdekes, négyszögletes kis barlangokat, amik remetelakok voltak valaha illetve meditációs barlangokként használtak. Egy, a sok misztikus hely közül Balin. Mivel zárás előtt voltunk ott, turista alig és ezt nagyon élveztük, csend, nyugi, csak a természet szól. 
A 300 lépcsőfok felfelé a magas páratartalomban ismét felért egy kardio edzéssel, ruha nem maradt szárazon, de az árusok pontosan tudják, hogy mire van szüksége a turistának és már nyújtják is felénk a macsétával lecsapott, felnyitott friss kókuszt szívószállal, na és persze óccó szárongot is, de azt itt sem veszünk. Ahogy a férfiak bármit elvisznek motoron, 4 tagú családot, bódét, fél erdőt, a nők ugyanúgy bármit elcipelnek a fejükön szemrebbenés nélkül. Az elkényeztetett európai ember ebbe jó eséllyel belerokkanna…
Itt a mai mese vége, mi már itthon, próbálunk visszailleszkedni a valóságba kevés sikerrel, de van még pár napnyi sztori bennem, hiszen jártunk gyönyörű vízesésnél, elmerültünk szó szerint egy rejtett kanyonban, igyekszem ezeket is leírni hamarosan!
Én ezt még húsvét előtt készítettem másfajta sonkával, de ha benézek most a hűtőbe és meglátom a maradék brutál mennyiségű húst, akkor egyből egy rizottó jut eszembe. Imádom, hogy el lehet tüntetni benne maradék alapanyagokat, sajtokat, húslevest, kevésbé friss zöldségeket, hogy közben mégis egy laktató, nem is akármilyen ínyenc fogás a végeredmény. Tudom, hogy mostanság mindenbe két kézzel szórom a koriandert és a mangó sem egy könnyen elérhető gyümölcs, mert ritkán kapni tényleg finomat, de ha ezek nincsenek akkor is nyugodtan nekiállhattok egy hasonló egytálételnek. Koriander helyett petrezselyemmel, mangó helyett meg akár narancs vagy grapefruit is tökéletes hozzá, vagy ha zöldségekben gondolkodunk, akkor édesburgonya vagy sárgarépa is príma.
Hozzávalók 2 főre:
