Tanah Lot templom, Seminyak és Jimbaran öböl volt a következő napunk programja. Úgy gondoltam, ha már autót és sofőrt bérlünk, akkor használjuk ki az egész napot és járjuk végig az utunkba eső összes, számunkra érdekes helyet. 
Egy kis gasztro kitérőt is teszek azért itt, hiszen reggelire bevásároltunk friss gyümölcsökből, mert én speciel besokalltam a tojástól. Így trükközök, mivel a reggeli gyümölcsadag pár kocka dinnye, plusz a turmix, viszont találtunk natúr zabpelyhet, amire ráborítottam a gyümölcslevet, és még kockáztam bele frisset a fenti képen láthatóak közül. No para, mi sem tudtuk, hogy mi micsoda mikor megvettük, csak a pink sárkánygyümölcsöt ismertem. A sötét lila gömb alakú a mangosztán, belül úgy néz ki, mint a fokhagyma, viszont édes, lédús.
A sárga gyümi a passió gyümölcs vagy más néven maracuja, otthon is kapni néha, recept még a blogon is található vele. A zöld héjú pedig narancs, de az íze, mintha keresztezték volna a grapefruittal, a kinézete meg zöld citromra hajaz. Ő pedig itt a sárkánygyümölcs félbevágva. Ebből eddig én azt a fajtát ismertem, ami belül fehér, fekete pöttyökkel, de ez a lila szín mesés, édes, és könnyedén kikanalazható.
Reggel fél 8-ra kértük az autót, ezért 7-re a reggelit és óramű pontossággal elő is állt mindkettő. Az útiterv felvázolása után, alkudozás következett a sofőrrel, azt ugyanis itt ér! A sofőrünk 800.000 rúpiát gondolt elkérni a teljes napos kirándulásért, ez kb. 16 ezer Ft, amit mi viszont soknak találtunk, pláne, hogy akkor még úgy volt, hogy még egy napra szükségünk lesz rá, így két napos “ákcijós” árra gyúrtuk és meg is állapodtunk 1100 rúpiában.
Jó esetben egy óra lenne az út, de hatalmas dugó volt reggel, egy őrült, de mégis rendezett káoszban közlekednek. Motor, motor hátán, de el sem tudok képzelni balesetet, annyira vigyáznak egymásra. Motoron bármit elvisznek, fél erdőnyi növényzetet vagy éppen egy árusító bódét, de láttunk anyát, 3 gyerekével egy robogón. A dudát picit megpöccinti mindenki az előzésénél, de ez csak annyit jelez, hogy itt vagyok, jövök, figyelj rám és nem agresszív, menj a ….ba jelentéssel bír. Érdemes felfelé is nézni az utcákon, bámulatosan tudják elrendezni a villanykábeleket, ezt már Thaiföldön is megfigyeltem.
Fél 10 után érkeztünk, mire a templomig becsattogtunk majdnem 10 volt, de mint kiderült, ez volt a számunkra legtökéletesebb időpont, azt is elárulom miért. A belépő kb. 600 Ft, nem egy nagy összeg azt gondolom ez sem, egy ilyen csoda megtekintéséért, persze a park területén azért még nyitva kell tartani a pénztárcákat. A templomhoz vezető úton az árusok akkor kezdtek kipakolni, tudtam, hogy visszafelé élesíteni kell az alkudozási technikánkat.
Tanah Lot felkeresésével kapcsolatban az utazónak fontos eldöntenie mit is szeretne ott, ugyanis itt is az apály és a dagály befolyásolja, hogy mennyire lehet megközelíteni, bár a maga a templom nem látogatható. A kis szigetre csak apály idején lehet átsétálni, tehát kb. fél 11-ig vagy késő délután. A turista áradat általában este érkezik, hiszen gyönyörű a templom a naplementében, de iszonyú tömeg van és sorban állás az átjutásért, ahol az odalátogató megmoshatja az arcát egy édes vizű forrásban, majd áldást kap a turistákat ott fogadó két szerzetestől.
Szóval a kérdés, hogy megér-e annyit a naplemente, hogy ezért szelfibotokkal kardozva elviseljünk még több 100 embert. Nekünk nem ért, ezért választottuk a reggeli időpontot, ami a dugó miatt 10 órára csúszott, viszont elkerültük ezáltal a kora reggeli turistákat, így pikk-pakk lent voltunk a sziget előtt. Már térdig ért a víz és az áramlat erős, összecsapnak így is a két oldalról érkező hullámok, de 1-1 segítő helyi emberke már pattant is oda mellénk és átvezettek minket.
Tanah Lot jelentése föld a tengerben és ez Bali 7 tengerparti védő templomának egyike, mind közül a leghíresebb, a világörökség részét képezi.
A sztori mögötte az, hogy állítólag a 15. században egy pap az utazása során megpihent itt egy sziklán, és úgy érezte, hogy a hely erős energiát sugároz, így megkérte a halászokat, hogy építsenek ide egy szentélyt. 50 méterre helyezkedik el a hatalmas szikla a parttól, a tetején a templommal, vele szemben a parton egy üregben pedig 2 kígyó védi meg a gonosztól a helyet. Őket meg is lehet simogatni egyébként. Erre mi is beneveztünk, természetesen illik adományt adni a bejáratnál, mint ahogy a szigeten az áldás után is.
Szóval mikor megkaptuk az áldást, ami egyébként pár másodperc, néhány szem rizst nyomtak a homlokunkra, amit hagyni kell magától lepotyogni, illetve egy virágot tűztek a fülünk mögé. Azt hiszem jázmint, amiből itt rengeteg van. Engedélyt kaptunk egy fotóra és suhantunk vissza a szárazföldre. Tanah Lotnak egyébként tényleg jó energiái vannak, érezhető itt valami, amitől misztikussá válik az egész és magával ragad, nem érdemes kihagyni, ha erre jártok.
Ekkor érkezett ismét pár turista busz, bár ők már nem tudtak átjutni a szigetre, de ahogy néztem, nem is nagyon akartak, hiszen sokan csak fotózni jönnek. Elkattintottunk mi is még párat, bejártuk a parkosított domboldalt. Amit sajnos elfelejtettem, pedig a barátném felhívta rá a figyelmet, hogy kevesen tudják, és a neten sem olvasni, hogy ha a templomtól visszajövünk a partra, rögtön jobbra fel a dombon is van egy keskeny bazársor, ahol mi vettünk is pár dolgot, de visszafordultuk, mert a többi még zárva volt, viszont ha tovább megyünk, akkor fent szabadon kószáló cibetmacskákat találunk. Ezt ne hagyjátok ki szerintem, ha erre jártok, mert máshol fogságban látni őket ugyebár, hiszen az ürülékükből kinyert, az emésztés során fermentálódott kávébabból készül a Luwak kávé, a világ legdrágább kávéja, amit mi is megkóstoltunk azóta, de erről később.
Szóval a napnak ezen a részén, már kezdett felforrni az agyvizünk, így bevetettük magunkat a bazárba, ahol természetesen sikerült shoppingolni is egy kicsit, de legalábbis megtanultunk alkudozni.
Egy ruha velem akart jönni, 3000 Ft-ról 2000-re alkudtam le, amire nagyon büszke voltam, majd a szomszéd boltban szembe jött velem ugyanaz, csak eleve olcsóbb áron… A nap végére azért megedződtem.Nagyon szépek a kézműves dolgaik, fafaragásaik, persze itt is van sok gagyi, de a rutinos turista jó esetben kiszűri ezeket.
Dél elmúlt és mi strandra vágytunk, és a Tanah Lot alatti partszakasz végig turistaövezet, bár elég zsúfoltak, köztük a népszerű Kutával, amiről én sok jót nem olvastam, sokan Siófokhoz hasonlították, a zajossága miatt illetve a korábban itt élő barátném is lebeszélt róla. Helyette viszont Seminyakot ajánlotta, azonbelül Legian Beach-et.
Sajna mire odaértünk beborult, esőre állt, de azért nem törtünk ki könnyekben, mert az előző napokban kapott a bőrünk rendesen. Lehuppantunk a babzsákokba és pár percen belül szürcsöltem is a zöld turmixomat, A férfi pedig ismét letolt egy bitang Bintangot, amúgy nekem is ízlik, pedig nem vagyok sörös. Alig voltak a parton csak néhány szörfös.
Szép hosszú strand sok hasonló bárral, nyüzsis hely, de mégis van hangulata és a parttal párhuzamosan bazár és butiksor található, szuper jól lehet itt vásárolni, “szuvenyírek” beszerzésére is klassz, nagyon jól lehet alkudni, sikerült pár holmit itt is begyűjtenünk. Mikor megkérdezzük az árat, már mondják is, hogy tudnak lejjebb menni, persze minél többet veszünk, annál olcsóbb a végösszeg.
Közben párszor esett, nem volt vészes, az itteni viszonyokhoz képest, igazi egybefüggő vízfüggönyt, még nem kaptunk a nyakunkba.
Pár óra simán eltelik itt, ettünk még egy késői ebéd-vacsorát, nem emlékszem az étel nevére sajnos, viszont nem hússal, hanem tempeh-vel kértem, ami összepréselt, fermentált szójabab.
Ezután Jimbaran felé vettük az irányt, útba esett hazafelé, így nem akartuk kihagyni. Sok útleírásban, főleg gasztronómiaiban szerepel a tengerparti éttermei miatt, halat és egyéb herkentyűket érdemes itt kóstolni, de mást nem is nagyon láttam az étlapon.
Klassz lett volna, ha láthatjuk itt a naplementét, de inkább csak örültünk, hogy nem esik. Maga a part nem annyira szép itt, tényleg csak az éttermek miatt érdemes esetleg kipróbálni, bár azt nem mondanám, hogy húú de jót ettünk itt…
Éhesek nem igazán voltunk, hiszen pár órája ettünk ugyebár, de gondoltuk egy tál kagyló csak úgy magában, belefér. Az étlapra kiló ár volt kiírva és mellé, hogy az étel tartalmaz rizst és zöld köretet is.
Én sejtettem, hogy 1 kg is elég lesz, tényleg csak kóstolni akartam, de berendeltünk 2 kilót végül, dehogy ez nem volt annyi, az egész biztos… Amúgy 1 kg ára kb. 2000 Ft ez például a horvát árak töredéke, de kicsit mégis bosszankodtunk, mert súlyra nem azt kaptuk, az fix, és az összes köret is tételesen kiszámlázásra került, szóval trükkös az étlap, érdemes előtte kérdezni…
Nem tragédia persze, így jártunk, összességében nem volt rossz, bár én nem vagyok kagyló rajongó. Amúgy hangulatos volt, közben megjelentek balinéz táncosok is egy kis színpadon, illetve egy kisebb zenekar is elhúzta a vacsorázók nótáját, ha kérték, természetesen.
Ha imádja valaki a tengeri herkentyűket, homárt, barrakúdát, próbálja ki valamelyik éttermet, ha erre jár, de amúgy szerintem túlértékelt ez a partszakasz.
Ezzel zártuk a mozgalmas napot, otthon zuhogó eső várt, de úgyis meleg zuhanyra vágytunk a nap végén, a pár méter alatt, míg a házunkig beértünk megkaptuk, de az idő kiváló volt a medencében fürdésre is….
Másnap megtaláltuk álmaink partját és végre eljutottunk megnézni a kecak táncot is. Írok róla, gyertek és olvassátok legközelebb is!
Kommentek