Hurrá nyaralunk! Hogy miért éppen Bali? Sosem tudom a választ pontosan ezekre a kérdésekre, hogyan is csöppenek éppen arra a helyre, vidékre, országba stb. Bali bakancslistás volt, elkezdett vonzani pár éve és ezt még inkább fokozta, hogy egy kedves barátosném kint élt több hónapot, és mikor egy hideg, nyirkos téli estén, beállított hozzám csokibarnán, a homlokán “zen” felirattal, majd órákig néztünk fényképeket és hallgattam az élményeit, akkor elhatároztam, hogy Bali jár nekem!
Pontosítok. “Mindenkinek jár egy kis flört Balin!” Na, ki emlékszik, melyik filmből van ez? Igen, Eat, Pray, Love a helyes megfejtés, avagy Ízek, imák, szerelmek Julia Roberts és Javier Bardem főszereplésével. 7 éve láttam először ezt a filmet, az életemnek pont egy olyan szakaszában jártam, ahol a film elején Julia vagyis Liz is éppen tart. Megdöbbentő volt szinte magammal szembesülni, pedig nem hasonlítunk kicsit sem. Imádtam, magával ragadott és azóta is bármikor képes a tévé elé szögezni. Igen, akkor elhatároztam én is, hogy Balira megyek megtalálni a nagy Ő-t… Ha ezt A férfi meglátja, tuti feladott poggyászként kerülhetek csak a nagy madár belsejébe és a dubaji átszállásnál gondoskodik róla, hogy Zimbabwe felé vegyem az irányt. Szóval neeeem, viccelek. Amúgy meg de, csak közben zavar történt a rendszerben és megtaláltam Balatonfűzfő felé félúton A férfit… Úgyhogy jön velem Ketuthoz ő is.
Tehát tavaly ősszel jött suhant át az agyamon ismét a nagy utazás gondolata, el is kezdtünk repjegy után böngészni, de még az egekben voltak az árak is, így elnapoltuk. Januárban megcsípte a dér az orcámat, na jó, fulladoztam a reggeli szmogban, és rájöttem, hogy hosszú télnek nézünk elébe, ráadásul pofátlanul olcsó ajánlat került “véletlenül” a szemem elé, így ráfeküdtünk a témára ismét. Egy hét huza-vona, szabik összefésülése, a tény elfogadása, hogy idén a többi szabadságom szombatok és vasárnapok formájában kimerül, osztás-szorzás, matematikai feladványok levezetése után, döntöttünk úgy, hogy Bali akar minket. Viszont a repjegyek nem vártak ránk és elszálltak ismét…. Így némi vacilálás és újabb elfogadható árú jegyek felkutatása után, megtaláltuk a számunkra megfelelőt, a legjobb átszállási időkkel, így nagyjából 18 óra utazás után leszálltunk Balin.
A másik dilemma a szállások felkutatása volt, két hetünk van, okosan kellene beosztani. Nem titok, hogy airbnb-n foglaltuk le végül őket, majdnem két hónappal az út előtt, így még volt időnk választani mindenféle árkategóriából. Nevetséges összegekért is lehet egyébként nagyon szép szállásokat találni, persze érdemes a véleményeket elolvasni előtte azok tollából, akik már jártak ott. Balira a repjegy ára a komolyabb összeg, az itt tartózkodás töredéke lehet egy balatoni nyaralásnak.
Amit még fontos tudni annak, aki Balira utazik, hacsak nem utazási irodával és idegenvezetővel megy, tehát tömegközlekedésre szorul, ha látni is szeretne valamit a sziget csodái közül, hogy Balin nincs tömegközlekedés, itt sofőrt szokás bérelni autóval a hosszabb túrákhoz, a rövidebb ingázásokhoz a szállás közelében pedig robogót. A reptéri transzferünkről is a szállásadó gondoskodott, 300.000 Rúpia azaz kb. 6000 Ft-ba került kettőnknek a 30 km-es távolság a szállásig. Ja, és Balin a bal oldalon közlekednek, tehát fel kell(ene) venni a fordulatot a helyiekkel és a hozzám hasonló, – folyamatosan a robogón magamban és hangosan is A férfi fülébe mantrázó, – baloldalonmegyünk, jobbranagyívbenkanyarodunk, baloldalonmaradunk, mondombaloldal, upszbocsi… – turistákkal. Az első napot túlélve, amúgy nem volt vészes a robogás. Szóval sofőr autóval a több látnivalót is tartogató napokra, amit kedvetek szerint összeállíthattok, elregélitek a sofőrnek, aki jó esetben idegenvezetést is nyújt és érdemes meghallgatni a tanácsait, javaslatait az útitervvel kapcsolatban, hiszen ő mégsem úgy guglizta ki a “must see” állomásokat az utazás előtt pár héttel.
Vacilláltunk hol legyen a szállásunk, hiszen, ha hosszabb időre megy valaki, már pedig a két hét ennyire távoli utazás esetén, az szerintem alap, hiszen közel 1 nap az út oda és vissza is. Mi úgy döntöttünk, hogy az első héten a tengerpartra és a passzívabb pihenésre fókuszálunk és a legnépszerűbb szakaszokat keressük fel, amik könnyen robogóval is megközelíthetőek, 1-2 nap hosszabb autós túrával némi kultúrát is beiktatva, a második héten pedig jöhet töményen az “igazi Bali” szent helyek, rizsföldeken barangolás és elveszünk a szárazföld belsejében.
Olyan tengerparti szállást szerettünk volna, ami nem a “heringstrandokkal” van övezve, viszont szép, változatos, és amennyire lehet tiszta is. Balira nagyon sokan szörfözni járnak, igazi szörfparadicsom, főleg az ausztrálok körében népszerű. A hullámok itt nekik kedveznek, viszont aki a klasszikus fehér homokon fekvős nyaralásra vágyik, nem akar a melegben kimozdulni se a partról és egész nap az óceánban pancsolna, annak nem biztos, hogy Bali a megfelelő úti cél.
Mi Uluwatut és környékét választottuk az első hétre és bevállaltuk, hogy innen nincs sétatávolságnyira a part, sem bazársor, bárok, diszkók és társai, persze ez nem azt jelenti, nem fordulunk meg ilyen helyeken… Egy sarkon van a szállás, egy klassz étterem, masszázs, robogó a rendelkezésünkre áll, egy napi díja 70 000 Indozéz rúpia azaz kb. 50-nel visszaosztva az kemény 1400 Ft és a számunkra legjobbnak ítélt strandok 5-15 km-en belül vannak. Ár-érték arányban ezen a környéken itt találtuk meg azt a szállást, ami nyugis, tiszta, reggeli is van benne, nem vesz körül turisták hada és élvezzük a természet közelségét, oly annyira, hogy a fürdőnk is a szabad ég alatt van szinte, a helyi időjárásnak megfelelő kb. 30 fokkal és közel 90 %-os páratartalommal. Egyébként osztozunk rajta több helyi lakossal is… Az érzés, mikor első éjszaka az időeltolódás miatt éber kómában kivánszorogsz a wc irányába, mert minden értelemben hív a természet, majd a klotyó tetejét felhajtva egy béka kacsint vissza rád az felbecsülhetetlen. A sztori folytatása kisebb dilemmába ütközött, de mindenki életben maradt. Zuhanyzáskor egy gyík sasolt az egyik sarokból, de a hangosan csicsergő madárral is elvitáztunk egy ideig, majd másnap egy botsáska járt majdnem pórul.
A recepciós fiú, – aki egyébként nagyon kedves, mindenben a kedvünkben igyekszik járni- pedig tájékoztatott arról is minket, hogy ne lepődjünk meg, ha reggel egy majom ül a teraszon, és a mi reggelinket várja, ugyanis átjárnak a templomból, hiszen Uluwatuban található a balinézek egyik szent helye a Pura Luhur Uluwatu, ami a tenger felett magasodó szikla tetején áll és az Istenek szigetének egyik védőszelleme hivatott itt távol tartani a gonosz démonokat. Minden délután 4-6-ig turista áradat özönli el a helyet, hiszen 6-kor kezdődik a helyiek által előadott kecak tánc, de erről majd írok, ha már mi is láttuk az eseményt.
Egyenlőre ejtőzünk és eszünk, mert itt nagyon könnyű jól enni és ha olvassátok a blogot, akkor tudjátok, hogy mire gondolok.
Bármerre megyünk mindenhol frissen préselt gyümölcslevekkel kezdődik az italválaszték, közép kategóriás étteremben egy nagy pohár kb. 500 Ft, az út mellett 300. Durván rácsúsztam a papayalére, az egyik legjobb élettani hatásokkal bíró gyümölcs, a fiatal kókuszdióban felszolgált kókuszvízről meg nem is beszélve. Levágják a tetejét, szívószál bele és kb. egy liternyi folyadékot már lehet is szürcsölni.
Hogy kicsit tudományos legyek, olvastam, hogy a kókuszvíz összetétele, hasonlít a vérplazmáéra, ezért a Távol-Keleten a háború idején intravénásan is adták a sebesülteknek. Remekül hidratál, jó hatással van az idegrendszerre, bőrre, csökkenti a koleszterinszintet és a vérnyomást. A kép jobb oldalán látjátok őt, a többi étel pedig zöldséges curry és nasi goreng, ami egy indonéz nemzeti étel, rizses hús, vagy jelen esetben rák, sok zöldséggel, tükörtojással a tetején, egy enyhén csípősnek rendelt chiliszósszal tálalva, amitől konkrétan egy falat megkóstolása után keresztbe álltak a szemeim, a számat pedig nekem kellett kirúzsozni már aznap este, mert a színe a lángoló vörös árnyalataiban pompázott.
Minden isteni finom, úton útfélen klassz warungokat, vagyis kis kifőzdéket, éttermeket találunk és élvezzük a friss zöldségeket és a sok gyümölcsöt, a zöld és gyümölcsös smoothie-kat na és persze mindenhez jár egy kis rizs is Balin!
Legközelebb hozom az első strand élményeket!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: