Pár hét van húsvétig, lehet kísérletezni a tormakrémekkel, attól függően, hogy brutál könnycsorgatós mutatvánnyal szeretnétek előállni, vagy esetleg egy lágyabb kence a cél. Ez a recept valahol a kettő között van.
Több tormakrémet készítettem már az elmúlt években, a klasszikus majonézes tormától elkezdve az almás, narancsos kombinációkig. Nem tudom megmondani, hogy jutott eszembe, hogy zellert is tegyek bele. Talán, mert a zellergumó állaga és színe hasonlít a tormáéhoz vagy csak nem volt kedvem a konyhában zokogni, míg egy egész tormát lereszelek? Tény, hogy nem szeretem mikor a szemgolyóm is kifordul a húsvéti reggeli közben a tojásba harapván, amire előtte rákentem ezt a kis alattomos, de nagyon is jótékony és baktériumölő zöldséges kencét. Szóval a zeller tökéletes megoldás lehet, ha nem akarjátok édes ízzel, például almával párosítani a tormát, és nem akartok más karakteresebb ízt érezni mellette.
A zellergumó ízét ugyanis szinte teljesen elnyomta, de mégis megőrizte a torma az erejét, és nagyon jól lehet szabályozni az erősségét azzal is, hogy mekkora tormadarabot reszeltek hozzá. Az almaecet hozzájárul, hogy leves, szaftos maradjon a torma, viszont kevésbé karcos az íze, mint a hagyományos ételeceté, ami a bolti verziókban is benne van. A cukorról nem is beszélve, hiszen az itt nincs, bár egy pár csepp méz el tudja varázsolni, ha szeretnétek, de ezt én most kihagytam.
Ha húsvét előtt pár nappal elkészítitek, vígan el van a hűtőben, jól összeérnek az ízek!
Még több tormakrém receptet itt találtok!
Hozzávalók:
1 közepes méretű zellergumó
5-8 cm torma (attól függően mennyire csípősre szeretnétek)
fél deci almaecet
1 mokkáskanál méz (elhagyható)
só
A tormát és a zellert meghámoztam, lereszeltem a reszelő apró lyukú oldalán, hozzáadtam az almaecetet, pici sót, alaposan összekevertem és üvegbe kanalaztam.
Azonnal fogyasztható, de jót tesz neki, ha áll, hogy összeérjenek az ízek.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: