Pálmafa Project

Gyömbéres spenótkrém fűszeres karfiollal

Hogy mitől vírusölő? Mert tele van friss gyömbérrel és fokhagymával ez az étel, amelyek elbánnak minden bacival. Ahogy körbenézek, azt látom, hogy erre nagy szükség van ezekben a napokban…

A fokhagymát kicsit túl is toltam a spenótkrémben azt hiszem, szerintem sikerült az 5 méteres hatósugaramban tartózkodók körében is vírust irtani vele… Annyi baj legyen, mert szuper finom így a spenót, akár főzeléket is főzhettek ezekkel az ízekkel, a blogon is találtok hasonlót, de ez a sűrűbb kence mehet pirítósra, sós palacsintákhoz, mártogatósnak, vagy tésztára is sajttal, ha úgy tetszik. Sült hús mellé is ok, de ez a fogás, hús nélkül lett nekem tökéletes. A múltkori rejtélyes vírusom után, ezek az ételek és minél több zöldség esik igazán jól, az állati fehérjét pedig igyekszem leredukálni egy ideig, hogy gyorsabban regenerálódjon az emésztőrendszerem.

Na, de nem akarok most túl tudományos lenni, a lényeg, hogy finom és akár makk egészségesek vagytok, akár lábadoztok bármilyen betegség után, mindegyik hozzávalót értékelni fogja a testetek.

Hozzávalók:

1 fej karfiol

3 deci köles

1-1 mokkáskanál kurkuma, római kömény

só, bors

Spenótkrémhez:

60 dkg spenótlevél (mirelit püré is jó, abból kb. a fele)

fél hüvelykujjnyi gyömbér

2 gerezd fokhagyma

só, bors

kókuszolaj

Tetejére:

pirított kesudió és/vagy koriander, petrezselyem

A karfiolt rózsáira szedtem, forrásban lévő vízbe dobtam, majd kb. 10 perc után leszűrtem, megszórtam a fűszerekkel. A kölest dupla mennyiségű, enyhén sós vízben megfőztem.

A spenótot kevés kókuszolajon megpároltam, fűszereztem, hozzáreszeltem a fokhagymákat, lefedtem, míg összeesett, majd hozzáreszeltem a gyömbért és botmixerrel pürésítettem, majd a karfiollal valamint a kölessel tálaltam.

A tetejére szórhattok még petrezselymet vagy koriandert. Illetve én kiegészítettem még száraz serpenyőben pár perc alatt megpirított kesudióval, hogy valami ropogós is legyen benne.

 

Édesburgonyás húsgolyók extrákkal

Izgatta a fantáziámat, hogyan lehetne reform üzemmódban elkészíteni sokak kedvencét az Ikeában kapható svéd húsgolyókat barna mártással és krumplipürével, na meg persze az áfonyaszósszal. Megszületett a megoldás, legalábbis mi kétpofára  elégedetten falatoztuk a végeredményt.

Egyszer készítettem réges régen az eredeti svéd húsgolyós ételt, Stahl Judit szakácskönyvéből, annak is nagy sikere volt, hagyományos krumplipürével és ikeás áfonyalekvárral. Most első körben a lekvárt cseréltem le, mivel éppen feléltem a lekvár tartalékaimat és amúgy sem szerettem volna cukros lekvárt enni, tehát elő a fagyasztó kincseivel, amiben lapult, anyósomnak hála fagyasztott szeder és kb. negyed óra alatt varázsoltam belőle rapid lekvárt.

Arra nem is emlékeztem, hogy a húsgolyókhoz krumpli is kell, mivel én azt nem tartok otthon, most is az édesburi után nyúltam, attól lettek ilyen szép sárgák és kicsit édeskések. Isteni ez a fasírt, dupla mennyiséget készítettem, így más ételekhez, főzelékhez is jól jött a hét folyamán.

A püré meg karfiol, de akár zeller is lehetne és hardcore-nak tűnhet a karfiol-szeder párosítás, és én sem tennék mondjuk párolt karfiol mellé lekvárt, de ebben az ételben és ezekkel a textúrákkal senkinek nem jutott eszébe, hogy reklamáljon emiatt. Kórházba is vittem belőle egy brutál adagot, hogy gyorsabban gyógyuljon a beteg. Elég nagy sikere volt az ott felszolgált szottyadt zsemle, fonnyadt uborkavég, sertésmájkrém vacsora helyett…

Hozzávalók:

fél kg darált marhahús

2 kisebb méretű édesburgonya (sima krumpli is jó, abból 4 kisebb)

1 db tojás

1 mokkáskanál őrölt koriander

fél mokkáskanál fehérbors

kókuszolaj a sütéshez

Barna mártáshoz:

2 deci főzőtejszín

2 evőkanál szójaszósz

1 deci víz

1 csapott evőkanál rizsliszt (v bármilyen más liszt)

Szederlekvárhoz (más bogyós gyümölcs is jó pl. áfonya)

fél kg szeder

4 evőkanál xilit

1 evőkanál citromlé

Körethez:

1 nagy fej karfiol

reszelt szerecsendió

pár evőkanál natúr joghurt

1 evőkanál vaj

pár csepp citromlé

A fasírthoz összekevertem a darált húst, a főtt édesburgonyával és a többi hozzávalóval, majd diónyi golyókat formáltam belőle, és megsütöttem kókuszolajban, amit egy serpenyőbe előtte felhevítettem. Ha kicsik a fasírtok akkor 3-3 perc elég nekik oldalanként, ha nagyobb, akkor kb. 5-5 perc.

A szederlekvárhoz elővettem a fagyasztóból a szedret és hagytam felengedni, majd egy lábosba öntöttem a többi hozzávalóval és összefőztem lassú tűzön, míg szépen besűrűsödött.

A karfiolpüréhez a karfiolt rózsáira szedtem és forrásban lévő vízben puhára főztem, leszűrtem és a többi hozzávalóval egy botmixer segítségével pürésítettem.

A mártáshoz felmelegítettem a tejszínt a szójaszósszal, majd simára kevertem a rizslisztet vízzel és a mártáshoz kevertem, majd még kb. 1 deci vízzel tovább hígítottam. Mikor kihűl még sűrűsödik, de kis vízzel után fel lehet melegíteni és hígítani ismét, ha szükséges.

 

Miért igyál szárzeller levet?

Nem egy kulináris csoda következik, mégis csodát tett velem ez az ital minden túlzás nélkül. Elmesélem, mert szeretném, ha egyszerűbben lelnétek meg a megoldást, ha hasonló cipőben jártok. Néha az alulértékelt vagy nem sokra tartott dolgok tudják meghozni a változást, mikor az orvostól sem számíthatsz igazi segítségre…

A gasztroblogger halála, ha rendetlenkedik a gyomra, de mindenkivel előfordul, pár nap és átrobog rajtad a kór. Vagy nem. Így jártam én is. 3 héten keresztül fogalmam nem voltam róla, hogy mi a bajom. A gyomrom egyik napról a másikra úgy döntött, hogy elfelejti hogyan is kéne működnie. Első héten nem igazán tudtam megemészteni bármit is ettem, pedig ugyanazokat a kajákat toltam, amit a blogon is láttok, de reggelente egy egyszerű zabkásától is úgy éreztem, mintha egy xxl-es húsimádó pizzát küldtem volna le, megfejelve még egy csokis shake-kel is. Aztán kezdődött az ételundor, rá sem bírtam nézni azokra az ételekre amit eddig ettem, nem éreztem éhséget csak hányingert helyette. Nem, nem vagyok terhes, sem glutén- és laktózérzékeny sem. Aztán 1 hét után jött pár nap erejéig a reklámból jól ismert szöveg után szabadon, a “Zsuzsinak megy a hasa, Zsuzsi meg szalad a hasa után” sztori. Majd zárult azzal, hogy megnéztem közelebbről a wc csésze belsejét is. Mi jön ilyenkor? Diéta, széntabletta, probiotikum, jó kislány voltam, doktorbácsit is meglátogattam, akitől megtudtam, hogy nagyon fontos ilyenkor a diéta, széntabletta probiotkum és elküldött haza.

A gond csak az, hogy 1 hét után sem múlt el a probléma, maradt az állandó ételundor, és hányinger, az agyonvertek érzés és már egy korty víz is rosszul esett, de szó szerint. Azért ettem, mert muszáj, de alapvetően egy tea elkészítése is megerőltető volt. Csalántea, kamillatea, varázspálca, semmi nem volt gyógyír, a gugli segítségével viszont 25 féle betegséget diagnosztizáltam magamon. Aztán mikor a saját agyamra mentem elegem lett és ismét meglátogattam a doktorbácsit, gondoltam alap, hogy elküld laborra, hasi UH-ra első körben és majd okosabbak leszünk. Ehelyett  hozzám vágott egy receptet és savlekötő kúrát javasolt, mert ránézésre!!! ő úgy gondolja, sok a savam. És nyugtatásképpen még hozzátette, ha nem segít majd megtükrözzük! Hát én is gondoltam magamban valamit, hogy kit és milyen irányból tükrözgessen, de inkább halkan még kértem szépen egy beutalót laborvizsgálatra, mire megkérdezte, hogy milyen irányba? Hát balra baszki, arra van a labor…. Ezt most komoly?

A sok savról annyit, azt sem tudtam, hogy mit kéne pontosan érezzek, ha tényleg az lenne a bajom, csak olvastam róla, de egyik tünete sem passzolt rám. Mivel 2 és fél hét után még mindig szarul voltam, gondoltam ok, nem dacolok, kap a gyógyszer egy esélyt, kiváltottam, és annyira hatásosnak bizonyult és kötötte le a nem létező savamat, hogy 2 nap után ismét a mellékhelyiség körül forogtam különböző pozíciókban és végrendelet megírásán gondolkoztam.

Hiszek abban, mivel nálam működik évek óta, ha valamire nagyon szeretném tudni a választ és a megoldást, akkor azokat odadobja az élet, csak persze észre kell venni, hogy el is kapjam. Szóval miközben szürke árnyékként tengettem hétköznapjaim, -persze közben bejelentkeztem magán hasi UH-ra, ami negatív lett – ajánlott egy barátnőm egy könyvet, anélkül, hogy tudta volna mivel kínlódok  éppen, azt írta, hogy kötelező olvasmány. Anthony William: Gyógyító médium(Medical medium) című könyvéről van szó. És igen, kötelező olvasmány! Eddig is tudtam, hogy mennyire fontos jól enni, ahhoz, hogy jól legyünk, egyértelmű volt, hogy ilyen irányban is kerestem a megoldást.

A könyvre és az író honlapjára is érdemes rákeresni a neten, nem részletezem, de mindenkinek ajánlott tulajdonképpen, legfőképp azoknak, aki akár évek óta orvostól orvosra járnak, de nincs pontos diagnózis, és csak a tünetek különböző betegségekkel való “becímkézése” folyik. Részletesen kitér az autoimmun, pajzsmirigy betegségekre, a Candidára, depresszióra, szklerózis multiplexre, cukorbetegségre, hormonális egyensúly zavarokra, emésztési problémákra, ami ezek mögött áll és arra, hogy az orvosi kezelés mellett (ha a kezelés tényleg a valós betegségre irányul), hogyan tudja mindenki saját magát is elkezdeni gyógyítani, illetve megelőzni, hogy egyáltalán orvoshoz kelljen fordulni.

Bennünk van a gyógyítás képessége, csak elfelejtettük használni azt, mert egyszerűbb bekapni egy pirulát, ha fáj a fejünk vagy rossz az emésztésünk, hiszen ezt tolják az arcunkba a gyógyszer reklámok is, már aki hajlandó végignézni… Tudom, hogy sokan csodabogárnak gondolnak, vagy a hátam mögött mosolyognak, hogy szegény szerencsétlen igyad csak a zellerlevet, ahelyett, hogy elmennél másik gyógyszert íratni. Ez is egy opció, mindenki döntse el maga, hogy neki melyik út járható.

Szó nincs arról, sem itt, sem a könyvben, hogy ha baj van, akkor ne keressünk fel orvost, vagy, hogy ne lenne szükség rájuk, hiszen én is mentem azért tovább néhány vizsgálatra, hogy biztosan kizárjak betegségeket, de igenis sokszor előfordul, hogy nem tudnak pontos diagnózist felállítani, az meg már más kérdés, hogy az én esetemben nem is nagyon törekedett rá a háziorvos…  Ami fontos, hogy nyitottnak kellene lenni más opciókra is, pláne, hogyha gyógyító táplálékról, ételekről van szó. Egy szárzellernek viszonylag kevés mellékhatása van. A gyógyhatásáról viszont az első pohár elfogyasztása után megbizonyosodtam.

Gyakorlatilag elvágta 3 hét kínlódását! Éhgyomorra beküldtem majdnem fél litert, és megmondom őszintén, hogy gyümölcsökkel turmixolva eddig is fogyasztottam már párszor a halványítózellert, de inkább salátákba szeretem tenni a ropogóssága miatt, viszont így egymagában, azért nem akkora élmény, annak ellenére, hogy nagyon szép kinézetre. Nekem nincs gyümölcscentrifugám, így kevés vízzel turmixoltam, szóval a rostok benne maradtak, ezáltal sűrűbb az állaga. Azonnal jobb lett a gyomrom és a közérzetem, pedig előtte egy korty víztől már hányingerem lett, küzdöttem, hogy legalább annyit igyak, hogy ne száradjak ki. Az ebédem végre jólesett aznap és mikor este korogni kezdett a gyomrom és nem émelygés és feszülés jelezte, hogy kéne már enni valamit, kedvem támadt örömtáncot lejteni a rendelő előtt, miközben az ultrahangra vártam. Azóta már A férfi is issza, és imádja. Követeli reggelente a zellerlevet. Komolyan mondom! Aki sok húst fogyaszt, annak külön áldásos lehet a hatása, illetve bármilyen nehéz étel után pár órával szépen lenyugtatja a gyomrot.

Hogy mit tud a zeller? Gyakorlatilag a könyv minden emésztési problémára és emésztőszervi panaszra ezt ajánlja beiktatni első körben reggelente éhgyomorra, de a nap folyamán is bármikor fogyasztható minél több, annál jobb. A hatását egymagában fejti ki legjobban az üres gyomorban.  Idézem: “A zeller erősíti a sósavat a gyomorban, és biztosítja az ásványi sókat a központi idegrendszer számára. Egyéni nátriumvegyületeket tartalmaz és ezek az ásványi sók rengeteg bioaktív nyomelemet és tápanyagokat kötnek meg.” Jól hangzik nem? Pff, értelmezni is alig tudom, de működik és csodálatos és ki gondolná erről a növényről? Legyintünk, ugyan már csak zeller, hogy használhatna ilyen esetben pont ez? Hát így. Azóta semmi bajom, hogy mi okozta? Sosem fog kiderülni, egy nagyobb stresszfaktor hatására talán pont akkor aktíválódott bennem egy olyan baci, amit amúgy lehet meg sem érzek. Ezen már nem agyalok, de az néha átsuhant a fejemben, hogy mi lett volna ha, ismét visszamegyek az orvoshoz, miután beszedtem 4 levél savlekötőt szorgalmasan és nem változtott semmi…

Nem nyújtom tovább, a könyv fantasztikus és hasznos, megjelent egy másik is, Gyógyító ételek címmel, amúgy meg mentem a konyhába főzni, ti meg egyetek jókat, sok, igazi, friss élő ételt!

Hozzávalók:

4 db szárzeller (vagy több)

víz

A szárzellert alaposan megmostam, a durvább végeit levágtam, a leveleket is rajta lehet hagyni, de ami csúnyább, azt tépjétek le.

Felaprítottam, turmixgépbe tettem, felöntöttem annyi vízzel, ami kb. 1 kisujjnyival ellepi és pár msp alatt simára turmixoltam. Ha túl sűrű, tegyetek még hozzá vizet.

Banános kivis szárzeller turmix:

1 adaghoz, turmixoljatok le egy banánt, egy kivit és 2 db szárzellert annyi vízzel, ami ellepi és már iható is. Isteni!

 

Forrás: http://www.medicalmedium.com/blog/celery-juice

Sütőtökös brokkolis rizstészta tofuval

Ezzel zártam az idei sütőtök szezont! Ez tulajdonképpen egyszerű kínai gyors kaja, ha úgy tetszik, amiben szokatlan lehet ez a zöldség, de csak lehet, mert valójában helyt állt ezen a fronton is, ahogy már annyi minden más ételben.

Hétköznapokon mindig nagy sikere van nálunk egy olyan ételnek, ami édes is, savanyú is, csípős is, ha éppen arra is igény van. Utóbbiról a gyömbér vagy a chili gondoskodik, ez kedv függő, most elég volt a gyömbér enyhén csípős aromája, így A férfi gyomra sem robban fel, ha ezt egy késő esti vacsora gyanánt támad kedve elfogyasztani.

Ha nem kapnátok már sütőtököt, tehettek bele édesburgonyát, de akár sárgarépát is. Ha van kéznél koriander vagy petrezselyem, szórjatok rá tálalásnál nagy marékkal, ha nincs, akkor megteszi a zellerszár levele is.

Éljen a kínai gyors kaja, otthon elkészítve!

Hozzávalók 3-4 adaghoz:

30 dkg rizstészta

1 zacskó tofu

1 fej brokkoli

nagydobosi sütőtök negyede ( v kisebb hosszúkás kanadai tök fele)

2 db szárzeller (elhagyható)

fél hüvelykujjnyi gyömbér

2 duci gerezd fokhagyma

pár evőkanál szezámmag

2-3 evőkanál szójaszósz

só, bors

kókuszolaj

Elkészítése:

A tököt előző nap megsütöttem.

A rizstésztát forró vízzel leforráztam, állni hagytam 10 percig, majd leszűrtem.

A brokkolit rózsáira szedtem, forrásban lévő vízbe szórtam, és kb. 5 percig főztem, majd leszűrtem.

Egy serpenyőben felhevítettem pár kanál kókuszolajat, rászórtam a tofut, 1-2 perc alatt átpirítottam, ment hozzá közben a felaprított gyömbér és fokhagyma, majd  a szezámmag is.

Ezután hozzáadtam a brokkolit, a sütőtököt kisebb darabokra vágva, szárzellert feldarabolva, majd a rizstészta is ment hozzá, végül meglocsoltam szójaszósszal, alaposan átforgattam nagy lángon és el is készült.

 

Tom Kha leves

Ízutazás következik Ázsiába, de nem kell azért ennyire messzire mennetek, mert egyrészt ezt a levest egy jobb thai étteremben is megtaláljátok, másrészt otthon is elkészíthetitek!Nem titok, hogy ez az én kedvenc távol-keleti levesem, először Thaiföldön ettem ilyet, illetve azóta találtam egy klassz éttermet itthon, ahol az esetek 90 %-ban ezt rendelem. Az történt, hogy kedves barátném gondolt rám, miközben Koh-Samui szigetén süttette magát és hozott nekem egy kisebb zsáknyi fűszert. Bemutatom nektek ezeket először is, de ne ijedjetek meg, mert bár nem kaphatóak minden sarki közértben, de nagyobb ázsiai fűszerboltokban igen, viszont azért ezek nélkül is tudtok majd hasonlóan finomat készíteni.

A leves alapja kókusztej és thai fűszerek, még hozzá thai citromfű, pontosabban citromnád, hiszen ez teljesen más, mint a hazai citromfű, ez frissen is kapható illetve szárított formában is, én is ezt használtam. Aztán kerül bele galangal, amit thai gyömbérnek is neveznek, de csak erős idegzetűek harapjanak rá. Állagra és kinézetre is olyan, mint a gyömbér, viszont ízre annál sokkal durvább, intezívebb, talán kesernyésebbnek mondanám.

Aztán kerül bele kaffir lime levél, ami kinézetre, tapintásra a babérlevélre hasonlít, de az íze természetesen aromás, citrusos, a keleti konyha alapanyaga szintén. Na és a korianderről se feledkezzünk meg, ami itthon is népszerű és enélkül sem létezik nagyon étel Távol-Keleten. Ja és persze chili sem árt, ha van kéznél. Szóval ezek adják az alapot, de lehet a levesünk vegetariánus, mint az én verzióm, és akkor gombát tesznek bele, vagy húsos, akkor csirkével főzik és készül tengergyümölcseivel is, elsősorban rák kerül olyankor hozzá. Aztán löttyintenek még bele halszószt is, én ezt kihagytam belőle, de ti nyugodtan, ha van kéznél.

Nos, ha nem kaptatok galangalt, akkor használjatok gyömbért, ha nem akartok thai citromfű után rohangálni, vegyetek zöld citromot, amúgy is kell bele a héja és a leve, és a kaffir lime levél is elhagyható, viszont mindképp legyen benne friss chili és friss koriander, ezeket piacon is megvehetitek, na és persze kókusztej. Ha ezek meg vannak, akkor is finom lesz az végeredmény, aztán, hogy húsosat, rákosat, vagy gombásat főztök, az már a ti döntésetek. Íme az receptem, rá fogtok kattanni!

Hozzávalók 3 főre:

25 dkg gomba

2 db sárgarépa

1 db fehérrépa

1 db paradicsom

1 lime reszelt héja

fél lime leve

3 deci kókusztej

4 deci víz

1 db vöröshagyma

1 db fokhagyma

3 db galangal

4 db kaffer lime levél

1 evőkanál szárított thai citromnád

1 pici chili (vagy több, ha csípősebben szeretitek)

kis csokor koriander

kókuszolaj

A fűszereket beleszórtam a fazékba(lime levél, galangal, citromnád, chili, fokhagyma és vöröshagyma aprítva), összeforgattam kevés kókuszolajon őket, a hagymákat hagytam kicsit párolódni, majd felöntöttem a kókusztejjel és összeforraltam az egészet. Ezután a fűszereket át kellene szűrni. Én lusta voltam….

Szeletekre vágtam a gombát és a répákat, felaprítottam a koriandert. A répákat adtam először a leveshez, felöntöttem vízzel, majd mikor félig megpuhultak, hozzáadtam a gombát is, és a koriander felét, reszeltem hozzá a lime héjából is, majd együtt rotyogott az egész, míg a gomba is átpuhult, a legvégén adtam hozzá a felkockázott paradicsomot, a maradék reszelt lime héjat, facsartam bele a levéből is és a maradék friss korianderrel tálaltam.

 

Marha vadas zablisztes szalvétagombóccal

Ezentúl csak így készítem a vadast! Ezt a két főszereplőre értem elsősorban, a marhafelsálra, mert vadasban nekem jobban ízlik, mint a lábszár, illetve a gombócra, hiszen a fura kinézetű zsemlegombóc sosem hozott lázba. Párszor csináltam már korábban és jó sok szafttal elment, de szorosabb emlékek nem fűznek hozzá.

Aztán bukkantam rá a szalvétagombóc receptjére, és megmondom őszintén még életemben nem hallottam róla, de éreztem, hogy képes megváltoztatni a zsemlegombóchoz fűződő viszonyomat és muszáj kipróbálnom. Naná, hogy variáltam rajta és fehér liszt helyett a zabliszt került számításba. Ha a galuska klassz lett belőle, akkor ez is az lesz úgy döntöttem. És tényleg!

Hogy mitől szalvétagombóc? Attól, hogy textil szalvétában fő meg gyakorlatilag, és szépen szeletelhető lesz. Senki ne kezdjen el textil szalvéta után böngészni a világhálón, egy vékonyabb konyharuha is tökéletes lesz hozzá. Mint egy szaloncukrot, bele kell csavarni a masszát és megfő. Ennyi. Komolyan mondom reggelire is elnyammognám.

Na, de azért a gombóc készült a marhához és nem fordítva, bár ismertek, én a gombóccal és csak a mártással is el lennék, dehát A férfi is had örüljön… Egyébként ennek az ételnek az elkészítésében egy másik férfinak, A hentesnek is nagy szerep jutott, hiszen a legszebb húst adta nekem és megerősített benne, hogy a felsál lesz a tökéletes választás a vadashoz. Isteni finom színhúst kaptam, ami a sok zöldséggel szinte porhanyósra puhult, szuper kaja, próbáljátok ki!

Hozzávalók:

6 szelet marhafelsál

4 nagyobb sárgarépa

2 fehérrépa

1 db vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

4 db babérlevél

pár szem borókabogyó

1 teáskanál mustár

pár csepp citromlé

só, fehérbors

kókuszolaj

Gombóchoz:

20 dkg zabliszt

4 kisebb vékony szelet teljes kiőrlésű kenyér

1 kis fej vöröshagyma

2 db tojás

2 deci tej v víz (nálam 1 púpos evőkanál joghurt + víz)

fél mokkáskanál szódabikarbóna

kis csokor petrezselyem

só, bors

vaj v olívaolaj

Elkészítése:

Vadas mártás: A hússzeleteket sóztam, borsoztam, majd egy nagy serpenyőben kevés kókuszolajon minden oldalán pár perc alatt lepirítottam őket.

A répákat meghámoztam, és felkarikáztam, a vöröshagymát és fokhagymát felaprítottam. Mikor a hús megpirult, mellészórtam a hagymákat, a borókabogyót, babérlevelet, sót és borsot, majd lefedve hagytam a saját levében főni, mikor ezt elfőtte, öntöttem alá kb. 2 deci vizet és még legalább 30-40 percig hagytam főni, míg a hús félig megpuhult. Ennek az ideje nyilván attól is függ milyen húst használtok és milyen vastag a szelet. Ezután hozzáadtam a fehér- és sárgarépát is, és ismét lefedve főztem tovább még kb. 25 percig, míg a zöldségek is megpuhultak és egy villát simán bele tudtam szúrni a húsba. A vizet azt mindig pótoltam alatta, nagyjából félig lepte el a folyadék a húst és a zöldségeket.

Ezután kivettem a húsokat és félretettem egy tálra, majd kibányásztam a babérlevelet és a borókabogyókat a serpenyőből, a többi zöldséget a levével együtt pedig egy nagy és mély tálba öntöttem, hozzákanalaztam a mustárt, majd botmixerrel simára turmixoltam a mártást. Ezután valaki még átszűri az egészet, szerintem ez viszont felesleges meló, ráadásul kárba vész a sok zöldség, így sokkal intezívebb az íze is, és sűrűbb, tartalmasabb lesz a végeredmény.

A mártást visszaöntöttem a serpenyőbe, ha túl sűrű, akkor lehet még pici vizet adni hozzá, ha túl  híg, akkor behabarhatjátok, amit amúgy ettől függetlenül is sokan megtesznek még a végén, vagyis pár kanál tejfölben simára kevertek 1 evőkanál bármilyen lisztet (én mostanában rizslisztet szoktam ilyen célra használni), majd hozzákevertek pár kanállal a meleg mártásból és visszaöntitek a serpenyőbe és összeforraljátok, míg besűrűsödik. Amúgy  a tejfölt a tálalásnál is kínálhatjátok mellé, így mindenki eldöntheti, hogy kér-e hozzá vagy sem.

Gombócok: Én a húst előző nap már megfőztem, és a másnapi ebéd előtt csak a gombócokat főztem ki hozzá, de amíg a hús fő ezt közben is megtehetitek. Egy lábosban feltettem a vizet forrni. A kenyeret felkockáztam és pici olívaolajon egy serpenyőben megpirítottam, kicsit kihűtöttem, majd leöntöttem a joghurt és víz keverékével, csupán azért ezzel, mert ez volt itthon, de sima víz is jó, vagy tej. Növényi tejeket én itt nem használnék az édességük miatt illetve az ízét is megváltoztathatja a gombócnak.

A zablisztben elkevertem a szódabikarbónát, beleütöttem a tojásokat, belereszeltem a vöröshagymát, beleszórtam az apróra vágott petrezselymet, sóztam, borsoztam, majd hozzáadtam a beáztatott kenyereket a levével együtt. Nekem plusz folyadék nem volt szükséges a gombóchoz, de ha esetleg más lisztből készítitek, és túl sűrű a massza, akkor öntsetek hozzá annyit, hogy ha összedolgozzátok, akkor sűrű, ragacsos, de még formázható legyen a textúrája.

A masszát két részre osztottam és fogtam a textil szalvétát, kiterítettem a pultra, kicsit megvajaztam a közepét, ahova a tészta kerülni fog, hiszen ragacsos, de így nem ragad a végén hozzá. Kivettem kézzel a massza felét és ráhalmoztam a szalvéta közepére hosszában, majd kézzel egy kb. 18-20 cm hosszú hengert formáztam és mint egy szaloncukrot feltekertem, majd a két végén megcsavartam a szalvétát szorosan és egy cérnával összekötöttem. Mikor a víz felforrt, beletettem mindkét hengert a vízbe  és kb. 15 perc alatt megfőztem. Látni fogjátok, ahogy a szódabikarbónától kicsit megdagad, viszont ezt azért tettem bele, hogy a zabliszt ne legyen olyan fojtós, könnyedebb legyen az állaga. Mikor elkészült kivettem a pultra, levágtam a cérnát és simán letekertem róla a szalvétát, majd szeletelhető és tálalható a vadassal.

 

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!