“Amikor nincs kedvem hétköznap főzni” című történetbe illeszthető étel következik.
Avagy kinyitom a hűtőt, lássuk miből élünk és persze igyekszem baromi kreatív is lenni közben. Nos, hogy sikerült-e, azt majd ti eldöntitek, ha megkóstoljátok eme salátát.
Csicsókát még ezen a télen nem is ettem, de ideje volt már beilleszteni a napi zöldségadagba. Akár nyersen is a salátába tehetitek, én most egy picit átforgattam a serpenyőben. A földes ízéhez a savanykás ananász kimondottan jól passzolt, a zeller pedig gondoskodott róla, hogy valami ropogós is legyen benne. A kakukkfűvel megpróbáltam kiküszöbölni a csicsóka puffasztó hatását, hááát ez többé kevésbé sikerült csak…Ha egy adag salátában nem a csicsóka dominál, akkor nincs gáz… A férfi kapott mellé egy adag hajdinát is, hogy laktatóbb legyen, így vacsorára tökéletes volt.
Eredetileg grillsajtot terveztem a tetejére, de sajnos nem kaptam, amilyet szeretettem volna, így egy darab kecske feta került rá. Pompás!
Hozzávalók adagonként:
1 db csicsóka
2-3 db szárzeller
kisebb marék friss ananász
kakukkfű
olívaolaj
pár csepp citromlé
só, bors
Tetejére: grillsajt vagy fetasajt
A csicsókát egy dörzsivel megsikáltam, majd vékony szeletekre vágtam és kevés kókuszolajon kicsit átpirítottam. Ezalatt felkockáztam az ananászt, a zellert is felszeleteltem, mindent egy tálba szórtam, hozzáadtam a csicsókát is, rámorzsoltam a kakukkfüvet, meglocsoltam olívaolajjal, citromlével, sóztam, borsoztam, majd egy szelet sajttal megkoronáztam.
Ez volt az első találkozásom a bélszínnel, még karácsony előtt, aztán a főpróbán ugyebár a nem rég közzétett Wellington bélszíné volt a főszerep. Az történt ugye az ünnepek előtt pár nappal, hogy A férfit elküldtem bélszínért és nem, hogy nem mert hazajönni nélküle, hanem egyből tripla adagot zsákmányolt, mint amennyire szükség lett volna. Ennél nagyobb bajunk nyilván sose legyen, ment a fagyasztóba, illetve egy pár szelet még frissen megsütésre került.
Ezer éve nem ettem klasszikus burgonyafőzeléket, ami nálunk mindig “piros” volt, tehát szép színes a piros paprikától , babérlevéllel fűszerezve és a végén pár csepp ecet lendítette be az ízét. Ez nekem így volt tökéletes. Aztán a krumplihoz való vonzalmam alábbhagyott és került képbe az édesburgonya, amit az íze és beltartalmi értékei alapján is sokkal jobban szeretek és használom tulajdonképpen ugyanúgy, mint a hagyományos burgonyát.
Hálás vagyok az ajándék üveg lecsóért, ami ötletet adott, mikor kreativitásom elhagyott (magyarul nem volt kedvem főzni,), hogy hogyan készítsem el a pulykamellet, úgy, hogy az ne legyen cipőtalp állagú. Egy dologban voltam csak biztos, hogy sok zöldséget akarok mellé, rá, hozzá, alá, mert mikor A férfit megkérdezem, hogy mi legyen a köret, akkor csak a rizs szót tudja kipréselni magából, a szemeim pedig lassan mandulavágásúra szűkűlnek le a szó hallatán is… Szeretem a rizst tényleg, de heti hétszer nem, na.
Hozzávalók 4 főre:
Hétvégén vizualizáltam magam előtt egy tálca gőzölgő almás pitét, majd rápillantottam a pulton felhalmozott almakupacra és kerestem a varázspálcámat, hogy megúszam a napot tésztagyúrás nélkül, mert azonnal szükségem volt legalább egy falatnyi pitére. Nos, “A hogyan teremtsük meg egy szemvillanás alatt álmainkat?” sztorira még gyúrnom kell, jelen esetben egy tésztát minimum…
Hozzávalók kb. 18- 20 darabhoz:
Olyan ez, mint egy olasz csirkepörkölt sütőben sütve tulajdonképpen, de mindegy is minek nevezzük, talán egyetértetek velem abban, hogy amiben paradicsom és bazsalikom van, azzal tévedni nagyot nem lehet. Nem sok a meló vele, el van a sütőben, én kétféle köretet is csináltam hozzá, hogy mindenki megtalálja a kedvére valót. A klasszikus spagettivel és a gyúrósoknak készült rizzsel is tökéletes vasárnapi eledel lett belőle.
Hozzávalók kb. 6 főre:
A rizstésztát általában ugye kínai kajákhoz főzöm, valamilyen zöldség, de főleg egy löttyintés szójaszósz társaságában, esetleg tofuval vagy csirkével. Húsra nem vágytam most, a tofutól meg a A férfi kifut a világból is… Na jó néha megeszi, mert elérakom csak azért is és rájön, hogy finom és nem történik tragédia, ha évente háromszor tofut eszünk.
Hozzávalók 2-3 főre:
Ha van maradék sonka és sajt is a hűtőben, akkor jöhet a rizottó főzés, néhány plusz hozzávaló beszerzése után. Mivel friss spenótba botlottam a piacon, erre esett a választásom, de más zöldségeket is használhattok hozzá, akár sütőtököt, édesburgonyát, répát, ruccolát, vagy gombát is. A rizottó ugyebár jó esetben egy löttyintés fehérborral indul, ehelyett most pezsgőt kapott és ettől ugyanolyan finom lett.
Hozzávalók 3 főre:
Csicserit rendszeresen használok ilyen currykbe, de karfiollal még nem párosítottam, viszont ezentúl fogom, pláne, hogy a karfiolt sütöttem és nem pároltam, így más lett a textúrája és az íze is finomabb szerintem. Legtöbbször egymagában eszem a curryt rizs nélkül, viszont most volt otthon hajdina, abból is a pörköletlen fajta, ami sajnos nem olyan finom, mint a pörkölt és csak úgy simán megfőzve, elég nyögvenyelősen sikerült elfogyasztani legutóbb. Most viszont belecsempésztem a currybe, jó szottyosra készítettem emiatt is, és mert a curry akkor jó, ha szaftos, és lám a hajdina is egyből más színben pompázott, az ízét átjárta a sok fűszer, mondhatni az egyik legjobb curry kerekedett ki így eddigi pályafutásom során.
Hozzávalók 4-5 főre:
Nagyon jó alapja rengeteg ételnek egy üveg paradicsomlé, pár perc alatt összedobható egy ilyen forró, fűszeres leveske belőle. Jól jön, ha fázunk, nincs kedvünk hosszasan főzőcskézni, vagy ha valami kíméletesebb étel után áhítozik a gyomor. Az év első napjaiban azt hiszem mindegyik “problémával” szembetalálja magát az ember.
Hozzávalók 2-3 bögréhez:
